Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)
1955-04-24 / 96. szám
i Pontos időmeghatározás Tizenhatodik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 április 24, « Uj erőmű a TiszamenH Vegyiművekben SZÁMADÁS — Vén részeges, nem indulnál már haza? — Ép most ütötte a hármat. _ Ugyan... igyet Ütött... Háromszor Is... hallottam... ÁLLATVÉDELEM Egyszer egy ember lóháton búzát vitt a malomba. Mit gondolt, mit nem, vállára vette a zsák búzát s úgy lovagolt tovább. Kérdezte a szembejövő? — Hét kelmed megbolondult, —• hogy a lóháton is maga viszi a búzát? — Megsajnáltam szegény lovamat — felelt a kérdezett. — Hiszen elég, ha engem cipel. Történt, hogy a gazdaasszony a ■ piacon nyolc gyönyörű kövér libát vett s rábízta egy őgyelgőre, hogy hajtsa haza az udvarába. Ez útközben egyet elsikkasztott a nyolcból.s mikor az asszony emiatt kérdőre vonta, égre-földre esküdö- zött, hogy megvan mind a nyolc. —- Akkor olvasd meg — mondta az asszony. A semmittevő olvassa: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, — Hol van a nyolcadik? —i Itt van la ■— s egyre rámutatott. — Hát a hetedik? — Az meg itt van ni *— s így mutogatta sorba mindegyiket. Nem lehetett rajta kifogni s szemtelen pislogással egyre hajtogatta: —i Megvan ez mind. r— Én nem látom hogy megvolna. —* De bizony én látom. A szomszédban éppen csépeltek. Az asszony áthívott nyolc cséplő- munkást s megkérte őket arra, hogy mindegyik fogjon egy libát. A nyolcadik természetesen nem tudott fogni. —. Na, —• fordult az asszony a semmittevőhöz — látod, hogy nincs nyolc liba, mert ennek az embernek nem jutott. —• Hát ha olyan ügyetlen. Miért nem fogott addig, amíg volt, — Szakikéin, májusra már nemcsak az üzemnek termelünk vil- lamosenergiát. — Hanem? — Hanem a feleséged villanyvasalójának is. A „Makrancos hölgy' előadásán — Nemcsak maguknak, nekem is tetszik. özvegy Bozsóné úgy' fortyog, mint a tűzhelyen a paszuly, amelybe éppen most keverte bele a rántást. — Phű, méghogy téged akar elvenni. Hogy van neki képe?! Egy ilyen semmiházi, aki elherdálta az apja tizenkét köblös földjét! Maris az ablaknál ül, csak félfüllel, félszemmel figyel az anyjára, a másik szemével, meg a másik fülével, no meg az egész szívével az utcát figyeli. Napok óta egyebet sem hall az anyjától, csak a Jani pocskondiázását, így hát most is csak azért válaszol, hogy védelmezze— Nem elherdálta, hanem bevitte a TSZ-be. — Az mindegy. Élhetetlen, dologkerülö, lingár. — Hiszen neki van a legtöbb munkaegysége — hangzik az újabb ellentmondás az ablak felől. — Munkaegység .;; Felakaszthatja a füstre. Legalább télire nem marad üres a kémény. Ebben a pillanatban izgatottan felkiált Maris: — Nézze már, édesanyám! Az öregasszony odasza- porázik az ablakhoz. Hát mit lát? Két szürke húz egy nagy szekeret, a szekéren feltornyozott zsákok, a zsákok tetején meg Jani. A mamában még jobban felforr a méreg: — Mit nézzek rajta? A TSZ egyik kocsija. Biztosan viszik az állomásra a búzát. Már éppen vissza akar fordulni, de hirtelen ottragad. Ugyanis a kocsi befordul a szemközti ház átjárójára, már jön is Jani anyja, nyitja a nagykaput, Jani pedig behajt az udvarra. özvegy Bozsóné még fel sem ocsúdik, már jön a másik nagy szekér, rajta Nagy Balázs. Az meg kukoricát hoz. Úgy ránézésre is van húsz-huszonkét mázsa. Ez is befordul Janiék portájára. Az öregasszony nem szól egy szót sem, visszamegy a tűzhelyhez, onnét sandít néha-néha a szemközti ház udvarára. Mert azok odaát nyitva hagyták a Jani tketníéilelőeti daliái (Ezt a történetet egy fiatal házaspártő! tudom. E> nem vettem, hozzá nem tettem semmit, csak éppen a neveket változtattam meg.) nagykaput és látni, amint Maris visszaül a helyére, Jani, meg a komája sze- valami kézimunkán babáik le a kocsikról a tér- rál, néha fel-felpillant az ményt, aztán hordják fel anyjára, aki valami hirte- a padlásra. len jött igyekvéssel egy A konyhában csend van, tálban tésztafélét kavar. Generáljavítás Este beállít Jani. özvegy Bozsóné, ahogy meglátja, majd felakad a szeme. Vadonatúj azon minden, kezdve a csizmától a fejebúbján ülő kalapjáig. Nem is állhatja meg szó nélkül: — Hát te? De kihúztad magad. — Telik a munkaegységből. Az öregasszony elfordul, a sütő körül motoszkál. Kiveszi a pirosodó süteményt, a konyha hirtelen tele lesz a szagával. Olyan ünnepi illata van. Jani meg folytatja: — Mondja, Mari nénim, nem tudna egy jó házat kommendálni? A két fiatal összenevet, a mama meg majdnem leejti a teepsit: — Házat? Hiszen van nektek, minek egy másik? Jani fitymálódik: — Sokan vagyunk benne, meg már öreg is. Szebbet akarok venni. özvegy Bozsóné nem válaszol, úgy tesz, mintha nagyon el lenne foglalva. Tányérra rakja a tésztát, aztán odaviszi az asztalhoz: — Kóstold meg, most sütöttem. De vigyázz, édes fiam, mert még forró... t. k. Kulturális pillanatkép Szolnokon — Mit akar? — Szeretnék bejutni. as Jöjjön este 8-kcr, akkor kezdődik a tánc.,.
