Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1955 március 9. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (Folytatás az 1-ső oldalról.) logy a kulákok és egyéb falusi ki­zsákmányolok a szegény- és közép »árasztok rovására újra gazdagodni ■cezdenak. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról-napra szüli a kapitalizmust, azaz lehető­séget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmá­nyolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányolok mellett új kapitalisták is nőjenek E lenini tanításokkal szemben új I erőre kapott az a régi megcáfolt óirtás, amely szerint nemcsak a termelőszövetkezet, hanem az egyé­ni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik; a .maga módján“ ez utóbbi is a szocializmust építi. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok előtt nemcsak az egyéni paraszti gazda­ságokban még fellelhető lehetősé­geket kell megmutatni, hanem e gazdaságok szűk korlátáit is. Tá­mogatni kell az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat abban, hogy lehetőségeiket a növényter­melés és az állattenyésztés fejlesz­tésében kihasználják, de ugyanak­kor szüntelenül népszerűsíteni kell köztük a szövetkezésnek, mint a felemelkedés egyetlen tartósan jár­ható útjának előnyeit. A falusi pártszervezetek egyidejűleg mozgó­sítsák mind a termelőszövetkezeti tagokat, mind az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztokat a kulák- ság és más falusi kizsákmányolok ellen. Pártunkban egyesek helytelenül foglaltak állást a begyűjtés kérdé­sében is. Ebben a jobboldali állás­pontban és a kulákok aknaimunká­jában van az oka annak, hogy 1954-ben a párt és a kormány által helyesen csökkentett begyűjtési tervet sem teljesítették. Nem húz­ták alá a begyűjtési kötelezettség fontosságát és tétlenül szemlélték a begyűjtési fegyelem meglazulását. Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy tovább kell folytatni erőfeszítéseinket a mező­gazdasági termelés fejlesztésére, ugyanakkor azonban meg kell kö­vetelni az állampolgári kötelességek teljesítését, mert csak ilyen módon lehet megteremteni a népgazdaság — és ezen belül a mezőgazdaság fejlesztésének is — anyagi alapjait. Pártunk politikája, amely a mun­kás-paraszt szövetség megerősíté­sére, a mezőgazdaság szocialista át­alakítására és a mezőgazdasági ter­melés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelő­szövetkezeti tagok, mind az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, amelyek pártunk paraszt­politikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nem­csak munkásellenesek, hanem dol­gozó paraszt-ellenesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsákmá­nyolok megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hát­ráltatják a mezőgazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életé­nek kialakulását IV. A megerősödött jobboldali op­portunista elhajlás megmutatkozott' a párt vezetőszerepének lebecsülé­sében is. i— Egyesek tagadták a párt vezetőszerepét a Hazafias Népfrontban. A Hazafias Népfront létrehozását — amelyet pártunk kezdeményezett — olyan jobboldali törekvések kísérték, amelyek a párt jelentőségének és vezetőszere­pének visszaszorítását célozták, an­nak érdekében, hogy a Hazafias Népfront legyen az az erő, amely ellenőrzi az állami és tanács-szer­veket is. Hogy a Hazafias Népfront ezt az „ellenőrző és irányító szere­pét“ betöltse, akarták egyeseit a népi demokrácia legátfogóbb tö­megszervezetévé tenni, ezzel lénye­gében a Hazafias Népfrontnak na­gyobb szerepet akartak adni, mint a helyi tanácsoknak, amelyek tud­valevőleg a legátfogóbb tömeg- Rzervezetek és az államhatalom helyi szervei is, s amelyeket a vá­lasztásokon maga a dolgozó nép hoz létre. Ezek a jobboldali nézetek lényegében a proletariátus dikta­túrájáról szóló marxi—lenini ta­nítást akarták revízió alá venni. A legfontosabb a népi demokrá­cia rendszerében a munkásosztály forradalmi pártjának irányító, ve­zető szerepét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia! A munkásosztály for­radalmi pántjának az egész társa­dalom vezető, irányító és lelke­sítő erejének kell lennie. Csak ezen az úton képes érvényesíteni a mun­kásosztály vezetőiszerepét a szo­cializmus építésében, csak a párt vezetőszerepének maradéktalan ér­vényesítése révén töltheti be a népi demokrácia állama a munkásosz­tály, dolgozó népünk érdekének megfelelően valamennyi funkció­ját. A párt a munkásosztály leg­magasabb szervezeti formája, ezért a párt hivatott valamennyi tömeg- szervezet irányítására és tevékeny­ségük ellenőrzésére. Valamennyi tömegszervezet munkájában a leg­fontosabb a párt vezető, irányító szerepének biztosítása, mert csak így élhető el, hogy különböző tö­megszervezetek a szocializmus épí­tésének ügyét szolgálják. A marx­izmus—-Iftnin izmus e sarkalatos ta m'tását veszi revízió alá a jobb­oldali elhajlás. A Központi Vezetőség a leghatá­rozottabban elutasítja a párt veze­tőszerepét csökkenteni akaró jobb­oldali törekvéseket, mert ez végső soron a munkásosztály, dolgozó né■ pünk hatalmának gyengítését, alá- ásását jelentené. A megerősödött jobboldali néze­tek pártunk belső élete, egész harci tevékenysége, valamint a párt egy­séges, szilárd vezetése biztosításá­nak alapvető elve. a demokratikus centralizmus elve ellen irányultak. A pártban egyesek olyan helyzetet akartak teremteni, hogy a pártve­zetés határozatai ne legyenek köte­lezőek a párt valamennyi szerveze­tére, hogy minden szervezetnek jo­ga legyen a felső pártszervek által hozott határozatok helyességének felülbírálására. Ez jobboldali re- vízonísta álláspont — s ha a párt nem lépett volna fel ellene —vég­ső soron megfosztotta volna pár­tunkat, mint a munkásosztály for­radalmi pártját, élcsapat, szerve­zett csapat jellegétől. Megszüntette volna a párt akarat-egységét, aj- tót-kaput nyitott volna különböző csoportosulásoknak a párton belül. A demokratikus centralizmus meg­szüntetése vagy gyengítése komoly veszélybe sodorta volna a párt esz­mei és szervezeti egységét, komo­lyan megrendítette volna a párt fe­gyelmét, gyakorlatilag harcképte­lenné tette volna a pártöt, népi de­mokratikus rendszerünk vezető, irányító erejét. Kifejezésre jutott a jobboldali veszély a kommunista bírálat és önbírálat kispolgári, anarchista irányban való eltorzításában is. A Központi Vezetőség helytelen­nek, sőt egyenesen károsnak tartja, hogy az utóbbi időben jobboldali elemek kritika ürügyén, rágalmazó módon tagadták a munkásosztály és az egész dolgozó nép által, a párt vezetésével Magyarországon elért történelmi sikereket A Központi Vezetőség.felhívja az egész párt, minden kommunista fi­gyelmét arra, hogy ugyanakkor, amikor a leghatározottabban elíté­li a párt tekintélyét romboló rá­galmazást, feltétlenül biztosítani kell a párt egész tevékenységében, az állami munka minden terüle­tén, s egyebütt a kommunista bí­rálat és önbírálat érvényesülését. Gondoskodni kell arról, hogy ko­moly és állandó harc folyjék a párt- és az állami munkában meg­mutatkozó hiányosságok ellen, meg­szüntetésük érdekében. Bátran ki kell bontakoztatni az alkotó kom­munista kritikát, amely nélkül nem biztosítható pártunk jó munkája és épülő szocialista társadalmunk elő­rehaladása. A pártmunka megjavításának — az alapszervezetektől kezdve a Központi Vezetőségig — legfonto­sabb feltétele a bátor, pártszerű elvi bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bírálata. Ilyen bírálat nélkül lehetetlen az előrehaladás, ellenkezőleg mindig fennáll az ön­elégültség, az önmegnyugtatás, a tespedés veszélye. Semmi körülmé­nyek között sem szabad félnünk az elvi, pártszerű bírálattól. Az Ilyen bírálat még jobban emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekinté­lyét, még jobban erősíti a párt egységét. A jobboldali elhajlás egyik leg­veszélyesebb megnyilatkozása a na­cionalizmus és a sovinizmus. A Központi Vezetőség elen­gedhetetlenül szükségesnek tartja a nacionalizmus, a sovinizmus min­den megnyilatkozása elleni kímélet­len ideológiai harcot. Szükségesnek tartja minden ellenséges támadás vagy aknamunka leleplezését és visszaverését. El kell mélyíteni né­pünkben — különös figyelmet for­dítva az ifjúságra — a hazafias nevelést és ezzel párhuzamosan a proletárinternacionalizmus szel­lemét. Népünk nevelésében dön­tő szerep jut nagy felszaba­dítónk, a szocialista Szovjetunió népei iránti mélységes hála és sze­retet ápolásának. Erősíteni kell né­pünk tudatában a hatalmas, 900 milliós béketáborhoz való tartozá­sunk nagy jelentőségét. * Az ideológiai és gazdasági kérdé­sekben elterjedt helytelen és hibás nézetek jelentékeny része az osz­tályellenség behatásának tükröző­dése a pártban és a népi demokrá­cia egyéb területein. A jobboldali nézetek pártunkban és államunkban azért válhattak ilyen veszélyessé, mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxista néze­teket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője. Nagy Imre elvtárs jobboldali vo- halának egyik alapvető vonása ab­ban mutatkozott meg, hogy tagadta és lebecsülte a párt által eiért nagy­szerű győzelmeket és rendszeresen elhallgatta az eredményeket. A Szabad Népben október 20-án meg­jelent, „A Központi Vezetőség ülése utón’’ című cikkével Nagy Imre elvtárs egyenesen bátorította a pár­ton belül és a párton kívül a kis­polgári elemeket, helytelen, a párt tekintélyét aláásó tevékenységük fokozására. Maga a cikk irányvo­nala eltér az 1953 júniusi határoza­toktól, a III. pártkongresszustól, az 1954 októberi K. V.-ülés határoza­tától, sőt több kérdésben szembe is kerül ezekkel az alapvető párthatá­rozatokkal. Ez a cikk szembefordul a párt helyes iparosítási politikájá­val, lebecsüli a jobboldali veszélyt lekicsinylőén veti fel a takarékos­ság kérdését, hallgatással mellőzi a legfontosabbakat, a termelékenység emelésének és az önköltség csök­kentésének kérdését, helytelenül magyarázza a munkás-paraszt szö­vetség szerepét, elhallgatja a mun­kásosztály vezetőszerepének fontos­ságát e szövetségen belül. A jobb­oldali elemek a párton kívül és a párton belül jeladásnak tekintették e cikket és romboló módon kezdték támadni a párt helyes politikáját. Ilyen jelenségek voltak tapasztal­hatók több újság — köztük a Sza­bad Nép — szerkesztőségében, s az irodalmi élet területén is. Nagy elvtárs, a minisztertanács elnöke, valamint egyes gazdasági, párt- és szakszervezeteink nem tö­rekedtek a munkásosztály mozgó­sítására, a termelési tervek teljesí­tése, az ipar minőségi mutatóinak megjavítása, a munka termelé­kenységének emelése; az önköltség csökkentése, a technika jobb ki­használása érdekében. Ellenkező­leg: Nagy elvtárs és néhány más elvtárs a minisztériumokban, a saj­tóban (mindenekelőtt a Szahad Népben) olcsó demagóg ígéreteik­kel tévedésbe ejtették a munkásosz­tályt, a megnyugvás, a sültgalamb- várás hangulatét terjesztették a munkásosztályban, alkalmazkodtak a munkások elmaradott rétegeihez és ezzel a bomlás bizonyos elemeit vitték be a munkásosztályba. Az ipar 1954. évi nem kielégítő mun­kájának fő oka ebben áll. Több minisztérium és a Minisztertanács munkájában az a helytelen és ká­ros opportunista gyakorlat terjedt el, hogy abban az esetben, ha a vállalatok nem teljesítették a ter­vet, akkor az év folyamán több esetben is csökkentették tervüket, ahelyett, hogy mindent megtettek volna az elmaradó vállalatok fel­zárkóztatása érdekében és mozgó­sították volna a munkásokat a terv feltétlen teljesítéséért, a munka termelékenységének emeléséért folyó harcra. V. A Központi Vezetőség — figye­lembe véve, hogy minden előreha­ladásunk fő akadályát a jelenlegi helyzetben a megnövekedett jobb­oldali veszély képezi — a követ­kezőkben állapítja meg pártunk soronkövetkező fő feladatait: 1. Pártunk alapvető feladata — a III. Pártkongresszus határoza­tának megfelelően — a szocializ­mus építése, a szocializmus alap­jainak lerakása hazánkban E cél elérésére következetesen érvényesíteni kell pártunk fő irányvonalát, a szocialista iparo­sítás politikáját, biztosítva a ne­hézipar fejlesztésének elsőbbségét a népgazdaságban. A szocialista ipar, benne mindenekelőtt a ne­hézipar fejlesztése erősíti elsősor­ban a szocializmus anyagi alapjait. Az országunk szocialista iparosítá­sáért vívott harcban szem előtt kell ■tartani hazánk gazdasági adettsá gait, hyersanyagforrásaink jobb ki­használását. A szocialista iparosí­tás politikájának következetes meg­valósítása elengedhetetlen feltéte­le a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének, amelynek fő útja a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztése, a dolgozó parasztok ön­kéntes szövetkezése révén. Ennek érdekében pártunknak, államunk­nak, hatalmas segítő, nevelő, szer­vező, felvilágosító munkát kell vé­geznie a falvakban. Egyidejűleg pártunk s államunk változatlanul támogatja az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztságot gazdasága lehetőségeinek jobb felhasználásá­ban, termelése növelésében az anyagi érdekeltség elve alapján. El kell érni, hogy a párt és a kormány hathatós segítsége, s a falu dolgozó népének mozgósítása révén végrehajtsuk pártunknak a mezőgazdaság fellendítésére hozott határozatait. 2. A szocializmus alapjainak le­rakásáért vívott harc, a szocializ­mus építésében elért sikerek biz­tosítják a dolgozó nép életszínvo­nalának következetes emelését, — a dolgozó nép — anyagi, kul­turális, szociális viszonyainak ál­landó javulásét, ami mindig pár­tunk politikájának fő célja volt és fó célja marad. Az 1953. évi júni­usi központi vezetőségi ülés nagy­fontosságú határozatait pártunk eme fő célkitűzése megvalósításá­ra következetesen végre kell hajta­ni. A dolgozó nép életszínvonalá­nak következetes emelése megkö­veteli, hogy szakadatlanul növe­kedjék mind az ipari, mind a me­zőgazdasági termelés, emelkedjék a munka termelékenysége, csökken­jen a termékek önköltsége, hogy határozott harc folyjék az anyagi és pénzügyi eszközök felhasználá­sában a legszigorúbb takarékos­ság érvényesítéséért, a munkafe­gyelem helyreállításáért és meg­szilárdításáért, valamennyi állam- polgári kötelezettség (adófizetés, beadási kötelezetség, stb.) pontos teljesítéséért. 3. Biztosítani kell, hogy az 1955. évi terv keretében a szocialista ipar termelése 1954-hez képest 5.7 %-kal, a mezőgazdaság termelése pedig 7.3%-kal emelkedjék. Bizto­sítani kell, hogy a széntermelés 4%-kal, a kohászat termelése 4%, a villamosenergiatermelés 10 %-kal növekedjék az elmúlt évhez képest. Biztosítani kell a közszük­ségleti cikkek termelésének jelen­tékeny növekedését. Az egyfőre eső termelést az Ipar­ban az elmúlt évhez képest 3.9 %-kal kell emelni, az önköltséget általában 3%-kal kell csökkenteni; általában 2,3%-os anyagmegtakarí­tást kell elérni. Mintegy 9 milliárd forintot kell 1955-ben beruházni, s 4.8 milliárd forintot kell felújításra fordítani. A nemzeti jövedelemnek 8.4%-kal kell emelkedni 1954-hez képest. Az elkövetkezendő hónapok leg­főbb feladata, szakadatlanul, de­kádról dekádra, hónapról hónap­ra teljesíteni a terv minden elő­írását. A párt, állami- és gazda­sági szerveknek mozgósítaniok kell minden erőt az 1955. évi népgaz­dasági terv teljesítésére és túltel­jesítésére. Mozgósítani kell a majd­nem kétmillió főt számláló szak- szervezetek hatalmas tömegeit, a DISZ lelkes fiataljait, a Hazafias Népfront kibontakozó erőit, az MNDSZ-t és valamennyi tömeg­szervezetet e célok elérésére. Min­denütt a kommunisták legfőbb kö­telessége, hogy a terv teljesítésé­ben és túlteljesítésében, az önkölt­ség csökkentésében, s a termelé­kenység emelésében példamutató magatartást tanúsítsanak. A Köz­ponti Vezetőség megállapítja, hogy a népgazdasági terv megvalósítá­sánál egyaránt döntő úgy a meny- nyiségi mutatók teljesítése, mint az előírt növekvő termelékenység s csökkenő önköltség feltétlen biz­tosítása. 4. A Központi Vezetőség meg­bízza a Politikai Bizottságot, hogy a III, Pártkongresszus határozata* inak szellemében dolgozza ki a má­sodik ötéves terv részletes irány­elveit. Vegye ennél figyelembe a nehézipar és ezen belül a termelő- eszközök termelésének elsődleges­ségét, a mezőgazdaság további fej­lesztését és korszerűsítését, a szo­cializmus alapjainak lerakását a mezőgazdaságban, valamint a fo­gyasztási cikkek termelésének to­vábbi növekedését. Legyen a má­sodik ötéves terv hazánk további megerősödésének, népünk növek­vő jólétének, a honvédelem fejlő­désének, a szocializmus győzelmé­nek terve. 5. Minden erővel, teljes mér­tékben biztosítani kell a párt meg­ingathatatlan eszmei, politikai és szervezeti egységét. Ennek a szi­lárd egységnek felülről lefelé, a párt Politikai Bizottságából, Köz­ponti Vezetőségéből kell oly erővel kisugároznia, hogy biztosítsa min­den vezető pártszervnek és minden kommunistának a párt helyes poli­tikája szellemében való egyöntetű működését. Ez a megingathatatlan eszmei, politikai és szervezeti egység kell, hogy biztosítsa a pártban az aka­rat- és cselekvés egységét, s a párt vasfegyelmét. Csak ezen alap­vető feladat sikeres megoldásává' érhető el a pért és a pártvezetés tekintélyének további növekedése továbbá az, hogy mind nagyobb lelkesedéssel, s minél egységeseb­ben kövesse és lelkesen támogassa munkásosztályunk, dolgozó paraszt­ságunk és értelmiségünk a párt politikáját. Tömörüljön pártunk kö­ré az egész dolgozó nép és egy­séges lendülettel vigye győzelem­re célkitűzéseinket. 6. Megalkuvás nélküli ideológi­ai harcot kell folytatni a párt po­litikájától eltérő minden elhajlás ellen, a jelen esetben mindenek­előtt a jobboldali elhajlás ellen. Fel kell tárni mindenütt a jobbol­dali veszély gyökereit. Feltétlenül biztosítani kell a jobboldali néze­tek elszigetelését és azok teljes fel­számolását. Ügyelni kell arra, hogy a jobboldali nézetek elleni harc ne elvont módon folyjék, hanem össze legyen kapcsolva a párt minden­napi feladatainak sikeres végrehaj­tásával. Miközben pártunk erőtel­jesen küzd a jobboldali veszélyek ellen, ugyanakkor szakadatlanul folytatja a harcot a baloldali túl­zók és az állami törvényesség meg­sértői ellen is. Biztosítani kell a párt vezető, irányító szerepét a társadalmi és az állami élet minden területén, az állami szervekben, tömegszerve­zetekben és tömegmozgalmakban, a sajtó, a rádió szerveiben, az iro­dalomban stb. Biztosítani teli, hogy pártunk központi lapja, a Szabad Nép, pártunk elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle minden elhaj­lástól mentesen harcoljon a párt helyes politikájának végrehajtásá­ért, nevelje pártunkat, pártunk kádereit a párt marxista—leninista politikájának szellemében. A töb­bi lapoknál és folyóiratoknál is biztosítani kell, hogy valamennyit — f Így cl em bévé ve sajátosságukat és szerepüket — a párt politikájá­nak megfelelően szerkesszék. A Központi Vezetőség kötelezi a pártszervezeteket: minden ere­jükkel szélesítsék és erősítsék a párt kapcsolatát a munkások, dol­gozó parasztok és értelmiségiek szé­les tömegeivel; erősítsék a munkás- osztály vezette megbonthatatlan munkás-paraszt szövetséget. Minden kommunista végezze pél­dásan és éberen munkáját azon a helyen, amelyet a párt, a munkás- osztály, a dolgozó nép, népi demo­kratikus államunk kijelölt számára. * A Központi Vezetőség szilárdan ■meg van győződve arról, hogy a magyar dolgozók harcedzett párt­jának minden szervezete s egész tagsága, a dicső magyar munkás- osztály, dolgozó népünk milliói lel­kes, szívós, odaadó munkával va- lóraváltják azokat a nagy nemzeti feladatokat, amelyeket e határo­zat országunk felemelkedésére, né­pünk boldogulására kitűzött. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége

Next

/
Thumbnails
Contents