Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-11 / 59. szám

A jövő hajója Villamoshajók tervét készítették el a Szovjetunióban. A tervek sze­rint a folyók partjain oszlopokat állítanak fel és ezekre szerelik a két vezetéket. A villamos energiát a partról vezetik a hajóhoz, ame­lyen egy kábeldob szabályozza a huzal feszülését a hajó irányának megváltoztatásakor. A tervek sze­rint a villamos hajó irányításához egyetlen egy emberre van szükség. • Ahol minden ötödik fakó a népi együttes tagja Az NDK dolgozó parasztsága szívesen vesz részt a falvak kultu­rális életében. A Gardelegen-kör- zeti Breitenfeld községnek például mindössze 320 lakója van, közülük 62-en a helyi ének- és táncegyüttes tagjai, * Uj virágfajtát fedeztek fel Múlt év nyarán a Kaukázusban 'eddig ismeretlen virágfajtára buk­kantak, amelyet erdei primulának nevezlek el. Egy-egy tő erdei pri­mula két-két és -fél hónapos virág­zás! ideje alatt körülbelül 150 gyö­nyörű, a halvány rózsaszíntől a sö­tét ibolyakékig mindenféle árnya­latban pompázó virágot hajt. Több- száz tő erdei primulát honosítottak meg Nalcsikban. a Kábád autonóm köztársaság fővárosának füvész- kertjében. Az enyhe tél után az er­dei primula máris virágba borult és úgy fest, mint egy hatalmas szinpompás szőnyeg. Az erdei pri­mulát a Szovjetunió más részein is meghonosítják. * Elkészült a 100.000 lakószoba a sziléziai iparvidéken A felszabadulás tót a nagyarányú lakásépítkezés folyik Sziléziában, az ország bánya- és kohóipari köz­pontjában. Nemrégiben adták át rendeltetésének a 100.000. új lakó­szobát. * Román mérnökök értékes találmánya Romám mérnökök egy csoportja a közelmúltban olyan különleges szivacsos gumit készített, amelynek füdősébészetbem való használata jó eredményeket hozott. Az eddig kül­földről behozott préselt plasztik­anyag helyett alkalmazott különle­ges szivacsos gumival minden eddig végzett operáció teljes sikerrel járt. EMLÉKEZÉS - FELEDÉKENYSÉG A „lelki vakság“ Nyíró Gyula egyetemi tanár, a budapesti Elme- és Ideggyógyásza­ti klinika vezetője keresi a szava­kat, hogy közérthetően fejezze ki gazdag tudását. Az emlékezés rendkívül bo­nyolult folyamat — kezdi Nyirő professzor — és megértéséhez min­denekelőtt azt kell tudnunk, ho­gyan szerezzük ismereteinket a vi­lágról. Egyfelől az észrevevés, érzé­kelés útján, másfelől a gondolko­dás segítségével. A gondolkodásban nagy szerepet játszik az emlékezés, vagyis a korábban szerzett és el­raktározott benyomások felidézése. Tudjuk, hogy a kutya megismeri gazdáját -r- ez is emlékezés. Ha azonban nagyagyának kérgét eltá­volítjuk: gazdáját csak látja, de nem ismeri meg, nem szalad hozzá. Embernél is előfordul ez a „lelki vakságának nevezett betegség, de szerencsére elég ritka. Az emléke­zés akkor normális, ha érzékszer­veink jól működnek, de ezenfelül a világról szerzett benyomásainkat úgy tudjuk elraktározni, hogy azo­kat szükség esetén képesek va­gyunk felidézni is. Tanuljunk meg tanulni! Nyirő professzor ezután kifej­tette, hogy az ember és az állat em­lékezése közötti minőségi különb­ség a beszédben rejlik. A szavak és fogalmak alkotása alapja a tanulás­nak is.. Ha elsajátítjuk a tanulás helyes módszerét, ennek nemcsak iskoláskorunkban, hanem mun­kánkban és egész életünkben nagy hasznát vesszük. Ismeretes, hogy vannak, akik könnyebben jegyzik meg a látott szöveget, mások in­kább a hallottakat, ismét mások szívesen kísérik mozdulatokkal ta­nulásukat. Ez a különbség eltérő típusokat jelent. De bármelyik tí­pushoz tartozik valaki, legjobb, ha nem elégszik meg a tanulás egy­féle módjával, hanem egyaránt se­gítségül veszi a látást, hallást és niozgást. A „magolás” haszontalan és egy­ben fárasztó. Az új ismereteket ér­telmileg kell feldolgozni. Ilyenkor egyéb tapasztalatainkkal, régebbi emlékeinkkel kapcsoljuk össze az új ismereteket, s ez megkönnyíti megtartásukat, majd később felidé­zésüket. Igen veszélyes a kam­pányszerű tanulás, vagyis a vizsga előtti gyors „felkészülés'’^ Nagyon hamar elfelejtjük, amit így roham­szerűen tanulunk. Minden tanulás és tudás alapja az ismétlés. Egészséges és kóros feledékenység — A felejtés természetes folya­mat — folytatja Nyirő professzor. — Nagy akadálya lenne minden­napi életünknek, ha valamennyi emlékkép, amely bennünk él, foly­ton fel is idéződnék. Pavlov óta tudjuk, hogy az agykéregben le­zajló ingerület kétféle lehet: izgal­mi és gátlást A gátlás lényegében védőberendezés: óvja az agyat a túlzott megterheléstől. A gátlás idézi elő a felejtést, ami sokszor célszerű és szükséges is. Ha például új környezetbe kerülünk: a régi környezet emlékei gátlás alá kerül­nek, hogy helyet adjanak az újak­nak — vagyis képesek legyünk al­kalmazkodni életünk új feltételei­hez. — Az emlékezés zavarai egészsé­ges embernél is előfordulnak. Álta­lában csak fokozati különbség van az egészséges felejtés és a kóros fe- ledékenység között. Az emlékezést nagymértékben befolyásolja az ér­zelmi beállítottság, az érdeklődés. .Hamarabb felejtjük el azt, amire kínos visszaemlékeznünk, míg a kellemes dolgokat könnyen meg­őrizzük. Ha indulatosak vagyunk, gyakran nem jutnak eszünkbe fon­tos dolgok, sőt ahogy mondani szo­kás: „magunkról is megfeledke­zünk”. Ennek élettani magyarázata az, hogy az indulatok székhelye a kéreg alatt van, az emlékezés pedig az agykéregben. A kéreg alatti rész izgalma — idegesség, indulatosság — tehát gátlóan hat a nagyagyké­regre, amelyben az emlékezés fo­lyamata lejátszódik. — Múló feledékenység miatt nem kell kétségbeesni. Előfordul súlyosabb természetű feledékeny­ség is, amely már a munkánkban gátol. Ajánlatos ilyenkor, ha egy kicsit utánanézünk: nem terhel­tük-e túl magunkat, vagy pihen- tünk-e eleget. Kifejezetten káros felejtés csak a középponti idegrend­szer szervi bántalmainál jelentke­zik— ez feltétlenül alapos vizsgá­latot és gyógykezelést tesz szüksé­gessé. Az ember leje: káptalan! Ha feledékenyek vagyunk, gyak­ran idézzük a szólásmondást: „Az én fejem sem káptalan!’“ Ezzel szemben megnyugvással halljuk Nyirő professzortól, hogy az emberi agyvelő befogadóképessége úgyszól­ván határtalan, tehát igenis káp­talan a fejünk! Ha egészségesek vagyunk, idegrendszerünket óvjuk a túlzott megterheléstől és kellő időt fordítunk pihenésre: sok min­dent megtanulhatunk — aggunk nem fogja kárát vallani. Sőt: minél többet gyakoroljuk: annál inkább növekszik agyunk befogadóképes­sége. Mindazok nevében, akik ideges­ségük miatt feledékenyek és fele- dékenységük miatt idegesek: kö­szönjük Nyirő professzornak a meg­nyugtató szavakat. És igyekezni fogunk, hogy ne felejtsük el, amit tőle tanultunk! Gyenes István K — _______ Hé tszáz könyv — olcsóbb áron A könyvbarátoknak bizonyára feltűnt, hogy az állami könyvüzle­tek kirakataiban igen sok könyv az eddiginél olcsóbb áron van fel­tűntetve. Kormányunk hétszáz könyv árát szállította le, hogy a dol­gozók olcsóbban juthassanak hozzá, főleg a szakirodalmakat tartal­mazó könyvekhez. De emellett szépirodalmi müveknél is van árle­szállítás. A szépirodalmi műveknél elsősorban számos verseskötet, antoló­gia, az élő és klasszikus irodalom több kiemelkedő alkotása lett ol­csóbb. így pl. Arany János akadémiai kiadású népdalgyüjteménye 100 Ft helyett 40 Ft-ért kapható. Neves íróink: Gergely Sándor, Goda Gábor, Hámos György, Háy Gyula és Gábor Andor verses­kötete is olcsóbb lett. Jelenetős az árleszállítás számos irodalomtörténeti, történelmi, mű­vészeti és tudományos könyvnél. A dolgozók most olcsóbban hozzájut­hatnak a marxizmus-leninizmus klasszikusainak több művéhez. Fél­áron szerezhető be Lenin—Sztálin: ,.A szocialista munkáról és mun­kaversenyről” című könyve, Mérni Tibor koreai riportkönyve és Mi­hály fi Ernő kínai útinaplója. Kereskedelmi egyezmény Albánia és az NDK közölt Lipcsében aláírták az Albán Nép-* köztársaság és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötti árucsere­forgalmi és fizetési egyezményt. Az Albán Népköztársaság az NDK-ba krómot, dohányt, gyümölcsöt (stb) szállít. Az NDK viszonzásul ipari felszereléseket, közlekedési eszkö­zöket, motorokat, kémiai felszere­léseket és termékeket, valamint közszükségleti cikkeket szállít. Az egyezmény értelmében a két ország közötti kereskedelmi forga­lom 40 százalékkal magasabb lesz, mint a múlt év folyamán. * Szövet — bazaltból Bazaltból nagyszerű hőszigetelő anyagot állítottak elő a Szovjet­unió Üvegrost-Intézetében. A gyár­tás menete a következő: A bazaltot magas hőfokon megolvasztják, az­után a tartályból kifolyó, megol­vadt bazaltra erős nyomású levegőt fújnak. A legsugár löbbezer pará­nyi csepprc porlasztja az anyagot. Ezek a cseppek a további eljárás során megnyúlnak és az ember ha­jánál vékonyabb szálak formájá­ban rakódnak le. Ily módon egy vattaszerű anyag keletkezik, mely­nél a rostok a „vatta1’ térfogatának csupán 2—3 százalékát alkotják, a többi — levegő. Ezzel magyaráz­ható a bazaltvatta kiváló hő- és hangszigetelő képessége. A kísérle­tek most abban az irányban foly­nak tovább, hogy a bazaltcseppekct ne rövid szálakra, hanem hosszab- bakra ülepítsék le, olyanokra, me­lyek már szövetek készítésére is al­kalmasak. » Rövidhullám növények számára Az elektromos rövidhullámoknak az egyes növények csírázására és fejlődésére gyakorolt hatásával kapcsolatban folytattak kísérleteket a Lengyel Népköztársaságban. A besugárzáshoz 20 watt erősségű, 2.4—5 m hosszúságú hullámokat al­kalmaztak. Növényfajták szerint az eredmények különbözők. A besu­gárzás a cukorrépa és az árpa csí­rázását általában meggyorsította, más növényekre viszont kedvezőt­len hatással volt. A kutatók továb­bi vizsgálatokát tartanak szüksé­gesnek. a íaÍMválc eilmi (ämAmi A tudomány számára hosszú időn keresztül megoldhatatlan rejtély volt az em­beri gondolkodás. Még akkor is. amikor a tudomány az emberi szervezet felépítéséről, funkcióiról és életéről már meglehetősen rész­letes ismeretekkel rendelkezett, nem szánta rá magát az ember olyan szerveinek vizsgálatára, mint az. agy, a központi idegrendszer. A tudománynak ezeket a hiányossá­gait felhasználták a különböző nép- butítók, akik a lélekről, ennek isteni eredetéről, a „múlandó testben” való átmeneti tartózkodásáról, hal­hatatlanságáról stb. szóló meséket hirdették. I. M. Szecsenov és I. P. Pavlov orosz tudósok voltak azok. akik döntő csapást mértek az em­ber pszichikai (lelki) életére vonat­kozó efajta tudományellenes felfo­gásokra. „A nagyagy reflexei" című könyvben I. M. Szecsenov már a múlt század hatvanas éveiben be­bizonyította, hogy az emberi agy, miként bármely más szerv is, ami­kor külső környezet hat rá, meg­felelő reakcióval válaszol, vagy másként kifejezve, a nagyagy mű­ködése a reflex-mechanizmusok út­ján valósul meg (a reflex a szer­vezet válaszreakciója a külső inger­lésre). Szecsenov rámutatott arra. hogy a gondolat ugyanilyen, csupán motoros részé­ben gátolt reflex. Mivel ezen ref­lex első láncszeme — az érzéki in­gerület — gyakran észrevétlen ma­radhat, sokan a gondolatot tartják a ténykedés első okának. Valójá­ban pedig „mindenfajta ténykedés első oka a külső érzéki ingerület­ben rejlik, mivel enélkül semmiféle gondolat sem lehetséges”. Szecse­nov ezzel meggyőző módon bebizo­nyította a szervezet és a környe­zet egységét, megsemmisítő csapást mért a lélek elsődlegességéről, a lélek isteni eredetéről stb. szóló val­lásos-idealista zagyvaságokra. Szecsenov könyve megcáfolta az egyház legfőbb dogmáit: azért nem PAVLOV TANÍTÁSA uiiiiiiMiiiiHiiiiiiiiiiiiuiHiiiiniiiifiiiminiiiiiiifiiin ::>m meglepő, hogy mind a papok, mind pedig a cári Oroszország csendőrei megtámadták a tudóst. Szecsenov ellen bűnvádi eljárás indult. A pé- tervári ügyész azt írta, hogy Sze­csenov könyve „megdönti a vallás dogmáit, lerombolja a társadalom erkölcsi alapjait” és a könyv betil­tását követelte. Azonban a cári satrapák és a kle­rikálisok képtelenek voltak a tudo­mány fejlődését megállítani. A szecsenovi gondolat zseniális lendülete ihlette meg I. P. Pavlo- vot, a legnagyobb orosz fiziológust. akinek egész tudományos működé­se Szecsenov eszméin alapult. Pavlov a szervezet és a környezet egysé­gének szemszögéből vizsgálta a pszichikai tevékenység valamennyi megnyilvánulását. A tudós mélyre­hatóan és minden vonatkozásban vizsgálta a nagyagykérget és meg­állapította, hogy az olyan analizáto­rok bonyolult komplexuma, me­lyeknek mindegyike képes igen kis részletekre felbontani, meghatároz­ni, értékelni stb. a külső behatáso­kat, A nagyagy funkcióit egybe­kapcsolta felépítésének rendkívül finom elemeivel, Pavlov felfedezte az agykéregben végbemenő ideg­folyamatok — az ingerlés és gátlás — szabályait. Feltárta a feltétlen (veleszületett) és a feltételes (az ember által az életfolyamatban és a világ megismerésének folyamatá­ban szerzett) reflexek természetét. Megalkotta a két jelzőrendszerrel szóló tanítást, melyek közül az első a külvilág közvetlen benyomásait fogja fel és alakítja át, a második­nak pedig a szóval, fogalommal van dolga, melyek ugyanúgy hatnak az emberi agyra, mint a külső inger- keltő tényező. Az idealisták számára szentség­törésnek tűnt az, hogy a feltételes reflexek objektív módszerével vizs­gálják az „isteni”, „halhatatlan” lelket. Sherrington angol fiziológus arra a megállapításra jutott, hogy a gondolat és az agy viszonyának kérdése megoldhatatlan, hogy az emberi „lélek” megismerése azt az állítást eredményezheti, hogy az „állatok uralkodnak” a földön. Pavlov tudományos „zagyvaságnak” nevezte ezt a reakciós megnyilat­kozást. A világ törvényszerűségei — ta­nítja a marxizmus — megismer­hetők, a gyakorlat által ellenőrizve ismerjük meg a jelenségeket és a dolgokat. Megism«-hetetlen dolgok a világon nincsenek, csak még meg nem ismert dolgok vannak, ámde a tudomány és a gyakorlat erejé­vel ezeket is feltárjuk és meg-» ismerjük. Amikor Pavlov tanítása tudomá­nyos magyarázatát adja az ember pszichikai tevékenységének, egy­úttal lerántja a misztika és a ba­bona leplét az olyan jelenségekről, mint a gondolatolvasás, álomlátás, holdkórosség, hipnózis, melyeket megmagyarázhatatlanoknak tartot­tak és az idealizmus megalapozá­sára, a vallási előítéletek megszi­lárdítására használtak fel azelőtt. Pavlov megállapította, hogy az álom semmi egyéb, mint az egész agykéreg működésére kiterjedő gát­lás, amely kihat a kéregalatti dú­cokra is. Az álomlátás annak az eredménye, hogy az idegsejtek egyes csoportjai különböző okok következtében folytatják működé­süket. I. M. Szecsenov azt mondta az álomlátásról, hogy ez a közön­séges benyomások rendkívüli kom­binációja. Előfordul1 pl,; hogy toroklob- ban való megbetegedést olyan álom előzi meg, hogy daganat van a to­rokban. Ezek az álmok szintén ha­sonlítanak a „prófétaiakra.” Való­jában pedig a betegség kezdete megelőzi az álomlátást. Ámde az az inger, amely a kezdődő gyulla­dás következtében a beteg torokból az agykéregbe jut, még igen gyen­ge. Az inger csak az alvás állapo­tában jelentkezik és a korábbi to- roklob-megbetegedésekről az agy­ban megmaradt emlékek a megfe­lelő álomlátást idézik elő. Évszázadokon keresztül a hipnózis jelenségét is ugyanolyan titokzatosság vette kö­rül, mint az álomlátást. Sok téves elképzelésnek adtak hangot a hip­notizőrök különleges „akaraterejé­ből", azok „fekete szeméről", a távolból végzett csodálatos szug- gerálásokról, stb. Annak idején már Engels kigúnyolta a hipnózisra vonatkozó vallásos-misztikus elkép­zeléseket, leleplezte azokat a szél­hámosokat. „akiknek az volt a cél­juk, hogy bebizonyítsák isten létét, a lélek halhatatlanságát és a ma­terializmus téves voltát.”. Pavlov kimutatta, hogy a hipnó­zis nem teljes álom, részleges éb­renléttel. A hipnotizáltnak éppen ez az állapota teszi lehetővé azt, hogy szavakkal hatni tudjunk reá. A szó, mint ezt Pavlov bebizonyí­totta, reális, feltételes ingerkelíű tényező. A hipnotizőr szavát, uta­sításait azért fogja fel könnyen a hipnotizált, mert annak következté­ben, hogy félálomban van, nem tá­madnak benne ellentétes gondola­tok, kívánságok, érzelmek. Mindazonáltal meg kell jegyez­nünk, hogy bizonyos határai van­nak a hipnózisban végzett szug- gerálásnak. így, a hipnózisban nem lehet megváltoztatni a hipnotizált nézeteinek és meggyőződéseinek szilárdan kialakult rendszerét. Pavlov tanítása nemcsak hogy megcáfolta a hipnózisról alkotóit mindenfajta áltudományos feltevé­seket, hanem a hipnózissal végzett gyógykezelés számos kérdésének kidolgozását is lehetővé tette (pél­dául az alkoholizmus, néhány pszi­chikai rendellenesség stb. gyógyí­tása). Mint látjuk, Pavlov tanítása alapjában ellenkezik a vallásos világnézettel. Azonban néhanap­ján még mindig azt halljuk, mintha maga Pavlov vallásos ember let; volna. Meg kell mondanunk, hogy tudomány történetében voltak olyan estek, amikor azok a tudósok, akik a materialista természetelméletef védelmezték munkáikban, a társa­dalmi környezet hatására külsőleg mégis vallás után igazodtak. Ámde Pavlov nem tartozott az ilyen tudó­sokhoz. Erről rengeteg adat tanús­kodik. Ismeretesek Pavlovnak azok az önléterajzi fel­jegyzései, amelyekben elmondja, hogy ő, aki papi családból szárma­zott, Piszarevnek és a múlt század hatvanas évei többi orosz materi­alistájának hatására miként szakí­tott a család nézeteivel és fogott, hozzá a természettudomány tanul­mányozásához. Pavlov kijelentette: „Én magam izig-vérig racionalista vagyok és a vallással végeztem”. Pavlsv összes közeli munkatársai, akik sok éven keresztül dolgoztak vele, állítják, hogy Pavlov többízben kifejezésre jutatta a vallás iránti elutasító ál­láspontját. Mindez azt bizon'-'ítja, hogy Pavlov a természettudomány és a vallás összeegyeztet he tétlensé­get állító következetes ateista volt. Nemcsak abban rejlik Pavlov ta­nításának nagy jelentősége, hogy előre lendítette a fiziológiát, mint az orvostudomány tudományos alapját, hanem abban is. hogy a népnek a harcos materializmus szellemében való neveléséhe? hat­hatós eszközt jelent,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents