Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
4 S ZOLN OKMEGYEI NÉPLAP 1955 február 10. (Folytatás a 3-ik oldalról) benne minden állam. Ezzel a ki- ' elöntésükkel azt is babizonyítot- hogy nem a béke és Európa yleges biztonsága biztosítására gondjuk, hogy katonai csoportsaikat ellenséges célkitűzé- 1 hozták létre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Molotov megjegyezte: minthogy a párizsi egyezmények értelmében az ujratelfegyverzett Nyugat-Né- metország Franciaországgal, Angliá- vai, Olaszországgal és néhány más állammal együtt belép mind az északatlanti tömbbe, mind pedig a nyugateurópai katonai szövetségibe, Európában uj helyzet áll elő, tekintve, hogy ezt követően erősen fokozódik az uj háború veszélye. A Szovjetuniónak ezzel feltétle- ;il számolnia kell és számolniok ell vele a népi demokratikus országoknak is. Hiszen a párizsi egyezmények a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A szovjet nép és hadserege őszintén békeszerető és amellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy megvédelmezze szocialista vívmányait. Az agresszor azelőtt is megkapta, ami náci járt, most pedig nem szabad megfeledkeznie a Szovjetunió mérhetetlenül megnövekedett erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden száz emlber közül hetven- ,hét kommunista és Kamszomol- i lag. A kommunisták és a Komszo- mol-tagok pedig különösen jól tud- ák, hogyan keli védelmezni az esszor ellen a kommunizmus ívmányait. A Szovjetunió cs ugyanúgy a többi békeszeretö állam, amely ellen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában kialakuló uj helyzet láttára nem fog karbatett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk további megszilárdítása és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd tenniük. Mottolov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt az ismeretes moszkvai értekezlet, amely a múlt év december másodikén ért véget és közzétette egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját. A moszkvai értekezleten, részt- vett nyolc állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására. Ez ulabb nagy erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követel majd meg tőlünk. De •— ebben biztosak lehetnek a militarista urak — mi nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov ■— Ezekhez az intézkedésekhez tartozik mindenekelőtt a moszkvai értekezleten résztvett nyo'c ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének előkészítése. Hogy ne vesztegessük az időt, már folynak a megfelelő tanácskozások. A német mi- litarizmussal karöltve megteremtődő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megjavítjuk együtt- működésünk egész ügyét cs — ahol szükséges — kiterjesztjük a kölcsönös segélynyújtást. Amennyiben az ujraíelfegyvérzett Nyugat-Ncmetország részvételével megalakulnak a nyugateurópai katonai csoportulások, a többi között olyan intézkedést is kell hoznunk, hogy megteremtjük az említett nyolc- ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annak szükségességéből folyik, hogy fokozni kell a Szovjetunió és más békeszerető európai államok védelmi képességét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzuk a békeszerető európai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor — fel keli tételezni — az agresszív körök is tartózkodni fognak a kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni. Molotov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió olyan intézkedések meg tétélére, más országokkal folytatandó olyan tárgyalásokra, olyan megállapodásokra törekszik, amelyek megfelelnek a nemzetközi feszültség enyhítése érdekeinek. Magától értetődik, hogy e célok elérése csak annyiban lehetséges, amennyiben a másik részről is jóakarat nyilvánul meg ugyanabban az irányban. Más országokhoz fűződő kapcsolatainkat mindenekelőtt az határozza meg, hogy e kapcsolatok fejlődése milyen mértékben segítheti elő a béke megszilárdításának érdekeit, a béke fenntartásának érdekeit, következetesen szemelőtt tartva a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elveit. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról szólva Molotov ezeket mondotta: Ez a viszony kívánnivalót hagy hátra, Lehetséges-e javulás a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyában? Teljes mértékben lehetséges. Ehhez azonban arra van szükség, hogy ne csak a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is erre törekedjék. Angliával és Franciaországgal való viszonyunk nemrég már — már kezdett jó irányban fejlődni, de ez akadályba ütközött, pontosabban szólva a párizsi egyezményekbe, mert ezek az agresszív német mili- tarizmus feltámasztását tervezik- Ha a dolog megmásíthatatlanul a párizsi egyezmények ratifikálásának és végrehajtásának utján halad, ez azt jelenti majd, hogy Anglia és Franciaország nem becsüli meg azokat a szerződéseket, amelyeket a második világháború alatt kötött a Szovjetunióval, sőt egyenesen megsemmisíti, keresztülhúzza e szerződéseket. Ez elkerülhetetlenné válnék, mert a párizsi egyezmények kaput nyitnak a német militarizmus feltámasztása és a remilitarizált Németországnak r-zovjetellenes tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az angol-szovjet és a francia-szovjet szerződéssel. Molotov ezután jellemezte a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgal, Norvégiával, Törökországgal, Iránnal, Afganisztánnal, Indiával, Burmával, Indonéziával, az arab országokkal, Japánnal és Jugoszláviával. A Szovjetunió — folytatta Molotov nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes helyreállításának kérdése. Ä szovjet kormány indokolatlannak találja, hogy az osztrák állam- szerződés megkötését bármikép is tovább hajtogassák.. Emellett feltétlenül tekintetbe keli venni azokat a veszélyeket is, amelyek Nyugat- Németország remdlitarizációs tervei — mint a párizsi egyezmények — tartogatnak Ausztria számára. Mindez alapot ad a szovjet kormány részére, hogy az osztrák kérdéssel kapcsolatban az alábbi következtetésekre jusson: J. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy az osztrák kérdés rendezését nem lehet a német kérdéstől különválasztva vizsgálni, különösen a Nyugat-Németország újra- felfegyverzésére vonatkozó tervek miatt, mert ez fokozza Ausztria felfalásának (amschlussának) veszélyét. Ez azt jelenti hogy a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról szóló államszerződés megkötésekor olyan megoldást kell találni, amely kizárja azt a lehetőséget, hogy Németország ismét bekebelezze Ausztriát, ez pedig összefügg azzal, hogy a négy hatalom megfelelő, megegyezésen alapuló intézkedéseket fogadjon el a német kérdésben. Ebben az esettben sor kerülhet arra, hogy a négy hatalom csapatait kivonják Ausztriából anélkül, hogy bevárnák a német békeszerződés megkötését. 2. Ausztriának kötelezettséget kell vállalnia, hogy nem lép be semmiféle olyan koalícióba vagy katonai szövetségbe, amely a hitleri Németország elleni háborúban és Ausztria felszabadításában fegyveres erejével részt vett hatalmak bármelyike ellen irányul. Továbbá, hogy nem engedi meg területén külföldi katonai támaszpontok létesítését. Az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió kormányának a maga részéről szintén vállalnia kell, hogy teljesíti az említett kikötéseket. 3. Az osztrák kérdés mielőbbi rendezése érdekéiben haladéktalanul össze kell hívni a négy hatalom tanácskozását, amelyen megtárgyalják mind a német kérdést, mind pedig az osztrák államszerződés megkötésének kérdését. Ez, magától értetődik, feltételezi hogy Ausztria résztvesz az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában. Emellett szem előtt kell tartani, hogy a nyugaénéme'fccxrBzági militarizmus ujjáteremtóse felé ulat nyitó párizsi egyezmények ratifikálása esetén komoly anschluss- veszély keletkeznék, következésképpen komoly veszélybe kerülne Ausztria függetlensége. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között minden területen — politikai, gazdasági cs kulturális területen — baráti együttműködés alakult ki és mindinkább szilárdul. Ez az együttműködés a szuverénitás és a nemzeti függetlenség elveinek következetes tiszteletbemtartásán alapszik. Magától értetődik, hogy szükséges esetekben ez az együttműködés mindezen országok védelmi képességének megszilárdítására is kiterjed. A Szovjetunió és a szocialista tábor országai azonban nem alakítottak és nem is alakítanak más állomok ellen irányuló semmiféle katonai tömböt. Nem teszik ezt ezután sem, de kénytelenek lesznek erőiket egyesíteni, hogy biztosítsák biztonságukat, ha olyan agresszív tervek kerülnek végrehajtásra, amelyeknek segítségével a nemet militarizmust akarják ujjá- teremteni és a békeszerető államok elleni támadást akarnak előkészíteni. Molotov rámutatott arra. hogy mivel a Szovjetunió az egyetemes béke ügyét, valamint a népek szuverenitása és nemzeti függetlensége sérthetetlenségének elvét védelmezi, függetlenül az államok társadalmi berendezkedésétől a Szovjetunió külpolitikája támo tatásra talál más népeknél és más államoknál, akár nagy, akár kis államokról van szó. A Szovjetunió — mondotta — nem tudja eléggé becsülni, hogy például India vagy Burma a Kínai Népköztársasággal együtt meghirdette az államok közötti békés együttműködés olyan öt alapsivét (együttélés, be nem avatkozás a toeliigyekbe, meg nem támadás stb.). amelyekre a Szovjetunió alapította mindig saját külpolitikáját és amely alapelvek most olyan barátságos támogatásra találtak az egész világon. Joggal kérdezzük meg valamennyi ország kormányát és parlamentjét, miért ne válhatnának ezek a békeszerető elvek, «melyeket most az 1954 június 28-i indiai-kínai nyilatkozatban fogalmaztak meg —• közös plattfcrmmá valamennyi nép számára a béke fenntartásában és megszilárdításában? Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békeszerető politikájának számos megbízható barátja van a tőkés tábor országaiban is. Molotov ezután áttért az Egyesült Államok agresszív politikájának jellemzésére, Amíg az amerikai ,erőpolitika‘' — mondotta Moloitov — gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézkedéseiket tesz a nemzetközi kereskedelemben, addig katonai — politikai téren főként különböző katonai — politikai tömbök és agresszív csoportosulások létesítésében jut kifejezésre. Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásban az északatlanti csoportosulást illeti meg, amelyet az angol-amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt. Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések és egyezmények felsorolása után Molotov azt mondotta. hogy egészen különleges helyzetben van Törökország, Görögország és Jugoszlávia szerződése, minthogy aláírói közül csupán kettő tagja az északatlanti tömbnek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja e tömbnek. A balkáni népeknek azonban feltétlenül megfelelő óvatosságot és figyelmet kell e tekintetben tanúsítaniuk. Az Egyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, az Ázsiában létesftetteké pedig a Kínai Nép- köztársaság és a vele barátságban élő népek ellen irányul. A dolog azonban nem korlátozódik tömbök és csoportosúlásck létesítésére. Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési hajsza veszélyét. Megjegyezte, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és néhány más ország. — a katonai költség- vetések már soha nem látott módon felduzzadtak. A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai színvonalát főleg katonai megrendelésekké’ tartják fenn. Molotov rámutatott arra. hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább mentek. A lapokban és a rádióban dühödt kampány indult meg, amelyek során a legkü'ön bözőbb szóbeszédek hangzanak el, nem egyszerűen a háborúról, hanem az atomháború előkészületeiről. Ezért mindenekelőtt az amerikai kormányköröket terheli a felelősség. Az ő követelésükre tartották meg tavaly december elején Párizsban az észak atlanti szerződés résztvevőinek értekezletét, amelyen az atomháború előkészítéséről tárgyaltak. Az utóbbi időben az atomháború propagálásához látott Spaak is, Duliles is, sőt azonkívül nemcsak Radford, Gruenther, Stevenson amerikai tábornokok, hanem Montgomery, a bőbeszédű angol tábornagy is. Nem azt akarják-e ezzel mondani, hogy az Egyesült Államok államférfiéinak az atomenergia békés felhasználásáról nemrégiben elhangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak? Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén támasztott és az agresszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atomháborúval való fenyegetőzés: mindennek az a célja, hogy az „erő helyzetén“ alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével megfélemlítsenek, zavarba hozzanak valakit. Ámde ez az egész ideges politika túlsókba kerül magának az amerikai népnek és semmit sem ad az Amerikai Egyesült Államoknak külpolitikai helyzete megszilárdításához. Az Egyesült Államdk agresszív körei ismét elszámították magukat. Még nemrégen azt feltételezték, hogy övék az atomfegyver feltétlen monopóliuma. A háború befejezése utáni első években még a legszélesebb látókörű ame- riaikiak is úgy vélekedtek hogy a Szovjetuniónak az atomfegyver előállításához legalább tíz-tizenöt évre van szüksége, többségük pe- űgy számított, hogy sokkal több idő szükséges ehhez. Csakhogy a szovjet tudósok, mérnökök és technikusok és mindazok, akikre ez elsősorban tartozott, rövid idő alatt olyan eredményeket éltek el. amelyek a szovjetállam rendkívüli lehetőségeit bizonyítják. Odáig ment a dolog, hogy a hidregénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe. Molotov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják* hogy az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája ma korántsem talál bánáti támogatásra még Amerikában sem. Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia táborát erőssé teszi politikai céljainak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső és belső ellentétek marcangolják. A szovjet külpolitikának feltétlenül számolnia kell azzal, hogy jelentékeny ellentétek vannak mind az egyes tőkés országok között, mind pedig ezeken az országokon, belül, sőt a tőkés osztályok és csoportok egyes pártjain belül is. Feladatunk, hogy ezeket az ellentéteket a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében, az agresz- szív antidemokratikus erő gyengítése érdekében használjuk fel. A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját — Köztünk, a tartós béke hívei és ellenfeleink között mély barázda húzódik. Ellenségeink fegyverkezési hajszát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdíthatják politikai táborukat, pedig a valóságban ez gazdasági és politikai hadállásaik elkerülhetetlen gyengülésére és alá- aknázására vezet. A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásáról- a fegyverzet csökkentése, továbbá az atom és minden más tömegpusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló javaslatait. Ellenfeleink nyíltan új háború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szítottak az atomháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapják meg azonban népeiktől ennek az agresz- szív politikának a támogatását. Ezt az agresszív politikát nemcsak a széles péptömegek vetik el. hanem a jómódú osztályok iózanab- bul gondolkodó része is. Politikátok ilyen, irányvonalával csak azt érhetik el. hogy egyes különösen hangoskodó államférfiak már jó- előre elvesztik hitelüket mind sa- iát országukban, mind pedig külföldön. A Szovjetunió az atomkérdésben is ellenkező állásponton van.A szovjet kormány már javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemondanak az atomfegyver használatáról és egyezzenek meg abban. hooy az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel. A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Béke Világtanácsnak art a nemrégiben tett javaslatát is, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyver-készleteket, hogy az egész világ nénei biztosítva legyenek arról, hogy sohasem engedik meg az atomháborút. A Szovjetunió éppen ezért tanúsít olyan készséget és aktivitást az atomerő békés felhasználásával kapcsolatos nemzetközi értekezlet összehívása terén. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atomfegyver előállításában versenyezzünk. hanem az atomerőnek békés célokra való felhasználásában. Ellenfeleink ..erő helyzetén alapuló1’ politikáról rikoltoznak. Idegeskednek és egyúttal ijesztgetnek. Fenyegetőzésekhez és zsoralás- hoz folyamodnak, a gyengeidegze- tűekre és azokra számítanak, akikben nincs kitartás. A szovjet kormány űgv vélekedik, hogv azok. akik a Szovjetunióval szemben ilven alkalmatlan eszközökhöz folyamodnak, feltétlenül elszámítják magukat. Tudniuk kell. hogvha szükséges lesz, helyt tudunk állni magunkért. Ttt volna az ideje, hogv meg- J'jsék, hogy n Szovjetunió és az Egyesült Államok között az erőviszonyok terén immár eldőlt a helyzet. Ha a Szovjetuniót minden ember erejével, óriási anyagi erőforrásaival, minden külső szövetségesével együtt összehasonlítjuk — és ennek során tekintetbe vesszük azt az erkölcsi és politikai támogatást, amelyben a békepolitikát a más országokban élő néptömegek részesítik — ha tehát összehasonlítjuk a Szovjetuniót úgy, amilyen ma. az. Amerikai Egyesült Államokkal és ha ezt az országot a fentemlített összes adatokkal vesz- szük, akkor világossá válik, hogy a Szovjetunió nem gyengébb az Amerikai Egyesült Államoknál. Nem szabad elfeledni azt sem. hogy az Egyesült Államokkal szemben a Szovjetunió oldalán van az a vitathatatlan előny, hogy a békeszerető Szovjeturfló senkit sem fenyeget és nem avatkozik be más államok ügyeibe, viszont valóban jogos és igaz ügyet védelmez, amellyel lelkesen együtléreznek a dolgozók és minden elnyomott nép világszerte és amelynek feltétlenül győznie kell. Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy ne folyamodjanak a fenyegetések és a zsarolás politikájához egyik oldalon sem. Az semmi jóra sem vezet. Mi több. az a véleményünk, hogv az a fél. amely valóban meg van győződve erejéről, nem akar maid háborút. Nincs arra szükségük azoknak, akik bíznak erőikben, akik bíznak jövőjükben. Az új világháború kirobbantásával kapcsolatos mindenfajta kaland elkerülhetetlenül rosszul végződnék az agresszorra nézve, mert napjainkban az emberek százmilliói érték el az öntudatnak azt a színvonalát, hogy éppúgy, mint minden szovjet ember, ügyük igazságába vetett teljes bizalommal a végsőkig harcolnának az ilyen bűnös agresszió ellen; Nem a ..világcivilizáció” fog elpusztulni, bármennyire is szenvedne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát. amelyet agresszivitása miatt elítéltek s a dolgozók és az elnyomott népek kizsákmányolása miatt elvetettek. A Szovjetunió külpolitikája a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett égésének lenini alapelvén épül fel. Mi megvéd iük ezeket az elveket, kívánjuk, hogy a népek békében és nyugalomban éljenek. Mi megvédjük ezeket az elveket, mert az egymás mellett élés feltételei között megvan a telies lehetőség. hogv egy egész történelmi időszakra biztosítva legyen a béke. a népek szabadsága, az országok békés kapcsolatai és az emberi haladás további sikerei. Mi az eevmás mellett élés lenini alapelvein állunk, ezen elvek alanton állunk, mert bízunk a szocializmus erejében és abban, hogy helyes utat választottunk, a kommunizmushoz vezető utat. (MTI) i
