Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 április 24. Használjuk fel a jövő oktatási évben a propagandisták tapasztalatait Az oktatási év végéhez közele-1 többi elvtárs felszólalásából is idé­dünk. Pártbizottságaink értekezle­teken tárgyalják meg a propagan­distákkal eddigi tapasztalataikat, értékelik munkájukat, meghallgat­ják javaslataikat. A szolnoki városi párt-végrehaj­tóbizottság is összehívta az előadó­kat. Budai Jánosné elvtársnő okta­tási felelős tartotta meg az elvi és gyakorlati kérdéseket alaposan elemző beszámolót. Leszögezte, hogy ez az oktatási év viszonylag jobb volt az eddigieknél. Ezerhat- száz elvtárs tanult szervezetten. Hiba volt azonban, hogy ebben a létszámban nem volt megfelelő a munkások aránya* — Amikor a pártpropaganda munkáról beszélünk, mint egyik legfontosabb tényezővel kell foglal­koznunk a propagandisták munká­jával, Az ő kezükben van elsősor­ban a pártoktatás sorsa — mon­dotta többek között Budai elvtárs­nő. Foglalkozott azzal is, hegy egyes helyeken túlterhelik a szemi­náriumi vezetőket, mindenféle más társadalmi és pártmunkával bízzák meg, ami mind az oktatás rová­sára történik* A beszámolót számos hasznos, tanulságos javaslat, bírálat követte. Dévai Ressö elvtárs szólalt fel elsőnek: „Az elmúlt esztendőben többen hivatkoztak arra, hogy szakmai oktatásban vesznek részt, ezért nem járnak szemináriumra. A jövőben világosan meg kell hatá­rozni már az oktatási év kezdetén, milyen szakmai iskolák mellett nem kell külön politikai szeminá­riumra járniok a hallgatóknak.” A zünk néhány gondolatot: Erdős Miklósi „Nagyobb gondot kell fordítania a pártbizott­ságnak a propagandisták ellenőrzé­sére. így módunk lenne még évköz­ben javítani esetleges helytelen módszereinken. Egész évben egyet­len ellenőrzés sem volt a szeminá­riumon. Ezenkívül javasolom, hogy az oktatási év kezdetén ne csak számszerint kapjuk meg, hányán járnak majd a szemináriumokra, hanem a pontos névsort is.1’ Takács Albert i „Véleményem szerint a szemináriumok színvonal- emelésének feltétele a propagandis­ták alapos felkészültsége. Mégis előfordult, hogy azok sem ismerték eléggé az anyagot, akik minket ta­nítottak. Ezen úgy lehet legjobban segíteni, ha nagyobb gondot fordí­tunk a propagandisták kiválasztá­sára már a kezdetnél.” Friederieh Ferdinand t „Sze­mináriumomon huszonheten voltak. Ezt nagyon sokallom. A vezetőnek időnként egyénileg is kell beszél­getnie hallgatóival. Megpróbáltam úgy beosztani, hogy kétszer eljus­sak minden elvtárshoz, sajnos, ez nem sikerült. Pedig akivel beszélni tudtam, s együtt készültünk el pél­dául a következő foglalkozásra, an- nek a tanulásán ez sokat lendí­tett.” Borbély Kálmán i „Igen sok függ attól, hogy az alapszervezetek ho gyan törődnek az oktatással. Ahol a pártszervezet gondot fordít rá, ott sokkal könnyebb a propagandisták feladata. Ugyanígy nagyon fontos, hogy az alapszervezeti vezetők ma­guk is résztvegyenek a tanulásban. Nálunk, a Cukorgyári Célgazdaság­ban, a párttitkár elvtárs nem járt el a foglalkozásokra. Ez komolyan hátráltatta a munkámat. A dolgo­zók joggal úgy vélték, ha a párttit­kár megvan a tanulás nélkül, ők méginkább." Csákány Jóssef t „Megnehezí­ti a propagandisták munkáját, ha hallgatói képzettsége túlságosan vegyes. S nehezíti a hallgatók tanu­lását is. A fejlettebbek elkedvetle­nednek, „multból-élőkké” válnak, a gyengébbek bátortalanokká. Ezért már a kiválogatásnál figyelemmel kell lenni erre. A megyei pártbi­zottságtól pedig azt kérjük, nagyobb gondot fordítson a PH-ban tartan­dó konzultációkra. Legtöbbször olyan témakörből voltak, amit már megvitattunk. így gyakorlatilag semmi segítséget nem adtak.” Sxepesi Károly .• „Munkánk egyik komoly hiányossága, hogy kevés vezető elvtárs vesz részt ak­tívan az oktatásban. A megyei ta­nács vezetői közül jóformán senki — például, tudomásom szerint, egyetlen osztályvezető sem. Pedig ez két kárt okoz. Egyrészt jól kép­zett propagandistákról kell emiatt lemondanunk, másrészt tanításuk­nak a példamutatás szempontjából is igen nagy lenne a jelentősége.” A konferencián elhangzottak azt bizonyítják, a propagandisták szív­ügyüknek tartják munkájuk meg­javítását és szívvel-lélekkel törőd­nek azzal: minél jobb, eredménye­sebb legyen a pártoktatás. A hasz­nos javaslatok, bírálatok minden pártbizottság számára egyformán megszívlelendők; Élénkebb versennyel még jobb eredményeket érhet el az Áprífógépgyár A gyárkapu még nem is látszik, a betonkerítés hatalmas felirata máris jól kivehető: „Május 1 tisz­teletéire első féléves tervünket 3 százalékkal túlteljesítjük”. Kétség­telen. méltó ígéret ez az Aprító­gépgyárhoz, az élüzemjelvény és a kongresszusi jutalomserleg váro­mányosához. Az üzem dolgozói be­csülettel valóraváltották a felsza­badulási versenyben tett vállalá­sukat, áru-, exporttervüket jelen­tősen túlszárnyalták az első ne­gyedévben. Az első jelek szerint a második negyedévben sem akarnak kisebb eredménnyel végezni. Hogy e célok valóra is váljanak, ahhoz nem elég azonban csak a jó szándék, a fel­adatok megjelölése. Az üzem min­den dolgozójának részt kell vál­lalni a kollektív harcból, másként a verseny nem áll szilárd alapokon. Mégis, az üzem belső élete nem tükrözi eléggé a külső feliratot* Április vége felé járunk s mindössze 25 egyéni vál­lalást tartanak nyilván. Igaz, több olyan dolgozó van még. akinek fogadalma nem jutott el a versenyfelelőshöz — ez azonban azt jelenti, hogy nem értékelik, te­hát nem is nyilvános a versengés Az idő már e-lég előrehaladott s jól bent járunk a második negyed­évben. Május 1-i felajánlását, vagy hónapos verseny vállalását már más üzemekben a dolgozók döntő több­sége megtette. Vajon mi az oka annak, hogy az Aprítógépgyár vasasai így elmarad­tak most. A verseny eddigi szaka­szán mindig az elsők között tették meg Ígéreteiket s az elsőle között valósították meg azokat. Nem a dolgozók lelkesedésében, rnunkakedvében van hiány most sem, Cseresznyési Béla elvtárssal esztergapadjánál találkoztunk, ő így beszél erről; — Nem tudom, hogy lehet az, hogy ilyen kevesen tettek vállalást. A napokban Szerényi László mű­vezetővel közösen 25 emberrel be­széltünk. Készségesen, szívesen tet­ték meg új fogadalmukat mind­annyian. Megy az, csak legyen, aki megkérdezze a dolgozókat, mi a szándékuk. De úgylátszik nem mindenki foglalkozott ezzel, akinek kötelessége lett volna. ■*’ ®n magam is vállalást tettem, mondja még, — az első dekád­ban 382 százalék lett a teljesítmé­nyem, Cseresznyési elv-társ nemcsak buzdította dolgozó társait a ver­senyre, hanem míg a darabolótói „kihajtja“ a munkát. Sok óra telik el várako­zással. Bár Baráth is, Mizsei is sok segítséget kapnak a munkamódszerátadóktól. B Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének jelszavai május elsejére (Folytatás az 1-ső oldalról.) 38. írók, művészok! Üj, nagyszerű alkotásokkal lelkesítsétek népünket, segítsétek nevelni ifjúságunkat a szocializmusért, függetlenségünk, szabadsá­a szocializmusén, a bé­kéért vívott harc hőstetteire! 39. Éljen a Magyar Néphadsereg, gunk békénk erős védelmezője! 40. Éljen a Magyar Népköztársaság! 41. Éljen szocializmust építő népünk élcsapata, győzelmeink szervezője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! 42. Kovácsoljuk acélnál is keményebbre pártunk eszmei-politikai és szervezeti egységét, munkásosztályunk, népünk végső győzelmének legfőbb biztosítékát! 43. Magyar Dolgozók! Tömörüljetek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége köré! Könyörtelenül leplezzétek le és zúzzatok szét népünk belső ellenségeit! 44. Kommunisták! Harcoljatok a párt politikájának minden el­ferdítése ellen! Leplezzétek le a szocializmus építését, a népünk jólétét veszélyeztető jobboldali és egyéb nézeteket! 45. Marx—Engels—Lenin—Sztálin diadalmas zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! (MTI.) r Kan Ez történt a nagyvilágban 3 párttaghoz méltóan ma­ga is példát mutatott. Szilicei elvtárs köszörűs is ered­ménnyel járt a csoportjához tarto­zó dolgozók között. A szerszámrak- tárban sokan tettek vállalást. >— Nekem az a véleményem — mondja, — hogy csak azok kapcso­lódnak be nehezen a versenybe, akiknek gyengén megy a munka. Ott van például a Mizsei — mutat át a szomszédos gépsorba. — Igen szorgalmas ember. Mostanában ja­vul már a teljesítménye, de sokszor visszaesik a 100 százalék alá. Raj­tuk is lehet azonban segíteni. — Nem tettem vállalást — mond­ja Mizsei esztergályos. — Egy fiók alján keresgél. — Legalábbis nem hagytak itt semmi papírt erre vo­natkozóan. — Meg aztán úgyis megtesszük, ami tőlünk telik. De ez a mai nap is gyengén sikerült — körülbelül 70 százalékra. Ezekkel a perselyek­kel nem lehet keresni. Váltótársa, Baráth István arról panaszkodik, hogy sok idő telik el, az idősebb szakmunkások azt mondják, gyakran ők isszák meg a levét annak, hogy egyesek válogat­nak a munkában s kiharcolják azo­kat a darabokat, amin a legtöbbet lehet keresni. így aztán a gyen­géknek jutnak azok, amiken a leg­kisebb az idő. Egyenletesebb, — szervezettebb munkaelosztással rendet kell te­remteni ezen a téren. A művezetők a módiszerátadáson kívül a munka­elosztás során is vegyék pártfogás­ba a normán alul teljesítőket, hogy ők is elérhessék a 100 százalékot és nagyobb kedvvel kapcsolódja­nak a versenybe. Egy hét van még hátra május el­sejéig. Bár az üzem tervteljesítése biztosítottnak látszik, sürgősen pó­tolja a szervezés terén elkövetett mulasztásait' az üzem szakszerve­zete. Mi szükség volt erre ? Hóira István alattyáni dolgozó paraszt 10 hold földön gazdálko­dik. Az elmúlt esztendőben szociális kedvezményben részesült. Mivel a jogosultság a gazdasági év végével lejár, ez év februárjában ismét kérte a kedvezményt. A községi tanács érdemben nem intézkedett, ha­nem továbbította a kérelmet a járáshoz. A járási begyűjtési hivatal azonban ezideig nem küldött értesítést a termelőinek. Háfra István megsokalta a halogatást, személyesen járt a járási begyűjtési hivatal­nál, ahol a következőképpen utasították el: „A szociális kedvezményre vonatkozó iratokat már visszaküldték a községnek“. A községi begyűj­tési előadó azonban az oda tájékozódásért forduló Háfra Istvánt az­zal utasította el, hogy oda még nem érkeztek meg az iratok. Erre a megyei begyűjtési hivatalhoz fordult, hogy panasza intézését sür­gesse. Itt világosították fel, hogy a jelenleg érvényben lévő rendeletek szerint ő nem, hanem csak a legjobban rászorultak, az 1—2, legfeljebb 3 holdas termelők részesülhetnek adott esetekben szociális kedvez­ményben. Ezt a körülményt Szabó István elvtárs, az alattyáni köz­ségi begyűjtési megbízott is tudja, hiszen ugyanaz a rendelet érkezett hozzá is, mint a megyei begyűjtési hivatalhoz. De nyilvánvalóan tud­ják a járási begyűjtési hivatalnál is. Mi szükség volt arra tehát, hogy Háfra István dolgozó parasztot ide-oda utasítsák, költségekbe verjék, amikor Alattyánban is megmondhatták volna neki hogy anyagi hely­zeténél fogva nem jogosult a szociális kedvezményre, i , |_i Moszkva (TASZSZ). Ebben az évben lesz a „Patyomkin páncélos'* felkelésének 50. évfordulója. ■— A „Patyomkin" páncélos a cári Orosz­ország feketetengeri flottájának ha­dihajója volt. A „Patyomkin” fegyveres felke­lésének résztvevői közül még ma is több mint 70 tengerész él. A szovjet hadsereg központi há­zában rendezett esten a „Patyom­kin“ páncélos hősei találkoznak a szovjet hadsereg és haditengeré­szeti flotta katonáival. A megje­lentek nagy figyelemmel hallgat­ják a „Patyomkin" tengerészek visszaemlékezéseit* A balti flotta tengerészeinek meghívására a „Patyomkin“ hősei Leoingrádba is ellátogatnak. London (TASZSZ). — A Daily Express jelentése szerint az angol hatóságok nem engedélyezték — Joliot-Curie professzornak és más híres tudósoknak, hogy beutazza­nak Angliába és résztvegyenek a tudományos dolgozók világszövet­ségének konferenciáján. Lloyd-George belügyminiszter az­zal indokolta a beutazási vízumok megtagadását, hogy a konferenciát felhasználhatják „a hidrogénbom­bával kapcsolatos kommunista pro­paganda céljára”. A lap értesülése szerint az angol hatóságok magatartása miatt a konferenciát nem Angliában, ha­nem egy más országban fogják megtartani. U j Delhi (Uj Kína). A vezető indiai lapok pénteken üdvözölték Csou En-laj kínai miniszterelnök és külügyminiszter április 19-i ban- dungi beszédeit. A lapok megálla­pították, hogy ezekkel építő módon hozzájárult az értekezlet sikeréhez. Az Indian Express írja vezércik­kében — Amit Csou En-laj minisz­terelnök mondott, szolgáljon bizo­nyítékul annak, hogy Kínát orszá­gának megerősítése foglalkoztatja, miután nincsenek katonai támasz­pontjai külföldön. „Mindnyájunk­nak méltányolnunk kell azt a szel­lemet, amelyben Csou En-laj az ér­tekezlet résztvevőit meghívta, hogy látogassanak Kínába és tanulmá­nyozzák az ottani helyzetet“ *— fű­zi hozzá a lap. „Senki sem várhatta el tőle, hogy hallgasson Tajvanról — hangsú­lyozza a vezércikk — miután ez a kérdés Kína jogait érinti. Az Amrdta Bazar Patrika csütör­töki vezércikkéiben a következőket írja: „Aligha lehet véleményelté­rés Csou En-lajnak azzal az állás­pontjával kapcsolatban, hogy Taj­van Kína belügye és abba egyet­lenegy nemzetnek sincs joga bele­avatkozni. Kínának ezt az állás­pontját sok ázsiai nemzet támo­gatja'*. A lap üdvözli Csou En-lajnak azt a kijelentését, hogy az ázsiai és az afrikai nemzetek közös ala­pon állnak. „Ez a közös alap —< hangsúlyozza a lap — áz a vágy, hogy tartós békét teremtsenek azokban az országokban, amelyek­nek képviselői megjelentek a ban- dungi értekezleten". Párizs (MTI). A május elsejei felvonulás betiltásával kapcsolat­ban közlik, hogy Bourges-Maunoury belügyminiszter Dubois rendőrfő­nökkel folytatott megbeszélés után úgy döntött, hogy május elsejére „ugyanazokat az intézkedéseket lépteti életbe”, amelyeket már a múlt évben foganatosítottak. Ezek szerint a Nation-tértől a Bastdlle- térig tervezett felvonulást betilt­ják, ugyanakkor azonban engedé­lyeznek egy gyűlést a Vincennes-i erdőben. (MTI), Művésaküldötlség utazott a eannesi filmfestiválra Pénteken éjszaka művészküldött­ség utazott a eannesi filmfesztivál­ra. A küldöttség tagjai: Várkomyi Zoltán Kossuth-díjas érdemes mű­vész, Simó Jenő, az MDP Központi Vezetősége tudományos és kulturá­lis osztályának helyettes vezetője, Hars Lajos, a MOKÉP igazgatója, Kerencsey Marianne filmszínésznö. TÖBB — MINT LAKÁSVISSZAIGÉNYLÉS EG a márciusi határozat előtt történt. Oláh József elvtáis, a kunszent­mártoni községi pártbizottság tit­kára pártiskolán volt. Rendszeresen kapta hazulról a leveleket s azok­ban egyre több szó esett arról, hogy nap mint nap vevők nézegetik a házat, amelyben laknak. Nem sok jelentőséget tulajdoní­tott a dolognak. Nyugodtan tanult tovább, hiszen államosított a ház, hogy adhatnák azt el a fejük felől. Mikor hazajött, személyesen is meggyőződött róla, hogy a házat tényleg árulja a volt tulajdonos, Puskás Árpád. Éppen otthon volt, mikor beállított hozzájuk egy jól­öltözött parasztasszony. — Eladó ez a lakás? — nézgelő- dött magabiztosan. Oláh elvtárs hellyel kínálta az ismeretlen asz- szonyt, aki ki is teregette, mi szél hozta. — Tetszik tudni, a kéményseprő úr küldött — Cserkeszöllőről. Mondta, hogy a veje, Puskás úr, árulja a házát. Igaz, hogy államo­sított, de most visszakapja ... Nem is sok az a negyvenezer, ameny- nyiért ideadná ... Háromszorannyit megér, nem igaz? Oláh elvtárs csak figyelt, az asz- szony zavartalanul beszélt. — Tudja, kedves, azért venném meg, mert a szomszéd házat Bozsik- né szintén megóvta, annak is visz- sza kell adni, ő rokonom, igy aztán egymás mellé kerülnénk \M OST MÁR tisztán látott a párttitkár. Első pillanatra nem jutott eszébe, ki is az a cser- keszöllői „kéményseprő úr”, de míg a hívatlan vendég nyájaskodott, szépen kikerekedett az ügy össze­függő fonala. A „kéményseprő úr" Gyólai Mátyás kulák. 12 hold szőlő tulajdonosa és apósa Puskás Ár­pádnak, a Marx-utcai államosított ház volt gazdájának. A múltban járásszerte ismert vi­rilista. Mint vállalkozónak, neki dolgoztak a járás kéményseprői, ő maga sajátkezűleg aligha pucolt ki egy fia kéményt is. Csak a „mun­kát adta” és bezsebelte a hasznot. Emellett övé volt a kunszent­mártoni szép nagy mozi. Telt hát arra is, hogy villát építtessen, sőt, hogy nejének, Puskás Árpádnak komplett illatszerüzletet ajándékoz­zon. Persze, így csak nem szúrt annyira szemet, hogy a „kémény­seprő” szakma mellett az is neki jövedelmez. A vő bírósági ember volt, fineszért nem kellett a szom­szédba menni. A népi demokrácia egy kicsit ösz- szébbszorította a terjeszkedő famí­liát s többek közt államosította Gyólai kulák villáját, meg a vő Puskás Árpád házát is. Nekik ma­radt még bőven hajlék, viszont fe­délhez jutottak két kezük munká­jából élő családok, amelyeknek haj­dan csak jóformán az ereszalja szolgált szállásuli választ várt. Meg is kapta. Olyan röviden, hogy utána nem jogta a hely. ÁH ELVTÁRS érdeklődött a járási tanács VKG osztályán s ott fel is világosították, hogy Pus­kás valóban visszaigényelte álla­mosított házát. Valószínűleg meg is kapja, mert szüksége van rá. A párttitkárnak nem tetszett a sok herce-hurca. De mivel személyéről volt szó, nem akart nagyobb ügyet csinálni a ház-kérdésből. Annyit azonban kért, hogy ha így áll a do­log, idejében gondoskodjanak neki és családjának megfelelő lakásról. Nem sokkal rá egy túlságosan ki­rívóan öltözött nő kereste fel a pártirodában. Kihívó megjelenése rögtön bizalmatlanságot keltett Oláh elvtársban. — Puskás ;:; vagyok — mutatko* zott be. Keresztnevét nem értette jól a titkár. — Budapestről jöttem, bizonyos ügyben szeretnék beszél­getni az elvtárssal. — Van valami megbízólevele? — így Oláh elvtárs, aki azt gondolta, valamelyik fővárosi szervtől jött a látogató. — Tessék, itt a tagsági könyvem} Azért jöttem, hogy tisztázzak egy kérdést. Puskás Árpádnak a test­vére vagyok. Miért nem tudnak a feleségével együtt elhelyezkedni a községben? •— Sok becsületes proli van a községben, elsősorban azokat vesz- No, de ott tartottunk} hogy a szűk figyelembe, elvtársnő sa „kéményseprő úr” küldötte valami adott nyomatékot a proli és az elv*

Next

/
Thumbnails
Contents