Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

Kapálás ideién a TSZ fülűjén — Most kaptam az értesítést, bevonták a csa­ládtagokat, felosztották a területet, jön a gépállo­más! !... JU^kllmrrdlk rünés SZATIRIKUS OLDAL 1955 mi lm 15. riM v„. vért nk! " - ■ - i? .................................................................................................................................................................................................................................................................— Am inek nem szabadna lennie Sok helyen késlekednek az újítások bevezetésével. Mikor vezetik be az újításomat? Nem elég, hogy kifizettük érte a díjat?! A fakir Indiában és nálunk Jól megmondta Miért nincs az ön kertjében madárijesztő? óh, felesleges. Egész nap a kertben vagyok. Egy fiatal házaspár hét-hároméves kisfiával utazik a vonaton. Az út igen hosszú s a gyerek unatkozik, nyűgös. Ap­ia ölbeveszi, csitítgatja. végül is — jó apa létére — iátékot talál ki. Fel­csap bűvésznek. Leve­szi fejéről a sapkát, úgy tesz, mintha kidobná az ablakon s egy nagyot fütyül: « Ifi a sapka, hol a VONATON sapka?... Nincs sapka... Van sapka. S ezt csinálja vég nél­kül. A gyerek pedig ne­vet apja mókáján. Mert hiszen a sapka sose tű­nik el. Aztán a gyerek megnyugszik. Egyik negyedóra a másik után telik. A pa­pa és a mama nyugodt beszélgetésbe merül. Még a gyerekről is megfeledkeznek. Az pedig álldogál az ablaknál s kifelé kan­Egy kis boci panaszai szegény kis dönteni. Ezért úgy gondol- — Hát akkor mit vitat- nappal? Mit gondol, né­nik, hogy elmegyünk a Ló- koztok ilyen marhaságon? kém ez nem lenne jó? hoz, tegyen igazságot. Tét- — kérdezte a Ló. — Nyil- Én csak egy buta kis szik tudni, azért mentünk hogy itt a termelőszö- boci vagyok, tán eszembe hozzá, mert az istállóban o . . a legnagyobb és így — tér- vetkezetben engem tarta- se jut, ha az Elnök bácsi mészetesen — ö a legoko- nak a leghasznosabb állat- nem mondja, hogy haszon- sabb is. nak, ami abból is kitűnik, állatként tartanak. De Mikor előadtuk a dolgot, hogy te, bocikám, rühös most már azon gondolko- a Lónak megvetően lefity- vaí,v> hetek óta nem cse- dók, hogy igazat mon- , . tyedt a szája, aztan azt réiték alattad az almot és dott-e az Elnök bácsi Ne tessek haragúén., kérdezte: maholnap elmehetsz a " hogy soraimmal zavarom, _ Mondjátok meg ne- cserzőüzembe selejtszapo- de nagyon el vagyok kese- ]{em, ki kapja a legjobb rítónak. redve, inert nagyon fáj az abrakot? én kis boci szivemnek a . ......... re iszik iuani, Kedve s Elnök bácsi! Mert a lovat azt könnyen lehet helyettesíteni géppel, én egy még kifizetődőbb és gyor­sabb is, de tessék olyan lenézés és mellőzés. Ml egymasra neztunk a érzékenyszívű boci vagyok . . mutatni nek.m A múltkoriban a terme- MaIaccal. aztan majdnem s nagyon fáj, amit a Ló amelyet naponta meg le­lőszövetkezet taggyűlésén egyszerre azt mondtuk: mondott, mert igaz volt hét fejni? azt tetszett mondani, hogy — Te, neki. Velem még negyedé- Mindezt személyesen is íkinfk fényez ésévePkf- “ Na! most mondjátok vei sem törődnek annyit, elmondtam volna, tiehát ? 7nr„ • tr I -* meg nekem azt- hogy kit . , ... _ nem volt ra mod, mert az fizetodő foglalkozni Nahát vakargatnak, tisztítanak a mint vele' Ut van ez a Elnök bácsival egy hó­""1- - gtöbbet? s^P május, aztán egész napja nem találkoztam. — Téged — ismertük el. naP bezárva tartanak az Válaszát várva, kezeit — És aztán kinek vet- istállóban. Ugye, Elnök csókolja: bácsi, maga is örül annak, Boci hogy süttetheti magát a (Meaőtu.*, Léke IS/) akkor nagyon büszke vol- wtöhhpf? tam. Még vitába is keve­redtem a Malaccal, aki azt állította, hogy ő különb nálam. nek legpuhább ágyat? A vitát nem tudtuk el- — Neked. Prózai ballada egy „minta44 beteg birkáról Lehet, hogy amit itt el­mondok, csak mende-mon- da. Az is valószínű, hogy csak kósza hír. Mégis a Szolnok megyei községek egész sorában hallottam, így történt. Ez az igazság. Kunsági népünk — el­lentétben másvidékiekkel — szereti1 a birkahúst. Különösen a társasebéd, vagy vacsora elképzelhe­tetlen náluk a finom, fű­szeres, nyílt tűzön, bog­rácsban főtt birkapaprikás nélkül. Egy rendelkezés azonban búsítja a kunok szívét: csak olyan birka húsát szabad bográcsba rakni, amelynek halálos ítéletét az állatorvos mondta ki. ő állapítja meg jámbor állatról, hogy j ilyen vagy olyan okból — legtöbbnyire öregedés, foghiány, sántaság stb. — miatt továbbtartásra nem alkalmas. Az egyik kun községben (nevét nem árulom el, úgyis nagyon sokan tud­ják, nem fontos, hogy mégtöbben tudják), akadt egy ilyen, a levágáshoz szükséges minden rossz (illetve, inkább jó-) tulaj­donsággal felszerelt birka. A kun község birkahússze­relmesei összedugták a fe­jüket és kérdezgették egy­mást: „Mi lesz, ha levág­juk ezt a birkát?” „Nem tudjuk, mikor lesz újabb lehetőségünk?” Juhaink nem öregszenek olyan Sikál. Aztán egyszer- csak lekapja fejéről a sapkáját, kidobja az ablakon, aztán az apjá­hoz fordul: — Ut a sapka, hol a sapka?... Nincs sap­ka... S amikor apja meg­rökönyödött arcát látja, így szól: — Apu, most fütyülj... Meg kell állapitanom, hogy tehetséges fia az apjának, V, S, gyorsan, nem is törik olyan gyakran lábukat, mint amilyen sokszor újabb birkát kellene vág­nunk!” Nosza kisütötték, ezt a minta-birkát nem szabad a közösség gyomrának fel­áldozni. így is történt. Helyette egy jó zsíros, ál­latorvos nem látta állat húsa került kondérba. Ez­után hetek, hónapok fo­lyamán több mint másfél tucat birka halálához szer­zett engedélyt a bajokkal szinte meseszerűen jól fel­szerelt birka bemutatásá­val a község birkahúst kedvelő társasága. Minden héten péntekre kelve „be­teg”, illetve levágásra al­kalmas lett a birka. Min­dig ekkor látogatta meg az állatorvost új gazdájá­val, mert 'ermészetesen minden alkalommal más és más mutatta be a már oly sokszor halálra ítélt jámbor állatot. Birkánk nagyon rácáfolt a balhie­delemre, mintha ő buta állat lenne. Legutóbb is pénteken várta, hogy újra elviszik látogatóba az állatorvos­hoz, a szokott helyre. De most véletlenül — kivéte­lesen — nem készültek a községben se szombaton, se vasárnap semmiféle ün­nepségre, társas vacsorára, vagy ebédre. Nem volt szükségük birkavágási en­gedélyre. Ig.y türelmes „minta”-birkánkat sem kellett felvezetni az állat­orvoshoz. Hát mit tesz egy ilyen „minta” állat? Fogja ma­gát, elindul a jól ismert úton, a sokszor látott is­merőshöz, az állatorvos­hoz, hogy amint már meg­szokta idők folyamán, a látogatás után kétszeres abrakadagját megkapja. Rogyadozó lábain, örege­sen betotyogott az állator­voshoz, de most kísérő nél­kül. Nagy volt az állator­vos megrökönyödése. A továbbiakat pontosan nem tudtam kinyomozni, mert az állatorvos nem volt található, a birkát sem találtam meg már. Úgy látszik, felismerték az állatorvos és a község bir­kahús-szerelmesei is, hogy bármennyire okos állat a „minta”-birka, földi ma­radványainak a bogrács­ban a helye. Márton A sporthorgász búslakodik — Ma megint kikapok az asszonytól, hogy nem sikerült csak egy halat fognom. EMLEKEZE S — Látod Tihamér, annakidején ennél a fánál álltái, amikor megismertél, majd feleségül vettél. — Emlékszem ,,, Most is áll ott egy szeren­csétlen ,,, t,!S. i FELELEM? i

Next

/
Thumbnails
Contents