Szolnok Megyei Néplap, 1955. március (7. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1955 március l. IGAZ ÜGYÜNK, A BÉKE ÜGYE GYŐZNI FOG! Beszámoló a IV. magyar foékekongresszusról Szombaton kezdte meg tanács­kozását a IV. magyar békekon- gresszus, hogy népünk minden ré­tegének kiállásával, egységes ál- ásfoglaiásával hitet tegyen az al­kotó munka, a pusztulástól mentes szabad élet mellett. A magyar tájak küldöttei mel­lett 12 ország képviselői jelentek meg a megnyitón, ezáltal is jelké­pezve, hoigy a béke valamennyi nép legdrágább kincse. Az elnök­ség megválasztása után Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus tartott beszámolót a nemzetközi bákemozgalom ról. Andics Erzsébet beszéde Andics elvtársnő beszédének el­lő részében azt hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a háborús pro­vokációk, cselszövések ellenére a szervezett békemozgalom egyre mélyetbbre eresztette gyökereit és a népek mind erőteljesebben fel­sorakoznak a béke mellett. Majd arról beszélt, hogy a népek meg­győződtek összefogásuk átütő erejé­ről. Ezáltal a népek hatalmas béke­mozgalma már túlnőtt azon a fo­kon, amikor zsarolással, ijeszgeté- sekkel fékezni vagy gyengíteni lehetett. A növekvő veszély csak fokozza a népek éber­ségét, felelősségtudatát és elszánt­ságát, egyre inkább talpraállítja és egységbe kovácsolja őket. Szem­léltetően mutatja ezt az a vissza­hatás, amit a Nyugat-Németország újrafelfegyverzésére irányuló tö­rekvések keltettek a népekben. Válaszképpen az imperialisták ösz- szeesküvésére a demokratikus és nemzeti erők széles egységfrontja alakult ki az európai, de más or­szágokban is. Az egész világ visszafojtott lé­legzettel figyelte a francia nép ki­tartó harcát a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Hatalmas tömegek ostromolták és ostromolják a parlamenteket a nyugati országokban. A békeharc egyre élesebb szaka­dékot támaszt a népi tömegek és a reakciós kormányck között. A munkásság halad az élen e küzde­lemben. A munkásosztály nyomá­sára aktivizálódnak a szakszerve­zeték és a szociáldemokrata pár­tok. Az újrafelfegyverzés ellen egyházi körök is tiltakoznak — Angliában, Franciaországban. — Olaszországban és Nyugat-Német- országban. A német nép magatartása nem hagy kétséget afelől, hogy az újrafelfegyverzés politikája nem a német nép politikája. Andics elvtársnő a nyugatnémet- országi eseményekkel kapcsolatban a következőket mondotta: Nem nyugszunk bele a német mililarizmns feltámasztásába ! A Nyugat-Németország újrafel- fegyverzésére irányuló tervek ha­talmas erejű felháborodást váltot­tak ki hazánkban is, talpraállítot­ták a magyar nép apraját-nagyját. Ha van nép, amelynek minden oka megvan arra, hogy tíz körömmé1 is megakadályozza a német rab­lók hatalomrajutásót, úgy ez a mi népünk! „Nem nyugszunk bele a német mílitarizmus feltámasztásá­ba*. (Nagy taps.) — ez volt az alap­hangja a múlt év december 9-én, itt, a Sportcsarnokban többezer ember részvételével lefolyt tilta­kozó nagygyűlésnek és annak a felhívásnak, amellyel ez a nagy­gyűlés fordult az egész magyar néphez. Ezt visszhangozta az egész ország a gyűlések százain és ez­rein .tiltakozó táviratok és levelek tömegeivel. Az Északatlanti Szövetség ka­tonai tanácsa ravaszul álcá­zott formában olyan döntést hozott, amely egyenlő értelmű az atomfegyverek törvényesí- tésével és atomháború kirob­bantását célozza. Az egész emberiség ellen irá­nyuló merényletre a nemzetközi békemozgalom a Béke-Világ tanács Irodája kibővített ülésének sürgős összehívásával felelt. Az iroda 1955 januárjában tartott ülésének napirendjén ennek megfelelően két kérdés szerepelt; Az Északatlanti Szövetség Tanácsának atomhábo­rúra való előkészületei és Nyugat- Németország felfegyverzése. „Ez a két veszély egyszerre buk­kant fel — jelentette ki a kérdés előadója, D’Astier de la Vigerie francia képviselő —, ami nem vé­letlen ... ezt a két problémát nem lehet különválasztani. A kérdés az, vajon az emberiség hajlandó-e beletörődni a szörnyű rombolás és pusztulás gondolatába, a százezre­ket és milliókat fenyegető biztos halálba és abba a feneketlen nyo­morba, amely azokat fogja sújta­ni, akik túlélik”. Ezután arról beszélt, hogy az európai atomháború visszaütne a nyugateurópai országokra is. Tud­ják ezt az ottani népek is, s ezért bontakozik ki ott is nagy népi mozgalom az atomfegyverek be­tiltására. Az aláírási mozgalom cáfolhatatlan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének A Béke-Világtanács Irodájának kibővített ülése százmilliók óhajá­nak, törekvésének adott kifejezést, amikor elhatározta, hogy a fenye­gető veszély elhárítására új, min­den eddiginél nagyobbarányú alá­írásgyűjtési mozgalmat indít. _Ezt fi mozgalmat az ülés részvevői a i nág népeihez intézett felhívásuk- -al indították meg: „Szembeszesü- ünk azokkal, akik atomháborút cészítenek elő — hangzik a felhí­vás. — Követeljük, hogy minden or­szágban semmisítsék meg az atom- égyyer-készleteket és haladéktala­nul szüntessék be az atomfegyver .■leállítását’*. (Nagy taps.) És ezzel világszerte me gkezdő - lőtt az új, nagy aláírásgyűjtési nczgaiom, amely sok tekintetben hasonló az 1950-ben ugyancsak '■tockholmból elindított mozgalom- toz. öt év alatt sokat tanultak a lépek, gyarapodtak tapasztalatck- -an. növekedtek erőben és öntu- 1 atban. Éppen ezért minden kilá­tásunk megvan arra, hogy e nagy­szerű, a legfőbb emberi érdekekért folyó világméretű aláírási mozga­lom minden eddiginél hatékonyabb és eredményesebb lesz; cáfolhatat­lan bizonyítéka lesz az emberiség, a haladás, az élet erejének. Korunk nem az imperialista rablók és népelnyomók érvé­nyesülésének és diadalának, hanem a népakarat érvényesü­lésének és diadalának kora. Taps.) Az imperialista rablók nem fogják maguk alá gyűrni a népeket! A népek állják a harcot! Állják, mert fennma­radásukról, fejlődésükről, ma­gáról az életről van szó! Nem fogják megadni magukat, mert előttük a felszabadult népek biztató példája, mert segíti őket a kommunizmust építő Szovjetunió kitartó, minden ál­dozatra kész, hősies és bölcs békepolitikája. (Nagy taps.) A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szilárd őrként állnak a béke Ugye mellett 'lapjainkban, amikor a háború a béke erőinek nagy küzde me vik, a békére vágyó százmilliók ti egyre világosabb a Szovjet - ió békepolitikájának világtörté- ;mi jelentősége. Andics elvtárs- utalt azokra az erőfeszítésekre, lelyeket a Szovjetunió fennállá- óta tett a béke megóvása érde- oen, majd így folytatta: \ Szovjetunió vezetésével a )éke és a szocializmus népei­nek tábora ma az egész embe­rség reménysége, fennmaradá­snak, továbbfejlődésének, bot- Im jövőjének szilárd biztosí­téka, (Taps.) Ezután ismertette, milyen erőfe­szítéseket tett a Szovjetunió a né­met kérdés rendezésére, a tömeg- pusztító fegyverek feltétel nélküli eltiltására, majd hangsúlyozta: a Szovjetunió nem változtatta meg álláspontját most sem, amikor már a hidrogénbombának is birtokában van, sőt ennek előállításában ma­ga mögött hagyta az Egyesült Ál­lamokat. Mindenekelőtt a Szovjet­unió érdeme az, hogy az amerikai imperialisták mindmáig nem mer­ték ezeket a tömegpusztító fegy­vereket alkalmazni. A szovjet külpolitika híven vall­ja a tárgyalások elvét. Ilyenirányú fáradozásainak eredménye a berlini és genfi tanácskozások létrejötte. A szovjet kormány — különösen az utóbbi hetekben és hónapokban — újabb és újabb javaslatokat, kezdeményező lépéseket tesz a béke fennmaradása érdekében. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtését célzó szov­jet tervezet mindnyájunk előtt is­meretes, úgyszintén ismert a Szov­jetunió javaslata az összeurópai konferencia összehívására. Bár az imperialista hatalmak lelkiisme­retlen módon meghiúsították ezt a konferenciát, azt nem tudták meg­akadályozni, hogy múlt év novem­berében Moszkvában összeüljön a Szovjetuniónak és az európai népi demokratikus államoknak az euró­pai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezlete. A moszkvai értekezleten hozott nagyfontosságú határozatok erőt, biztatást és biz­tonságot adtak a békeszerető em­beriségnek, s ugyanakkor komoly figyelmeztetés volt ez az értekez­let az imperialista körök számára. Andics elvtársnő ezután utalt arra, hogy a Szovjetunió felaján­lotta: hajlandó arra, hogy nemzet­közi atcmértekezlet elé terjessze az atomerő békés felhasználására vonatkozó tapasztalatait, s hogy a Szovjetunió segítséget nyújt egy sor országnak az atomenergia bé­kés felhasználásához. — A Szovjetunió e határozatai­nak jelentősége szinte felbecsülhe­tetlen — mondotta ezután. — A haladás hatalmas távlatait nyitja meg az emberiség előtt. Andics elvtrásnő feladatainkról a következőket mondta: Békénk megőrzése hatékony vé­delmi erőt és belső egységet köve­tel. Az agresszív imperialista ha­talmak anyagi, technikai erejük teljes latbavetésével igyekeznek leigázni a többi népeket. Nem kétséges, hogy gazdasá­gunk és mindenekelőtt nehéz­iparunk céltudatos fejlesztése békénk megvédésének is dön­tő eszköze (taps), mindenek- ieletti szent hazafiúi köteles­ségünk, amelyről megfeledkez­nünk — félgyarmati múltunk keserves tapasztalatain okulva — egy pill antra sem szabad! Békemczgalmunk alapvető igaz­sága volt és marad, hegy a béke ügyét nemcsak szavakkal, hanem mindenekelőtt tettekkel kell szol­gálnunk. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy a fcékemozgalomban elhanyagoljuk a felvilágosító szó, a tudás, a tisztánlátás és biztos tá­jékozódás hatalmas szellemi fegy­vereit. Az elmúlt években egyre inkább sikerült leküzdenünk a szektás szűkkeblűséget, a sema­tikus módszereket és jelszavakat, ugyanakkor nem hanyagoltuk el a harcot a kispolgári, pacifista, op­portunista nézetek ellen sem. Bé- kemozgailmunk fő feladatának te­kinti a magyar .nép legszélesebb rétegeinek téjékoetatását a nem­zetközi eseményekről, a békeharc jelenlegi állásáról az imperialisták cselszövéseiről s igaz emberiesség­re más népek iránti tiszteletre, te­vékeny hazaszeretetre neveli né­pünket. Andics elvtársnő befejezésül azt fejtegette, hegy népünk határtalan lelkesedéssel visz részt az aláírás- gyűjtési mozgalomban. Felvilágosí­tó munkánkat mégis meggyőzőbbé, tartalmasabbá, nevelőbbé kell ten­nünk. Érjük el, hogy egyre nagyobb legyen azoknak a száma, akik megértették, hogy a háború nem szükséges és nem kike­rülhetetlen, de azt is, hogy nem elég a háborút gyűlölni, meg is kell akadályozni! (Hosszan­tartó taps.) A háború kivédé­se tőlünk, minden egyes em­bertől függ! Minden egyes em­ber öntudatesságától. helytál­lásától, lelkes, kitartó, jó munkájától. A szovjet és a kínai békeharco­sok üdvözletének felolvasása után került sor a hozzászólásokra. Li I-itiang, a Béke-Világtanács titkára; Meg fogjuk akadályozni az atomháborút Nekünk az az álláspontunk, hogy meg kell semmisíteni az atomfegyvereket, be kell tiltani az atomfegyverek gyártását és az atomenergiát békés célokra kell felhasználni, az emberiség boldo­gulásának szolgálatába feli állíta­ni. (Taps.) A szovjet kormány az atomenergia békés célokra való felhasználásában példát mutatva, felállította az atomenergiával mű­ködő villanytelepet, és segíti a Kínai Népköztársaságot, a Cseh­szlovák Köztársaságot, a Német O-mokratikus Köztársaságot, a Román Népköztársaságot, a Len­gyel Népköztársaságot hasonló, atomenergiával működő villany­telep technikai felépítésében. A Szovjetunió ■ a közelmúltban ismét javasolta, hogy semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket, és tiltsák el az atomfegyverek gyár­tását. Hiszünk abban, hogy e kö­vetelés megvalósítható: ez moz­galmunk sikerébe vetett bizalmunk forrása. (Taps.) Az atomfegyver és Nyiigat-Ná- metország új rafelf egv vérzésé el­leni harc nem két, hanem úgy an- egy feladat. A párizsi szerződések rmgbuk tatására irányuló népi mozgalom jelentősen támogatja az atomfegyver eltiltásáért indított mozgalmat. Barátaim! A népek ereje óriás’’. Ez megmutatkozott a stockholmi felhívásra indított aláírásgyűjtés i ■mozgalom során. És meg fog mu­tatkozni most is, még nagyobb mértékben, amikor a Béke-Viláe- tanács bécsi felhívására gyűjtjük az aláírásokat. Brezandczy Pál érseki helynük: Azonosítjuk magunkat a békekongresszus törekvéseivel — Népünk békeseregszenaléjéliez a legnemesebb egyházi is hazafias érzelmektől indíttatva zárkózik fel. a magyar katolikus papság — hangsúlyozta. — Mint magyar né­pemet és katolikus egyházamé; szolgáló pap lelkesen köszöntőm IV. országos békekongresszusun­kat. (Taps.) Elhoztam egyúttal a katolikus papok országos bákemoz- galmának testvéri üdvözletét is. Kijelentem, hogy azonosítjuk ma­gunkat békekcngresszusimk törek­véseivel, mert azok a keresztény életszemlélet szerint is helyesei1, és jogosan féltik és védik megvár lövőnket, szilárdítják tartós békén­ket. (Taps.) Napjainkban a világ rendjét és egyben a mi békénket legánkáib) az atomháború tervezése és előké­szítése veszélyezteti. Ezért sorakozunk fel mi, papok is itt, és egyházunk erkölcsi állás­foglalásából ide szólítunk minden lelkipásztort és »hívőt hazánkban és az egész világon. Meggyőződé­sünk, hogy az egységes és erőtel­jes összefogás megszünteti az atemrémet, megsemmisíti az atomfegyvert és ezáltal elhárítja és száműzi a népek életéből a köl­csönös biztonságnak, a békés együttélésnek ezen legerkölcstele- nebb akadályát. Nánási László beszámolója a falusi békemozgalommal foglalkozó bizottság munkájáról A magyar bek emez-rile re «w*”- megtanítani a magyar parasztsá­got arra, hogy túlemalje tekinte­tét a falu határát jelző helység- névtáblán. Megmagyarázta, hogy tűzveszedelem fenyegeti a világot, de megmagyarázta azt is, hogy miként lehet ez ellen a veszedelem ellen védekezni. Az eredményekből kiindulva és a mai nemzetközi helyzetet fel­mérve, a falusi bizottság megálla­pítja: falun minden lehetőség meg­van a békemozgalom további szé­lesítésére. A bevált módszerekkel — bőke beszélgetések és békeestek rendezésével — továbbra is fárad­hatatlanul folytatnunk kell a nem­zetközi helyzet ismertetését. El kell épnünk, hogy olvasott, a fa­lun megbecsült, rátermett embe­rek — köztük értelmiségiek is — kerüljenek mindenütt a békebi- zettságok élére. A békemozgalom szavának azok­hoz is el kell jutnia, akik kivül- álLnak minden szervezeti kereten, azokhoz is el kell vinnie a mi igazságunkat akik nem mindenben érlenek egyet velünk; de a főkér­désben — hogy a békét meg kell védeni — azt vallják, amit mi. Eb­ben a munkában valamennyi tár­sadalmi és tömegszervezet segítsé­géire számíthatunk. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Az előbb említettek mellett so­kan felszólaltak még a kongresz- szus első napján. így többek kö­zött Csók István Kossuth-díjas festőművész, Erwin Eckert, a Nyu­gatnémet Béketar.ács elnöke, Iva­nov Karol Telbizov bolgár küldött és Király József, a Georghiu-Dej hajógyár sztahanovista esztergá­lyosa. Több felszólaló után Szabó István altábornagy a következő­ket mondta: Szocialista államunk jellegéből következik, hogy néphadsere­günk sohasem fog hódító, rab­ló háborút viselni. — A béke megvédéséhez nem elegendő a békevágy. A béke meg­védéséhez olyan erő is kell, amely fékentartja, és ha szükséges, meg is semmisíti a népek békéjére és szabadságára törő agresszordkat. (Taps.) Hála pártunknak és kor­mányunknak, hazánkban is meg­van a béke alapvető feltétele: a magyar néphadsereg. (Taps.) Honvédelmünknek olyan kiapad­hatatlan forrásai vannak, mint népünk egyre izzóbbá való haza­szeretete, erősbödő erkölcsi-politi­kai egysége, növekvő gazdasági ereje, és nem utolsósorban mérhe­tetlen szere te te a béke legfőbb őre, a Szovjetunió és a testvéri népi demokratikus országok iránt. (Taps.) Lukács György beszámolója az értelmiségi bizottság munkájáról Ezután Lukács György, a Béke- Világtanács tagja emelkedett szó­lásra. Lukács György bevezetőben megállapította, hegy a III. és IV. békékongresszus között eltelt idő­szak is bebizonyította: a magyar értelmiség tevékenyen kiveszi ré­szét a békéért folytatott harcból. Rámutatott arra is, hogy a vezető értelmiségiek között számosán van­nak még olyanok, akik formáli­san aláírják ugyan a békeívefet, de mindennapi munkájukban ke­veset foglalkoznak a békeharc kér­déseivel. Ennek egyik oka az. hogy számos értelmiségi így gon­dolkodik: miért vegyek én részt aktívan a békemozgalomban. hi­szen a mi kormányunk amúgy is a békéért harcol, s nekem, tanár­nak, orvosnak, mérnöknek egyéni­kig semmi tennivalóm nincs a békeharccal kapcsolatban. Lukács György hangsúlyozta, hogy akik így gondolkodnak, azok tévednek. A hidegháború elsősorban ideoló­giai háború. Az imperialisták egyre azt hangoztatják, hogy a népi de­mokratikus országok állítólag le- igázott népeit fel kell szabadítani. — Nekünk, magyar értelmisé­gieknek — mondotta Lukács György — kötelességünk bebizo­nyítani a világ közvéleménye előtt, hogy itt szemenszedett ha­zugságról van szó, hogy a magyar nép szabad és jómódban él, hogy a magyar kormánynak minden békecselekedetét a magyar nép •— s benne a magyar értelmiség mil­liói — támogatják, egyemberként állnak kormányunk mögött a bé­rharcban. (Taps.) .Ehhez azonban cselekvésre van szükség. A cselekvés formái különbözőek egyének szerint, de a győzelem kivívásához az értelmiség aktív szerepére is szükség; van. Az egyes embereiknek nagy jelen­tőségük lehet a tömegek mozgal­mának felkeltésében. Tudnunk kell és ezt kell cselekedeteinkbe át­vinni —, hogy minden embernek egész cselekvése számít a békében. Több felszólalás után, az Orszá­gos Béketanács tagjainak megvá­lasztásával, Sőtér István, zárszavá­val ért véget a kongresszus.

Next

/
Thumbnails
Contents