Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-30 / 178. szám
1955 július 30. SÍOLNOKMEGFE1 NÉPLAP 3 Nem jé dolog a gépellenesség A FÜRFA szolnoki telepén dolgozik az a két brigád, amelyről a továbbiakban szó esik. Az egyiknek Hangodi István a vezetője. Sem ő, sem brigádjának tagjai nem tartoznak a jól megtermett izomkolosszusok közé. A másik brigád Szép Jánosé. A brigád vezetővel az élen valamennyien nagy, erős emberek. Szép Jánosról beszélik, hogy egyizben csupa legénykedésből vagy félköbméternyi fát emelt fel a vállára és hozott le a „trepnin’“ a vagonból. A padló csak úgy nyögött, hajladozott alatta. A történethez azt is tudni kell, hogy a fának a vagonokból történő ki- és berakása a legnehezebb munkák közé tartozik. A múlt rendszerben a famunkások fiatalon megrokkantak, hátuk meghajolt, lábaik tönkrementek, szívtágulást kaptak a nagy terhek emelésétől. A dolgozó nép állama kíméli a munkásokat, azt akarja, hogy egészségesek maradjanak, ne rokkanjanak meg időnap előtt. Ezért törekszik a legnehezebb munkák gépesítésére. A FÜRFA-telep is kapott több rakodógépet, amelyek úgy működnek, mint a transzportörök, tehát nagymértékben megkönnyítik a vagonból való ki- és berakást, A Hangodi-brigád kapva-kapott a gépen. Munkája nagymértékben megkönnyebbed ett, 200 százalékon felül teljesít és tagjai átlag 1500 forinton felül keresnek. A Szép-brigádnak viszont nem kell a gépi segítség, Ök továbbra is a vállukon hordják fel a vago-. ltokba a deszkát. Megfeszített erős munkával 173 százalékot érnek el és átlag 250 forinttal keresnek kevesebbet havonta, mint Hangodiék. Sajnos, a maguk kárán sem tanulnak, pedig Szép János, a brigádvezető, nem régen tért vissza a kórházból, ahol sérvoperáción esett keresztül. Nem vitás, hogy Hangodiéknak van igazuk. — A tervteljesítéssel jobban szolgálják a népgazdaság érdekeit, többet keresnek és kímélik erejüket, egészségüket. A Szép-brigád végre rájöhetne: nem jó dolog a gépellenesség. BESZÉLŐ SZÁMOK Mennyi árut' ad és mennyit kap Szolnok ? Az áruforgalom csökkenésének vagy növekedésének hőmérője a vasúti szállítás alakulása. Nézzük meg tehát 1946-ban és 54-ben mennyi árut szállítottak Szolnokra vasúton és mennyit továbbított innét a MÁV? Íme a statisztika: Feladás Érkezés 1946 488.320 mázsa 2,455.379 mázsa 1954 3,177.191 mázsa 6,558.454 mázsa Tehát 1946-ban, amikor a város még romokban hevert, az ipar és a kereskedelem alig lélegzett, 488.320 mázsa árut adtak fel Szolnokon az ország különböző részeire. 1954-ben, az első ötéves terv negyedik esztendejében már ennek csaknem hétszeresét. Hogy mi történt Szolnokon időközben, azt mindnyájan tudjuk. A munkásoké lett a gyár. Felépült a Tiszamenti Vegyiművek, a Szalmacellulóze gyár, megkezdte termelését a Tisza Bútorgyár, a Cukorgyár ma csaknem négyszeresét termeli az 1946-os cukormennyiségnek, eltűntek a romok, nagymértékben megindult az építkezés és egy egész sor olyan kis- és középüzem, valamint vállalat alakult, amely azelőtt nem volt Szolnokon. Szolnok ipari várossá fejlődött. A 3,177.191 mázsa Szolnokon feladott áruban benne van az is, hogy a városban megszűnt a munkanélküliség, megkétszereződött a munkásosztály létszáma, nagymértékben emelkedett a dolgozó nép életszínvonala. És mit mutat a Szolnokra érkező áruk mennyisége? Elsősorban ugyanazt, amit a Szolnokról kimenő áruk mennyisége: hazánk 1946 óta felépült romjaiból, új üzemek százaival gazdagodott, az elmaradt agrárországból fejlett ipari országgá vált. De emellett van még egy nagy tanulság: annak a 6,558.445 mázsa árunak, amely 1954-ben Szolnokra érkezett, többsége olyan cikkekből adódott, amely mezőgazdaságunk fejlődését szolgálja. 1946-hoz viszonyítva munkásosztályunk háromszorosát küldi azoknak az ipari termékeknek, amelyek a mezőgazdaság többtermelését, a vidéki városok, falvak dolgozóinak jobb, szebb, kulturáltabb életét szolgálják. . "I A AwawMWW«*».-*»-- ---------------------------------------Gy örífy István: Nagykunsági krónika OckinhUnk a ftanaizkHnynbe. | a vásárlók | és az elárusítók közötti kapcsolatnak egyik kifejezője a panaszkönyv, vagy ahogy többen nevezik, a vásárlók könyve. Sok helyein felismerték már, hegy ez a könyvecske s?gítheti munkájukat. Szolnokon az Állami Áruházban például a hiányost«'gok mellett azt is bejegyzik a vevők, hogy milyen szép és modern az áruház az átalakítás óta, vagy hegy melyik osztályon milyen a kiszolgálás.- Beírják a hibákat, a javaslatokat is. A panaszkönyv könnyén hozzáférhető helyen van. Ne-m kell érte sem a pénztároshoz, sem az üzletvezetőhöz menni. A bejegyzések után hamarosan intézkednek is. Május 28-án például Radár Katalin mezőtúri vásárló azt kérte a panaszkönyv útján, hogy mer lett nőkre is gondoljanak a kész ruhák előállításánál. Legyen különleges méretű ruha is az áruházban. (Badár Katalin ezzel sok mo- íett nő kívánságt mondta ki!) — A kérdés elintézéséről szóló bejegyzés rövid, de hathatós: A kért cikk megérkezett. | többen| sérelmezték azt, hogy a megvásárolt új cipőkkel nem ad ják oda a dobozt. Erre a vállalat vezetősége udvarias hangú levélben adott választ, s tájékoztatta a panaszosokat, hegy takarékossági szempontból tartják vissza a dobozokat. A 60-as csemegeboltban szintén részletes választ küldenek a panaszkönyvi bejegyzésekre. Itt a hiba viszont az, hogy vonakodva adják át a könyvet, ha kéri valaki. Megkérdezik előbb, hogy mit akar az illető -bejegyezni. Ez így helytelen. Senki sem tartojik előre aw mondani azt, hogy mit szándékozik beírni. Mezőtúron a piactéri vendéglőben nem sokat törődnek a ven-í dégek véleményével. Bár a könyv borítólapján is meg van írva: a vállalatvezetőnek is tudnia kell, hogy a bejegyzéseket naponta megkell nézni. — Nagy Józsefnek ezév február 6-án beírt panaszára még most sem adtak választ. Egy április 2-án beírt sérelmet és az ezidő- től kezdve beírt kéréssket, észrevételeket mind válás* nélkül hagyták. Nem ez 3 módja a dolgozók bejelentése elintézésének! |nem mondhatni I hogy Turkevém a földművesszövetkezeti áruházban megvetnék a painaszkönytv használatát. Ki van az függészve a pénztár közeiéiben. Észrevétel azonban ezévről mindössze egy van. Vajon miért? Azért, mert az előző évi bejegyzésekre semmitmondó, tartalmatlan választ adtak. Olyan kérdésekre, amiket közvetlenül a panaszossal kellett volna megbeszélni, ezt írták be: Észrevételét közvetítettük a vezetőség felé. Fontos, hogy a vezetőség, (bár itt nem tűnik ki, meiyik), tudjon a bejelentésekről, de ez még nem elég, s nem lehet a panaszt elinté zettn.sk tekinteni addig, míg azt a panaszossal nem tisztázták. Nagyobb figyelmet tehát a dolgozók ilyenforma jelzéseire. B. E. bírósági ítéletek Zoldkotesü, arany metszési könyv. A Szolnok megyei olvasc örömmel veszi kézbe, hiszen ízű kebb hazájáról szól, annak multjá eleveníti fel a „Nagykunsági kró nika". Györffy István, a karcagi szűr- szabó fia, a paraszti kisiparosol ivadéka, a magyar Alföld nagy etnográfusa, nemcsak nagy tudós, hanem az írásnak is nagy művésze volt. Komoly, tudományos kutatómunka sűrűsödik a kötet lapjain de olyan élvezetes nyelven, érdeklődést keltőén, hogy az olvasó nerr tudja letenni a könyvet és eszébe sem jut, hogy az izgalmas sorol mögött levéltárak XVIII. századbó: származó poros iratai, hallatlar szorgalmú gyűjtögető munka, örej pásztorokkal folytatott hosszas beszélgetések húzódnak meg hajdan idők letűnt életéről, az akkori emberek munkájáról, ruházatáról szerszámairól, „ A honfoglaló magyarság egyil főfoglalkozásának élete elevenedi! meg a Nagykunsági krónika lapjain, a rétek és lápok közt élő szilaj pásztorok, s velük együtt a lápok zsombokos, náddal, sással, gyékénnyel kolokánnyal benőtt tájánál különös alakjai, a pákászok, darvá- szok, csíkászok, vagy amint egy néven nevezték őket, a „réti emberek”. A láp, a rét világa eltűnt s Nagy-Kunság tájáról, a vizeket lecsapolták. Györffy István könyve azonban úgy állítja elénk a rétek, lápok világának életét, hogy együtl reccsenjtük a takaros kunyhó készséget a javából való berettyófenéki nádból a szilaj pásztorokkal, s szinte látjuk Laboníz János darvászt, akit a karcagi tanács 1790-ben megintett, mert „kócsagtollat bátorkodott vakmerőén a parantsolat ellen más külföldinek kiadni, noha a város számára is megvétetne'’. A könyv így ír a rétek és a lápok világáról: „Ahol máma zöld akácok között apró tanyák fehérlenek, ott a kövérfüvű legelőmezökön címeresszarvú fehér marhák rázták a kolompot. Ahol a legelő szárazabb szikesbe csapott át, apró, tippanos füvét juhnyájak borotválták. Ahol a lábnyom, vagy szekérút beleveszett haragoszöld rétbe, ott a kon- da bányászott. Ha a nyári forróság :pirodalmi Könyvkiadó. 1955. 111. kié leperzselte a legelőt, beverték a jószágot a rétbe, ahol még mindig talált harapnivalót, s ha az évtizedes aszály ide is utánok jött, felcsendült a pásztor ősi pogány éneke: Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a vfz, A szegény barom is csak a gazdára nfz, Istenem, istenem! Adj egy csendes esőt, A szegíny baromnak jó legelő mezőt!” A könyv legérdekesebb része a szilaj pásztorok és a réti emberek életének a rajza, de többi írásai is érdekesek, szórakoztatóak. mint „A lőzérhalmi eset", ez a törökkori feljegyzések nyomán elbeszélt határátadási furfang, vagy az obsitos huszár dűlőúti tánciskolája. „A futás” a Nagy-Kunság vidékét dúló pusztításokról számol be, „A mi emigránsaink” pedig azokról szól, akik a Kunságból vándoroltak el a haza más vidékeire, hogy könnyebb, jobb megélhetést találjanak maguknak, de szívük visszahúzta őket, Németh Mihályét, aki 1788-ban Pa- csérról ipstál, hogy a tanács „Kisújszállásra való. visszajövését megengedni méltóztassék.” A Szolnok megyei embernek ismernie kell ezt a könyvet, amelyben Györffy István, amikor a régi kunsági emberek hangját hallatva, a rétek és lápok világának pusztulásáról ír, ítéletet mond azok felett, akik lecsapolták a táj életet adó vizét, de nem adtak helyette öntözést. így a kunsági ember „lecsapolt földjeinek ősereje pár évtized alatt kilobbant. Sivó szik lett a rétek, fertők helyén, amely évről- évre tovább terjed és lassanként megeszi az egész határt.” Olvassuk a könyvet s gondoljunk arra, hogy ma Karcag, Kisújszállás, Turkeve, Mezőtúr határában, s fel egészen Tiszafüredig, öntözőcsatornák hálózzák be a földet, s a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok hatalmas egybefüggő tábláin rizs, öntözött kukorica, takarmány terem, s a búza, „mely a kotvs földben néhány évtizeden át buján termett” s lassanként cserbenhagyta a kunokat, ma a tudomány segítségéve! újra barátjukká lett s olyan termést hoz a szikes földeken, mint még soha. A Nagykunsági krónika elé „Györffy István, az Alföld etnográfusa” címmel Vargyas Lajos írt tanulmányt. Vele együtt valljuk, hogy a Nagykunsági krónika „új kiadása erősíteni fogja az olvasókban a magyar nép múltja iránti érdeklődést, ... és fokozza az Alföld és a magyar nép szeretetén keresztül az igazi nemzeti érzést”. Péteri István Özv. Istók Kálmámné már többször volt büntetve üzérkedésért. 1954. őszéin és 1955. elején, legutóbb pedig júniusban megjelent a megye községeiben, ott különböző élelmiszereket vásárolt össze, azokat Budapestre szállította éis búsós ha- szcnal értékesítette. Legutóbb 655 tojást, 5 kacsát, 35 tyúkot vásárolt össze üzérkedés céljából. Ekkor leplezték le. A szolnoki járásbíróság üzérkedés bűntette miatt 2 évi börtönre, 1000 forint vagyonelkobzásra ítélte, Egyúttal elrendelte a korábban feltételesen felfüggesztett 4 hónapi börtönbüntetéséinek végrehajtását. * özv. Jámbor Imréné kunhegyesi kulákasszony 1955. júniusában, amikor Kunhegyesen a megelőző hónapokhoz viszonyítva, igen magas volt a kenyérfogyasztás, kenyérrel etette sertéseit. Az elvetemült kulákasszonyt a kunhegyesi járásbíróság ezért egyévi börtönre ítélte. Az ítélet nem .jogerős, reméljük is, hogy a kulákasszony szigorúbb büntetést kap. Magas adókedvezményt kapnak a növendékmarhát tartó gazdák A pénzügyminiszter 13/1955. (VII. 24.) P.M. számú rendelete a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében szabályozta a növendékmarhák után járó adókedvezményeket. A rendelet értelmében a mező- gazdasági termelőszövetkezeteik és egyéni gazdák együttesen kezelt múlt évj helyesbített hátralékának és folyó évi helyesbített előírásának összegéből az általuk tenyésztésre vagy hizlalásra tartott minden egy éven felüli, de két évesnél nem idő' sebb sajátnevelésű növendékmarha után 400 forintot törölni keli. Saját Tüntetés Szolnokon írta : Gyomai György /he {/vkIíídla ynag-ii munka után a padlókeféléssel, mert a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat KERAVILL »taküaletében — Beloiannisz-u. 4. — vehet vi lemos padlókefélő génét, a legszebb kivitelű rádiókat, csónakhoz motort, varrógépfejet és bármilyen háztartási és villamossági cikket. nevelésűnek kell tekinteni a legfel* jebb hathónapos korban megvásá* rolt növendékmarhát is. A hathónapos korig legalább 160 kilósra felnevelt üszőtoorjú után pedig 600 forint adót törölnek egyösz- szegben. Az állattartónak azonban csak a 400 forintos adókedvezményre van igénye abban az esetben, ha az általa tenyésztett üszőborjú hathónapos korig nem érte el a 160 kilóg súlyt. Az, aki a 600 forintos kedvezményt igénybe vette, nem részesíthető a 400 forintos kedvezmény* ben is. Az adókedvezményre irányuló kérést a községi tanács véigrehajtó- bizettságáná! kell előterjeszteni. A kérelmet 8 napon belül el kell bírálni és az állattartót erről írásban értesíteni kell. Kiket kötelezhetnek húsbeadásra a tejbeadús helyett? A begyűjtési miniszter módosító utasítást adott ki, amely szerint azokat az egyénileg gazdálkodó termelőket és I. II. típusú termelőszövetkezeti csoportok tagjait, akik 1954. évben tehenet tartottak, de jelenleg tehenük, vagy elöhasi üszőjük nincs, a tejbeadási kötelezettség helyett az 1955. évre húsbeadásra kell kötelezni. A fentiek nem vonatkoznak azokra a termelőkre, akik igazolják, hogy- tehenük az 1954. évben elhullott, kényszervágásra került, vagy akik a tehenet az állami felvásárló szerveknek adták el. Nem vonatkozik továbbá ez az utasítás a földnélküli tehéntartókra és a 3 kát,- holdon aluli termelőkre sem; Augusztus 1-ig beidézik azokat a 3 kát. holdon felüli termelőket, akik 1054. évben tehenet tartottak és jelenleg nincs tehenük. Felszólítják őket tehén beállítására. Ma UDT-Bp. Vörös Ls&oaó m döntft rádlóküzvelflése A MAGYAR RÁDIÓ július S0-án, szombaton 19 órai kezdettel a Kossuth-rádióban helyszíni közvetítést ad a prágai liDA—Bp, Vörös Lobogó Középeurópai Kupa döntS- mérkőzésről. Beszél: Szepesi György. < IJ* zelőtt vagy ötven esz- tendövel deszkapadló volt a legtöbb szolnoki utcán a járda. Vízvezeték nem völt. A Tiszáról egylapos, laj.os kocsik hordták házról-házra a vizet, vagy asszonyok, lányok vitték horoggal a vállukon haza a tutajokról telemert rocskákat. Az utcai lámpákat esténkint lovasember gyújtotta fel hosszú rúddal, melynek vaskampó volt a végén. A Fő-utca nyaktörő kövezetén naponta roppantak össze a kocsik tengelyei. És akkora volt a sár, meg a por, hogy belefulladt az egész élet. Gyár mindössze egy volt, a MÁV Műhely. A proletárok tömege itt és a fűrésztelepeken kereste meg keserves munkával a kenyérrevalót, a napszámot, mely ötven-hatvan krajcár körül járt azokban az időkben, A munkásoknak a régi OT1 helyén álló földszintes épületben, az első Beteg- segélyzőben volt a főhadiszállásuk. Itt tartottak számukra az akkori vezetők előadásokat a szocializmusról, a sztrájkról, a munkabérről. Innen Indult ki az első tüntetés is, mely egy vasárnap délután viharzott végig a városon. A munkások a Beteg.segélyzó előtt gyülekeztek. Zászlókkal, feliratos táblákkal, trombitákkal, kereplőkkel, sípokkal, lábasfedőkkel, tepsikkel, har- monilcákkal felszerelve indultak el a Fő úton a Városháza 's a Tisza-híd felé. Elől mentek a vezetők. Lassan, komoly nyugalommal. Mögöttük négyes sorokban a munkások. Harsogott félelmetesen a dal: Általános titkos választói jogot adjatok! Hazafiak leszünk, nem hazátlan bitangok ... A járdákon ezrével álltak a bámuló szolnokiak. Nézték a katonás rendben vonuló tömeget. — Mi ez? — Tüntetés! — mondták sokan ijedten és hátrább húzódtak. 4 menetet két oldalt kardos, lószőrcsákós rendőrök kísérték. A városi rendőrök alig voltak né- hányan. Semmit sem tudtak tenni, hogy a tüntetőket feltartóztassák. Csak mentek mellettük és sápadtan hallgatták az ismeretlen dalt. A városháza előtt megszólaltak a kereplők, ’sípok, trombiták. >— Abcug! Le a kormánnyal! — Jogot a népnek! — hallatszottak mindenfelől a kiáltások. A polgármester fogvacogva leste a Városháza emeletéről a riadalmat. Arra gondolt, hogy két utcával arrébb lóháton, töltött fegyverrel áll egy egész csendőrszakasz, várja a parancsot, mikor vágtasson a tüntetők közé. A tömeg a Megyeháza felé hömpölygőit. Ott még fenyegetőbben harsogott a dal. — Munkát! — Jogot a népnek! ■— Kenyeret! 4 Megyeháza falai ** megreszkettek a kiáltásoktól. A megye urai elbújtak függönyös ablakaik mögé. Csak a hasadé- kokon mertek lelesni az emeletről az utcára. Várták, mikor csörömpölnek már az ablakok valahol, mikor lehet a tüntetőkre uszítani a csendőröket és a kaszárnyában készültségben álló gyalogságot. De az ablakok nem csörömpöltek sehol. A munkásság öntudatosan, fegyelmezetten viselkedett. Majcskazenét adott a megye urain keresztül az akkori elnyomó rendszernek, Aztán tovább hömpölygőit a rossz fahídon keresztül a Móricz-liget felé. A Móricz-liget szélén levő Arany Lakat vendéglőben megállt a menet. Az egyik vezető felállt az asztal tetejére. Beszédet tartott. Aztán a másik asztalon szavalni kezdett egy is kolás gyerek. A liget óriási rezgőnyárfái is elhallgattak, amikor végigzúgott a tömeg fölött: Még kér a nép, most adjatok neki, Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép .. Megismertem a gyere két. Velünk járt elemibe a tiszaparti iskolába. Ö volt a legjobb szavaló. Az édesapja napszámos volt a városnál, valóságosan utcaseprő. 4 tüntetők estig a liget füves résiéin és az Arany Lakatban szórakoztak. Aztán apróbb csoportokban mentek haza. Rendzavarás sehol nem történt. A megye és a város nagyhatalmú urai mégis rpmegva telefonálták Budapestre, hogy ebben a porbafulladt, csendes alföldi városban is forrnak, zúgnak már az elfojtott erők, életjelt adott magáról a hazátlan bitangnak csúfolt munkásság.
