Szolnok Megyei Néplap, 1955. május (7. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

A SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1855 május 15. Az élő példákkal tartalmassá tett agitáció segíti az önköltségcsökkentéséért folyó harcot Április 1-én alakult meg a szol­noki vasúti csomópont pártbizott­sága. Eddig az állomás, a pálya- lenntartás, rakodási főnökség és a iűtóház pártszervezetei lényegében külön dolgoztak. A pártbizottság jelentősége éppen abban van, hogy az egész csomópont munkáját meg­felelően tudja összehangolni és irá­nyítani. A pártbizottsághoz általában erős, eredményesen dolgozó alapszerve­zetek tartoznak. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, minthogy elnyer­ték a kitüntető élüzem címet. A párt márciusi határozata óta a dol­gozók lendülete méginkább fokozó­dott. Megmutatkozik ez többek kö­zött azokban az eredményekben, amelyeket az önköltség csökkenté­se terén értek el. A fűtőház vállalása például április hónapra 900 tonna szén megtakarítása volt. Az ered­mény: 1175.45 tonna szén meg- , takarítása. Miközben az önköltségcsökkentés módszereit kutatta a pártbizottság, felismerte: a legnagyobb lehetőség a dolgozók öntudatában, munkafe­gyelmének emelésében rejlik. Az említett szén megtakarításánál is megállapították, hogy nem játszott itt közre semmiféle újítás. Egysze­rűen arról volt szó, hogy jó volt a szén előkészítése, tervszerű a kar­bantartók munkája, megfelelő a mozdonyvezető és a fűtő közötti együttműködés. A kommunista Mol­nár Mihály II. mozdonyvezeő is ez­zel a módszerrel takarított meg 40 tonna szenet. A nevelés, az agitáció az az esz­köz, mellyel növelni lehet a dol­gozók fegyelmét, öntudatát. De «hhoz. hogy a felvilágosító munka va­lóban mozgósítsa a dolgozókat, világos, konkrét érveket kell tartalmaznia, amelyekből köny- nyű megérteni, milyen nagy a jelentősege a takarékos mun­kának. Ilyen érveket dolgozott tű a pártbizottság. Az egy hónap alatt megtakarí­tott szénből például — évi 30 mázsa szükségletet véve alapul, — 391 család évi széntüzelőjét lehet kielégíteni. Ha az áprilisi eredményt tar­tani tudják a Fűtöház dolgozói egész esztendőben, akkor 4692 család évi szükségletét bizto­sítják. Pénzösszegben az egy havi meg­takarítás — mázsáját 23 forintjá­val számolva — 143.963 forint. Ez egy esztendőben horribilis összeg, 1,439.600 forint. Ebből több mint 12.000 pár, 300 forintos cipőt lehet vásárolni. Az állomáson, az ilyen irányú önköltségcsökkentésre — ahol te­hát a dolgozók figyelmes, odaadó munkája a lényeg, — leginkább a kocsi-baleset csökkentésénél van lehetőség. Márciusban például 60 ezer 441 kocsit „gurítottak11 az ál­lomáson. Több mint 9 ezerrel töb­bet, mint az előző hónapban, a kocsisérülések száma mégis tízzel kevesebb volt. Itt is elsősorban ar­ról van szó, mennyire végeznek gondos munkát a dolgozók. A kom­munista Nagy István I. sarusesa- patvezető csoportjában például 1955 első negyedében egyetlen baleset sem volt, pedig több mint 20.000 kocsit gurítottak. Igaz, ilyen nagyszerű munkára évek óta nem volt példa az állomáson. Nagy Istvámék sem hívták az ör­dögöt segítségül. Az „észszeírűsítés” egyszerűen abból áll, hogy Nagy István I. elvtárs nem sajnálja a türelmes nevelő szót munkatársai­tól. A köpcös, d:resedő hajú, halk szavú csoportvezető mindig megta­lálja a megfelelő hangot a mun- sokhoz, Ő maga is példásan dol­gozik, így megvan az erkölcsi alapja, ugyanezt kéri munkástár- saitöi is. Hogy milyen nagy ennek a je­lentősége, azt jól megmutatja az agitációs érvek egy másik példája. Március 8-án a rendező 17-es vá­gányon az egyik kocsi utolérte a má­sikat, sérülés történt, a kár pénzben kifejezve 2532 forint. S mindez egyetlen sérülésnél! A baleset pedig elkerülhető lett volna, ha a hátulfutó, megterhelt kocsi sebességét lelassítják pl elősaru alkalmazásával. Arra gondolni keffil, hogy a terhelt kocsi ugyanazon a lejtőn, súlyánál fogva gyorsabban szalad, tehát a váltókezelő éber­sége megakadályozhatta volna a balesetet. Nagyon sok szó esik, az úgy­nevezett túlsúly továbbításáról is. Ez laikus nyelven azt jelenti, hogy a norma által előírt súly­nál több teher szállítását vál­lalják a dolgozók, ugyanazzal a szerelvénnyel. Ennél a munkánál nagy a jelentősége a két üzem­egység, az állomás és a fűtőház együttműködésének. Áprilisban a túlsúly szállítás 55.800 tonna volt. A pártbizottság már ezt is „fel­bontotta“ részleteire. Mindenek­előtt három mozdony mentesül egész hónapra, illetve három mozdony és huszonhét vonat­pár teljesítményét jelenti ez a Szolnok—Budapest-i jára­ton. A szénmegtakarítás 180 tonna. Pénzben csak ez utób­bi, mintegy 33 ezer forint. De a mozdonyok olajat is fogyasz­tanak. Ezen a téren a meg­takarítás 162 kilogramm, kö­rülbelül ezer forint. Természetesen munkaerő is en­nek megfelelően kevesebb kell. — Ha csak egy mozdonyvezetőt, két fűtőt, három fékezöt veszünk ala­pul — ennyi kell egy szerelvény­hez — bérösszegben is több mint tízezer forint havonta a megtaka­rítás. A pártbizottság az érvek kidol­gozásán kivül most egy olyan ope­ratív bizottságot igyekszik létre­hozni — jó szakemberekből, mű­szaki vezetőkből, — amelyeknek feladata lesz az önköltségcsökken­tés műszaki feltételeinek megte- xemtése. Munkája egész területén a pártbizottság elsősorban a kom­munista aktivistákra támaszkodik. Az olyanokra, mint Sárkány Já­nos főpályamester, aki nyolc hó­napja teljesíti már ‘a sztahano­vista szintet. Az uj pártbizottság a jelek sze­rint nagy agilitással, okosan fo­gott a munkához. Ha így folytat­ja, nem kétséges, hogy komoly eredményeket ér el. diáinak a varsói értekezleten résztvevő országok barátsági, egvütimüködési ás kölcsönös segélynyújtási szerződését Varsó (TASZSZ). — Szombaton Varsóban a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának helyiségében ün­nepélyes keretek között aláírták az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztár­saság, a Román Népköztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köz­társaság barátsági, együttműködési cs kölcsönös segélynyújtási szerző­dését. A szerződést a következők írták alá: Mehmet Shehu az Albán Nép- köztársaság Minisztertanácsának el­nöke, Vlko Cservcnkov a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Hegedűs András a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Otto Grotewohl a Német Demokratikus Köztársaság minisz­terelnöke, Jczef Cyrankiewicz a Lengyel Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke, Gheorghe Ghe- orghiu-Dej a Román Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke, N. A. Bulganyin a Szovjet Szocialista Köztársaságok Minisztertanácsának elnöke, Viliam Siroky a Csehszlo­vák Köztársaság miniszterelnöke. (MTI). Pedagógus nagyaldíva gyűlés Szolnokon Hétfőn délelőtt a megyei tanács nagytermében a pedagógus szakszer­vezet nagyaktiva ülést tart. A nagy­aktiva ülésre háromszázötven peda­gógust hívtak meg a megyéből. A nagyaktiva ülés célja: a párt már­ciusi határozatának megvitatása és ezzel kapcsolatban azok a feladatok, melyek a pedagógusokra várnak. Idöjárásjelentés — Várható időjárás vasárnap estig: Nö­vekvő felhőzet, holnap több helyen, elsősor­ban nyugaton és északon záporesö. esetleg később a Dunántúlon északnyugati, nyu­gati szél. A talajmenti fagyok keleten is megszűnnek. Mikaaáth Kálmán > KÖZIGAZGATÁSI TÖRTÉNETEK Egy bevert fej Egy elromlott korlátfánál sem­mivel sem rosszabb téma egy be­vert fej. Minthogy a bevert fej a Szuhai Márton uram legényfiáé, a Pé­teré s minthogy Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni, képzelhetni, mi­lyen dühösen rohant a községi bíróhoz. — Nagy violencia történt, bíró uram — lihegte, — a Sáska Pista összetűzött a fiammal és két he­lyen ütötte be a fejét. Két léket vágott rajta, az akasztói ár av aló, a botjával. Tegyen nekem kegyel­med igazságot. Bíró uram ki sem vette a fön- ségesen füstölő makrát az agya­rából. — Semmi közöm a kend fiá­nak a fejéhez. Tanulja meg kend, hogy ez kriminális.* Keresse föl­jebb az igazságot. Szuhai uram elballagott az ötö­dik faluba a szolgabíróhoz. —> Panaszra jöttem, tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a fiam koponyáját. — Az meglehet — mondá a szolgabíró —, de nem jó helyen jár, mert ez a törvénykezéshez tartozik, menjen a járásbíróhoz. Szuha uram fejet csóvált és el­ment félnapi járóföldre a városi járásbíróhoz. —• Tekintetes uram, a Sáska Pista beverte a Péter fiam fejét, két léket vágván rajta. — Az meglehet, lelkem, de nem • bűnügy. jó helyen jár. Menjen a doktor­hoz és az vegyen aztán a fiú fe­jéről „visi repertumot” .** Mert formája van ám a dolognak. Szuhai uramnak most már mindenekelőtt haza kellett men­nie a fiáért, akinek tulajdonában vagyon a bevert fej s harmadnapra fejestől elmenni Bélyibe, ahol a járási doktor lakik. — No, tekintetes uram — állí­tott be a doktorhoz —, egy kis munkát hoztam, kérem alássan. Pereskedem a Sáska Pistával, a törvényre adom, mert erősebb volt a fiamnál s két helyen sza- kíto.ta be a fejét, majd megmu­tatom én őkelmének, hogy a tör­vény még nálánál is erősebb. Tes­sék csak megcsinálni a mappát a bevert fpjéről. — Rossz helyen jár, barátom — felelte a doktor —, én megyei orvos vagyok, de ez a törvény­székhez tartozik. A megye pedig más dolog, mint a törvényszék. A megye az uraké, a törvényszék ellenben a királyé. Menjen a tör­vényszékhez. Szuhai uram ment a törvény­széket megkeresni, amelyik megint egy városban székel, az pedig egynapi járóföld innen. Ott fűt-fát kikérdezvén, végre mégis eljutott a törvényszéki el­nök elé. — Az úr legyen az a törvény­szék? — Én — mond az elnök moso­lyogva. — Mit akar? 'látlelet <■— Bosszút. Beverték a fiam fe­lét két helyen. Ott künn van a ayerek, kérem alásan, az ambitu- son.*** Behívjam? «— Fölösleges. Mert ha nem tudja, tanulja meg kend, hogy minden dolognak bizonyos for­mája van. »— Egy hete tanulom, kérem alásan.-- A bevert fejről visi repertu­mot kell fölvenni. *— Igenis, kérem alásan. Hová menjek? — Menjen kend haza, mert ha kereskedni akar, ahhoz az szük­séges, hogy a törvényszéki orvos megnézze, s hogy a törvényszéki orvos megnézze, ahhoz meg az szükséges, hogy utasítást kapjon rá a törvénysezéktől. Meg is fogja kapni. Majd intézkedem. Értette kend? — Igenis értem, kérem alásan, hogyne érteném — mondá Szuhai Márton uram és több, mint egy­heti szaladgálás után hazakerül, várván, mi fog vajon történni. Szavát állja-e a törvényszék? Nem kell hiába várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás átmegy mindenféle ik­tató, kiadó és kézbesítő rét órá­kon, megjelenik a doktor a hely­színen s fölveszi a Péter fejéről a látleletet — de hasztalan, mert már akkorra a gyerek feje tökéle­tesen begyógyult. > Ilyen különböző apparátusaink vannak nekünk. Az egyik úgy dolgozik, hogy mire a bevert fej napirendre kerülne, akkorra már begyógyul. És mégis azt beszélik: hogy az egyik olyan, mint a másik. *** tornácon. NEMZETKÖZI SZEMLE Növekvő reményekkel kísérik figyelemmel a világ népei a nemzetközi élet porondján lezajló eseményeket, amelyeknek nemcsu- pán megfigyelői, hanem alkotói is, hiszen fokozódó békeharcukkal ma­guk is hozzájárulnak e remények növekvő fájának virágbaborulásá- hoz. Amikor az emberek tíz évvel ezelőtt a győzelem napján boldog táncra perdültek és ajkukon kivi­rult a legszebb szó, béke, — nem­igen gondoltak arra, hogy egy év­tizeddel később ugyanannak a rabló náci imperializmusnak feltá­masztása ellen kell harcolniok, amely akkor. 1945 májusában, ösz- szezúzva feküdt lábaiknál. Ha 10 év­vel ezelőtt a „béke’" szó boldog, nyugodt jövőt rejtett magában, ma ugyanez a szeretett szó harcot, helytállást, eltökéltséget, szilárd hi­tet jelent... A magyar nép nagy pártja veze­tésével e szóval ajkán látott hozzá romországa újjáépítéséhez, — s ma is e szóval ajkán, keményen, biza­lommal telve áll a vártán, hogy megvédje szép, szocialista jövőjét. Ez a bizalom tükröződik abban a lelkesedésben, amellyel a magyar nép fogadja és támogatja a Szov­jetunió kormányának a vitás nem­zetközi kérdések bélkés tárgyalások útján való megoldására, a német kérdés rendezésére, a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyverek el­tiltására tett javaslatait. Tudja, hogy a világpolitikában az egyik oldalon Dulles és társaik állnak, akiknek az a véleményük — amint azt Alfred Grünther tábornok, a NATO amerikai főparancsnoka mondotta — hogy „Az északatlanti haditervek megvalósításához két dologra van szükség: a német fel­fegyverzésre és az atomfegyver al­kalmazására,1’ — a másik oldalon •ott áll a hatalmas Szovjetunió ve­zette 900 milliós béketábor, amely­nek elve — amint azt Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke mondotta — „a különböző társadalmi rendszerek egymás mel­lett élésének lenini elve. A szovjet kormány védelmezi ezt az elvet, hogy megszabadítsa az emberiséget a háború borzalmaitól és szenve­déseitől, biztosítsa a népek számá­ra a békét és a nyugalmat.11 Ez elv jegyében éri el nap mint nap nagy sikereit a Szovjetunió külpoliti­kája, azokat az eredményeket, ame­lyeket a legutóbbi napokban is fel­jegyzett a történelem. A szovjet leszerelési javaslat, amelyet e héten terjesztett az ENSZ elé J. A. Malik, a Szovjetunió kép­viselője, újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió következetesen és fáradhatatlanul küzd a népek békéjének megteremtéséért. — Az osztrák államszerződés vasárnapi aláírásával rendeződik az egyik fontos, tíz esztendeje megoldatlan nemzetközi probléma, a szovjet le­szerelési javaslat pedig kétségtele­nül alkalmas arra, hegy enyhítse az egész nemzetközi feszültséget, megszilárdítsa az országok közötti kölcsönös bizalmat, véget vessen a „hidegháborúnak". E javaslat első része nyilatkozat elfogadását indít­ványozza az ENSZ közgyűlésének. A nyilatkozat nyolc pontba foglalja azokat az intézkedéseket, amelyek végrehajtása véget vetne a „hideg- háborús'’ állapotnak. A második rész olyan egyezmény tervezete, amelyet a nagyhatalmak a fegyver­zet csökkentéséről és az atomfegy­ver eltiltásáról kötnének. A har­madik rész a leszerelésről szóló egyezmény nemzetközi ellenőrzé­sének megoldására tesz javaslatot. Már a javaslat lényegének ilyen rövidke felsorolásából is kitűnik, hogy a javaslatból ellenállhatatla­nul sugárzik az emberiség sorsáért érzett felelősség tudata, s az a ren­díthetetlen meggyőződés, hogy a háború veszedelmét el lehet hárí­tani, meg lehet szüntetni az államok közötti bizalmatlanságot. — Nyil­vánvaló az is, hogy ez a javaslat nyugati visszhangja és az, hogy a elfogadható. Ezt a tényt támasztja alá a javaslatok minden észszerű nyugati visszhangja és az, hogy a nyugati hatalmak a néptömegek nyomására a jelek szerint komo­lyan kezdenek foglalkozni a javas- lc;kkai, Gr’'iíc,'unk csak Naitting angol külügyminiszterhelyettesre, aki újságírók előtt kijelentette, hogy „örömmel fogadta’1 a szovjet kormány új leszerelési javaslatait és „fontos és sok szempontból biz­tató fejleménynek“ nevezte azokat. Hasonló hangnemiben foglaltak ál­lást az angol lapok is. A Times pél­dául hangoztatja, hogy a szovjet javaslat „sok jót tartalmaz és meg­felelő alapul szolgálhat a további' tárgyalásokra’1. A News Ohoronicle pedig világosan megírja: „... az új szovjet terv a legnagyobb reményt nyújtja a megegyezésre, amióta csak tárgyalni kezdtek a leszerelés­ről Kelet és Nyugat között.” So­rolhatnánk őket tovább is, de már ez a néhány szemelvény is megmutat­ja, hogy azok, akikben van felelős­ségérzet, számolnak a világ népei­nek hangulatával, számolnak az­zal, hogy az ember-milliók bíznak a békében, hisznek az együttélés lehetőségében, annak ellenére, hogy Dullesnak és társainak kíméletlen gazdasági és politikai nyomással sikerült ratifikáltatniok a háborús párizsi egyezményeket és „legali­zálni” a német militarizmus újjá­élesztését. A ratifikálás megtörtént, de a militarizmus elleni harc mind élesebb, mind határozottabb formá­ban tovább folyik. Az osztrák pro­bléma magcldása fényesein példáz­za a nyugatnémetországi lakosság előtt, hogy van más út is, mint az Adenauer-hirdette fegyveres út. — Megmutatta, hogy nyitva áll a bé­kés tárgyalások útja országuk egyesítése felé. E fokozódó harc mellett azonban azoknak a népek­nek, amelyeket elsősorban veszé­lyeztet az újjáéledő német milita­rizmus,_ meg kell tenniök a szüksé­ges intézkedéseket biztonságuk biz­tosítása érdekéiben. A varsói értekezlet e harcnak, s e gondos intézkedé­seknek egyaránt fontos mérföldkö­ve. A Szovjetunió és a népi demo­kratikus országok népei nem me­hetnek el szótlanul az olyan kije­lentések mellett, mint amilyeneket Schuyler tábornok, a NATO vezér­kari főnöke tett, hangoztatva, hogy „hadműveleti célunk a gyilkosság­ban és legfőbb gyilkoló szerszá­munk az atomrobbantásban“ van. A nyugati hatalmak persze azt sze­rették volna, ha Nyugat-Németor- szág szomszédai és a német mili­tarizmus által veszélyeztetett né­pek ölhetett kézzel várnák a náci támadást, ezért idegesíti őket mind­az, ami a varsói értekezleten tör­tént. Azok az országok, amelyek a varsói értekezleten képviseltetik magukat nemcsupán saját bizton­ságuk biztosításáról gondoskodnak, hanem intézkedéseikkel, a német újrafelfegyvérzésből adódó követ­keztetések levonásával a béke meg­védésének olyan bástyáját építik fel, amely hatékony szerepet fog játszani a békéért folytatott to­vábbi küzdelemben. A varsói értekezleten résztvevő országok különös hangsúllyal eme­lik ki, hogy az itt aláírásra kerülő barátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződés, nem zárt szerződés. Bulganyin elv­társ és vele szoros egyetértésben az értekezleten felszólaló más kor­mányképviselők hangsúlyozták, — hogy a moszkvai deklarációt aláíró nyolc állam szerződése olyan szer­ződés lesz, amelyhez valamennyi állam csatlakozhat, függetlenül tár­sadalmi rendszerétől. A varsói kon­ferenciát megelőző tárgyalásaik so­rán ezek az országok arra a fontos következetetésre jutottak, hogy a barátsági, együttműködési és a kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése nem jelent lemondást az összeurópai kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányuló to­vábbi kísérlettekről, — ami előbbi állításunk világos alátámasztását jelenti. A varsói értekezlet — vala­mennyi nép ügye, mert a varsói értekezlet — a béke ügye. És magyar szempontból nézve: amint Hegedűs András elvtárs mondotta a varsói értekezleten, az itt aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerző­dés, valamint a közös parancsnok­ság tervének megvalósítása a ma­gyar nép érdekeit is követlenül szolgálja. A magyar nép nem felej­ti. nem felejtheti el a fasiszta hor­dák mérhetetlen pusztítását orszá­gunk területén, s nem felejtette el hogy a német imperilizmus a törté­nelemben mindenkor a magyar függetlenség, az önálló magyar ál­lamiság első számú legnagyobb és legveszélyesebb ellensége volt. A magyar nép ezért különös lel­kesedéssel helyesli a varsói érte­kezlet határozatait,“ amelyekben a magyar függetlenség, a szocialista jövő, a békés élet biztosítását látja Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPlTÍS-t!

Next

/
Thumbnails
Contents