Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
1955 február 10, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 V. M. Molotov beszámolója a Szovjetunió Legfelső Tanácsának lilésszaká a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió kormányának külpolitikájáról Moszkva (TASZSZ.) V. M. Molotov beszámolója elején ismertette azokat a változásokat, amelyek a második világháború befejezése óta történtek a nemzetközi helyzetben. A második világháború döntő fontosságú eredménye volt — mondotta — hogy a kapitalista világ- tábor mellett megalakult a szocializmus és a demokrácia világ- tábora, élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem olyan, amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocialista állama, a Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor mellett kialakult a szocializmus és a demokrácia tábora, amely tizenkét államot tömörít. Molotov képet adott ezután az új népi demokratikus típusú országok sikereiről és hangsúlyozta, hogy jelenleg a Szovjetunió minden jelentősége és különleges szerepe mellett, annak a Szovjetuniónak, amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul, a szocialista tábor országai mind jobban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is. A társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok az utóbbi évtizedben a szocializmus javára változtak meg Molotov megjegyezte, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek közötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben határozottan a szocializmus javára változtak meg. A mai, új Európában — mondotta — a szocialista tábor országai már nem kevésbbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hegy szocialista táborunk országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok nélkül, de mégis biztosan haladnak előre építő munkájukban, szakadatlanul erősítve új, demokratikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét. Űj helyzet alakult ki Ázsiáiban is — folytatta Molctov. — Ázsia lakossága mintegy ezemégyszáz- millió, ami az egész földkerekség lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb, mint a fele népi demokratikus országokban él. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táborából és célúkul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő elmondani, hogy maga Kína, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatalmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes nagy államban egyesült. Ez az állam nemzeti kultúrájának és gazdaságának mindenre kiterjedő fellendítése útjára lépett. Mélyreható változások kezdődtek Koreában és Vietnámban is. Mindez azt bizonyítja, hogy Ázsiában a háború utáni időszakban a leghatalmasabb történelmi jelentő ségű forradalmi átalakulások történtek. Nagy töríénelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az ázsiai háború-utáni fejlődést jellemző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának, mint a béke és a népek közötti barátság megszilárdítása ügyében új fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Molotov annak a reményének adott kifejezést, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Utalt arra, hogy áprilisban, vagyis két hónap múlva az indonéziai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete, amelyen harminc ázsiai és afrikai ország részvételére számítanak. Már egy ilyen értekezlet ösz- szehívásának a ténye is azt bizonyítja, milyen nagyok azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi időszakban Ázsiában végbementek. A Közel- és Közép-Keleten, Afrikában és Amerikában végbement változásokat jellemezve Molotov azt mondotta, hogy a háború-előtti időkhöz képest komolyan meggyöngültek a kapitalizmus, a tőkés osztályok állásai, és hogy ezek a változások a szocializmus javára, a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második világháború következtében tovább mélyült a kapitalista világrendszer általános válsága. Ez kifejezésre jutott abban, hogy a kapitalista világtábor mellett másik, új világ- tábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor, amely élén a Szovjetunióval, a szocializmus építésének útján jár. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Mint ismeretes, ez az egységes világpiac többé már nem létezik. Most két párhuzamos, egymással szembenálló világpiac van. Ilymodon a második világháború után kialakult két politikai tábornak meg van a megfelelő gazdasági alapja is. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött meg. Ez az új szakasz azt bizonyítja, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan elmélyült. Molotov kijelentette, hogy a világhelyzetben végbement történelmi változások tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így* Az imperializmus országainak uralkodó osztályai nem akar- 1 nak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdálkodó milliomosok és milliárdosok kezében van. Magától értetődik, hogy Angliában és más imperialista országokban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Amerikában, ök minden országot, amely lerázta magáról a kapitalizmus bilincseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a külpolitika is, amelyet ma az imperialista államok folytatnak köztük olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Anglia stb. Az agresszív imperialista körök étvágyának és sötét, reakciós ábrándozásainak jellemzésére Molo-, tov idézte Churchill néhány kijelentését. Churchill — mondotta Molotov — már harmincnyolc esztendeje uszít a szocialista rendszer megdöntésére, bárhol is jelentkezzék ez, azit rikoltozza, hogy bölcsőjében kell megfojtani“ ezt az új rendszert. Churchill az összes imperialisták titkos gondolatainak ad hangot, azokénak. akik igazában csak egyet akarnak: a világuralmat. Hogyan lehet azonban ezt elérni, ha maguk a népek már új utat választottak maguknak, határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szocializmus és a népi demokrácia útjára léptek? Erre a kérdésre a válasz az amerikai, valamint az angol imperializmus külpolitikai irányzata: az „erőpolitika.“ Az agresszív imperialista körök — folytatta Molotov — világszerte vissza akarják állítani a kapitalizmus uralmát. Ez diktálta például az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai irányzatát: világszerte helyreállítani az imperializmus uralmát, megdönteni a szocializmust. a dolgozók hatalmát a népi demokratikus országokban. Ezek a célck sugallják az Egyesült Államok agresszív külpolitikáját. Ez a politika nem jelenthet semmi mást, mint új világháború előkészítését az imperializmus világuralmának helyreállítása érdekében. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vívott elkeseredett harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet máskép, csak úgy, ha visszaveri és leküzdi az imperializmusnak, valamint ügynökségének ellenállását. Két irányzat a nemzetközi politikában Molotov beszámolójának „Két irányzat a nemzetközi politikában” című második részében kijelentette: A Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok ereiének gyarapodásával együtt és a béke- mozgalom lendületének növekedésével együtt minden más országban, a népekben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saiát kezükben van és, hogy a népek képesek arra, hogy megakadályozzák az új háborút és megvédjék a békét, ha nem saináliák az erőfeszítéseket és, amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió főfeladatát abban látja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Ez az irányzat egyben a háborús gvuito- gatók — az „erőre” spekuláló imperialista erők — agresszív terveinek és fondorlatainak leleplezését is szoleálja. Ez az „erőre” való spekulálás a valósáéban egyre inkább a harmadik világháború előkészítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló külpolitikai irányzat harca; A Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont áz Egyesült Államok külpolitikájának agresz- szív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai tömböket és csoportosulásokat létesít és végül is az atomháború nyílt propagálásában és előkészítésében fejeződik ki. Emellett vannak olyan országok, amelyek gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdésében gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítéséneik fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Molotov ezután több olyan eseményt méltatott, amelyek megmutatják. mit jelent a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája. Rámutatott többek között a Szovjetunió követelésére 1954 január végén és február első felében Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterének részvételével megtartott berlini értekezletnek, valamint a genfi értekezletnek a jelentőségére, amely utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett részt vett a Kínai Népköztársaság is. továbbá résztvettek a koreai és indokínai kérdések rendezésében érdekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei — hangsúlyozta Molotov — alátámasztották, mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a tanácskozáson. A genfi értekezlet eredményeit mondotta Molotov — az agresszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban nem akartak megnyugodni. A Dulles-féle manilai értekezleten szerződést írtak alá az úgynevezett „délkeletázsiai kollektív védelemről” (SEATO). Ezt a szerződést az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom megfojtására irányuló törekvés hatja át és éle nyilvánvalóan a Kínai Népköztársaság ellen irányul, a Kínai Népköztársaság ellen, amelynek nemzetközi tekintélye a genfi tanácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára igen megnőtt. Mit mutat mindez? — tette fel a kérdést Molotov. Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítését szolgáló lépések a legagresszívebb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csőkkentése az érdekük, hanem annak növelése. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a legagresszívabb erők és cselszövevényeik elleni harccal lehet elérni, következésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyöngülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizálódé si kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott eseményeket, hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe ebben a térségben. A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólva Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta — a tajvani kérdést Kína belügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nem lehet tovább túrni, azt a helyzetet, hogy az Egyesült Államok ellenállása miatt mindezideig nem állították helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Tajvan szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőiket is. Ekkor a Távol-Keleten megszűnnek majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott ezután arra. hogy bárminő fontosak is az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. Molotov megjegyezte, hogy a második világháború befejezése óta, az összes háború utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. A Szovjetunió — jelentette ki Molotov — a Jaltában és Potsdam- ban aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen vagy olyan paragrafusairól van szó — ezek közül sokra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a fontos nemzetközi egyezmények felvetették — a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának problémáját nem lehet levenni a napirendről, ha nagyra becsüljük a béke és az európai népek szabadságának érdekeit. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően és az egységes. demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembevételével meg nem oldódik; A német nép növekvő békeszerető erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingathatatlanul védi a német egvség helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni a pa egyezmények kérdését. Mind az „európai védelmi ség” elutasított tervezetében pedig a párizsi egyezményei dolog lényege végül is ug; mind az első. mind pedig a dik tervezet megnyitja a kai' német militarizmus nyugatn országi újjáteremtése és a r tarizált Nyugat-Németország: 1 nyugati államok agresszív ki csoportosulásaiba való bek< lása előtt. Molotov megjegyezte, hogy l ez közvetlen megsértése i nemzetközi egyezményeknek, lyeket a négy nagyhatalom írt a' Ezeknek az egyezményeknek célja a német militarizmus újjászületésének megakadályozása; A párizsi egyezmények — mondotta Molotov —■■ nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos, sőt egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket; Az európai népek számára ab- ban van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye, hogy ezei; az egyezmények nem a béke med-t szilárdítását, hanem a háború elő készítését szolgálják. Vajon kevr*. olyan kalandor van az „erőpoll tika” hívei között, aki olyannvir törekszik, hogy egyesüljön a nyu gatnémetországi elvakult revansis.. tákkal és militaristákkal? Számolni kell azzal is. hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények, ratifikálásuk esetén, főakadállyá lesznek a német probléma megoldásának útjában. Hosszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását. Ha Nyugat-Németországot remilitarizálják és militarista állammá lesz, akkor lehetetlenné válik Németország e részének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy a céljuk: keresztülerőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét; Ezzel szemben, ha lemondanának a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megfelelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tenné, hogy még ebben az évben megtartsák az össz- német szabad választásokat, — amelyeknek célja, hogy Németországot békeszerető cs demokratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdésről. A franciákat, belgákat, norvégokat és másokat azzal hitegetik, hogy a párizsi egyezmények, amelyek a Wehrmacht feltámasztását írják elő, szükségesek az ő biztonságuk biztosítására. Ezeket a népeket lelkiismeretlenül félrevezetik. Á rról próbálják meggyőzni őket, hegy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugateurópai népek biztonságét, jóllehet még azok is, akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság békeszerető országunkkal és valameny- nyi népi demokratikus országgal szemben. A Szovjetunió harca a békéért, a kollektiv biztonság biztosításáért Molotov „A Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biztosításáért” című fedezetben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a békéért, az európai kollektív biztonság biztosításáért. Jólismert az a szovjet tervezet — mondotta —. amely javasolja, hegy — függetlenül társadalmi- és államrendszertől — az összes európai állam kössön kollektív biztonsági szerződést. Ezt a tervezetet egész sor európai állam támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden országban, ott is. ahol a kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektív biztonságról, s gyakran nedig egyenesen elferdítik e javaslatok értelmét. A szovjet kormány késznek nyilatkozott arra. hogv más javaslatokat is megtárgyaljon az európai kollektív biztonságról. Evégett indítványozta. hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet tervezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szolgáló más lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az európai kollektív biztonság biztosítására. Az északatlanti tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is. hogy részt vegyenek az ezzel a kérdéssel foglalkozó összeurópai értekezleten. Kijelentették, hogv őket csak olyan szerződések érdeklik, amelyekben csupán olyan államok vesznek részt, amelyek az északatlanti tömb résztvevőivel „egyformán gondolkodnak”. Ezzel bebizonyították, hogy mennyire elvtelenek saját ENSZ-tagságuk kérdésében is, hiszen ezt a szervezetet annak az alapelvnek az elismerése alapján hozták létre, hogy tekintet nélkül társadalmi berendezésére, egyenlő joggal résztvehú; (Folytatása a 4. oldalon)
