Szolnok Megyei Néplap, 1955. július (7. évfolyam, 153-179. szám)
1955-07-27 / 175. szám
2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 július S* i* A s ? t t: l r, t ★ Erősítsük körzeti pártszervezeteinket Körzeti pártszervezeteinkre igen fontos' feladatok hárulnak. Többnyire azokkal az emberekkel — háziasszonyokkal, kis műhelyekben dolgozókkal, egyénileg gazdálkodókkal, stb. — kel-1 foglalkozmiolk, akikhez — munkakörüknél fogva — a pártszervezetek segítsége nélkül csak késve jutna el a párt szava. Ebből is következik, hogy a körzeti pártszervezetek nevetőm ti nká iá italt mindenekelőtt a párt- és kormány- határozatok ismertetésére, a mező- gazdaság átszervezésének segítésére, a legfontosabb Kül- és belpolitikai események megvitatása, ideológiai harc folytatására kell irányulnia. Tudvalevő az is, hogy az ellenséges elemek többnyire a lakóterületeken végzik bomlasztó munkájukat, számítva az ismerősök közötti befolyásukra és a fentebb említett munkakörökben dolgozók egyrészé- nek viszonylagos elmaradottságára. Nyilvánvaló az is, hogy a körzeti pártszervezeteknek kell elsősorban szembeszállni az ellenséges hírverésekkel s elszigetelni azokat. Felvetődik a kérdés, hogy körzeti pártszervezeteink betőlíik-e fontos hivatásukat ? Vizsgáljuk meg a szolnoki helyzetet s ebből vonjunk le néhány következtetést. 1953 decemberében Szolnokon 10 kerületi pártszervezetiből 2 körzeti pártszervezetet hoztak létre. Helyes volt-e ez a túlzott centralizálás? Az azóta eltelt idő tapasztalatain okulva kijelenthetjük: semmiképpen nem volt hasznos. A nagy terület, a párttagok egymástól távoleső munka- és lakóhelye következtében nem tudták erejüket megfelelően összpontosítani és gyümölcsöztetni. Csökkentette nevelömunkájuk eredményességét az a nézet is, hogy ,,ahol üzemi párttagok vannak, ott nem kell népnevelő munkát végezni, hiszen fejlett elvtársakról van szó“. Megfeledkeztek arról, hogy az üzemi pártszervezetek tevékenysége sok tekintetben más- irányú, mint a körzetieké. így igenis szükséges lett volna felikeresni az ipari munkások által lakott negyedeket is. A városi pártbizottság felismerte, hogy ilyen viszonyok mellett a körzeti pártszervezetek nem képesek átfogni a város lakónegyedeit. Ezért elhatározta, hogy növeli a körzeti pártszervezetek számát. Ezzel egyidőben egyéb intézkedéseket is tesz. így mindenekelőtt gondoskodik arról, hogy az új körzeti pártszervezetek élére köztiszteletben álló, tevékeny elvtársaik kerüljenek. Elhatározta a pártbizottság azt is, hogy az eddiginél sokkal nagyobb önállóságot biztosit nekik. (Például a kisgyűlések előadóinak felkészítését nem veszi ki a kezükből). Gondoskodik arról is, hogy az üzemi, illetve a hivatali népnevelő csoportok rendszeresen kijárjanak a körzetekbe. Természetesen a városi pártbizottság irányító munkája és segítő készsége egymagában nem elegendő. Az eredmények eléréséhez elengedhetetlenül szükséges a körzeti pártszervezetek vezetőinek aktivitása, szervezőkészsége. Igényelniük kell a tömegszervezetek segítségét is. Az utóbbi években a tömegszervezetek leszoktak arról, hogy a körzeti pártszervezetektől kérjenek pártmunikát. Nagyon helytelen ez. Ennek következménye például az is, hogy a háziasszonyok felé úgyszólván csak a szülői munkaközösségeken keresztül van meg a kapcsolat, E hiba kijavítása mellett ki kell terjeszteni a politikai befolyást azokra a fiatalokra, akik iskoláik elvégzése után nem méntele el még dolgozni. A velük való kapcsolat kiépítése azért is szükséges, hogy tanácsokkal, üzemlátogatásokkal és egyéb módon megismertessük velük városunk pezsgő életét, munkahelyeit, s ezáltal jó irányban befolyásoljuk életpályájuk megválasztását. A parasztfiatalokkal való foglalkozói — elengedhetetlen követelmény. Nevelőmunkánkkal cda kell hatni, hogy minél előbb felismerjék boldogulásuk egyetlen helyes módjának, a nagyüzemi gazdálkodásnak szükségességét és előnyét. Mindebből kitűnik, hogy mennyire fontos szerepe van az MNDSZ-nek és a DISZ-nek. Éppen ezért igen helyes, hogy a pártbizottság útmuta- sa nyomán újjáalakítják a körzeti DISZ szervezeteket is. Az új körzeti pártszervezetek megalakításakor gondolni kell arra is, hogy munkaterveikbe — a tömegszervezetek irányítása, a kisgyűlések, háziagitációs munka megszervezése mellett — vegyék be a különböző tudományos és kulturális előadások szervezését is. Ezáltal elérhetik (többek között a TTIT-vei való szoros kapcsolat útján) hogy a pártszervezetek helyiségeit nem csak taggyűlések idején és nem csak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is látogatják. A körzeti pártszervezetek csak igy tudják teljes egészében betölteni hivatásukat, a körzetek összes dolgozóinak nevelését. NEMZETKÖZI SZEMLE Új fejeset a nemzetközi kapcsolatokban Az emberiség fellélegzett, több reménységgel és bizakodással tekint jövője elé: Genfben eredmény-' nyel járt a négy nagyhatalom kormányfőinek egyhetes értekezlete. Az emberek millió reménykedtek, hittek és hisznek abban, hogy a nemzetközi ellentétek gordiusi csomóját nem karddal kell kettészelni, hanem türelmesen ki lehet azt bogozni. A genfi értekezlet annak bizonyítéka, hogy kellő jóindulattal eredményesen lehet hozzálátni e tíz év alatt összegabalyodott csomó kibogozásához. S erre a jóindulatra most, az értekezlet után is igen nagy szükség van. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy a kormányfők az értekezlet záróüléeén erre is igen nagy súlyt helyeztek. Bulganyin elvtárs szavaival élve: „Amennyiben valamennyien az együttműködésnek ugyanezt a szellemét tanúsítjuk, amely itt Genfben megnyilvánult, akkor ez biztos záloga lesz annak, hogy elérjük a béke fenntartásának nemes célját és a népek nyugodtak lesznek holnapjuk felől". S a nyugati kormányfők közül talán a legtalálóbban Faure francia miniszterelnök fejezte ki ugyanezt a gondolatot, kiemelve, hogy a kormányfők ezután sem válnak el egymástól. „Ezí úgy értem — mondotta —, hogy ha nem is leszünk együtt fizikai értelemben mi négyen, ugyanabban a teremben, erkölcsileg egynek kell maradnunk ugyanabban az akaratban”. A genfi értekezlet értékelésénél ezt a gondolatot feltétlenül ki kell emelnünk, hiszen a genfi határozatokat ezután nem kevesebb jóindulattal és közös akarattal kell való- raváltani. Kétségtelenül biztató jelnek kell tekinteni azt, hogy Genfben, az egész értekezlet folyamán érvényesült az együttműködés szelleme, ezért lehetett jelentős lépésekkel megközelíteni olyan kérdések megoldását, amelyek eddig megoldha- tatlanoknak látszottak. Az már a négy nagy találkozója előtt nyilvánvaló volt, hogv a nemzetközi élet minden kérdését nem lehet 5—6 nap alatt véglegesen megoldani s az emberiség nem is ezt várta az értekezlettől, hanem — amint Bulganyin elvtárs az értekezlet záróülésén kiemelte — azt. hogy hozzájáruljon az államok közötti feszültség enyhüléséhez, valamint a közöttük feltétlenül szükséges bizalom helyreállításához. Genf azonban ennél jóval többet adott az emberiségnek, többet, mint amenv- nyire előzetes politikai kombinációk alapján számítani lehetett. Hiszen azok az irányelvek, amelyekre vonatkozólag megegyezés történt, éppen a leglényegesebb kérdésekben — az európai biztonság, a német egység, a leszerelés, a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok — a négy nagyhatalom kormányfői közötti megállapodáson alapuló k ö- z ö s utasítások, amelyeket közösen adtak külügyminisztereiknek — kitűzve egyúttal a külügyminiszterek további tárgyalásainak időpontját is. A közös utasít ásóktól a közös, teljes megoldásig még hosszú az út, a genfi találkozó azonban megmutatta, hogy van ilyen út, s hogy ez az út reális, járható. Nem alaptalanul hangzott el Genfről az a vélemény, hogy a genfi értekezlet eredménye „világtörténelmi jelentőségű eredmény a békéért, az országok együttműködéséért és a bizalom megteremtéséért küzdő erők tíz esztendő óta aratott legnagyobb győzelme”. Már a külügyminisztereknek adott irányelvek első pontjának megnevezése — „európai biztonság és Németország” ~ is azt a kompromisszumot jelenti, amely e kérdések megvitatásában érvényesült. A német kérdés vagy az európai biztonság kérdése nincs még ezzel megoldva, de megnyílt az út megoldásuk felé. S minthogy az ellentétes vélemények a kérdésben a megoldás sorrendjéről folyt vitában csúcsosodtak ki, az emberiség bízhat abban, hogy e kérdés megoldása. ha hosszú tárgyalások útján is, de tető alá kerül. Ez a kérdés volt egyébként az értekezlet legfontosabb problémája s arra, hogy e kényes kérdésben kompromisszumos megoldásra fog sor kerülni, a lekvérmesebb megfigyelők sem számítottak. De az élet megmutatta. hogy megvár erre a lehetőség és — amint a Pravda vezércikke írta — „az eszmecsere megmutatta, hogy az értekezle' minden résztvevője megegyezésen alapuló megoldásra törekszik ebben a fontos kérdésben. Remélhető, hogy a kérdés további megvitatása folyamán még jelentősebb sikerek jönnek létre.” Az értekezleten nagy figyelmet szenteltek a leszerelés kérdésének is. Az ezzel kapcsolatos vita megmutatta: az értekezlet valamennyi résztvevője amellett foglalt állást, hogy megegyezésen alapuló megoldást kell keresni, míg a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokról hozott irányelvek általában minden oldalról a gazdasági és kulturális kapcsolatok elmélyítését foglalták össze. Feltétlenül ki kell emelnünk a Szovjetunió diplomáciájának pozitív szerepét és kezdeményező készségét ezen az értekezleten. Ez nagymértékben elősegítette a sikert. A Szovjetunió javaslatai mindenkor a fennálló realitásokból indultak ki, nem tűztek célul maximalista követeléseket, hanem a kérdések lépésről lépésre való megoldására helyezték a fő súlyt. S) most az értekezlet után, a szovjet diplomácia, a szovjet kormány élenjár a Genfben hozott irányelvek és határozatok megvalósulásának elősegítésében is. Bulganyin elvtárs niondotta a genfi záróülésen: „Valamennyien elismerjük az itt hozott határozatok fontos jelentőségét. Ezek a határozatok új szakasz kezdetét jelentik az országaink közötti kapcsolatokban .. -. Ezek a határozatok pozitív jelentőségűek lesznek más országok szempontjából, az egyetemes béke megszilárdulásának ügye szempontjából is. A szovjet kormány megteszi a szükséges erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését és az egyetemes béke megszilárdítását szolgáló határozataink valóra váljanak". Akadnak kútmérgezők, akik a nemzetközi kapcsolatok forrásának tisztuló vizét ismét be akarják szennyezni. A New-York Herald Tribune például úgy igyekszik beállítani a dolgot, hogy a genfi értekezlet eredményei „felülről nézve nagymértékben negatívok” — de még az ilyen vélemények szerzői is elismerik egyébként, hogy „előre lehet látni, hogy végiilis a kérdések megoldódnak és rendeződnek. Végtére is vannak olyan realitások, amelyeket fel kell ismerni és amelyekbe bele kell egyezni.” 4 magyar nép a békére vágyik s lelkes helyesléssel fogadja a békét szolgáló genfi megállapodásokat. A magyar nép békésen akarja építeni országát s életbevágó érdeke fűződik ahhoz, ami egyébként az egész emberiség életbevágó érdeke, hogy a genfi értekezlet határozatai valóraváljanak. A magyar nép minden erejével dolgozni fog ezeknek a megállapodásoknak a teljes valóraváltásáért. Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPlTÉS-til A kormányfők zárónyilatkozaía a genfi értekezleten Eisenhower: Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez Eisenhower elnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő zárónyilatkozatot tette: Elnök úr! Uraim! örömmel üdvözlöm és melegen viezenzom azt a barátságos és jóindulatú szellemet, amely a két előttem szóló szónok nyilatkozatát jellemezte, de remélem, hogy hallgatásomat, amelyet az engem közvetlenül megelőző szónak egyes kijelentéseivel kapcsolatban tanúsítottam, nem értelmezik úgy, mintha ez részemről hozzájárulást jelentene. Távol állok ettől. Ügy látom azonban, hogy ennek az értekezletnek befejező perceiben nem szükséges ennek az értekezletnek, és az egész világnak kinyilatkoztatnom az Egyesült Államok álláspontját azoknak a jelentős kérdéseknek tekintetében, amelyeket megvitattunk. Remélem és hiszem, hogy ezek már tisztázódtak. Éppen ezért nem látom különösebben szükségesnek, hogy részleteikben is visszatérjek rájuk, ehelyett inkább megelégszem azzal, hogy bizonyos reflexiókat fűzzek elmúlt heti munkánkhoz, és bizonyos reményeket fejezzek ki a jövőre nézve. Történelmi jelentőségű értekezlet volt ez. Egészében kedvező hét volt. De csak a történelem lesz a megmondhatója, mi az igazi értéke és tényleges haszna együttes tanácskozásunknak. Az értekezlet jelentőségének felmérése szempontjából az lesz a döntő, hogy kormányain^ hogyan folytatják azt, amit mi meg- kezdtünk. Megbeszélést folytattunk -azoknak az igen nehéz és zavaros kérdéseknek egész soráról, amelyek a mi népeinket és kétségtelenül az egész világ népeit érintik. Nem azért jöttünk ide, hogy végleges megoldásokat érjünk el. Azért jöttünk, hogy felismerjük, megtalálhatjuk-e együttesen azt az utat, amely megoldásokhoz vezethet, és felcsillanthatja előttünk a világbéke kilátásait. Értekezletünknek ebben a végső órájában az a meggyőződésem, hogy megnövekedtek az igazságon, jóléten és szélesebbkörű szabadságon alapuló tartós béke kilátásai. Csökkentek a modem háború lesújtó tragédiájának veszélyei. Külügyminisztereink munkája, amellyel arra törekednek, hogy végrehajtsák irányelveinket, igen nagy jelentőségű lesz, sőt talán még nagyobb jelentőségű, mint az, amit mi végeztünk itt. Övék az a feladat, hogy kormányaik tényleges politikájának megfelelően megegyezésre jussanak olyan akcióik folytatásában, amelyeket itt mi csak általánosságban vitathattunk meg. Tudom, hogy mindnyáján sok szerencsét kívánunk nekik ehhez. Bízom abban, hogy mindnyájan támogatni fogjuk azokat a szükséges intézkedéseiket, amelyeket ők kormányaink feladatává tesznek, ha arra törekszünk, hogy ezekben a kérdésekben megoldjuk a fennálló ellentéteket. Ha népeink az előttünk álló hónapok és évek során elmélyítik egymás megismerését és megértését, mint ahogy mi e hét során elmélyítettük egymás megismerését — megkönnyíthető lesz a további megegyezés kormányaink között. Vajha ez az igazságosság széliemében történjék! Vajha ennek eredménye a fokozódó jólét, a nagyobb szabadság és az emberiség félelmeinek, szenvedéseinek és nyomorúságainak csökkenése volna! Vajha mindez az emberek közötti jóindulat növekedésének jegyében állna! Ha ez így lenne, akikor ezek a napok örökké emlékezetesek maradnának. Azért jöttem el Genfbe, mert úgy vélem, hogy az emberiség sóvárogva igyekszik megszabadulni a háborútól és a háborús híresztelésektől. Eljöttem ide, mert szilárdan hiszek a világunkat benépesítő emberiség becsületes ösztöneiben és józan értelmében. Ma este ezzel a rendületlen meggyőződéssel térek haza, valamint azzal az imádsággal, hogy valósuljon meg egyszer az emberiség reménysége. Eden: Irányelveinkbe belefoglaltok a megértő szellemű rendezés lényegét Eden brit miniszterelnök a genfi értekezlet szombati záróülésén a következő beszédet mondotta: Befejeztük a kormányfők értekezletét, amely körül annyi vita folyt és amely oly komoly támogatásban részesült, főként Sir Winston Churchill részéről több mint két évvel ezelőtt. Ez az értekezlet körülhatárolt feladatot tűzött ki maga elé, amelyet ezen is túlmenően teljesített. Az európai háború tíz évvel ezelőtt ért véget. Most végre megkezdtük azt a munkát, amelyről azt reméltük, hogy már 1945-ben megkezdhetjük. Amiben most megegyeztünk, lehetővé teszi, hogy hozzáfogjunk Németország egysége és Európa biztonsága kettős kérdésének megoldásához, Senki sem várja azt, hogy ezeknek a bonyolult kérdéseknek minden részlete könnyen megoldható lesz. Most azonban jobb esélyeink vannak arra, mint a háború óta bármely időpontban, hogy hozzáfogjunk azoknak a gyakorlati javaslatoknak megvalósításához, amelyeknek célja az Európát ezekben az években megosztó ellentéteknek rendezése. Ennek az értekezletnék néhány napja során nem állapítottunk meg erre nézve részletes tervet. Éppen ezért a külügyminisztereknek adott irányelvekbe belefoglaltuk a megértő szellemű rendezés lényegét. A világ nyilván megfigyelte azt a hangnemet és hangulatot, amelyben munkánkat végeztük. Azok, akik részt vettek tényleges tárgyalásainkban, felismerhették, hogy megbeszéléseink felett a megbékülés új szelleme lebegett. Az értekezlet hivatalos munkáján túl azonban számos alkalmunk nyílt a személyes .érintkezésre is, amelyet mindnyájan felbecsülhetetlen értékűnek ítéltünk meg. Teljesen biztos vagyok afelől, hogy azok az eszmecserék, amelyek az értekezleti termen kívül folytak, lehetővé tették valamennyiünk számára egymás szempontjainak és az előttünk álló problémáknak sdkkal nagyobb megértését. Ha munkánkat továbbra is ennek az értekezletnek szellemében folytathatjuk, aikkor annak, ami ma még csak reményteljes Ígéret, az események alakulásával biztos befejezett ténnyé kell vélnie # Faure: 4 biztonsági feladatok helyébe kerül jenek a béke feladatai Edgar Faure a genfi értekezlet munkájának befejezésekor a következő nyilatkozatot tette: Ülésünk végéhez közeledik. De azért még nem válunk el egymástól. Ezt úgy értem, hogyha nem is leszünk együtt fizikai értelemben mi négyen ugyanabban a teremben, erkölcsileg egynek kell maradnunk ugyanabban az akaratban. Engedjék meg nekem, hogy úgy tekintsem, hogy a közöttünk bizonyos kérdésekről, bizonyos szövegekről, bizonyos irányelvekről létrejött megegyezésen túl, maga az a tény, hogy találkoztunk, maga az a szellem, amely vitáinkon kifejezésre jutott, s maga az a kölcsönös megértés, amely ezt követte, nagymértékben rányomja bélyegét a nemzetközi kapcsolatokra, és örvendetes befolyást gyakorol majd ezek alakulására. Közös elhatározottságról tettünk itt tanúságot. Most rr.ár az a feladatunk, hogy megtaláljuk az erre vezető eszközöket. Megtettük az első lépést ezen az úton, ,de vannak még akadályok. Nem igyekeztünk eltitkolni ezeket, mert minden haladást az igazság útján lehet elérni. Való igaz, hogy az élet mindig egy bizonyos feszültségen épül fel, hogy mindig egy bizonyos erő hordozza. Legyen ez a feszültség, ez az erő a megértés és a barátság feszültsége és ereje, nem pedig az ellenségeskedésé, vagy a bizalmatlanságé! Javasolnunk kell — nemcsak azoknak a népeknek, amelyeknek megbízásából itt vagyunk, hanem azoknak is, amelyek reánk tekintenek —, hegy a biztonsági feladatok helyébe fokozatosan a béke építő és jótékony feladatai kerüljenek.
