Szolnok Megyei Néplap, 1955. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-04 / 29. szám

2 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1955 felbruár 4. BOLDOG ORAK SZÉP EMLEKEZESE ILI M ert tudja kérem, nem az szá­mít, hámyéves az ember, hanem, hogy mit élt át. S aztán az átéléssel is fordítva van, mint az éveikkel. Minél többet látott, ta­pasztalt valaki, annál ifjabb. Már a mi világunkban. Van mire hátra­nézni, ebből aztán könnyebb előre­látni. Ami pedig a mi népünk előfl van, attól csak jókedve kerekedhet az embernek. A jókedv pedig me­gint csak fiatalít. így hát én egé­szen fiatal vagyok. Mindezt arra válaszolta Márk’ Gábor, a turkevei Harcos tsz tagjr hogy megkérdeztem, hány éves Hatvambahajló, erős, markáns vo­násé férfi. A haja már őszbe for­dult, a háta meggömyedt, de oko' fekete szemei élénken, csillogva te kintenek rám. Könnyen, szívese’- beszél múltbeli élményeiről, az olyan emberek visszaemlékezésével, akiknek sok szép igaz élménye var N em összefüggően, nem sorrend­ben mondja el, hogy is vol! az akkor... Hanem úgy, ahog. eszébe jut. Fel-feletr.elkedik a a hangja, még fel is áll, mutatjf mi, hogy történt, amikor ő pél dául... — Lovas voltam. Nem akármi lyen, hanem igazi lovas. Mert az igazi lovast meg lehet ismerni mi arról is, ahogyan köszön, ahogy s lóra ül, ahogy a földön jár. Ilyer igazi lovas volt Buggyonnij. N-en is verték meg soha! Egyszer, írtkor ott járt köztünk, meg is kérdezte tőle valamelyikünk: *—Tovaris Buggyonnij! Hogy van az, hogy Maga mindig győz? — Csak mosolygott, pödört egyet e bajszán — olyan volt, akár eg magyar paraszt — s huncutul vála szólta: — Nem tudom. Ha jött az ellen ség, kirántottam a kardom, s el kiáltottam magam: „Lovasság, utr narr!“ A lovasság meg jött. Hr meg jöttek, miért ne nyertünl volna?! — Nincs is rosszabb annál, mi kor a lovast leveszik a lóról. Har co-ltam is etliene. De mit tehettem? Egyszercsak kapom a behívót a fel- derítők katonai iskolájába. Na — mondom — parancs, az parancr De biztosan tévedés. Nem fogók­én ott megöregedni. Megérkezten- mentenr.’ is legott a parancsnokhoz — Parancsnok elvtárs, itt valam tévedés van. Én lovas vagyok! — Tévedés? Lehet. Megvizsgál­juk. Parancsnok Ön ugye? — Az vagyok. ■— Hát ha kiküldi a felderítek- nem kell-e, hogy értsen az ő mun­kájukhoz is? Külö-nlben, hogyan látja el őket jó tanácsokkal? — Akkor már inkább én nem lennék parancsnok. Hadd marad­jak a lovon. — Lehet erről is beszélni. De várjunk csak. Nem párttag az elv­társ? — Az vagyok. — Hát talán mégis jobb lenne, hr itt maradna ... — Maradtam. Hisz akkor mái 1915 óta voltam köztük, ez me­rni-ben történt. Meg hát a párt­tagság az szent dolog volt. Ha azér hívtak be, mert kommunista vol­tam, csak büszke lehettem rá. Ül M árki Gábor a hangját sem emelte feljebb, a fejét ser fordította jobban felém, de észre­vettem, hogy tekintete behúzot szemhéja alól feszülten kutatja a: enyémet. Ügy látszik, magtalálté benne, amit keresett, mert elege detten kezdte tömködni a pipája Hallgatott. Egy darabig én is vak Nehéz volt beszélni, hisz nagyo: nagy dolog az, hogy vörös parancs nők volt a forradalom alatt a szov jet hadseregben. Nagy dolog, hor tátta Buggyonnijt, hogy parancs ndk-képzőn volt! Halkan kérdeztem. — Hogyan lett párttag? — Tudja, ott minden olyan nagy Nagy az ország, nagyok a fák, télen nagy a hó — és nagy az emberei szíve. Nagy, forró, harcos. Akkori­ban még sok olyan orosz szó volt, amit nem értettem tisztán. Nem is volt könnyű a nyelvet meg tanulni. Hiszen a mi csapatunkban nemcsak oroszul beszéltek. Volt ott mindenféle nemzetiség. Vág} kilenc nyelven mondtuk el egymás­nak, amit gondoltunk. De azért mindenki megértette a másikat. ■— A pártonkívüliék ott nem igen tudták, Ití párttag a katonák kö­zött. De sejteni nagyon is lehetett Voltak közöttünk emlberek, akik mindenben az elsők között jártak Szerények voltak, szívesek, bajtár­siasak és kemények is, ha kellett Bátrak és óvatosak is. A mások életére vigyáztak, maguk meg min­dig a legveszélyesebb vállalkozá­sokra jelentkeztek. jj] H át két ilyen emberrel voltaim én sokat együtt. A tagjelölt­felvételi kérelmem már a zsebem­ben volt, de két ajánlóról is kellett gondoskodnom, őket akartam meg­kérni. Hány estét beszélgettem előtte végig velük. Ha valami szói nem tudtam kimondani, mutogat­tam, vagy ők mondták helyettem Akkor meg mintha minden szó ki repült volna a fejemből. Magyarul mondogattam magamban: „Drágr elvtársak! Legyetek az ajánlóim!* Ennél több még anyanyelviemé’- sem jutott eszembe. Végül valahogy kmyögtem. — Elvtársak! — Aztán megint hallgattam, ök meg ültek, hall­gattak. De ahogy, már szinte ké-t ségbeesVe az arcukra néztem, va­lami olyant láttam rajta, mitő' nyomban elhatároztam magarr Nem.- szóltam, csak elővettem a zse­bemből a felvételi kérelmet. Átöle' ték a vállam, szájoncsókoltak, e volt a válaszuk. — Még csak ama emlékszem, hegy pár hónap műk mikor tagnak vettek fel, a taggv lésen a kemény katonatenyerel tapsira verődtek össze. Aztán, miké- ki-jöttem a taggyűlésről, az elvtár sak az eddiginél nagyobb tisztelet tel köszöntöttek. iker 1925-ben hazajöttem, a f ’tagsági könyveimet le kellett adnom. Most van egy másik. Itthon kaptam 1945-ben. Két évre rá va­laki el akarta venni tőlem. N-em tudta, hogy lehetetlen do 'jogra vállalkozott. Remete Ibolya. Megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka — a nemzetiségi tanács ülése Moszkva (TASZSZ). Február 3-án a Kreml-palota nagytermében megnyílt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszaka. Moszkvai idő szerint déli 12 óra­kor a Szovjetunió Legfelső Taná­csának nemzetiségi tanácsa tar­totta ülését. Az ülésen a szovjet ország valamennyi szövetséges és autonóm köztársaságának, nemze­tiségi határvidékének és területé­nek küldöttei, valamint vendégek — a főváros dolgozóinak képvise­lői vettek részt. Megjelentek a diplomáciai testület tagjai, vala­mint a szovjet és a külföldi sajtó tudósítói. Az ülést Vilisz Lacisz küldött, a nemzetiségi tanács elnöke nyitotta meg. Javaslatára egyhangúlag el­határozták, hogy az ülésszakon á következő kérdéseket tárgyalják meg: 1. A Szovjetunió 1955. évi ál* lanti költségvetése és az 1954. évi állami költségvetés végrehajtása; 2. A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió kormányának külpoli* tikája; 3. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnöksége törvényerejű ren­deletéinek jóváhagyása. A Szovjetunió állami költségve­téséről szóló beszámolót a nemze­tiségi tanács és a szövetségi ta­nács február 3-án délután kezdődő együttes ülésén hallgatta meg. Február 3-án, délután 3 órakor a szövetségi tanács tartotta ülését, A francia nemzetgyűlés szerda esti vitája az északatrikai kérdésről Párizs (MTI). A francia nemzet- gyűlés szerdán éjfélig folytatta az északafrikai kérdés tárgyalását. Reymond Guyot kommunista képviselő nagy beszédben követel­te, hogy vessenek véget a terror- politikának. — Az ön politikája — kiáltotta a képviselő a miniszterelnök felé ■— ellentétben áll Franciaország és a béke érdekeivel! A kommunista képviselő megbé­lyegezte azt a képmutató politi­kát, amely Algirt Franciaország részének tünteti fel, s kiemelte, hogy Algír nem Franciaország, hanem kizsákmányolt és elnyo­mott gyarmati ország. — A gyarmatosítók korának vé­ge — mondotta befejezésül Guyot. — Felhívjuk a francia munkásosz­tályt s a francia dolgozókat, támo­gassák a lehető legtevékenyebben az algíri, a marokkói és a tuniszi népek harcát. (MTI), A párizsi saitó az osztatlan elismerés hangján ír a magyar Á iami Népi hgyiittes hatalmas sikeréről PÁRIZS (MTI). Azok a párizsi reggeli lapok, amelyek szerdán még nem számoltak be a magyar Állami Népi Együttes bemutatko­zásáról, csütörtökön közölnek cik­ket az eseményről. Az egytől egyig dicsérő, sőt lelkeshangú lapjelenté­sek nyomán egyre jobban kibonta­kozik a magyar Állami Népi Együttes hatalmas sikere. Még az olyan szélsőjobboldali lapok is, mint például az Aurore, vagy a Figaro, a legnagyobb elismerés hangján írnak a bemutatóról. FUSTBEMENT TERV Csendes Pista bácsival, a falusi gyógyszerésszel történt meg az alábbi eset. Mikor elbeszélte, teljes titoktartást fogad­tatott hallgatóival, mert mint mondotta, nem sze­retné, hogyha balul vég­ződött pesti utazásáról il­letéktelenek is tudomást szereznének. Mivel a titok csak ad­dig titok, míg egy ember tud róla, ilyenformán nem árulok zsákbamacs­kát, ha ezt olvasóimra is bízom. Csak egy kérésem volna, hogyha véletlenül találkoznának vele, ne mondják meg neki, hogy tőlem hallották. A dolog úgy történt, hogy Pista bácsi nagyon várta már a karácsonyi ünnepeket, nemcsak a borostyán szipka miatt, amit felesége ígért neki ajándékul, hanem azért is, mert az ünnep hetére kérte ki a szabadságát. Számolgatta a napokat, mint a gyermekek. Fele­ségével megbeszélte, hogy karácsony előtt vagy há­rom nappal felutaznak Pestre bevásárolni, meg egy kicsikét szórakozni. Hiszen már van vagy tíz éve, hogy nem mozdult ki a faluból. Ideje, hogy felelevenítse a fiatalkori emlékeket. Az utazás izgalma úgy elöntötte mindkettőjüket, hogy aludni sem tudtak miatta. Tervezgette, hogy el­megy majd a szigetre, s felkeresi azt a helyet, ahol egyetemista korá­ban szerelmet vallott egy kis virágárus lánynak, ki miatt abba akarta hagyni a tanulást és csak a papa szigora kényszerítette a további munkára. S vall­juk meg őszintén, a kis virágárus lánykára még most is, deresedő fejjel is, szívdobogással gondol, pedig már két szép gye­reke is van. No, de az asszony minderről nem tudott meg semmit, hiába fag­gatta a mézeshetekben, hogy meséljen diáksze­relméről. Ez titok ma­radt, mégpedig: szent ti­tok. A kis virág is titok, melyet még mindig őriz a zsebkönyvében illatta- lanul. Szóval erről gondolko­dott akkor is, mikor a vonat Pest felé robogott velük. Szállodába men­tek, mert nem akartak a rokonok terhére lenni. Meg otthon majd dicse­kedni is akarnak fényes szállásukkal. Az asszony, mihelyt megérkeztek és lepakoltak, nem maradt nyugton sokáig. Minden­áron a férjét is magával akarta vinni, hogy meg­nézzék a kirakatokat, mi­előtt. vásárolnának. Pista bácsi azonban megmakacsolta magát és nem ment. Ügy gondolta. inkább alaposan megfür­dik, hiszen otthon bi­zony nehezen kerül rá a sor, mert először a gyere­kek. fürdenek, majd a fe­lesége, s mire ö követ­kezne, elfogy a fürdővíz, így nem csoda, ha olyan nagyon áhítozott a fürdő­szoba után. Ezután elment az asz- szony, s magával vitte a szobakulcsot is. Ugyanis nem akarta férjét zavar­ni, ha fürdés után lepi­hen. Nem kicsi örömmel ült be Pista bácsi a für­dőkádba. Élvezte, hogy a melegvíz mennyire átjár­ja testének minden sejt­jét. A pórusok kitágul­nak, s vére megfrissül. Már azon gondolkodott, hogy milyen jó lenne új­ságot olvasni, mint aho­gyan a pestiek csinálják, mikor halkan kopogtat­tak az ajtón. Először azt gondolta, hogy felesége jött vissza, majd mikor mozgást vem hallott, kilépett a kádból és az aitó felé nézett. Ek­kor látta meg, hogy a szobaajtő alatt, egy újság széle kandikál befelé. Örömmel lévett ki a kád­ból, papucsba lépett és gyorsom az ajtóhoz ment, hogy kivegye alóla a kí­vánságára megjelent, új­ságot. Ahoay meg akarta fogni az újság befelé álló sarkát, nem volt eléoné óvatos, s a síma vádlón az váság az aitó elé, a fo­lyosóra csúszott. — Hű, az áldóját. — morgott Pista bácsi bosz­szankodva — ezt alapo­san megcsináltam! Gondolt egy nagyot és merészet, lassan kinyi­totta az ajtót, hogy fel­vegye az előtte lévő új­ságot. Ebben a pillanat­ban az ajtó nyitására lég­huzat keletkezett és az újságot a folyosó túlsó oldalára repítette. Pista bácsit elfogta a méreg, és most már csak azért is fél akarta venni a rakoncátlan lapot. Óva­tosan kitekintett a folyo­sóra, hogy megnézze, nem jön-e valaki, mert fürdőszobai meztelensé­gét nem akarta senki előtt sem fitogtatni. Mi­után meggyőződött arról, hogy a folyosó csendes, villámgyorsan kiugrott a szobából. Frissessége meghazudtolta éveinek számát. A következő pil­lanatban olyan dolog tör­tént, amely végleg eldön­tötte Pista bácsi további sorsát Pesten. Mert az történt, hogy az aitét egy következő léghuzat becsapta, s így Pista bácsi a folyosón re­kedt. Aki ismeri a szál­lodai szobák furfangos zárait, az tudhatja, hogy kívülről csak kulcs nyit­ja. Igen ám, csakhogy a kulcsot a felesége vitte el. Szegény Pista bácsi úgy állt az üres folyosón, mint ahogy valamikor Adám állhatott a Paradi­csomban, amikor elkö­vette az áteredő bűnt, és azonnal észrevette mezí­telenségét.: Egyszercsak hangok hallatszottak a lépcső­feljárón. Kétségbeesve te- kintgetett szét, hogy mer­re szaladjon? .; , Hirte­len felkapta az újságot és körültekerte magát vele. Ekkor vette észre, hogy a szomszéd szoba ajtajá­ban benne van a kulcs. Mivel a hangok egyre közeledtek, nem tehetett mást, mint felhasználni a legelső menekülési lehe­tőséget. Beugrott a szobába... Ó, bár ne tette volna! A szoba lakója egy idő­sebb hölgy, mikor meg­látta a majdnem paradi­csomi öltözetű férfit, ék­telen sikoltásba tört ki, majd összeesett. Ezekután minden olyan gyorsan pergett le, mint egy film. Az előbbi hangok be­szaladtak a folyosóról, lefogták, jöttek a men­tők, kényszerzubbonyt húztak rá s a felesége már csak a kórházban találhatta meg. Szegénynek ugyancsak kellett bizonygatnia, hogy férje épelméjű, semmi baja nincsen. Azonban azt nem akadályozhatta meg. hogy az vvvrpekp4 ve odahaza, családja kö­rében tölthesse. Pista bácsi szabadulása ytán mcofogoá-ta. hogyha méaegvszer Pestre uta­zik. messze elkerüli a szállodákat és inkább n rokoni bapcsolatokat fűzi szorosabbra. KUNRÁTH SÁNDOR Tokióban nemrégibentartotta ülés sét az atom- és hidrogénbomba el­tiltásáért folyó harc kérdéseiben foglalkozó összjapán kongresszus. A kongresszus résztvevői úgy döntöt­tek, hogy augusztus 6-ra nemzet­közi konferenciát hívnak egybe Hirosimába. Ezév augusztusában lesz tíz éve annak, hogy az ameri­kaiak ledobták az első atombombát Hirosimára és Nagaszakira. A tö­megpusztító fegyverek használata ellen fellépő nemzetközi konferen­ciára mintegy háromszáz külföldi vendéget várnak. , □ A dán fiatalok nemrégiben ötle­tes módon figyelmeztették. Koppen­hága lakosságát a nyugatnémet fel­fegyverzés veszélyeire. A fiatalok egy csoportja hitlerista egyenru­hába öltözött és nagy csizmadobo- gáasal felvonult a koppenhágai vá­rosháza előtti téren. Az ifjúság ilyen módon akarta a lakosság em­lékezetébe idézni a jelen veszély idején a megszállás szörnyű nap­jait. Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPÍTÉS-t! Charlie Chaplin világhírű fiisrr.'- zínész még a mult évben béke- ilapítványt létesített Bécsben. — Izekben a napokban Ausztria min­ien részéből levelek áradata özön- ik az alapítvány felhasználására üiaikult iroda címére. Az iroda igyanis nemrégiben pályázatot hir­detett olyan írásművek megjutal- nazására, amelyek a legérzéklete- lefoben fejezik ki ezt a gondolatot: .Miért akarok békében élni?“ — \ pályázat határideje február 15-e ranuár derekáig oly sok hangjáték ;zíndarab, vers, dal, elbeszélés ér- ceziett az iroda címére, hogy a be- cüldött pályázati munkák valósá- ;os papírhegyeket alkotnak. Külö- íösen magas a beküldött munkák izárna. A fényképpályázaton részt- ■evők képeinek leggyakoribb tá­rája a gyermek. □ A Béke-Világtanács irodájának ácsi ülésszaka az 1955 május 22-re BÉKEHIRADÓ összehívott Béke Világtalálkozó színhelyéül a finn fővárost, Helsin kit jelölte meg. Németországba! már megkezdődtek a világtalálkozó előkészületei. Februárban és már ciusban Németország mindkét ré szében körzeti békekonferenciákor küldötteket választanak a Lipcsé­ben áprilisban összeülő német bé­kekongresszusra. Ez a kongresszus jelöli ki a Béke Világtalálkozón résztvevő német küldötteket. A Béke Világtalálkozóra való előké­születek során Németországban nyilvános ifjúsági vitaesteket ren­deznek, mérnök, pedagógus, orvos és más hivatásbeli dolgozók ré- Rzére pedig baráti találkozókat tar­tanak. □ Choltitz, volt náci tábornokot nemrégiben tábornoktársai becsü­letbíróság elé idézték, mivel 1944- ben nem teljesítette Hitlernek Pá­rizs lerombolására adott parancsát. Tévedés lenne azt gondolni, hogy Choltitz emberiességből kímélte meg a francia fővárost a pusztu­lástól. A becsületbíróság előtt a volt náci tábornok ugyanis Kije­lentette: csak azért nem pusztí­totta el a francia fővárost, mert nem volt meg hozzá a technikai felszerelése. a Nyugat-Németországban a rem­scheidi acélművek munkásai azzal a követeléssel léptek fel, hogy azonnal kezdődjék népszavazás az űjrafelfegyverzés kérdésében. A kö­vetelés nagy visszhangra talált. Több nyugatnémet városban már meg is kezdődött a népszavazás, A dolgozók között ilyen feliratú ívek járnak kézről-kézre: „Én Né­metország egységére, a békére és szabadságra szavazok a felfegyver­zés és a kényszertoborzás ellen.“ Egy ilyen feliratú listára nők és férfiak másfél óra alatt egyedül a Hamiburg-Olsdorf-i pályaudvaron nyolcvankét aláírást gyűjtöttek. □ Február végén kerül sor a bonni parlamentben a párizsi szerződések szövegének második olvasására. A nyugatnémet dolgozók különböző akciókkal készülnek arra,, hogy eb­ben az időszakban nyomást gyako­roljanak a bonni parlament kép­viselőire. Nyugat-Németország min- den részéből számos ifjúsági kül­döttség utazik Bonnba, hogy tilta­kozzék Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen. A nyugatnémet üzemekben nagy számmal választa­nak küldöttségeket s ezek a párizsi szerződés második olvasásakor fel akarják keresni a szövetségi gyű­lést. Az Adenauer-kormány mind­ettől megrémülve elrendelte a bon- ni rendőrség megerősítését. A kor­mány intézkedésére máris vízifecs­kendőkkel felszerelt két század rendőrséget irányítottak Bonnba.

Next

/
Thumbnails
Contents