Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-30 / 178. szám
2 SZOLNOHMEGYEI NÉPLAP 1955 július SO. Kakuk Károly elvtárs a, kunszentmártoni járási pártbizottság titkára lett Mindenki jól ismeri Kunszentmártoniban Kakuk Károly elvtér- sat. hiszen odavalósi. A felszabadulástól kezdve igen sokat tevékenykedett a mezőgazdaság fejlesztésén. Már akkor, mint járási gépesítési ellenőr azon fáradozott, hogy minél több gép segítse a dolgozó parasztok nehéz munkáját. 1949-ben mezőgazd'asági akadémiát végzett, ahonnan a budapesti agráregyetem növénytermelési tanszékéhez került tanársegédnek. A legnagyobb lelkesedéssel és szaktudásának teljes latbavetésévei dolgozott a mezőgazdaság új szakembereinek nevelésén. Később a Termelőszövetkezeti Tanács titkár- helyettese tett. Kakuk elvtárs szerette beosztását. Munkája során nevelte, tanította a szocialista átalakulás útján haladó mezőgazdaságunk élharcosait, a termelőszövetkezetek tag-8 iáit. Eközben országunk számos termelőszövetkezetében megfordult és a helyszínen igyekezett minél több segítséget nyújtani azok munkájában, vezetésében. Ahogy összenőtt az új úton haladó parasztsággal, ugyanúgy megszerették őt is. 1954-ben a mezőgazdasági küldöttséggel a Szovjetunióban járt s tanulmányozta a kolhozok fejlett nagyüzemi gazdálkodását. Majd Csehszlovákiába is elkerült, ahol szintén szerzett tapasztalatokat az ottani termelőszövetkezeti mozgalomról. Hazatérve arra törekedett, hogy a tanultakat munkájában értékesíteni tudja. Egyre inkább vágyott vissza falura. Oda, ahonnan elindult. Ügy gondolta, hogy a felső vezetésben és külföldi látogatásai során szerzett tapasztalatait ott közvetlenül a területen jobban hasznosítani tudja. Másfél éve komoly elhatározás született meg benne és fölöttesei- hez kérelemmel fordult, hogy engedjék vissza községéhe, azok közé a dolgozók közé, akiknek bizalmából került magasabb beosztásba. Vezetői akkor még nem úgy látták a helyzetet, mint Kakuk elvtárs. Ügy gondolták, akkori beosztásában nagyobb hasznára válik népgazdaságunknak. Airükar pártunk határozatot hozott, hogy a legjobb szakembereket kéri a falura küldeni, hogy mint párte vagy gazdasági funkcionáriusok segítsék mezőgazdaságunk fejlesztését, szocialista átszervezését, Kakuk elv- társ újra megismételte kérését, amit teljesítettek is. Örömmel fogadta, amint tudomáséra hozták, hogy a kunszen tmártcn 1 járási pártbizottság titkára lesz. Kakuk elvtárssal együtt örültek a hírnek a kunszentmártoni járás dolgozói, akik nem most ismerték meg őt. Amikor hazatérése után elbeszélgettünk vele terveiről, ennyit mondott: „Régen elkerültem itthonról, most hazatérve igyekszem először is újra megismerni a területet, azután pedig eddigi, a felsőbb vezetésben szerzett tapasztalataimat igyekszem hasznosítani munkám során. Arra törekszem, hogy minél nagyobb segítséget nyújthassak a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság szervezésében, a terméshozamot növelő új módszerek minél szélesebb körű elterjesztésével.“ A termelőszövetkezeti fejlesztés során adjunk határozott választ az aggályoskodóknak Szászberek jószerével — ahogy a községbeliek mondjk — nem is létezett a múltban. Nem volt önálló község, csupán közigazgatási község működött itt. Két-három parasztgazda volt, néhány kuliájk, de a terület 90 százaléka az uradalomhoz tartozott. IgásáLi-ata a dolgozó parasztoknak egyáltalán nem volt, szarvasmarha egy pár portán akadt. A felszabadulás óta minden megváltozott itt. Az uradalmi cselédek között kiosztották a földet, Szászberek önálló község lett, s virágzásnak indult, /tzóta 241 háx épült, 509 szarvasmarha van a?- egyénileg dolgozó parasztok kezén, igásállat közel 400. Mindösze hat olyan porta van a községben, ahol nincsen állat. Lehetne még sorolni az új kui- turházat, a villanyt, amit azelőtt az uraság „luxusnak“’ talált a cselédség számára, a nyaraló gyermekeket, az iskolába járók megnövekedett számát, mindazt, ami az új nagyszerű élet bizonyítéka. Az . új élet valóraválfását itt is, mint egész hazánkban, a párt helyes irányvonala tette lehetővé. — S hogy ezt a szászberek] dolgozó parasztok mennyire a szívükbe vésték, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a párt hívó szavára egymásután lépnek a nagyüzemi mezőgazdálkodás útjára. Eddig a község lakosságinak több mint 80 százaléka van a szövetkezetekben. Az eredmény szép, de meg kell mondani, nem jött magától. Harcos, szívós, kitartó népnevelő munka nyomán született, ameijben az első sorokban a kommunisták harcoltak. Hozzájárult az eredményekhez az is, hogy a párt tagjai példamutatásukkal is serkentették az új út felé paraszttársaikat: elsőként léptek a szövetkezetekbe. A község legmegbecsültebb, köztiszteletben álló tagja például Simon Imre kilenc holdas gazda. 1945 óta a kommunista párt tagja. Mint a földosztó bizottság elnöke, híressé vált egyenességéről, azóta pedig nagyszerű munkájával, kimagasló terméseredményeivel öregbítette a község lakói előtt tekintélyét. Simon Imre most tsz-tag lett, illetve őt választották meg a napokban megalakult Uj Élet TSZ elnökévé. Azóta nemcsak a tsz terveit szövögeti, de dolgozó paraszttársainak is elmondja: az ő termése is igen szép; mégis a közös utat választotta, mert tudja, ott még inkább megtalálja dolgos ember a számítását. S hozzáteszi aat is: „mint párttagnak, elsőként kéül ezt megértenünk.“ Párttag az egyénileg dolgozó parasztok között mindössze kettő van, aki még nem határozott. S a pártonkivüliefc is, akik még kívül maradtak, mind egytől-egyig töprengenek, de olyan alig akad, ^ki ne foglalkozna a szövetkezetbe való belépés gondolatával. S hogy milyen nagy a jelentősége a népnevelő munkának, azt éppen a töprengőkkel vtaló beszélgetések bizonyítják. Farkas János elvtárs, községi tanácstag. Nagyon húzott szive a közös felé, de eleinte mégis egyre azt hajtogatta: — majd jövőre. Mikor hosszabban elbeszélgettek vele, kiderült: házat épít s attól félt, a szövetkezeti munka mellett nem lesz rá elég ideje. Igen meghatódott, amikor belépése után — mert végülds nem akart még egy- évig kívülmaradni — a szövetkezet tagjai ajánlkoztak, hogy segítenek neki az építkezésben. Hasonló Ígéretet tettek a tanácsapparótus dolgozói is. Persze, ez valóban „egyéni“ probléma. De a népnevelők nemcsak ilyennel találkoztak. Baranyi Mihály 10 holdas gazda is azok közé tartozott, akik már régen „töprengtek“. Szinte felszabadult, amikor a népnevelők leülitek mellé, s együtt elkezdtek számolni. Elmondták neki, hogy a Béke TSZ átlag-búzatermése 3—4 mázsával lesz több, ■mint az egyéni gazdáké. Beszéltek a szövetkezet gyönyörűen fejlődő kukoricájáról, répájáról. Szó esett persze arról is, hogy a tsz tagoknak háztáji tehén után nincsen tej- beediásuk, s ez álag évi 500 liter tejet jelent. És így tovább. Míg végül Baranyi Mihály jókedvűen írta alá a belépési nyilatkozatot. Több olyan kérdéssel találkoztak a népnevelők, amelyek még mindig foglalkoztatják az egyéni gazdákat. Minden nagy átalakulásnál, mint amilyen most Szászberekén is van, elkezdenek különböző kósza hírek szárnyalni. Ilyen hírekről beszélt Biró István. — Felhozta, hogy a tsz tagok nem diniek jól, így hallotta. Várt-e választ. A népnevelők nem tudhatták, de azt igen, hogy bizony, nagyon őszintén Biró István sem gondolhatja, amit. mond, Jól tudja például ő is, hogy a Béke TSZ-ben egy munkaegységre 4 kg búzát osztanak majd. Ez, ha 450 munkaegységet veszünk alapul, 18 mázsát tesz ki. Hol van vajon az a dolgozó paraszt, akinek tisztán ennyi búza kerül a kamrájába? Hisz ezután már nincsen semmiféle beadás. De jól ismeri mindenki Mezei János elvtársat is, aki a zagyvarékais Vörös Brigád TSZ tagja. Az elmúlt esztendőben 18 mázsa búzát, 7 mázsa kukoricát kapott és még sole mindent. Azonkívül ő is mint a tsz minden tagja, minden évben kap egy süldőt. S persze ezenkívül ott van a háztáji gazdasága is. Ez utóbbi azért is .fontos, mert Mezei elvtárs 1950 óta tagja a tsz- nefc, s a háztáji gazdasága mégis megvan. Igaz, hogy ez természetes, de meg kell említeni, mert többen, köztük Lázár Istvánná elmondhatta: azt hallotta, a háztáji földek csak egy rövid ideig maradnak meg a tagok szamára. Különösen akkor veszik el nyomban, ha a község tsz községgé alakul. Nem volt nehéz helyzetük a népnevelőknek ennél a kérdésnél sem. A helybeli példák és a szövetkezeti városok példái is alaposan rácáfolnak erre a kelekótya, minden alapot nélkülöző hírre. Akadnak olyanok, akiket az tart vissza a belépéstől, hogy — bár látják, anyagilag sokkal jobban élnének — féltik as önállóságukat. Ügy vélik, a tsz-ben lényegében nincsen semmibe beleszólásuk, az történik, amit a vezetőség akar. Magány József né azt mondta el a népnevelőknek, hogy férjének is hasonló gondjai vannak. Az ilyen aggályoknál a népnevelők beszámolnak a tsz minta-alapszabálya törvényeiről, persze, a gyakorlatot is tanúnak hívják. Az alapszabály lefekteti, hogy a vezetőséget a közgyűlés választja s a vezetők kötelesek minden fontosabb határozatot a közgyűlés elé terjeszteni. Bárki elmondhatja, mivel nem ért egyet, módosításit, kiegészítést javasolhat. S amit a többség jónak 'lát, ha az nem ellenkezik a min- taalapszabályzattaJ, a vezetőség köteles végrehajtani. Szászberek község a legjobb úton halad a gazdagság, az igazi jólét felé. A népnevelők, ezek a fáradhatatlan aktivisták, igen sokat tesznek ennek érdekében. A községi pártbizottságnak az a feladata, hogy a járási pártbizottság segítségével, még több konkrét érvvel lássa el őket, hogy valóban minden kérdésre válaszolni tudjanak. A francia sajtó N. Á. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai útjáról Párizs (TASZSZ). A párizsi esti lapok figyelmének középpontjában az a hír áll, hogy N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov elfogadta Eden meghívását és 1956. tavaszán ellátogat Angliába A Monde szerkesztőségi cikkben foglalkozott N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai meghívásával. A szovjet vezetők londoni útja — írja a lap — valamivel több, mint a feszültség további enyhülése. A katolikus Croix emlékeztet arra, hogy a genfi értekezleten a szovjet vezetők előmozdították a nemzetközi feszültség enyhítését és ez a tény jelentős fokú bizalmat és hitet keltett a népekben. A lap ezután így folytatja: „Reméljük, hogy az angol-szovjet találkozó ugyanilyen légkörben fog lezajlani.“’ A France Soir írja: „A Szovjetunió és a Nyugat közötti viszony néhány nap leforgása alatt teljesen megváltozott. A hidegháború július 23-án megkötött „fegyverszünete“ óta nap, mint nap újabb jelentések érkeznek a feszültség enyhüléséről.” A France Soir hangsúlyozza, hogy ezeket a jelentéseket mindenütt lelkes örömmel fogadják. (MTI). Vizierőmű építkezés a Szovjetunióban A Szovejtunió legnagyobb folyója a Volga Igen nagy energiatartalékokat rejt magában. A forradalom előtt egyetlen vUl erőmű sem használta ki ezt a roppant energiát. Ma már három vízlerőmü turbináit hajtja meg: az ivankovszki, az ugtics! és a scserbakovlét. Ezek az erőművek a Volga te)ső folyásánál vannak és részét képezik a volgal vízierőműveik sorozatának. E három vízierömfl mellé további három épül: a gorfdji, a kujblsevi és a sztálingrádi. A gorkiji erőmű a Volga kőzépfolyásánál Gorkij váró* mellett épül. Ez évben már áramot fog szolgáltatni. Kujbisev város közelében épül a kujbisevt erőmű, a világ legnagyobb vtzl- erőműve. Ez az erőmű egyedül másfélszer annyi vlllanyenergiát szolgáltat majd. mint Olaszország 1300 vízieröműve, vagy Franciaország valamennyi vizierőmüve. A_ kujbisevi vizierőmü egyetlen turbinája annyi energiát termel, amennyi 20.000 szerszámgép meghajtásához elegendő. Az erőműnél húsz hasonló kapacitású turbina szolgáltat majd áramot. A képen: Épül a kujbisevt vlzierőmű. Részlet az építkezésről. (Foto: N. Finylkov)., Összehívták a Szovjetunió Legfelső Tanácsát N. A. Bulganyin elvtárs beszámol a genfi értekezlet eredményeiről Moszkva, július 28. (TASZSZ). A Szovjetunió Minisztertanácsa a Legfelső Tanács elé terjesztette a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten részt vett szovjet kormány- küldöttség jelentését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége elhatározta, hogy 1955. augusztus 4-re összehívja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Ülésszakát, hogy az ülésszak meg-; hallgassa N. A. Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolóját a genfi négyhatalmi kormányfőd értekezlet eredményeim Az ülésszak összehívásáról megjelenik a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének törvényerejű rendélete. A francia kommunista párt szóvivője nyílt színvallást követel a kormánytól a marokkói kérdésben Párizs (MTI). A francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön ülést tartott, amelyen részt vett Edgar Faure miniszterelnök is. A bizottság meghallgatta Pierre Julyt, a tuniszi és marokkói ügyek miniszterét, aki ismertette a marokkói helyzetet, az ott legutóbb történt véres események megvilágításában. A miniszter beismerte, hogy oltani francia telepesekből alakult terrorcsoportok ismételten provokálták a bennszülött lakosságot és alapos gyanú merült fel, hogy a marokkói francia rendőrség egyes tagjai is megszegték kötelességüket. A miniszter azonban tartózkodott attól, hogy ezekből az eseményekből levonja a szükséges következeteté- sekei és részletesen ismertesse a francia kormány jövőbeni marokkói politikáját. Baloldali politikai megfigyelők meggyőződése szerint ennek az az oka, hogy July miniszter ilymódon akarja megakadályozni, hogy a marokkói helyzet miatt elmélyüljenek az ellentétek a kormányt támogató pártok között. Edgar Faure miniszterelnök sem volt hajlandó részletesebben megvilágítani a kormány által követendő marokkói és egész északafrikai politikát, a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén, A francia kommunista párt nevé-> ben Francois Billoux, a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén sürgette a kormányt, hogy végre az egész ország előtt szögezze le marokkói politikáját. A kommunista képviselő választ kért a kormánytól, milyen politikát kíván követni Marokkóban, hajlandó-e tárgyalásokba bocsájt- kozni a lakosság hivatott képviselőivel, beleértve természetesen az ottani munkásosztályt is. (MTI). Kijelölték a Szovjetunióba utazó jugoszláv parlamenti kiilüHttséget Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió és Jugoszlávia baráti kapcsolatainak továbbfejlesztése céljából A. P. Volkov, a Szövetségi Tanács elnöke és V. T. Lacisz, a Nemzetiségi Tanács elnöke a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nevében táviratot intézett Mosa Piádéhoz, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Szövetségi Nemzetgyűlésének elnökéhez. A táviratban jugoszláv parlamenti küldöttséget hívtak meg a Szovjetunióba. Mosa Piádé a meghívásra válaszolva közölte: a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság szövetségi nemzetgyűlése a két ház együttes ülésén küldöttséget jelölt ki, hogy ellátogasson a Szovjetunióba. M. Piádé, A. P. Volkoéhoz és V, T. Laciszhoz intézett levelében rámutatott, hogy a jugoszláv parlamenti küldöttség szovjetunióbeli látogatása elősegíti a két ország jó kapcsolatainak továbbfejlesztését. A küldöttség augusztus 1-én érkezük a Szovjetunióba. (MTI.) Edgar Faure interjúja az United Press párizsi tudósitójának P á r i z-s (TASZSZ.) Edgar Faure francia miniszterelnök július 27-én interjút adott az United Press párizsi tudósítójának. Mint a tudósító közli, Edgar Faure általánosan jellemezve a genfi négyhatalmi kormányfőd értekezletet, azt a véleményét fejezte ki, hogy „ez az értekezlet a hidegháború megszűnésének útját jelöli meg, mert megmutatta a nemzetközi problémák békés úton való rendezésére irányuló általános törekvést.“ Arra a kérdésre válaszolva, hogy kedvező-e most az időpont a távolkeleti kérdésekkel kapcsolatos öthatalmi értekezletre, a Kínai Népköztársaság részvételével, Faure ezeket mondta: „Hivatalos nyilat- lozatot erről a kérdésről nem adhatok, annyit azonban megállapíthatok. hogy általában mindig hasznosnak tartottam a közvetlen érintkezést. A genfi tapasztalatok igazolják véleményemet.“’ A további kérdések az októberi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlet kilátásaira vonatkoztak. Faure így nyilatkozott: „Ügy gondolom, hogy igen könnyen érhetnek el sikert a negyedik kérdésben a kelet és nyugat közötti kapcsolatok kérdésében és eléggé . köny- nyen lehet számítani sikerre a leszerelés kérdésében, ha ezzel kapcsolatban minden tárgyaló fél jóindulatot tanúsít. Véleményem szerint nehezebben érhető el eredmény a másik két egymással ösz- szefüggő kérdésben, nevezetesen Németország újraegyesítésének és az európai biztonság megszervezésének kérdésében.“ Faure említést tett a szovjet vezetők és Adenauer kancellár közelgő találkozásáról. Ezután válaszolt a genfi értekezlet munkájának egyes részleteire vonatkozóan hozzá intézett kérdésekre, majd befejezésül ezeket mondta: „Ügy gondolom, hogy ennek az értekezletnek a folytatása gyümölcsöző lesz.“ (MTI) 4
