Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-23 / 45. szám

2 SZOLNOKMEGVEI NÉPLAP 1955 felbruár 2S. Egy propagandista tapasztalatai Elmondta: Földi Béla, Járműjavító ÜV. A nyugatnémefországi Blelefeldäien 15.000 tüntelä lillakozott a párizsi szerződések ratifikálása ellen i. Több esztendeje vagyok propa­gandista, s úgy érzem, az egyik legszebb pártmunka ez. Az idén a párttörtánet eilső évfolyamát veze­tem, huszonkét hallgatóval. Szíve­sen végzem a pártmunkáimait. s szeretem hallgatóimat, akiknek többségével nem az idén vagyunk először együtt. Annak, hogy a hall­gatók egy része már tavaly is az én szemináriumomra járt, az a nagy előnye, hogy ismerjük egymás szo­kásait, képességeit. Kapcsolatunk ezáltal szorosabb, barátibb. Az pe­dig, hogy a szeminárium vezetője, s a hallgatók között megfelelő együttműködés legyen, sőt, hogy az egész szemináriumi kollektíva jó legyen — igen nagy mértékben se­gíti úgy a fegyelmet, mint a ta­nulmányi színvonalat. Az összeszokottság például elő­mozdítja a vita készségét, a na­gyobb bátorságot. Nem félnek az elvtársak attól, hogy a többiek ki­nevetik őket, ha nem egészen sza­batosan fejezik ki magukat, vagy éppen hibásan határoznak meg va­lamit. Ha valaki a foglalkozás napján a VIII. osztályra megy, — ahol a szeminárium tagjai dolgoz­nak — nem egyszer hallhatja, amint egyik-másik odaszól társá­nak: „Felkészültél-e alaposan? Ma nagy vita lesz, érdekes kérdést tárgyalunk.“ S azt is megkérdezik egymástól: „Eljössz-e?“ Pallai Ist­ván esztergályos, Wolf József gya­lus több elvtársat is felkeresnek hasonló kérdéseikkel. Ez is hozzá­járul ahhoz, hogy a szemináriumon aránylag -jó a megjelenés. 1L Azokat az elvtársaka/t, akik többször oknélkül elmaradtak a foglalkozásról, először egyenként kerestük fel beszélgettünk velük a tanulás fontosságáról. Akinél nem értünk el így eredményt, behívat­tuk, s a szemináriumi kollektíva vonta felelősségre. így tettünk Gyenge Imre esztergályossal is. Gyenge elvtárs arra hivatkozott, hogy kultúrmunkában vesz részt, s ezért felmentették minden „más“ alól. Magyaráztuk, hogy ez a ta­nulásra nem vonatkozik. Elsősor­ban minden párttagnak — s Gyenge elvtárs párttag — köteles­sége a tanulás, másodsorban, ha nem tanulmányozza a marxizmust, előbb-utóbb mint kultúimunkás seim állja majd meg a helyét. Gyenge elvtárs megértette ezt. Bi­zonyítja. hogy a legutóbbi foglal­kozásra alaposan felkészült s aktí­van résztvett a vitában. De voltak, akiknél szép szóval nem értünk el eredményt. Az ilyen hallgatókat — komoly vita után — kizártuk a szemináriumból. így tettünk például Simon Istvánnal, Miskolczi Gergellyel, Hidas Imré­vel. III. Az ehnult esztendők alatt meg­győződtem arról is, hogy milyen nagy a jelentősége a vezetők pél- damutatásámaik. A szeminárium hallgatói között ott van a VIII. osztály alapszervezetének párttit­kára, Szalai Imre elvtárs s az osz­tály vezetője Samu József elv­társ. Egyikük sem hiányzik solha igazolatlanul, s nem jönnek el ké­születlenül a foglalkozásokra. Sza­lai elvtársnál tavaly még voltak hibák. Előfordult, hogy odajött hozzám: „Mára nem készültem, ne is kérdezz.“ Többször beszélget­tünk vele arról, hogy ha ő nem tanul rendesen, könnyen azt mond­ják majd a többiek: „Ha a párt­titkár megvan tanulás nélkül, én meg még inkább.“ Az idén ilyen beszélgetésre nem került sor. Az a módszerem, hogy olyan kérdéseket teszek fel a nehezen szólaló elvtársnak. amelyekről biz­tosan tudom, hogy a gyakorlatból is ismer, tehát nem igen tévedhet Ha a hallgató többízben meggyő­ződik arról, hogy nem olyan ör- döngős dologról van szó — lassan megjön a bátorsága, IV. Szeretnék beszélni a propagan­dista tanulásának jelentőségéről. Jól emlékszem, hogy egyszer úgy mentem el a vitára, hogy éppen csak elolvastam a kötelező anya- go:. Nagy hiba ez. A hallgatók, mint valami érzékeny műszer, ezt rögtön megérzik. Ilyenkor a vita lanyhább nem kérdeznek, mert úgy érzik, nem érdemes, hiszen a vezető sem tud náluk többet. Ez történt velem is. Kérdéseim szür­kék voltak, s egész idő alatt fél­tem, hogy valami „nehezebb“ kér­dés vetődik fel, s akkor én szé­gyenben maradék. Azóta aztán — különösen a vitára, mert hisz ez a nehezebb — még a javasolt iro­dalmat is elolvasom. Végül egy úgynevezett „kényes kérdésről.“ Többször felvetődik bennem — s meggyőződésem, min­den propagandistában —■ hogyan mérheiő le munkánk eredménye a hallgatók termelésében, magatar­tásában. Hiszen a tanulás nem ön­cél, s ha ezen a téren nincsen eredmény, nem igen büszkélkedhet a propagandista. Viszont igen ne­héz rámondani valakire: „Jól dol­gozik, mert jól tanul“ vagy „Azért van selejtje, mert nem tanul ren­desen.“ De azért az hiszem, amel­lett nem lehet elmenni, hogy pél­dául a szeminárium hallgatói kö­zött egyetlen olyan dolgozó nin­csen, aki igazolatlanul hiányozna munkájából, késne, vagy akinek 100 százalék alatt lenne a teljesít ménye. Ügy vélem, itt feltétlenül megvan az összefüggés. S én bol­dog vagyok, mert ebben láthatom szeminárumunk munkájának gyü­mölcsét. cA. rßdit q // min is z th i ft m ének- és täneeggiitteie. Szolnokon Párthírek Ä Megyei Pártbizottság Ágit. Prop. Osztálya közli az önálló ta­nulásban résztvevő elvtársakkal a konferenciák időpontját. A ma­gyar párttörténet első évfolyamán a konferenciát február 25-ón dél­előtt fél 9 órákor tartjuk a Fárt- oktatás Házában. A konferencia anyaga: „Az imperializmus kibon­takozása 'és a munkásmozgalom kettészakadása. A politikai gazdaságtan első év folyamán a konferenciát február 26-án délelőtt 8 órakor tartjuk a PH-ban, A konferencia anyaga: „A tőke és értéktöbblet“ című anyag második része, illetve: „A munka­bér“ című anyag. Dencső István elvtárs hallgatói a „Tőke és érték- többletből”, Szász János elvtár hallgatói a „Munkabér“ című anyagból készüljenek. A politikai gazdaságtan második évfolyamán a konferenciát már­cius 4-én délután 3 órakor tartjuk a PH-ban. A konferencia anyaga: „A földjáradók és a kapitalizmu agrárviszonyai.“ A z utolsó szám: ,,A kuruc tá­borban", a kard táncos forga­taga viharzott a színpadon, amikor a mellettünk ülő néző ijedten kér­dezte: — Csak nem lesz már vége? Ez a kérdés volt a legjellemzőbb a Belügyminisztérium ének- és táncegyüttesének hétfőesiti előadá­sára; a nézők sajnálták, amikor vége lett. És még egy jellemző adat: három kivételével minden műsorszámot a közönség megismételtetett. A Belügyminisztérium ének- és táncegyüttesének legjobb és legki- fogástalanabb ága a tánc. Szín, öt­letesség, báj és művészi tudás jel­lemezte mindegyik táncszámukat. Különösen sikerűit két szám: a bol­gár népitánc és az „Első csók’1 cí­mű magyar ténckompozició. Az énekkar különösen a forra­dalmi és a magyar népdalok tol­mácsolásaiban tűnt ki. A szólóéne­kesek elmaradtak az együttes át­lagos színvonalától. — Hangerejük, előadásmódjuk még kívánnivalót hagy maga után. Mindent egybevetve, az együttes forró, megérdemelt sikert aratott. És ezzel kapcsolatban felmerül mindjárt egy kérdés: kulturális vezetőszerveink miért nem gondos­kodnak arról, hogy Szolnokon több­ször szerepeljenek kuitur- és népi együttesek? A hétfői siker bizo­nyítja, hogy közönségünk érdeklő­dése ezekirámt igen nagy. Gondos­kodni kell róla, hogy országos és a már kiforrott megyei népi együtte­sek, minél gyakrabban szerepelje­nek a szolnoki közönség előtt. Horgos Józsi nem felejt Horgos Józsi hajdani katonabaj­társammal 1917-ben nyáron ismer­kedtem össze az isonzói fronton. Nálam két évvel idősebb lévén, elő­zőleg már megjárta Doberdn pok­lát, ahonnét karlövéssel és kisebb zúzódásokkal került hozzánk lét­számkiegészítéskor. Amikor bemu­tatkozott, oly melegen rázta meg a kezem, mintha már régi jóisme­rősöm lett volna. Egyik alkalommal éjjel figyelő­nek osztott be a rajparancsnokom. Horgos Józsi előállt, hogy velem akar szolgálatot tartani. Mellém osztották. Ezután minden alkalom­mal együtt tartottunk. Együtt szid­tuk azt, aki a háborút ránk erősza­kolta. Jobb szerettük volna a szép jászsági és kunsági kislányok körül csapni a szelet. A tizenhetes őszi nagy offenziva alkalmával együtt kerültünk le a Piave torkolatához. Onnét már én kerültem kórházba. Aztán évtize­dekig nem hallottunk hírt egymás­ról. Két hete sincs, hogy a szolnoki Kossuth-téren találkoztunk, egé­szen véletlenül. Elmentünk egymás melett 3—4 lépésre, s aztán mind­ketten egyszerre visszafordultunk. Csak néztük-néztük egymás arcát, valami ismeretlen furcsa érzéssel eltelve. Aztán mindketten egyszerre kiáltottunk: Te vagy komám? — Szervusz. A többit nem tudom leírni. Volt mit kérdezni egymástól. Horgos ko­mám a régi volt. őszinte volt, mint mindig, kitárta előttem minden tit­kát, örömét, búját, szerencséjét, csalódásait. Elmondta, hogy 1918 nyarán olasz fogságba esett. Két hosszú éven át Szicília szigetén élt. Egy kis falu­ban bámulgatta o Földközi-tenger és a színpompás itáliai naplemen­ték csodás szépségét, míg a lelkét a honvágy epesztette, sorvasztotta. Maláriásan jött haza. Béreslegény­ként tanyára került. Megnősült. 1944. év nyarán behívták, s mun­kásszázadba osztották be. A fel- szabadulás után hazajutva, csak­nem összeroppantotta a tragédia. A tanya, ahol családja lakott, kétszer is gazdát cserélt. A visszavonuló németek gránáttal felgyújtották a házat, melyben öreg édesanyja sú­lyos betegen feküdt, tehetetlenül. Feleségét, aki nem mozdult el a beteg mellől, a gránátszílánkok megölték s édesanyjával együtt szénné égett a leroskadt ház romjai alatt. 1945-ben 5 hold földet kapott. Fásultan kezdett új élethez. 1950- ben belépett a helybeli termelő- szövetkezetbe, azóta ott dolgozik. Most már megnyugodott. Csak azt sajnálja, hogy az idő már nagyon eljárt fölötte. Aztán a harctéren átélt nehéz napjainkra terelődött a szó. Ami­kor az olasz front szörnyűségeit idéztük, eayszerer eltorzult arccal kiáltott fel: „Hagyjuk ezt, még az emlékét is felejtsük el! Átvészel­tük, letelt már rólunk. Vannak már, akik felváltanak bennünket." Hanem, mikor a külpolitikai ese­mények megvitatására került a sor, az én Horgos Józsi komám elfeled­kezett arról, amit a katonaéletről csak az imént mondott nekem. Itt szólta el magát. De ezzel naggyá nőtt előttem. Miután az atom- és hidrogénbombák gyártását hoztam szóba, váratlanul azt kérdeztem Horgos Józsitól: — Na, komám, mit szólsz a Wehr­macht feltámasztásához? Erre az én barátom egyszerre tűzbe jött. — Hogy a Wehrmachtot újra fel­állítsák? Újra ránk akarják szaba­dítani a hódító nácik kegyetlen ár­mádiáját? Mit szólhatnék én ne­ked, egyetlen jóbarátom, ha nem azt, hogy ezt soha — ezt nem en­gedhetjük meg soha! De ha mégis bármilyen ürüggyel megvalósítanák és ránk próbálnának törni, 58 éves koromra, esküszöm neked, akkor én is megfiatalodok! Odaállok a gátra, a fiatalok közé.. Anyám, feleségem szelleme nem hagyna nyugtot, amíg elégtételt nem ven­nék értük, borzalmas halálukért! Aztán elhallgatott. Megilletődve álltam előtte és erős felindultsá- gát fékezni próbáltam. Búcsúzóul kezet szorított velem. Láttam, hogy a szemeiben tűz lobogott. EGYED JÁNOS A£tók, ablakok kaphatóit a _ XCZÉP építőanyag telepein Berlin (MTI). Nyugat-Németország valamennyi tartományáé­ban fokozott erővel folynak a lakosság tiltakozó akciói a párizsi szerződések tervbevett ratifikálása ellen. — Bielefeldben hétfőn este 15.000 ember tüntető menetben vonult végig a városon és az Ade­nauer kormány lemondását követelte. A menetben vitt transzparen­sek a militarista szerződések elvetését és Németország békés újraegye­sítését követelték. Hannoverben, Hamburgban, Wupertalban és sok más nyugatnémet városban szintén nagyszabású akciók kere tében tiltakozott a lakosság a párizsi szerződések ellen. Bonnba utazott a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának képviselőnői küldöttsége Berlin (MTI). Hétfőn a Német Demokratikus Köztársaság népi ka­marája képviselőinek hattagú kül­döttsége Bonnba utazott, hogy az utolsó órában a párizsi militarista szerződések elutasítására szólítsa fel a nyugatnémet szövetségi gyű­lés nőtagjait. A küldöttség bonni útjáva! igyekszik megvalósítani a Német Demokratikus Köztársaság kormányának többízben tett javas­latát, hogy a Német Demokratikus Köztársaság népi kamarájának és a nyugatnémet szövetségi gyűlés­nek a megbízottai közvetlen eszme­csere útján küszöböljék ki a két német törvényhozó testület közötti félreértéseket, amelyek a bonni kormány gyűlölködő propagandájá­nak eredményei. A népi kamara 26 tagja, aki a Szabad Német Szakszervezeti Szö­vetséget képviseli, levélben szólí­totta fel a bonni parlament azon képviselőit, akik egyben szakszer­vezeti funkcionáriusok is, hogy a dolgozó nép érdekében szavazzanak a párizsi szerződések ratifikálása ellen. Elítélték a Gehlen-fé'e kémszervezet hét ügynökét Berlin (MTI). Az Odara-frank­furti bíróság hatnapig tartó tár­gyalás után ítéletet hirdetett a Gehlen, volt náci tábornok vezeté­sével működő nyugatnémet kém­szervezet hét ügynökének bűnpe­rében. A vádlottak a terhelő bizo­nyítékok súlya alatt beismerték, hogy éveken át gazdasági és kato­nai kémtevékenységet végeztek a Német Demokratikus Köztársaság­ban. A bíróság Fischer fővádlottat életfogytiglani börtönre, a hat má­sik vádlottat 6—15 évi fegyházira ítélte. A Bernben meggyilkolt Aurel Sein temetése Bukarest (Agerpress). — Az Agerpress beszámol arái, hogy hét­főn délután a bukaresti Chencea temetőben eltemették a berni ro­mán követség elleni bűnös támadás áldozatául eset Aurel Setu gépko­csivezetőt. A szakszervezeti kultúrpalotától a temetőig vezető úton, amerre a koporsót vivő menet elhaladt, gyá­szolók tízezrei fedetlen fővel áll­tak sori. A temetőben a román külügymi­nisztérium dolgozói nevében Ste­fan Armeanu búcsúztatta el a nemzet halottját. „Aurel Setu — mondotta a többi között — o hábo­rús uszítók és bérenceik elleni harcban áldozta fel éleiét.' Áldoza­ta munkatársai és országunk min­den becsületes szándékú embere számára intő példa arra, hogy fo- kozuk éberségünket, még lendüle­tesebb munkát folytassunk hazánk felvirágoztatásáért és növeljük ha­zánk védelmi képességét minden ellenséggel szemben”. (MTI). fl Szovjetunió Tudományos akadémiája Elnüksésőnek nyilatkozala Moszkva (TASZSZ). A Szov­jetunió Tudományos Akadémiájá­nak Elnöksége nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozatban a szovjet tudósok nevében lelkesein helyesli és teljes mértékben támogatja a Béke-Vi'lágtanácsnak az atomhábo­rú előkészületei ellen közzétett fel­hívását. A nyilatkozatot az elnökség tag­jai írták alá, A. N. Nyeszmejanov- val, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnökével az élen, (MTI), KÜLFÖLDI HÍREK Sangháj (TASZSZ). A tokiói rádió jelentése szerint február 20- én, Japánban megkezdődött a Szovjetunióval és a Kínai Népköz- társasággal való normális kapcso latok megteremtéséért indított moz­galom hónapja. A hónapot a szov­jet-japán és a szovjet-kínai diplo­máciai kapcsolatok rendezéséért küzdő országos tanács kezdemé­nyezésére, a japán-szovjet és a ja­pán-kínai baráti társaságok támo­gatásával rendezik meg. * Párizs (MTI). A Francia Nő­szövetség Országos Tanácsa kétna­pos értekezletet tartott Párizsban. Az értekezleten résztvett a többi között Eugenie Cotton, Francoise Ltclercq, Claudine Chomat és Jea­nette Vermeersch. Jeanette Ver- meersch felszólalásában rámutatott a nerpet és a francia hők közös harcának fontosságára a nyugat­német revansiszták felfegyverzése és az atombomba felhasználása ellen A tanács vitájának egyik tárgya a március 13-i Nemzetközi Nőnap előkészítése volt. * Belgrád (TASZSZ). Az Oszlo- bcgyenye című lap közli külpoliti­kai szemleírójának, Milos Marino- vicsnak cikkét. A cikk a többi kö­zött így szól: — A Kelettel való tárgyalások­nak és különösen a német kérdés­sel kapcsolatos tárgyalásoknak az ellenzői gyakran azt állítiák. hogy e tárgyalások jelenleg előrelátható balsikere a nemzetközi helyzet rosszabbodására vezethet és ezért csak gondos előkészítés után lehet tárgyalásokba bocsátkozni, az után hogy észszerű peirspektivábat1 teremtettek a tárgyalások sikeré­hez. — Ezek a körök, az „erő politi­kájának” legbőszebb hívei, arra tö­rekednek. hogy a Nyugat a másik félnél erősebbé váljék és csak ak­kor, megerősített pozícióiból kiin­dulva. keddien tárgyalásokat. Ez a politika elsősorban olvan feltételek előzetes megteremtésére törekszik, amelyek alapién a tárgyalások eredménye nem lehet más. mint annak az álláspontnak teljes he­lyeslése. amelyet a nvugati hatal­mak foglalnak el a világ vitás kér­déseinek megoldása szempontiából. A lap megállapítja, hogy „ez a politika ellentmondó és hibás”. * Róma (MTI). Az olasz szená­tusban csütörtökön kezdődik meg a párizsi egyezmények ratifikációs vitája. Amilyen mértékben közele­dik a szenátusi vita megindításá­nak napja, olyan mértékben foko­zódik a népi tiltakozás a németek újrafelfegyverzése ellen. Eddig kö­rülbelül ezer küldöttség kereste fel a szenátusi többség szenátorait, hogy a legkülönbözőbb társadalmi rétegek nevében tiltakozzanak a nyugatnémetek újrafelfegyverzése ellen és ennek megfelelően kérjék a Nyugateurópai Unió ratifikálásá­nak elutasítását. * U j Delhi (MTI). Radzsendra Praszad, India köztársasági elnöke hétfőn megnyitotta az indiai parla­ment költségvetést ülésszakát. Meg­nyitóbeszédében a többi között ki­jelentette: „kormányom csak egyet­len kínai kormányt ismer el, a Kí­nai Népköztársaság kormányát és jogosnak tartja a Kínai Népköztár­saság követeléseit”. Az indiai parlament rendszeres ülései kedden kezdődnek meg. * Genova (MTI). Hatalmaserejű szélvihar és hullámverés súlyos ká­rokat okozott a genovai kikötőben. A károkat körülbelül 35 milliárd olasz lírára becsülik. A kikötőben egy amerikai tartályhajó felborult, több hajót pedig a hullámok neki­vágtak a mólónak. A Reuter-lroda szerint a kikötőben keletkezett ká­rok helyreállítása legalább egy évet fog igénybevenni. * (MTI) A New York Times jelen­tette hétfőn reggel, hogy egy ma­gasrangú pakisztáni személyiség szerint Törökország és Pakisztán titkos tárgyalásokat folytatott Irán­nal. Libanonnal és Szíriával „na- gyobbarányú védelmi szövetség'’ létrehozása céljából. Ugvancsak a New York Times számol be arról, hogy Egyiptom és Szaud-Arábk: visszautasította a szerződéshez való csatlakozás gondolatát, kidombo­rítva. hogy egy ilyen szövetség el­lentétben áll az arab államok kö­zötti köVsönös védelmi szerződés­sel. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents