Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-15 / 113. szám
Kapálás ideién a TSZ fülűjén — Most kaptam az értesítést, bevonták a családtagokat, felosztották a területet, jön a gépállomás! !... JU^kllmrrdlk rünés SZATIRIKUS OLDAL 1955 mi lm 15. riM v„. vért nk! " - ■ - i? .................................................................................................................................................................................................................................................................— Am inek nem szabadna lennie Sok helyen késlekednek az újítások bevezetésével. Mikor vezetik be az újításomat? Nem elég, hogy kifizettük érte a díjat?! A fakir Indiában és nálunk Jól megmondta Miért nincs az ön kertjében madárijesztő? óh, felesleges. Egész nap a kertben vagyok. Egy fiatal házaspár hét-hároméves kisfiával utazik a vonaton. Az út igen hosszú s a gyerek unatkozik, nyűgös. Apia ölbeveszi, csitítgatja. végül is — jó apa létére — iátékot talál ki. Felcsap bűvésznek. Leveszi fejéről a sapkát, úgy tesz, mintha kidobná az ablakon s egy nagyot fütyül: « Ifi a sapka, hol a VONATON sapka?... Nincs sapka... Van sapka. S ezt csinálja vég nélkül. A gyerek pedig nevet apja mókáján. Mert hiszen a sapka sose tűnik el. Aztán a gyerek megnyugszik. Egyik negyedóra a másik után telik. A papa és a mama nyugodt beszélgetésbe merül. Még a gyerekről is megfeledkeznek. Az pedig álldogál az ablaknál s kifelé kanEgy kis boci panaszai szegény kis dönteni. Ezért úgy gondol- — Hát akkor mit vitat- nappal? Mit gondol, nénik, hogy elmegyünk a Ló- koztok ilyen marhaságon? kém ez nem lenne jó? hoz, tegyen igazságot. Tét- — kérdezte a Ló. — Nyil- Én csak egy buta kis szik tudni, azért mentünk hogy itt a termelőszö- boci vagyok, tán eszembe hozzá, mert az istállóban o . . a legnagyobb és így — tér- vetkezetben engem tarta- se jut, ha az Elnök bácsi mészetesen — ö a legoko- nak a leghasznosabb állat- nem mondja, hogy haszon- sabb is. nak, ami abból is kitűnik, állatként tartanak. De Mikor előadtuk a dolgot, hogy te, bocikám, rühös most már azon gondolko- a Lónak megvetően lefity- vaí,v> hetek óta nem cse- dók, hogy igazat mon- , . tyedt a szája, aztan azt réiték alattad az almot és dott-e az Elnök bácsi Ne tessek haragúén., kérdezte: maholnap elmehetsz a " hogy soraimmal zavarom, _ Mondjátok meg ne- cserzőüzembe selejtszapo- de nagyon el vagyok kese- ]{em, ki kapja a legjobb rítónak. redve, inert nagyon fáj az abrakot? én kis boci szivemnek a . ......... re iszik iuani, Kedve s Elnök bácsi! Mert a lovat azt könnyen lehet helyettesíteni géppel, én egy még kifizetődőbb és gyorsabb is, de tessék olyan lenézés és mellőzés. Ml egymasra neztunk a érzékenyszívű boci vagyok . . mutatni nek.m A múltkoriban a terme- MaIaccal. aztan majdnem s nagyon fáj, amit a Ló amelyet naponta meg lelőszövetkezet taggyűlésén egyszerre azt mondtuk: mondott, mert igaz volt hét fejni? azt tetszett mondani, hogy — Te, neki. Velem még negyedé- Mindezt személyesen is íkinfk fényez ésévePkf- “ Na! most mondjátok vei sem törődnek annyit, elmondtam volna, tiehát ? 7nr„ • tr I -* meg nekem azt- hogy kit . , ... _ nem volt ra mod, mert az fizetodő foglalkozni Nahát vakargatnak, tisztítanak a mint vele' Ut van ez a Elnök bácsival egy hó""1- - gtöbbet? s^P május, aztán egész napja nem találkoztam. — Téged — ismertük el. naP bezárva tartanak az Válaszát várva, kezeit — És aztán kinek vet- istállóban. Ugye, Elnök csókolja: bácsi, maga is örül annak, Boci hogy süttetheti magát a (Meaőtu.*, Léke IS/) akkor nagyon büszke vol- wtöhhpf? tam. Még vitába is keveredtem a Malaccal, aki azt állította, hogy ő különb nálam. nek legpuhább ágyat? A vitát nem tudtuk el- — Neked. Prózai ballada egy „minta44 beteg birkáról Lehet, hogy amit itt elmondok, csak mende-mon- da. Az is valószínű, hogy csak kósza hír. Mégis a Szolnok megyei községek egész sorában hallottam, így történt. Ez az igazság. Kunsági népünk — ellentétben másvidékiekkel — szereti1 a birkahúst. Különösen a társasebéd, vagy vacsora elképzelhetetlen náluk a finom, fűszeres, nyílt tűzön, bográcsban főtt birkapaprikás nélkül. Egy rendelkezés azonban búsítja a kunok szívét: csak olyan birka húsát szabad bográcsba rakni, amelynek halálos ítéletét az állatorvos mondta ki. ő állapítja meg jámbor állatról, hogy j ilyen vagy olyan okból — legtöbbnyire öregedés, foghiány, sántaság stb. — miatt továbbtartásra nem alkalmas. Az egyik kun községben (nevét nem árulom el, úgyis nagyon sokan tudják, nem fontos, hogy mégtöbben tudják), akadt egy ilyen, a levágáshoz szükséges minden rossz (illetve, inkább jó-) tulajdonsággal felszerelt birka. A kun község birkahússzerelmesei összedugták a fejüket és kérdezgették egymást: „Mi lesz, ha levágjuk ezt a birkát?” „Nem tudjuk, mikor lesz újabb lehetőségünk?” Juhaink nem öregszenek olyan Sikál. Aztán egyszer- csak lekapja fejéről a sapkáját, kidobja az ablakon, aztán az apjához fordul: — Ut a sapka, hol a sapka?... Nincs sapka... S amikor apja megrökönyödött arcát látja, így szól: — Apu, most fütyülj... Meg kell állapitanom, hogy tehetséges fia az apjának, V, S, gyorsan, nem is törik olyan gyakran lábukat, mint amilyen sokszor újabb birkát kellene vágnunk!” Nosza kisütötték, ezt a minta-birkát nem szabad a közösség gyomrának feláldozni. így is történt. Helyette egy jó zsíros, állatorvos nem látta állat húsa került kondérba. Ezután hetek, hónapok folyamán több mint másfél tucat birka halálához szerzett engedélyt a bajokkal szinte meseszerűen jól felszerelt birka bemutatásával a község birkahúst kedvelő társasága. Minden héten péntekre kelve „beteg”, illetve levágásra alkalmas lett a birka. Mindig ekkor látogatta meg az állatorvost új gazdájával, mert 'ermészetesen minden alkalommal más és más mutatta be a már oly sokszor halálra ítélt jámbor állatot. Birkánk nagyon rácáfolt a balhiedelemre, mintha ő buta állat lenne. Legutóbb is pénteken várta, hogy újra elviszik látogatóba az állatorvoshoz, a szokott helyre. De most véletlenül — kivételesen — nem készültek a községben se szombaton, se vasárnap semmiféle ünnepségre, társas vacsorára, vagy ebédre. Nem volt szükségük birkavágási engedélyre. Ig.y türelmes „minta”-birkánkat sem kellett felvezetni az állatorvoshoz. Hát mit tesz egy ilyen „minta” állat? Fogja magát, elindul a jól ismert úton, a sokszor látott ismerőshöz, az állatorvoshoz, hogy amint már megszokta idők folyamán, a látogatás után kétszeres abrakadagját megkapja. Rogyadozó lábain, öregesen betotyogott az állatorvoshoz, de most kísérő nélkül. Nagy volt az állatorvos megrökönyödése. A továbbiakat pontosan nem tudtam kinyomozni, mert az állatorvos nem volt található, a birkát sem találtam meg már. Úgy látszik, felismerték az állatorvos és a község birkahús-szerelmesei is, hogy bármennyire okos állat a „minta”-birka, földi maradványainak a bográcsban a helye. Márton A sporthorgász búslakodik — Ma megint kikapok az asszonytól, hogy nem sikerült csak egy halat fognom. EMLEKEZE S — Látod Tihamér, annakidején ennél a fánál álltái, amikor megismertél, majd feleségül vettél. — Emlékszem ,,, Most is áll ott egy szerencsétlen ,,, t,!S. i FELELEM? i
