Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-25 / 71. szám
»^0S<^C8<^<^<a<8<aCT<^<aa<y^CK9<aq<9CS0K»CSqKyacK8(acK8e8gK8<Scfi3C»J)| ^(»ct<«<^Oti«<»S<«<ac«»e»OK9CSOt^OSC«®QSOK»3?CKfCSÖK?<5S<^<3S<®OKtOKí<»<^»^^>»S^ ÖRÖK ÉS MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁG t ?$G&cX<S$C%CZ<&t&c^K3<X<&C&C!rt&CacZ<&<3Z&<&a5&<&C&OrmC&C)r<&C&ar<$lCf&0cmC^ Minisztertanács és a SZOT ván- dorzászlaját is átadták a gyár dolgozóinak. Most azért folyik az üzemben a harc, hogy tovább növekedjék a termelékenység, csökkenjen az önköltség s a zászló végleg a gyár dolgozóinak birtokában maradjon. A gyár nagyszerű sikereiben Kuznyecov elvtársnafc is része van, 1951 őszén a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak küldöttsége felkereste a turkevei Vörös Csillag tsz-t is. — A képen: Subladze elv- társ, a küldöttség vezetője az őszi árpa vetőmagját vizsgálja. Hasznos tanácsai alapján veti a Vörös Csillag tsz a gabonát keresztsoro- san s tavasszal jarovizált maggal. Kuznyecov elvtársitok is része van a Tisza Cipőgyár sikereiben Három évvel ezelőtt, 1952 februárjában híres vendége volt a Tisza Cipőgyárnak: Fjedor Kuznyecov elvtárs, a moszkvai Ko- zsiszgyelije gyár Sztálin-dijas vezetője. Egy éwtel később, a Magyar-Szovjet Társaság II. országos kongresszusán a következőket mondotta a látogatásról Csik Róza sztahanovista: „Aimákor Kuznyecov elvtárs belépett hozzánk a 64-es műhelybe, minden szem feléje fordult, Mindenki érezte, az az elhatározás hozta közénk, hogy segítségünkre legyen a munkáiban. Valamennyien készültünk neki valamit mondani, die amikor szembe találtam vele magam, örömömben megfeledkeztem a kérdésekről. Aztán úgy gondoltam, levelet írok neki. Ügy is tettem. Kuznyecov elvtárs azóta válaszolt és nagy szeretettel adta át tapasztalatait arra nézve, hogyan tegyük egyenletessé a munkát üzemünkben. Több levelet írtam azóta is Kuznyecov elvtársnak. Ezekre rendszeresen válaszolt. Leveledből érezni, menynyire értékeli a mi törekvéseinket s örül eredményeinknek.“ Kuznyecov elvtárs tanácsai gazdagon gyümölcsöztek a Tisza Cipőgyárban. Sonra-rendre teljesítette a gyár az élüzem színt követelményeit, nem is olyan régen pedig a bőripari üzemek országos versenyének legnagyobb kitüntetését, a Szerelmes ének Csak a csecsemők mosolya, az óvodások éneke, a boldog, fiatal anyák csillagszínű tekintete a növekedő gyereken, akinek jut már jó ruha, akinek jut dús eledel s hogy ember legyen, iskola: csak ez a mosoly, ez a dal, csak az anyák tekintete mondhatja el, mi vagy nekünk (öt) esztendőnk évezrede! A mindenséget mondanám, ezért, hogy szóra sem lelek, csak nézlek ifjú szép hazám, mint szó tálán szerelmesek. Nem szégyellem, hogy nincs (szavam, j nincs jelzőm, nincs hasonlatom. ♦ kell-é több:,.Szabadság!’1, neved | szabadon elkiálthatom!- Nem sóvárgás, nem vágy, (remény, I nem álomból szőtt pirkadat, de valóság vagy, nép, haza: lélegzetek, tapintalak! Láttam a villámverte fát, füstölgő, tépett ágait — s napfény jó gyolcsa, lágy eső: | látom lombját, virágait. Láttam felperzselt városunk, I a vérző utcát és teret s a Szabadító fegyverén t láttam, jövendőnk, fényedet! J Látlak szerelmem, új hazám, * egedre dal, zászló repes —< látom, megértem, amiért élni és halni érdemes! ZELK ZOLTÁN. Konsztantyin Borin Sztálin-díjas kombájnvezető gazdag tapasztalataival szívesen és a gyakorlatban is segítette gépállomásaink dolgozóit. — A képen: Borin elvtárs Révész Imrének, a turkevei gépállomás traktorosának adja át munkamódszerét. Ezekből azóta sokat hasznosított a gépállomás. Nem felejtették el Jegorov elvtárs útmutatását a mezőtúri Béke tsz-ben A mezőtúri Béke tsz-ben 1951 tavaszán indult meg a nagyobb- arányú fejlődés. Az elmúlt év zár- számadási eredményei igen sok egyénileg dolgozó parasztot győztek meg a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. A kívülállók tömegesen kérték felvételüket a szövetkezetbe. A tsz akkoriban a számszerű gyarapodás mellett igen sok nehézséggel küzdött, laza volt a munka* fegyelem s ezt a befurakodott ellen* ség igyekezett még jobban megbon* tani, Ekkor látogatott el a szövetke* zetbe 1. Sz. Jegorov elvtárs, a moszkvai kerület „Győzelem" nevű kolhozának elnöke. Sorra megte* kintette az egész gazdaságot s a legkisebb hiba sem kerülte el a fi* gyeimét. A vezetőknek és a tagok* nak értékes tanácsokat adottj A tsz Jegorov elvtárs útmutatása nyomán fogott hozzá az állatállo* mány tervszerű fejlesztéséhez, meg* valósította a füves vetésforgót, ősz* szel és tavasszal egyaránt kereszt* sorosan vetette gabonáját. S a ta- nácsok alapján a tsz vezetősége hozzákezdett ahhoz is, hogy meg- szilárdítsa a munkaszervezeteti Azóta egyik tavasz a másikat kö* vette s a mezőtúri Béke tsz erőben, gazdagságban egyaránt gyarapo* dott. A tsz most példaként áll nem* csak a város, hanem az egész me* gye előtt. Tavaszi búzavetését elvé* gezte, a munkaszervezés kiváló s a jó munka azzal az eredménnyel is járt, hogy a tsz a begyűjtési kötelezettség teljesítésének megyei verse- nyében első helyen áll. A Béke tsz-ben nem felejtették el Jegorov elvtárs útmutatását s a kedves vendégre, a drága barátra gondolva végzik a munkát, A szovjet emberek egyre inkább megismerik népönk életét Nemcsak a szovjet emberek jöttek el hozzánk az elmúlt tíz év alatt, hogy gazdagítsák, tapasztalataikkal serkentsék új életünk fejlődését, hanem elmentünk mi is. Megyénkből is igen sok dolgozónak volt módja és alkalma, hogy megismerkedjen a megvalósult szocializmus országával, s hazájában a szovjet emberrel; Azt tapasztalta mindegyikük, hogy a szovjet emberek nagyrnbecsülik a magyar népet, örülnek eredményeinek s arra törekszenek. hogy minél jobban megismerjék népünk életét, kultúráját. íme. néhány adat erről. Csak számok, de a számok mögül a szovjet nép testvéri szeretete sugárzik. Legnagyobb költőnk. Petőfi művei húsz kiadásban. hét szovjet nép nyelvén forognak közkézen a Szovjetunióban, félmilliónál nagyobb példányszámban. Zalka Máté írásait egymilliós példányszámban olvassák; Ezekben a napokban a magyar-szovjet barátság hónapja idején kiállítások hirdetik a Szovjetunióban hazánk fejlődését. Balassi Bálint és Csokonai Vitéz Mihály évfordulóinak kapcsán megismertették két nagy költőnk életét, életművét a szovjet dolgozókkal. Magyar színdarabokat fordítanak r sz nyelvre, n.ag.yar filmeket vetítenek a Szovjetunió filmszínházaiban A szovjet nép egyre többet és többet tud meg népünkről, kultúránkról, szocializmust építő munkánkról. S egyre jobban mélyül ennek kövekezté- ben is a két nép közötti barátság, amely örök és megbonthatatlan; A szovjet mezőgazdasági küldöttség első csoportja a Tiszántúlon, a karcagi Táncsics tsz-ben. Barivenko elvtárs és Márki Elek Munkaérdemrend arany fokozatával kitüntetett juhász. ...................... Na gyszerű élményben lesz részűk azoknak, akik március 26-án, szombaton este résztvesznek majd Szolnokon, a Szigligeti Színházban az Állami Orosz Énekkar hangversenyén, A Szvesnyikov-kórust *—> így nevezik az énekkart művészeti vezetőjéről, karnagyáról hazánkban — megelőzte a híre. Budapesti hangversenyeiken magasrendű művészi élménnyel ajándékozták meg hallgatóikat. Erről tanúskodnak az újságok beszámolói, erről tanúskodnak azok, akik a Rádióból hallgatták meg mint magam is — a kórus hangversenyét. Írhatnám azt, hogy művészi átélés, magasan fejlett énektechnika, ez a két tényező képes arra, hogy megragadja a hallgatót. Ez is. De én azt hiszem, inkább az orosz nép megnyilvánuló lelkűlete, érzelemgazdagsága hat a hallgatóságra. Az orosz nép évszázadok kultúrájának hordozója s ez teszi lehetővé, hogy egyformán beleéljék magú* Icát a kórus tagjai a leg* különfélébb stílusú és mondanivalóját művekbe. Egyformán nagyszerű művészettel csendülnek fel előadásukban a régi latinnyelvű egyházi kompozíciók, Bach koráljai és fugái, Schumann-dalok, Sosztalcovics Icórns-szvit- je, Rachmaninov polkája, vagy akár a mi Kodály- gyűjtötte népdalunk ma* gyár nyelven. Hallani őket — élmény, nagyszerű élvezet, hallani és látni egyszerre pedig méginkább az. Hallgassuk hát meg őket szombaton este a Szigligeti Színházban, tanuljuk meg tőlük a zene, a dal, az élet határtalan szeretetét. R Korszuny-sevcsenkói gépállomás vörös-bársony zászlaja Megyénk gépállomásainak vezetői és traktorosai sok-sok tapasztalatot szereztek, hasznos tanácsokat kaptak a szovjet gépállomások vezetőitől és traktorosaitól. A. Jarovoj elvtárs, a korszuny-sevcsenkói gépállomás igazgatója hosszú időn keresztül állandó levelezésben volt a megyei gépállomási igazgatósággal, névszerint Tóth László elvtárssal, a gépállomási igazgatóság akkori vezetőjével. Korszuny—Sevcsenkóban nagy gonddal vitatták meg mindig, melyik a leghasznosabb tanács megyénk traktorosainak kérdésére. 1953. decemberében ismét hosszú utat megjárt, kedves levél érkezett a gépállomások igazgatóságára. A turkevei traktorosok megelőzőleg arról számoltak be korszuny-sevcsenkói barátaiknak, hogy megindult a küzdelem „a megye legjobb gépállomása" címért. Erre a levélre válaszoltak a szovjet traktorosok: „Elhatároztuk, hogy vándorzászlót küldünk a legjobb gépállomásnak. Fűzze ez a vándorzászló szorosabbra a szovjet és a magyar nép barátságát.” Hamarosan megérkezett a hatalmas, vörös-bársony zászló is. Most a turkevei gépállomáson lelkesíti mindig jobb és jobb munkára a traktorosokat. Ami kor az Állami Uráli Népi Együttes Szolnokon járt Á zene, a tánc nyelvét mindenki érti; Talán nincs egyetlen terület sem a művészetben, amely két népet közelebb hozhat egymáshoz. így volt ez Szolnokon akkor is, amikor 1952 márciusában a Szigligeti Színházban fellépett az Állami Orosz Népi Együttes. Még ma is emlékszünk a dalra, amikor a kedvesétől azzal búcsúzik a Sztálingrádba induló leány, hogy találkoznak, ha az Uraitól a Fekete-tengerig úsznak a hajók. S egy másik dal: „Hozzánk az Uraiba úgy érkezett meg a villany, mint a csoda:; Az egyszerű, szép énekek közelférkőztek a szolnokiak szívéhez, a tréfás dalok pedig derűt, vidámságot varázsoltak a színház falai közé. Egy-egy apró mozdulat, finom mosoly, a hangkincs páratlan árnyalatai — ezek tették lehetővé, hogy a közönség úgy derüljön a „szúnyog és a légy esküvőjén”, a „lusta feleségen", a vacsorára hivatalos „kifogásokat találó komán”, mintha a szöveget is értette volna; Hát még a tánc! Páratlanul friss, élettől duzzadó volt az együttes tánca. A „Hazatérés” arról beszélt, hogy két szovjet katona és két szovjet lány hogyan találkozik. Aztán a „Nagy uráli vetélkedődben csodálta a szolnoki közönség ,az erőt, lendületet, ügyességet, bátorságot — a szépséget. Szép emlék mindenkinek, aki látta őket:
