Szolnok Megyei Néplap, 1955. április (7. évfolyam, 77-7101. szám)

1955-04-06 / 80. szám

1953 április 8. SZOLJfOKMEGYEI NÉPLAP 3 A felszabadulás korszakalkotó fordulópont, áj fényes fejezet kezdete a magyar történelemben Rákosi Mátyás elvtárs beszéde az operaházi dísziinnepségen A Szovjetunió felszabadító harca és segítsége volt az a sziklaszilárd alap, amelyen az elmúlt 10 eszten­dő minden eredménye nyugszik. De nem tudtunk volna visszanyert szabadságunkkal népünk felemelé­sére sikerrel élni, ha nem lett vol­na hazánkban olyan politikai szer­vezet, olyan politikai párt, mely nemzetünk szörnyű elesettsége kö­zepette is bizton látta a kivezető utat. Ez az erő a magyar kommunisták pártja volt! (Nagy taps.) Azokban a nehéz hónapokban, amikor az ország a háború szörnyű csapásai alatt elalélt, amikor annyi igaz ha­zafi joggal emlegette Mohácsot* a Magyar Kommunista Párt volt az, amely kimunkálta a legsürgősebb feladatokat, meg tudta nyerni, fel tudta lelkesí­teni e feladatok megoldására a munkásosztályt, a parasztsá­got, az értelmiséget, a dolgozó nép millióit. Hosszú évtizedek áldozatos, nehéz harcaiban szerezte meg pártunk azokat aa ismereteket, amelyek lehetővé tették számára, hogy a leg­bonyolultabb helyzetekben is biztos kézzel mutassa az útat. lelkesítő pél­dájával magával ragadja a dolgozók százezreit és millióit a küzdelemre, az új, szabad, független Magyaror­szágért. Dicső pártunk örököse és továbbfejlesztője mindannak a ha­ladó hazafias hagyománynak, amely a magyar történelemben a szabadságért és a nép felemeléséért vívott harcokban évszázadokon ke­resztül felhalmozódott. Gyökerei közvetlenül visszanyúlnak az 1848—49-es szabadságharc eszméi­ig. Pártunk vezetésével, a Szovjet­unió népeinek példáján fellelkesül­ve valósult meg az 1919-es dicső proletárforradalom. Ezt a forradal­mat a külföldi imperialisták és a magyar reakció egyesült erői meg­fojtották, de nem tudták megsem­misíteni a magyar kommunisták pártját, s a magyar kommunisták­nak, a magyar dolgozó nép leg­jobbjainak azt a szilárd hitét, hogy előbb, vagy utóbb, de bizton fei- virrad a nap, amikor megszabadul Póriunk szilárd, biztos készei vezeti a szocialista építést bilincseitől, visszanyeri szabadsá­gát, és megindulhat a felemelke­dés, a jobb jövő, a szocializmus út­ján. És ez a történelmi nap tíz esztendővel ezelőtt el is érkezett! (Hosszantartó taps.) A magyar dolgozó nép legjobbjai felszabadulásunk első napjától kezdve bizalommal, s áldozatkészen sorakoztak fel pártunk mögé, mert meg voltak győződve róla, hogy nemcsak a jó útat mutatja, de lát­ták, hogy az élen jár a háború ütötte sebek gyógyításában, a ro­mok eltakarításában, az újjáépítés megkezdésében. Pártunk gazdag forradalmi múltja, szoros kapcso­lata a dolgozó néppel, az a becsü­letes odaadás, az önfeláldozó harc, az igazi hazafiság, mellyel nemze­tünk érdekeit a legnehezebb idők­ben is szolgálta, kivívta népünk bi­zalmát, melléállitotta a dolgozók zömét; A munkások, dolgozó parasz­tok, értelmiségiek széles töme­gei meggyőződtek róla, hogy e párt számára a legfőbb tör­vény a dolgozó nép szolgálata, a dolgozó nép java, a haza üdve és további felemelke­dése. (Viharos taps!) A mi pártunk fel volt vértezve a marxizmus-leninizmus útat muta­tó elméletével, törhetetlen hűség­gel ragaszkodott a marxizmus- leninizmus tanításaihoz, határozot­tan elutasított minden vele ellen­tétes nézetet. Lelkesítő példájával harcba tudta vinni nemcsak a munkásosztályt, de a parasztságot, az értelmiség legjobbjait a boldo­gabb, új, szabad, független Ma­gyarországért! Tíz esztendő óta a Mavyar Kommunista Párt — ké­sőbb a munkásegység megvalósítá­sa után a Magyar Dolgozók Párt­ja — vezeti szilárd, biztos kézzel azt a történelmi, egész hazánkat formáló átalakulást, mely az új, szocialista Magyarországot hozza létre; Hála és dicsőség nemzetünk vezetőjének, a Magyar Dolgo­zók Pártjának! (Hosszantartó ütemes taps.) A harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendületes munkásosztály országunk átalakulásának vesére Áz elmúlt tíz esztendő történel­mi változásainak és forradalmi át­alakulásának fő hajtóereje a fel- szabadulás első percétől kezdve a kommunista párt vezette munkás- osztály volt. A mi harcos, áldoza­tos, fegyelmezett munkásosztá­lyunk a felszabadulás utáni évek­ben bebizonyította, hogy elevenen élnek benne azok a forradalmi erők, melyek az 1919-es proletár- diktatúrát létrehozták. Hogy törhe- tetlenül megvan benne a szívósság, a céltudatosság és kitartás, mellyel a Horthy-idők 25 esztendős véres terrorja dacára megőrizte tettere­jét, s amikor ütött a felszabadulás történelmi órája, azonnal élére tu­dott állni az egész dolgozó népnek. Azóta napról napra, évről évre be­bizonyította, hogy méltó történelmi nemzetvezető szerepére, hogy áldo­zatkészsége, szorgalma, tehetsége, lendülete magával tudta ragadni, ..egységes harci szövetségbe tudta kovácsolni a dolgozó parasztságot, az értelmiség legjobbjait, a forra­■4 munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége népi demokráciánk szilárd alapja dalom és a demokrácia eleven erőit. Felszabadulásunk első órájától kezdve ez a harcban edzett, fegyelmezett, lelkes és lendü­letes munkásosztály volt vezé­re, hegemónja, annak az átala­kulásnak, mely a nagybirtoko­sok és tőkések Magyarorszá­gát népi demokráciává, a ki­zsákmányolok elnyomó államát a munkások és dolgozó parasz­tok szocialista államává vál­toztatta. (Nagy taps.) Ez a munkásosztály számban egy­re gyarapszik: az ipari munkások száma 1954-ben elérte az 1 270 000 főt, ami 1938-hoz képest 78,4 szá­zalékos emelkedést jelent. Még in­kább növekszik műveltsége és ön­tudata. Súlya, vezetőszerepe hazánk életében egyre nagyobb, és a jövő­ben még csak tovább emelkedik; Hála és dicsőség nemzetünk vezetőerejének, a magyar mun­kásosztálynak! (Hosszantartó taps,) Kedves elvtársaik! Ma tíz eszLendeje, hogy a fel­szabadító Szovjetunió hős katonái kiverték hazánk területéről a né­met fasiszta hadsereget és a ma­gyar nyilas hordák maradványait, és felszabadították hazánk egész területét. E nap népünk eletében korszakalkotó fordulópont, új, fé­nyes fejezet kezdődött a magyar történelemben. Szabad lett végre a magyar nép! Nemcsak abban az éi-telemben, hogy az évszázados osztrák gyarmatosítás, a nyugati imperialisták függősége alól szaba­dult fel, de abban is, hogy törté­neteié folyamán a dolgozó nép elő­ször lett az ország gazdája, elő­ször vehette kezébe sorsának inté­zését. Sok évszázad után végre nemzetünket nem nyomja el se külső gyarmatosító vagy impe- rial'sta ellenség, se a nagybirtoko­sok, tőkések uralma. Ezeréves tör­ténelme folyamán először fejtheti ki szabadon mindazt a teremtő életerőt, energiát, mely elnyomva szunnyadt benne. Először válthatja valóra a szabad, boldog életről <zqtt álmait. És először élvezi a nyugodt, szabad, jobb jövővel bíz­tató életet, melynek eléréséért a múltban annyi hazafi ontotta vé- rét, A magyar nép története' szabad­ságharcok története, Az elmúlt félezredév alatt szakadatlanul har­colnia kellett létéért: a török hó­dítás, a német elnyomás éllén. Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Kossuth harcai, az 1919-es pcoletárforrada- lcm a magyar nép minden hősies­sége dacára, nem tudták tartósan kívívni a szabadságot. Nemcsak » kedvezőtlen nemzetközi viszonyok következménye volt ez, nemcsak abból adódott, hogy a magyar sza­badságharcok legtöbbször elszige­telten, megbízható szövetségesek nélkül folytak le, hanem azért is. mert a nemzeten belül mindig volt olyan nemzetellenes, hazafiatlan osztály; mint a föUdbártckosoké Vagy a tőkéseké, mely kész volt saját szűk önös érdekeiért eladni az országot és az ország független­ségét; Á magyar függetlenség, melyet hazánk évszázados elnyomatás után újra visszanyert, hasonlítha­tatlanul magasabbrendű, mint va­kba is volt! Az egységes nép védi, órai, szilárdítja függetlenségét, ön­állóságát, szabadságát. Külön erőt és szilárdságot ad önállóságának az, hogy tiz év óta bizton támaszkodhat fel­szabadítójára, a hatalmas Szov­jetunióra, a szocializmust építő kilencszázmilliós táborra, az egész haladó emberiség rokon- szenvére. (Nagy taps.) Ha visszatekintünk a felszabadu­lás óta eltelt időre, megállapíthat­juk, hogy ezeréves történelmünk folyamén népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társa­dalmi, politikai és kulturális át­alakulást, mint ezalatt az egyetlen évtized alatt. A legdöntőbb ebben az átalakulásban a termelő viszo­nyok megváltozása, szocialista terme­lő viszonyok létrejötte és az, hogy a régi burzsoá nemzet helyén napról- napjra mindinkább szocialistává váló magyar nemzet van kiala­kulóban. A dolgozó nép azonosul a nemzettel, a nép és nemzet mindinkább eggyé válik. (Taps.) Mi tette lehetővé nemzetünk éle­tében ezt a sorsdöntő, történelmi fordulatot? A Szovjetunió léte és a dicsőséges szovjet hadsereg győ­zelme a német fasizmus felett. Amióta 1917-ben, a lángeszű Lenin vezetése alatt a kommunista párt megdöntötte a burzsoázia uralmát és létrehozta a világtörténelemben először a munkásosztály szilárd államhatalmát, a földkerekség dol­gozóinak és elnyomottainak minden országban a Szovjetunió példája mutatott utat, adott erőt. A dolgo­zók minden reménye, sóvárgása a békés, jobb életre ettől az időtől fogva elválaszthatatlanul összefor­rott a Szovjetunió fejlődésével és növekedésével. Ez volt a magyar dolgozó nép legjobbjainak reménye és bátorí­tása a 25 esztendős Horthy-rend- szer Idején, a fasiszta terror leg­szömyűbb tombolása közepette. S ez a remény nem volt csalóka! A szabadságot a Szovjetunió hozta, melynek dicsőséges hadserege a né­met fasiszták és magyar zsoldosaik szétverésével nemcsak hazánkat szabadította fel a német impe­rialista elnyomás alól,, de halá­los csapást mért a magyar kizsák­mányoló osztályokra is. Ezzel meg­nyílt az út, hogy az elnyomott munkásosztály szövetségben a dol­gozó parasztsággal a hatalom bir­tokosává váljon. A Szovjetunió a felszabadítás után is szakadatlanul felettünk tartotta védpajzsát, s ez­zel eleve megóvta dolgozó népün­ket a tőkés restaurációtól, nem en­gedte, hogy az idegen imperialis­ták vagy a belső ellenforradalmi erők véres polgárháborút kezdje­nek. Ez a védelem biztosította az elmúlt tíz esztendő alatt békés fej­lődésünket! De a Szovjetunió nemcsak fel­szabadított bennünket, hanem a fasiszta hordák kiűzésének első órájától kezdve szakadat­lanul baráti, öuzetlcn támoga­tásban részesítette dolgozó né­pünket. Ez tette lehetővé, hogy a kapott szabadsággal élni te tudjunk, A hálás magyar nép soha el nem felejti, hogy a szörnyű rombolások közepette, melyeket a német fasizmus ha­zánkban okozott, a Szovjetunió segítségével űztük el az éhség fenyegető' rémét, kezdhettük meg a romok eltakarítását, népgazdaságunk helyreállítását. Az elmúlt fiz esztendő alatt nem volt népünk, gazdasági, kulturális életének egyetlen olyan területe sem, ahol szakadatlanul ne kap­tunk volna felbecsülhetetlen segít­séget, önzetlen támogatást a hatal­mas Szovjetuniótól. Csak a Szov­jetunió állandó gazdasági, politi­kai, műszaki, tudományos és egyéb segítsége tette lehetővé, hogy le tudtuk győzni a kezdet szörnyű nehézségeit és a lépten-nyomon felmerülő akadályokat. Ez a támo­gatás, és a Szovjetunió tapasztala­tainak kimeríthetetlen tárháza, melyből szakadatlanul meríthet­tünk és merítünk, segítette elő ha­zánk talpraállítását, szocialista épí- tőmunkánfcat, | ' Szabadságunk, önállóságunk, szo­cialista fejlődésünk, minden eddigi eriedlmónyünk forrása és kiinduló­pontja a hatalmas Szovjetunió felsza­badító harca és állandó támo­gatása. (Viharos taps.) Ez volt a múltban és ez marad a jövőben is! Ezért gyökered­zik a magyar dolgozó népben kitéphctetlenűl a bála, a kö­szönet érzése és tudata felsza­badítója, a Szovjetunió iránt. S ez az érzés, ez a tudat min­den nappal csak erősödik! (Nagy taps.) Minket a Szovjetunióhoz nem­csak a felszabadítóink és segítőnk iránt érzett hála fűz eltéphetetlein kötelékekkel, de a közös eszmei alap is. A hatalmas Szovjetunió és di­cső kommunista pártjának példá­ját követve minket te az emberi haladásnak azok a győzhetetlen eszméd vezéréinek, melyéket Marx, Engels, Lenin, Sztálin írtak zászla­jukra, azok az eszmék, melyek be­világítják az utat nemcsak a ki­lencszázmilliós szocializmust építő tábornak, de az egész haladó em­beriségnek. A hála, a köszönet és a szocialista célkitűzések azonos­sága teszik széttépheíetlcnné és erősítik évről-cvre a szovjet—ma­gyar barátságot. Felszabadulásunk 10 éves évfordulóját nem ünne­pelhetjük meg méltóbban, mint hogy megfogadjuk: Mint legdrágább kincsünket, mint szemünk fényét fogjuk őrizni jobb jövőnk legbiztosabb zálogát, a magyar—szovjet barátságot. (Hatalmas taps.) A párt vezette forradalmi mun­kásosztály nem tudta volna elvé­gezni a 10 esztendő hatalmas fel­adatait, ha nem teremtette volna meg a városi munkások és a falu dolgozóinak szilárd, baráti szövet­ségét. A magyar munkásosztály pártunk vezetésével meg tudta győzni a dolgozó parasztság sok százezres tömegeit arról, hogy a földbirtokosok és tőkések évszá­zados jármából csak úgy szabadul­hatnak meg, ha szoros szövetségre lépnek az ipari munkássággal. En­nek a szövetségnek régi, évtizedes hagyományai vannak hazánkban. Már 1919-ben az ipari munkások és a falu dolgozói, fegyverrel a kézben vállvetve küzdöttek az idegen imperialisták és saját el­nyomóik, a tőkések és nagybirto­kosok ellen, A falusi szegénység, „a három­millió koldús” legjobbjai kéz a kézben harcoltak a Horthy-rend- szer nehéz évtizedeiben a kommu­nista ipari munkásokkal; A fel- szabadulás után e dolgozó paraszt­ság — az ipari munkásság támo­gatásával .— ellenállhatatlan erő­vel, úgyszólván hetek alatt birto­kába vette jussát, a földet; A földosztás a munkások és dolgozó parasztok nagyszerű, közös forradalmi tette volt, a munkás-paraszt szövetség meg­valósulásának gyümölcse. Ez a szövetség azóta csak erősö­dött, mert a dolgozó paraszt­ság számtalanszor tapasztal­hatta azt a testvéri segítséget és nélkülözhetetlen támogatást, melyet a közös ellenséggel szemben, valamint anyagi és kulturális felemelkedése érde­kében az ipari munkásság nyúj­tott számára. E szövetség megszilárdításához az utolsó esztendőkben új, hatal­mas tényező járult. A dolgozó pa­rasztság egy része felismerte, hogy igazi felemelkedésének és boldogu­lásának csak egy útja van: a szo­cialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Ennek a felismerésnek megfelelően eddig több mint két­százezer dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti termelés útjára, s ez­zel megkezdte a falu szocialista át­építését. A szocializmust építő ter­melőszövetkezetek a munkás-pa­raszt szövetség újabb, hatalmas megerősödését mutatják: A munkásosztály és a dolgozó pa­rasztság e hosszú, évtizedes har­cokban kialakult és rnegedzödött szövetsége népi demokráciánk szi­lárd alapja volt a múltban, s az marad a jövőben is! Erősítsük és ápoljuk szaka datlanul a munkás-paraszt szö­vetséget! Hosszantartó taps.) Hatalmas fejlődésen ment keresz­tül a felszabadulás óta a magyar értelmiség is. Nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődésről van szó. Az értelmiség, s vele együtt a szellemi munka és a tudomány hazánkban, a felszabadulás óta olyan elismerésben és támogatás­ban részesül mint azelőtt sohasem; A régi értelmiség túlnyomó több­sége nemcsak arról győződött meg, hogy építő munkáját őszinte meg­becsüléssel és hálával kíséri a ma­gyar dolgozó nép. A hazájához hű értelmiség, ezen belül különösen a műsza­ki értelmiség, azt te megér­tette, hogy a felszabadult Ma­gyarország, a népi demokrácia munkájához olyan hatalmas lehetőségeket nyújt, amelyek­ről a tőkés időkben szó sem lehetett, A magyar értelmiség zöme felis­merte, hogy milyen fontos szerep vár reá a szocializmus építésében, hogy nincs szebb feladata, mint a dolgozó nép érdekeit szolgálni. A régi értelmiség mellett a felsza­badulás óta számban és jelentőség­ben egyre jobban növekszik a nép­ből, a munkások és parasztok gyer­mekeiből lett értelmiség. Ez az új és a régi értelmiség egyre inkább összeforr, s ezzel is közelebb kerül a dolgozó néphez, egyre inkább eggyé forr vele. Üdvözlet a mi új és rég! értel­miségünknek, a mind egysé­gesebbé váló népi értelmiség­nek! (Hosszantartó taps.) Népünk nemzeti egységének lét­rehozásában döntő szerepe volt és van annak, hogy megvalósult mun­kásosztályunk egysége. Amíg a munkásosztály, nemzetünk vezető ereje nem volt egységes, nehéz volt a munkás-paraszt szövetség meg­szilárdítása, és nem érvényesülhe­tett teljes erővel a munkásosztály vonzása a többi osztályra. A mun­kásosztály egységének létrejötte lett az új, erősödő nemzeti egység kialakulásának legfőbb tényezője; Erősíti nemzeti egységünket a nők felszabadítása, az. hogy meg­szűnt minden régi korlátozás, mely a férfiaknál alárendeltebb helyzet­ben tartotta őket, s mint a haza egyenrangú polgárai előtt szélesre nyíltak az érvényesülés kapui, me­lyek a tőkés időkben el voltak zárva előlük. A magyar dolgozó nők, kószönetüket és hálájukat jó, odaadó munkával fejezik ki; Nincs szocialista építésünknek olyan területe, ahol az clmun- kások, sztahanovisták, a leg­jobb, legodaadóbb dolgozók első soraiban áldozatkészen, példamutatóan ott ne lenné­nek a felszabadult magyar nókl (Nagy taps.) Végül, de nem utolsó sorban rá kell mutatnunk arra, hogy a nem­zeti egység jövendő továbberóri- tésében milyen fontos szerepe ven a felnövő ifjúságnak, a DISZ lelkes fiataljainak, a kedves kis úttörők­nek, annak az új nemzedéknek, mely már nem ismeri a tőkés ki* zsákmányolást, mely már a mi ne­velésünk, s mely hús a húsunkból, vér a vérünkből, s amely a szoci­alista fejlődés jobb, boldogabb jö­vőjének záloga; Modern történelmünk folyamán először vagyunk tanúi annak, hogy a munkások és parasztok szilárd, szoros szövetségben állnak, hogy támogatja őket a haladó, a néppel összeforrott értelmiség. A régi nagytőkés-nagybirtokos Magyaror­szágon az elnyomó osztályok és a nép közt áthághatatlan szakadék állott fenn, s az elnyomók és el­nyomottak kérlelhetetlen, szaka­datlan harcot vívtak egymással. Ma a helyzet e téren is gyökeresen megváltozott. Az elnyomó osztályokat, a vá­rosi burzsoáziát és a földbir­tokosokat a felszabadulás 10 (Folytatása a 4, oldalon.) * \

Next

/
Thumbnails
Contents