Szolnok Megyei Néplap, 1955. június (7. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

2 SZOLNOEMEGYEÍ NÉPLAP 1955 június 28 Csáki István elvtárs, a megyei pártbizottság titkárának beszéde a megyei pártaktíva értekezleten (Folytatás az első oldalról) kökre, akiik komoly segítséget tud­nak adni a szövetkezetek részére az építkezésiben, a gépesítésben és más számos területen. A Központi Vezetőség határoza­tának végrehajtása mógiinkább megköveteli az üzemek erejének összefogását, a patronálást; nem­csak a nagvüzmek, hanem a he­lyiipari vállalatok bevonását is. Az üzemi pártszervezetek, a munkás­osztály a szervezettséget, a fegyel­met, a bátor helytállást viszi a fa­lura. A szövetkezetek tagjai várják ezt a támogatást. Ez a munkásosz­tály és a parasztság testvéri szö­vetségének, a város és a falu kap­csolatának erősítését is jelenti. Ép­pen ezért kell a patronálást tovább szélesíteni, hatékonyságáí növelni. A szövetkezetek további meg­erősítésében mind nagyobb fel­adat hárul a gépállomásokra. Nem vitatható: gépállomásaink a tavasz folyamán jobban dolgoztak, mint az előző években, összességé­ben azonban még nem adják meg szövetkezeteinknek a szükséges po­litikai, szakmai és gépi támogatást. Most, amikor a mezőgazdaságban a kettős feladat megoldására készü­lünk fel, feltétlen szükséges a szö­vetkezetekkel való kapcsolatuk erő­sítése, a gépi munka mennyiségé­nek és minőségének fokozása. A nö­vényápolásban például a gépi mun­ka a gépállomási és a szövetkezeti vezetők hibájából nem kapott elég helyet. Gépállomásaink a gépi ka- pálási tervet eddig csak 40 száza­lékra teljesítették. Egyes gépállomásokon tűrhetet­lenül alacsony a növényápolásra fordított gépi münka. Még a leg­jobban . teljesítő kengyeli gépállo­máson is csak 236 kh. esi'k 1 uni- verzál-traktorra, de Szolnokon 37. Mesterszálláson 36, a Tiszaörsi Gépállomáson pedig csak 22 kh. — Fel* kell vetnünk a felelősséget ezért az állapotért az igazgató elv­társak, a szakemberek és pártszer­vezetek felé. Államunk drága pén­zen külföldről vásárolta ezeket _ a gépeket; értékük csak a termelés­ben realizálódik. De ennek lehető­ségét nem teremtettük meg, ugyan­akkor a kapálás lassan halad, a kézi- és fogatos erő tömkelegé van lekötve, bár ezek az erők más te­rületen foglalkozhatnának és szük­ség is lenne rájuk. Ha azt akarjuk, hogy szövetkezeteink kapásnövé­nyeiket legalább háromszor-négy szer megkapálják, nagyobb teret kell biztosítani a gépi munkának, a gépi kapálásnak; A termelőszövetkezetek megerősí­tésével egyidőben nagyobb figyel­met kell összpontosítani az állami gazdaságok termelésére, A járási bizottságok, de a me­gyei pártbizottság hatásköréből az utóbbi években az állami gazdasá­gok kiestek. A pártszervezetek sok helyen gyengék, nem gyakorolják a termelés pártellenőrzését. Szak­ember címén sóik ellenséges elem épült be és súlyos károkat okoz­nak. Megyénkben az állami gazda­ságok —■ annak ellenére, hogy ál­lamunk megfelelő gépeikkel és fel­szerelésekkel látta el — mm mu­tattak eddig vonzó példát a nagy­üzemi gazdálkodásban. A termelés költségei túlzottan magaisak és a terméshozamok alacsonyak. Lehe­tetlen állapot az, hogy állami gaz­daságainknak csak egyharmada maradt a múlt évben is tervezett termelési költségek keretem belül, a többi túllépte és ezzel milliókat vett ki az állam kasszájából. Állami gazdaságainkra rendkívül fontos feladat vár a mezőgazdaság szocialista átépítése és a termelés emelése szempontjából. A növekvő vetőmag- és tenyészállat-szükségle­tet kielégíteni, az árutermelést fo­kozni, a falu szocialista átépítéséhez megfelelő segítséget adni csa'; úgy lesznek képesek, ha a pártbizottsá­gok is behatóbban segítik és ellen­őrzik a pártszervezetek és gazdasági vezetés munkáját, ha nem tűrik meg az ellenséges elemek álcázott kártevéseit, ha megszüntetik a szer­vezetlenséget, ha rendet és fegyel­met teremtenek. A mezőgazdaság szocialista szek­torának megerősítése, különösen pedig a termelőszövetkezetek to­vábbi megszilárdítása a legalapve­tőbb Kitétele annak, hogy a nyár és az ősz folyamán szövetkezeteink to­vább növekedjenek, a dolgozó pa­rasztok ezreit győzzük meg és vezes­sük át a nagyüzemi mezőgazdaság útjára. Ha szövetkezeteink termés- eredményei túlszárnyalják az egyé­nileg dolgozó parasztokét, ha a gaz­daságban rend lesz és a tagok fe­gyelmezetten, időben végzik el a munkát, akkor a meggyőző szó eredményt fog elérni. Ha mulasz­tunk, ha továbbra is csak formáli­san foglalkozunk a megszilárdítás­sal, akkor a fejlesztés is kárát látja. Pártunk márciusi határozata óta megyénkben a szövetkezetek növe­kedésében számottevő eredmény van, Január óta 2784 család, 3714 taggal és 6911 kh fö’dterülettel lépett a szövetkezeti útra. Szövetkezeteink ereje hatalmasan megnőtt és az idei terméskilátá­saink is kedvezőek. Pártunk Központi Vezetőségének határozata kimondja, hogy hazánk­ban a falu szocialista átépítésének fő útja: a mezőgazdasági termelő­szövetkezet; Mindenekelőtt ezek számát, tagságát és területét kell gyarapítani, Ez nem zárja ki az ala­csonyabb I. típusú csoport alakítá­sát, de törekedni kell egyrészt arra, hogy a belépők többsége a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tet válassza, másrészt arra, hegy az I. típusú szövetkezet tovább fejlődjön. Eddig éppen az volt a baj, hogy az I-es típusú csoportokkal nem tö­rődtünk, ezek fejlődése megrekedt és egyrészük alapszabályellenesen működik. Föléjük két irányú mun­kát kell végezni. Egyrészt arra kell törekedni, hogy minél több már a nyáron és az ősszel alakuljon át magasabb típusúvá, másrészt bizto­sítani kell, hogy a megmaradók és újonnan alakulók alapszabály sze­rint működjenek és a közös gazdál­kodásnak minél több elemét való­sítsák meg. Építsenek gazdasági épületeket, állítsanak be közös jó­szágállományt, telepítsenek gyümöl­csöst, létesítsenek kertészetet, rizs­telepet és más ehhez hasonlókat. Már most az aratási munkában tö­rekedjenek arra, hogy minél több helyen végezzék közösen a betaka­rítás munkáját. Az átalakulás érde­kében helyesnek és célszerűnek tartjuk az I-es típusú csoportokban előkészítő bizottság létrehozását. Ahhoz, hogy a szövetkezetek fej­lesztésében teljesítsük azt a fel­adatot, melyet pártunk Szolnok me­gye kommunistáitól vár, szükséges, hogy a községi pártbizottságok ösz- szefogják a falu társadalmi-politikai erejét, megbízatásokat adjanak a DISZ-nek a parasztfiatalok köré­ben, az MNDSZ-nek a nők, család­tagok bevonásában, a földműves­szövetkezeteknek, a Hazafias Nép­frontnak saját tagjaik meggyőzésé­re, a szövetkezeti eredmények széles körben való ismertetésére. Fel kell használni a gazdakörö­ket, népköröket, a külnöböző tár­sadalmi összejöveteleket. Külön alá kell húzni azt, hogy foglalkozni kell a szakcsoportok továbbfejlesz­tésével is. Megyénkben 97 'szak­csoport működik, amelyben több­ezer pairasz'tcsaléd egyesült. Ezek­ben is előkészítő bizottságok szer­vezésével kell a fejlesztést előké­szíteni és biztosítani. A termelőszövetkezetek számsze­rű és területi növelése nehéz fel­adat lesz. Nehéz lesz ez a feladat azért is, mert az osztályellenség, a falusi kizsákmányolok minden le­hető eszközt fel fognak használni, hogy kárt okozzanak, lassítsák az átszervezést. A kulákság egyrésze arra törekszik mist, hogy beépüljön a szövetkezetbe és belülről bomlasz- sza azt. Ezidáig is komoly károkat okoztak a szövetkezetbe beépült ku- lákok. Le kell leplezni a falu dol­gozói előtt mivoltukat, kártevő szándékukat és el kell szigetelni őket, Az előttünk álló legfontosabb feladat most a gabonabetakarítás sikeres elvégzése A mezőgazdasági termelés emelé­séhez Szolnak megyének igen sóik lehetősége van. Ez a lehetőség: min­denekelőtt az aránylag magasfokú gépesítés, a szövetkezeti mozgalom eddigi eredményei, de nem utolsó sorban az is, hogy a mi termésátla­gaink alacsonyak az ország egyes területeihez viszonyítva, ugyanakkor még jelentősen növelhető az öntö­zött terület. Jelenleg megyénkben az öntözhető terület mintegy 70 ezer kh-at tesz ki. Ezeket a lehetősége­ket nekünk ki kell használni a mostaninál jobban. Az öntözési le­hetőségeket pl. eddig egyoldalúan rizstermelésre használtuk csupán fel. Nem kis területek vannak még most is, a rizstermelés kikapcsolása után. kihasználatlanul. A megyei pártbizottság, a járási, városi és községi pártbizottságoknak, a tanács szakigazgatási szerveinek a Köz­ponti Vezetőség határozatából kö­vetkező feladata, hogy ennek ki­használását már most minél na­gyobb mértékben biztosítsa, elsősor­ban nagytömegű zöld- silótakar­mány termelésére. Június végéig a mezőgazdasági igazgatóság újra vizsgálja felül az öntözésre beépí­tett területeket abból a szempont­ból, hogyan hajtották végre a Poli tikai Bizottság áprilisi határozatát. Ebben az évben nem maradhat hasznosífatian beépített öntözött terület; A Központi Vezetőség határozata fontos feladatnak jelöli meg a gabo­natermelés fokozását. Ebből me­gyénkre, mint az egyik legnagyobb gabonatermelő megyére, fontos fel­adat vár. A növénytermelésben, a termés színvonalának emelésében legfon­tosabb soronlévő feladat: a növény­ápolási munka ütemének meggyor­sítása, elsősorban a termelőszövet­kezetekben, de más területen is. A harmadik kapálást az aratás meg­kezdése előtt be kell fejeznünk, ha el akarjuk kerülni a munkák torló­dását és el akarjuk érni, azt, hogy a gabonát időben learassuk, betaka­rítsuk és elvégezzük a vele párhu­zamos hordást, cséplést, tarlóhán­tást és másodvetést. A mezőgazdasági munkákban fő veszélyként ismét az elbi­zakodottság jelentkezik. Több pártbizottságnál, községi tanács­nál indokolatlan megnyugvás és megelégedettség tapasztal­ható. Pedig erre semmi ok nincs. Ä legutóbbi értékelés szerint a cu­korrépa és a kukorica második ka­pálása csak mintegy 70 százalékban van elvégezve, de a késői vetésű és árterületi kukoricák egyrészét még egyszer sem kapálták meg. Változatlanul feladatunk, hogy gyorsítsuk a munka ütemét, első­sorban a gépek bevonásával, a csa­ládtagok munkába állításával és a munkaidő jobb kihasználásával. A gabonabetakarítás minden év legnagyobb és legnehezebb mező- gazdasági feladata. Az idén köze­pes, helyenként jó-közepes termés­re számíthatunk és éppen ezért meg kell tenni az előkészületeket a veszteség csökkentésére, a munka időben való elvégzésére. Az idén mintegy 319 ezer kh kalászost kell megyénkben betakarítani. Az el­múlt évben az aránylag gyenge ter­mésből is holdanként 1 mázsát tett ki az aratási, hordási és cséplétsi veszteség. Ez azt jelentette, hogy mintegy 300 ezer métenmázsa, kö­zel 150 ezer ember, a megye egy- harmadának évi szükségletét fede­ző gabonamennyiség * ment veszen­dőbe, maradt a tarlón. Most, ami­kor pártunk és kormányunk foko­zott erőfeszítéseiket tesz a gabona- prcfoléma megoldására, amikor dol­gozó népünk ellátásához szinte min­den szem gabonára szükség van, megengedhetetlen ilyen óriási vesz­teség. Állami gazdaságaink a gabona aratását teljes egészében, a szö­vetkezetek 86 százalékban fog­ják géppel végezni. Ez is mutaja, milyen óriási erő már a mi gépállomás-hálózatunk és mezőgazdasági gépparkunk. Gépál­lomásaink a szemlék értékelése alapján megfelelően felkészültek a gabenabetakarításra. Változatlanul szükséges azonban a még hátra­lévő járulékos munkák elvégzése, mezgóműhelyek felszerelése, pony­vák, szíjjak, alkatrészek stb. előké­szítése. A pártbizottságoknak, pártszer­vezeteknek viszont fel kell készí­teni a kommunistákat, a dolgozó­kat erre a nagy munkára. Évek hosszú során tapasztalható, hogy éppen abban az időszakban, ami­kor a legnagyobb szükség van a párt leJkesítő szavára, a pártélet alábbhagyott, nem volt rendszeres összejövetel, a népnevelők nem ké­szültek fel, nem kaptak megfelelő útmutatást és ez rendszereden a munkafegyelem bomlásához, a le­maradáshoz vezetett. Az aratást, hordást, cséplést, tar­lóhántást és másodvetést összefüg­gő munkafolyamatnak kell tekin­teni. Ezt éppen a Központi Veze­tőség határozata teszi szükségessé. Nekünk az elkövetkező években fekozett eredményt kell elérni a terméshozamok emelésében, ehhez pedig szükséges: a talajerő meg­érzése, állandó utánpótlása és fo­kozása. A tarlóhántás ezt a célt is szolgálja. A tarlóhántásnak akkor van teljes értéke, ha az aratással együtt folyik, hogy a talaj ne szá­radhasson ki. A learatás után he­tekkel, vagy hónapokkal végzett tarlóhántásnak már nem sok értel­me van, éppen ezért meg kell kö­vetelni folyamatos elvégzését. A cséplést teljes egészében a gépállo­más gépei végzik. Cséplési tervünk rendkívül feszített éppen azért, mert a cséplőszekrények száma nem elegendő. Különösen fontos tehát a megfelelő elosztás, a terv­szerű irányítás és a kapacitás tel­jes kihasználása az első perctől kezdve, a cséplőcsapatok közötti verseny megszervezése és annak értékelése, hogy augusztus 20-ig ezt a feladatot is elvégezzük, mert ha elhúzódik, akkor gátlóként hat az őszi betakarításra. A Központi Vezetőség határoza­tából következik, hogy az állam- polgári fegyelem terén is rendet kell teremtenünk, véget kell vetni azoknak az állapotoknak, amelyek a jobboldali elhajlás következtében eluralkodtak és oda vezettek, hogy a dolgozó parasztok egy aránylag tekintélyes része, de különösen a kulákek kijátszottak az állam tör­vényeit, kibújtak a kötelezettségek alól és jelentős mennyiségű ter­ménnyel és állati termékkel adó­sak maradtak. A múlt évben min­den jelentősebb terményféleségből maradt fenn hátralék, de az ezévi 5 hónapra esedékes begyűjtésben sem tettek eleget és a dolgozó pa­rasztoknak, méginkább a kulákok- nak jelentős hátralékuk van. A mi államimban egy a rend, egy a fegyelem. A begyűjtési rendszer nem valami ideiglenes rendszabály, hanem olyan intézkedés, ami a szocializmusban is fennmarad. — Most úgy kell felkészülni a gaJbo- nabegyüjtés végrehajtására, hogy mindenki a cséplőgéptől ele­get tegyen kötelezettségének. A termelőszövetkezetektől álla­munk elvárja és megköveteli a példás teljesítést. De államunk megköveteli, hogy a dolgozó parasztok is hasonlóan mara^- déktalanul eleget tegyenek kö­telezettségüknek. A kulákokat pedig rá kell kényszeríteni mind a folyó esedékes, mind a hátralék beadására. Véget kell vetni az opportunis­ta, elnéző és megalkuvó politiká­nak. A megyei párt-végrehajtó bi­zottság a legkisebb ingadozást sem engedheti meg ebben a kérdésben. A mulasztókat szigorúan felelősség­re kell vonni. Ismerik az elvtár­sak Getrő elvtársnak a Szabad Nép­ben megjelent vezércikkét, mely szerint az évszázadok óta gabona- erportáló országból a múlt évben gaben a importáló országgá váltunk. Ez, a termés alacsony voltán túl, nem utolsó sorban abból is követ­kezett, hogy elnézőlk voltunk, en­gedtük a lazaságot a termelőszö­vetkezeteknél; a dolgozó parasztok­nál és a kulákoknál is. A megter­melt gabonát teljesítés helyett egyesek etepekuláltálk. Az idén ezt nem szabad és nem is fogjuk meg­engedni. Az ellenség megkezdte a gabona- begyűjtés elleni aknamunkáját: a jászberényi járásban indokolatlan pesszimizmust terjeszt a termésát­lagokat illetően. A szolnoki járás egyik községében utcaszerte alá­írás-gyűjtést szerveztek, melyben a begyűjtés csökkentését követelik. Hasonló jelenségek más területen is vannak. A leghatározottabban fel kell ezek ellen lépni. Megyénk­től, ahol a szövetkezeti mozgalom aránylag előrehaladott állapotban van, pártunk és munkásosztályunk joggal elvárja, hogy azt a nagyará­nyú támogatást, melyet megyénk mezőgazdasága kapott, kap és a jö­vőben is kapni fog, az állampolgári fegyelem szilárdításával, a kötele­zettségek példás teljesítésével is vi­szonozzuk. Pártunk Központi Vezetőségé­nek határozata történelmi je­lentőségű feladatok végrehaj­tását szabta meg számunkra, A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése és a mezőgazdasági ter­melés fellendítése, mint össze­függő, egy időben megoldásra váró feladat, nagy erőpróbája lesz járási, községi pártbizott­ságainknak, falusi pártszerve­zeteinknek, a tanácsoknak, a gépállomásoknak, de nagy erő­próbája lesz egész pártunknak. E kettős feladat egész dolgozó népünk életbevágóan fontos ügye és érdeke. A munkásosztály to­vábbra is teljes erkölcsi, politikai és anyagi támogatást nyújt ehhez a munkához. A munkásosztály áldozatkészsé­géből megteremtett nehézipar egy­re jobban ellátja a mezőgazdiaságet gépekkel, vegyi- és egyéb anyagok­kal. A feladat megoldása azonban rajtunk múlik elsősorban. A párt tudatos és sokirányú szervező poli­tikája zárkóztathatja fel a régi­módi, kisüzemi parcellás mezőgaz­daságot — termelőszövetkezetek szervezése útján —• a szocialista ipar mailé. A falusi ifjúság nagyobbik része még kívül van a termelőszövetke­zeteken, — akik belül vannak, még nem állnak elég szilárdan. A kí­vülállók beszervezése, a termelő- szövetkezetekben bentüévők neve­lése, szocialista ifjúvá — emberré formálása: ez vár falun a DISZ-re. Most pedig a fejlesztéssel együtt közvetlenül az, hogy a fiatalok a gabcnaibetakarítás idején becsület­tel helytálljanak, példát mutassa­nak. Az arató- és cséplőcsapatok­ban, a kombájnokon és az arató­gépeken mutassák meg fiataljaink, hogy méltók arra a szeretetne, gon­doskodásra, melyet pártunk irántuk mindenkor tanúsít. Az MND3Z- szervezetek végezzenek lelkes szer­vező és nevelő munkát szövetke­zeti asszonyaink és az egyénileg dolgozó parasztiasszonyok között a szövetkezetek termelésének foko­zása és a szövetkezetek fejlesztése érdkében. Ebből a munkából az állami szerveknek, tömegszervezeteknek egyaránt kijut a részük. Különösen fontos munka vár DlSZ-szisrveze- teinkre, az MNDSZ szervezetekre. Nagy feladat vár az előttünk álló kettős féladat végrehajtásából mezőgazdasági szakembereinkre, A most következő feladatok az eddi­gieknél nagyobb erőfeszítést és szorgalmat követelnek meg tőlük; Bízunk benne, hogy ezzel nem is maradnak adósaik. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése -és a mezőgazdasági ter­melés emelésének sikere nem utolsó sorban múlik tanácsaink, a tanácsvezetők szorgalmán, helyt­állásán. Az ő tudatos, a párt irá­nyításával végzett lelkes munkájuk nélkül nem lehet a feladatokat si­keresen megoldani.' A tanácsok — különösen a köz­ségi végrehajtó bizottságok — még nem váltak a szövetkezetek gaz­dáivá. Sokszor a tanácselnökök orra előtt gyülekeznek a bajok; sértik meg a szövetkezeti élet írott törvényét: az alapszabályt, de el­néznek, eltekintenek felette. Minden vezetőnek, — így a ta- nácsvezetcknek is — legszebb és megtisztelőbb kötelessége munkál­kodni dolgozó népünk boldog j óvó­ján, a szocializmus építésén. Min­den falusi vezetőnek ott kell küz­denie az első sorokban, ott, ahol az élet lüktet: a szövetkezetben, az állami gazdaságban, a gépállomá­sokon, a termelés frontján. Nincs és nem lehet nagyobb és fontosabb ügy községi tanáesszerveink előtt sem, mint pártunk Központi Veze­tősége határozatának végrehajtása, a falu szocialista átalakítása és vele együtt a mezőgazdasági ter­melés fellendítése. Nem formális egyetértés, nem kinyilatkoztatások sorozata, nem határozatok gyártása kell most, hanem aktív szervező munka! Pártunk kijelölte az utat, ame­lyen haladnunk kell. Pártunk azt várja tőlünk. Szol­nok megye kommunistáitól, hogy bátran és következetesen ha’adjunk előre ezen az úton. Küzdjük le az akadályokat, erősítsük meg szőve tkezeteln- ket, állami gazdaságainkat, a gépállomásokat; győzzük meg a dolgozó parasztság újabb ezreit a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről. Azok a célok, amelyeket pártunk júniusi határozatában megjelölt, egész dolgozó népünk ügye. A fel­adat megoldása nehéz, de megvan hozzá Szolnok megyében is az erő. Pártunk tagjainak tízezrei, az ifjú ság legjava, a 30 ezer szövetkezeti parasztcsalád, gazdálkodó szövetke­zeteink, a gépállomások és az át­látni gazdaságok együtt a munkás- osztály támogatásával: ez az a» erő, melynek összefogása biztosítj pártunk júniusi határozatának •óhajtását. Dolgozzunk úgy, hogy mi a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésében és a terméshozam emelésében példás eredményt é: jen el. Ügy gondolom, mindanr nevében jelentem ki: érőnké energiánkat nem kímélve, szívvel lélekkel fogunk pártunk Közpon Vezetősége történelmi jelentőség határozatának végrehajtásáért küz­deni, * Az aktíva-ülés további lefolyása és az ülés feUiivá'át holnapi szá munkban közöljük, é

Next

/
Thumbnails
Contents