Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

VI [. évfolyam, 57. szám

Ára 50 fillér

1955. március 9. szerda

f----------------------‘ -*%

MAI SZ

AMUNK TARTALMÁBÓL:

Érdemes többet törődni az egyéb termelési költségekkel a Tisza Cipőgyárban is. (3. o.)

A megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának közleménye. (4. o.)

Vcdckczlietünk-c a barnulásos rizsbetegseg ellen. (5. o.) Sporthírek. (6. o.)

s

A Magyar Dolgosok Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól

(A határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag fogadta el)

L

Hazánk felszabadításának 10. évfordulóján dolgozó népünk méltán tekint vissza jogos büszkeséggel az eltelt tíz év alatt kivívott hatalmas történelmi jelentőségű sikereire. Ez idő alatt a munkásosztály, pártunk vezetésével, meghódította a hatalmat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását hazánkban. A hároméves terv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért el a szocialista iparosításban, a nehézipar — s ómnak szive, a gépipar — fejlesztésében. A dolgozó parasztság egyrésze rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára. Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása, a dolgozó nép, s mindenekelőtt a munkásosztály önfeláldozó munkája révén.

Az elmúlt 10 évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért síkére! igazolják pártunk politikájának helyességét. Pártunk a szocializmus felépítéséért vívott harcában hibákat is elkövetett. 1951-től kezdve a szocialista iparnak lehetőségeinket, gazdasági adottságainkat meghaladó ütemű fejlesztésére vett irányt, a * rmelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges figyelmet az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósítására. .1953. júniusában pártunk Központi Vezetősége megvizsgálta országunk helyzetét s bátor bírálattal és önbírálattal a szocializmus építésében elkövetett hibákat feltárta s kidolgozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseiket.

A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai teljesen helyeseknek bizonyultak. De e helyes határozatok végrehajtásáért vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyesek opportunista, antimarxista módon eltorzították, ami káros jobboldali hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatkozik.

1954-ben az ipari termelés egyes területein elért eredmények ellenére is, alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi ipar termelése; 1954-ben 0,3 százalékkal emelkedett, a nehéziparé 3,1 százalékkal csökkent); a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termékek önköltsége növekedett, a munkafegyelem meglazult; a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakult. Bár a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágazataiban jelentős eredmények születtek, az elmúlt évben kevesebb kenyérgabona termett, mint 1953-ban. Nem növekedett a szarvasmarha-állomány. A mezőgazdaság begyűjtési tervét a döntő cikkekben nem teljesítette, holott erre megvolt és megvan minden reális lehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, amely 1953-hoz képest csökkent.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség- megállapítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók megnövekedett életszínvonala (1954-ben az egy keresőre' eső reálbér 15 százalékkal, a parasztság reáljövedelme pedig még nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének. a munka termelékenysége emoÍls*dé^.*nek és az önköltség csökkentésének szilárd alapján hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és - a beruházásokra fordí-1 lőtt eszközök csökkentésén, nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapokon, mivel országunk gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítően.

A népgazdaságunk helyzetében megmutatkozó komoly nehézségek okai mindenekelőtt abban keresendők, hogy az utóbbi időben, 1953. júniusa óta, olyan jobboldali anti marxista, pártellenes, opportunista nézeteik terjedtek el a pártban, az államapparátusban, s más területeken, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegyelem.

A Központi Vezetőség megállapítja, hogy az 1953. júniusi központi vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek voltak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. Pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának ma is alapját képezik. Ezen határozatok szellemében pártunk változatlanul fő célkitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista bővített újratermelés és a munka termelékenységének növekedése alapján. Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista ipar, s a mezőgazdaság fejlesztése alapján biztosítható.

Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezetek fejlesztésének politikáját, az önkéntesség alapján. Emellett továbbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatását, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítését, hogy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el.

Változatlanul érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében s a kommunista bírálat, önbírálat, valamint az állami törvényesség biztosítására hozott határozatok,

II.

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi jőakadályát. Ezért a párt főfeladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyes irányvonala politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi életünk minden területén teljes mértékben érvényesüljön, állandóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkás- osztály vezetése mellett.

E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg:

Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953. júniusi határozatai, a III. pártkongresszus határozata s más fontos párthatározatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelőeszközök termelésének elsődlegességét biztosítani kell.

Pártunk 1953 júniusi határozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mezőgazdaságunk gyorsabb fejlesztését, korszerű színvonalra való emelését, növelni kell a mező- gazdasági termelést és ezen belül különösen a mezőgazdaság árutermelését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogy növelni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását.

Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért ©k amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma,

valamint népünk életszínvonalának1 emelkedése bizonyít.

1953 júniusa előtt' a túlságosan gyors ütemű iparosítás, a mező- gazdaság elmaradása akadályozta népgazdaságunk helyes fejlődését; ma azonban egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását,' a szocializmus sikeres építését, népünk jóléte következetes emelésének sziláid, tartós alapokra való helyezését iparunk termelésének pangása a nehézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a párt helyes politikai vonalától eltérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista iparosítás kérdésében.

E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét.

Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság, s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hapem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne. Ahhoz, hogy mezőgazdaság fejlődjék, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekre, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése ellen fellépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Érvényrejuttatása megakadályozná népgazdaságunk korszerű fejlődését éí lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését.

Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességét tagadják — a munkásosztály vezetőszerepe tagadásának útjára térnek. Tudvalévő, hogy a munkásosztály politikai vezetőszerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével.

Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése ellen foglalnak állást — akarva, nem akarva —, lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbé azt is, hogy népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély ellen megvédj ük. Ezért szükséges, hegy pártunk és kormányunk, figyelembe véve az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szintén - elképzelhetetlen!

A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hegy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is, hogy lebecsülik a termelés, a termelékenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségét; ez vészé de Íme s demagógia, a nép megtévesztése. „A munka termelékenysége r- mutatott rá Lenin ez

végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából.” (Lenin művei 29. kötet, 435. oldal.)

Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről, a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres 'emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók életszínvonalának felemeléséről tett összes ígéretek megalapozatlanok és üresek. s a dolgozóit félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az életszínvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése érdekében, sőt burkolt formában ellene lépnek fel. Ha nőm érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, altkor tartós állandó életszínvonal-emelkedésről még csak beszélni sem lehet.

Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni, valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetései

A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza .

A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visz- szautasítja pártunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali antimarxista eltorzítását.

Ili,

Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus—leninlzmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpclitikájának íő kérdéseiben jelentkeztek.

Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkás- osztály vezet.

Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák ellen, megfeledkezne!!: a munkásosztály vezetőszerepéről és a murikás-paraszt szövetség céljáról: a szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztály harcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna.

Pántunk Központi Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákság ellen harcolva, a munkásosztály vezetése alatt leíjet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét.

Üjra feléledtek, sőt egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elméletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai közölt, a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból —t kiindulva egyesek tagadni kezdték a mezőgazdaság szocialista átszer- vezésének parancsoló szükségszerűségét, s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgatóin elgáncsold- sóra vettek irányt.

Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy tvrmialő- szövebkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb, mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké.

Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a sze-t gény- és középparasztok zöme magas jólétet érhet el és hogy a sök százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá lehet, becsapják a dolgozó parasztságot.

A dolgozó parasztságnak — mind a szegény- mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magas- színvonalú mezőgazdaságot csali a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mezőgazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját.

Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a lehetőségeket, amelyek az egyéni paraszt- gazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátjait, szükségesnek tartja, hogy, az önkéntesség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti megálom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglevő termelőszövetkezetek termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett, elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy már ebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben' to- pogása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak.

A kisparaszti gazdaság bővített újra termeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagók és as egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagaknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniok azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsáikmányoléi, akiknek gazdasága és politikai befolyása sakkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs lehetőségük és ezzel együtt bátorságuk is Újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kul|k- ságrói, szem elöl tévesztették azt,

(Folytatása a 2-jk oldalon.)