Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

2 SZOLNOK MEGY El NÉPLAP 19m január 23. K U Megkezdődtek Beigrádban a jugoszláv—csehszlovák kereskedelmi tárgyalások (MTI.) A Tan jug Jugoszláv Táv­lati Iroda jelentése szerint pén­teken megkezdődtek Belgrádiban a kereskedelmi tárgyalások a jugo­szláv és a csehszlovák kereske­delmi küldöttség között. A tárgya- ; ások célja a két orszá-g közötti egyéves kereskedelmi és fizetési ti -zmény megkötése. A tárgj áfásokban résztvevő ju­goszláv küldöttség vezetője Biagoje ”urics meghatalmazott miniszter, míg a csehszlovák küldöttséget í’rantisek Marek csehszlovák kül- . reskedelmi miniszterhelyettes ve­zeti. * \z EDA nyilatkozata Athén (TASZSZ.) A Vima, az Akropolisz, az Agvi, az Eleftheria LFÖLDI HÍR és más lapok közölték az EDA ügy­vezető bizottságának nyilatkozatát azzal kapcsolatban, hogy a görög parlament ratifikálta Nyugat-Né- metországnak az északatlanti tömb­be való belépéséről szóló jegyző­könyvet. Ez a parlamenti határozat — mondja a nyilatkozat — ,,Nem fe­jezi ki a görög nép vágyait.“ Az EDA ügyvezető bizottsága „Fro- gramm-célik itűz őseihez híven kö­telességének tartja kijelenteni, hogy csaJkis a békének és a min­den néphez fűződő barátságnak a politikája felel meg az igazi nem­zeti érdekeknek és csak azt támo­gatja az egész görög nép. Görög­ország és a görög nép csak olyan egyezményeket támogat, amelyek­nek az a céljuk, hogy helyreállít­sák és megszilárdítsák a baráti kapcsolatokat a Balkán és Európa minden népével. Csak olyan egyez­ményeket támogat, amelyek a Gö­rögország függetlenségét és a bé­E K | két szavatoló kollektív biztonsági elven alapszanak. A görög nép harcol a békepolitikáért.. (MTI). * Harapófogóban as intervenciósok San Jósé (MTI.) Mint az Asso­ciated Press amerikai hírügynök­ség jelenti, a costaricai vezérkar i pénteken délután hivatalosan kö­zölte, hegy a kormánycsapatok visszafoglalták La Cruzt, az in­tervenciósok fő erősségét és az ah­hoz közel, a Csendes-óceán part­ján fekvő Puerto Soleyt. A jelen­tés hozzáteszi, hogy az interven­ciósok harapófogóba kerültek: a kcrmámycsapatck Észak és Dél fe­lől is bekerítik őket. Ezt megelő­zően már nemhivatalos jelentések érkeztek arról, hogy a támadók visszavonultak a nicaraguai határ felé. Támadás Costarica, a „gazdag pari” ellen Nicaragua, San Salvador és Pana­ma középamerikai köztársaságok hoz hasonlóan — „banánköztárss- ság", mivel a kávén kívül a ba­nán a legfőbb mezőgazdasági tér mék. Az United Fruit Company es az Atlantic Fruit Company ameri­kai mammutvállalatcfc birtokában van a banán- és a kávéültetvények legnagyobb része. Ugyancsak ez a két mammutvállalat a tulajdonosa a costaricai ipartelepeknek és a közlekedési vállalatoknak is. Az utóbbi időben a meg­erősödött nemzeti fel­szabadító mozgalom ve­szélyeztetni kezdte e mo­nopólium egyeduralmát Az 1953. évi választások után a nemzeti erők nyerrására hatalomra került Jósé Figueres elnök meg­ígérte, hogy államosítani fogja az United Fruit Company birtokait és az Electric Bond and Share ame­rikai társaság fiókvállalatait, emel­ni fogja a béreket stb. A néptöme­gek követelték az Ígéretek bevál­tását. Jósé Figueres, jóllehet ál­talában reakciós, amerikabarát po­litikát folytatott, kénytelen volt számolni ezekkel a követelésekkel. A tömegek nyomására a rruit év­ben megpróbált bizonyos engedmé­nyeket kicsikarni az United Fruit Company-tól, többek közt azt akarta, hogy a társaság egyezzen bele 15 százalékos jövedelmi adó­jának felemelésébe — 50 száza­lékra. Ezt a követelést persze el­utasította a társaság. Ezenkívül arra is „m erészkedett“ Figueres elnök, hogy 1 95 3- ban ,,tn egengedte“ a társa­ság tízezer banánmunká­sának sztrájkját. Sőt még arra is volt bátorsága, hogy ellenezte az Egyesült Álla­mok latinamerikai tőkebefekteté­seit és arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a latinamerikai orszá­gok „saját megtakarításaikból“* fej­lesszék gazdaságukat. „Húsz évvel ezelőtt az Egyesült Államok visszahívta Latin-Ameri- kából tengerészgyalogságát — írta f igueres a New Leader című ame­rikai lapban ... Most viszont másfajta .»gazdasági“ meg­szállás alatt vagyunk, amely ugyan nem korlátozza olyan közvetlenül a rregszállt ország szu­verenitását, mint a katonai meg­szállás, de annál hathatósabban és zsarnokibban.“ Mint Guetamala esetében lát­tuk és most Costaricában is kitű­nik, a katonai elnyomás korszaka még korántsem múlt el. Az ameri­kai monopóliumok nerresak dollár­ral, hanem vérrel és vassal is iparkodnak elfojtani a latinameri­kai országok önállósodási kísér­leteit. A costaricai intervenció, akár­csak a guatemalai, hatalmas fel­háborodást váltott ki a latinameri­kai országokban. Velük együtt az egész haladó emberiség mélyen el­ítéli az amerikai agresszorok újabb aljas tettét. Öt hasznos mezőgazdasági újilás sorozatgyártását kezdik meg az idén A földművelésügyi minisztérium újítási csoportjának jelentése sze­rint az idén öt bevált újítás soro­zatgyártását kezdik, meg. Közöttük található a rázásmentes traktor­ülés is. Az elrr.ult évben további harminc olyan gépi újítást fogad­tak el a mezőgazdasági szervek, amiből az idén kísérleti példányo­kat gyártanak majd. (MTI.) RENDES EMBEREK 111 A z ismerkedés nerr.' valami jól kezdődött. Szűcs István gép­állomás! brigádvezető becsapta maga után az ajtót és azt mondta: „Igazgató elvtárs! Ha nem lesz al­katrész, szétverem az íróasztalát.““ —- Még csak az hiányzott, — bosz- szankodott Szilveszter elvtárs. Ide­helyeznek Pestről, erre az isten- hátamögötti Mesterszállásra, ahol határidőre kijavították ugyan a gé­peket, de a szemle nem hagyta jóvá a munkát és újra kellett kez­deni az egészet. Annyi a bajom> azt setr tudom, hol áll a fejem és még ráadásul itt van ez a Szűcs. Brigádvezető, párttag, fegyelme­zett embernek kellene lennie. — Képes is megtenni. Azt mond­ják, indulatos, lobbanékony emlber. Még cséplés Idején történt, hogy Csala Lajosnak, fiatal munkagép- kezelőjének, aki gondatlanságból tönkretette a dobtengelyt, — ép­pen a cséplés befejezése előtt — hirtelen mérgében lekent egy-két atyai pofont. Pedig hát ez már ha­tásköri túllépés, erre nem jogosít a brigádvezetői titulus. — Szóval egy ilyen ember rrondja, hogy ha nem szerzek alkatrészt, szétveri az író­asztalom. m M ondani sem kell. hogy ezután bizalmaltamul. s nem valami nagy jóindulattal foglalkozott Szűcs Istvánnal. Egy-két hét elteltével az­tán ő is rájött, hogy nem a kalap- lengetés, hanem a jól kijavított gépek, a zavartalan munkaszerve­zés, az alkatrészek biztosítása adja meg elsősorban az igazgató tekin­télyét. Meghát jobban megismerte az embereket is. A „vadnak“ tartott Szűcsről olyan dolgok derültek ki, hogy csak akkor van paprikás hangu­latban, ha valami nincs rendben. Máskülönben családtagjának te­kinti dolgozótársait. Nem csoda, hogy Harangozó Károly, Samu László és Szegvári József már öt éve az ő brigádjában dolgozik és esze ágában sincs, hogy máshová kérje magát. Itt van ez a Csala gyerek is. Tudvalévő, hogy nem valami nagy örömmel fogadta an­nakidején azt a pár pofont. Át is helyezték másik brigádba, gondolván, hogy jó néven veszi ezt. Most meg azt kéri, helyezzék vissza a Szűcs brigádba. Több jel mutatja, hogy szeretik az emberek. Kiss Pált kiküldték dolgozni a Horpácsi-brigádhoz. Neki indult az útnak és jelentkezett — a Szűcs- brigádnál. Szűcs István traktorosai évi ter­vüket 136 százalékra teljesítették. A gépjavítás kezdetekor pedig üzemi értekezleten felállt Szűcs elvtárs és megfogadta: határidőre, s minőségileg kifogástalanul rend­behozzák a gépeket. Meg is lehet nézni munkájukat. Egyik Lanz- bulldogukról senki se merné állí­tani, hogy nem.' új. Pedig az a gép éves tervét jóval 200 százalékon felül teljesítette. A többi erőgép rendbehozása is jól halad. Február 10-re kész lesznek a javítással. — S ha hiányzik valamilyen al­katrész, elektromos berendezés, vagy szerszám, akkor Szűcs Ist­ván nem az íróasztal széthasításá- val oldja meg a problémát (ez volt egyetlen ígérete, amit nem váltott valóra), hanem útrakel, elmegy a pesti üzemekbe, a minisztériumba és ha nem akarnak anyagot ki­utalni számára, akkor képes leülni a küszöbre, s addig el nem moz­dul, míg kérelmét nem intézik. no B aj van, Varga elvtárs! — Szó­lította meg a gépállomás fő- agronómusát a mesterszállási ta­nácselnök. — Elviszik a községből a mozjjgépet, mert nincs, aki ke­zelje. Megyei tanácstag vagy, in­tézd már el valahogy. — Mozigépész hiányzik? Talán a Hozmann ért ehhez is. — így lett a gépállomás műhely- vezetője a falu mozigépésze is. Ez a probléma megoldódott. De mivel a baj nem’ jár egyedül, jelentke­zett a másik. A földművesszövet- kezefben nem lehetett petróleumot kapni, mert a hordót nem tudták rendbehozni. — Hozmann megcsi­nálta. Elekor meg Öcsödön tört össze a szalmaprés. Ezt is ő tette üzemképessé. Azt tartják róla, hogy még a cigarettapapírt is meg­hegeszti, ha úgy hozza a sors. Ért az elektromos berendezésekhez. — Olyan az irodája, mint a bazár. Ha valami nincs a raktárbn, nála biztosan kapható. A dolgozók nem tudták meg­melegíteni ebédjüket. Hozmann ottmarad munkaidő után és hul­ladékanyagból tűzhelyet készít. Méghozzá olyan takarosát, hogy akármelyik háziasszony megiri­gyelhetné. Pedig egy huncut fillért se kap érte. Sőt! Ott lakik a gép­állomáson, s így a felesége estén­ként kétszer-hárcmszor is bíztatja a tűzhriykészítés elnapo1ására. — Márpedig ha az asszony beleszól... m D estről került a gépállomásra Először nem szerették a hely­beliek. Az atyaistermek sem volt hajlandó új alkatrészt adni nekik a régi beadása nélkül. Sőt még akkor se mindig. Először gondo­san megvizsgálta, morgett magá­ban valamit, kezelésbe vette, „ki­pofozta“ és aztán visszaadta. — „Nesze komám, még jó lesz pár hónapig.““ A négyszáz forint ér­tékű eketengelycsapokat régebben eldobták, ha elromlottak. Most fel­újítják azokat. Ugyanúgy a berdás- 'engelyeket, s még többfajta alkat­részt. Most már mindenki meg­szokta, hogy ne csákiszaknájának, han-sm* magáénak tekintse a gép állomás felszerelését. S megszeret­ték Hozmann Józsefet Is. A jómultkc-rá-ban a Csepeli Pa­pírgyárba vetődött el. Észrevett ott egy használhatatlan állapotban lévő marógépet. Elkérte az igazgatótól, rendbehozták, s most sokat segít a gépjavításban. A dobkosarak rend- behozatala azelőtt három napig tartott. Hozmann elvtárs össze dugta fejét az esztergályossal, ki­sütöttek egy újítást, s most már hárem óra alatt elvégzik ezt a mű veletet. A napokban az öthónapos kembájnvezető iskolát végzettek másfél napig nem tudták elindítani az egyik kombájnt. Az ő keze alatt az is megindult. Van ennek a műhelyvezetőnek egy „inasa.“ A 18 éves Makai Sán­dor. Lassan ő is ezermester lesz. Mindenbe „belekotnyeleskedik.“ — A múltkor ő adott tanácsot a gép­kocsi javításaihoz. Pedig ez nem tartozik „sza.kvonalába““, dehát kö­veti a „mestert.“ ülisőne nézve Hozmann József 35 év körüli, csendes, stuccolt- bajszú ember. Első látásra senki sem tételezné fel róla az előbb el­mondottakat. Említsük meg még róla azt is, hogy hat szakmához ért, s pártunk tagjelöltje. Simon Béla. így bizony. Nagybetűvel mind a kettő. Mert naav ünnep ám ez. nemcsak a gyerekeknek. hanem a felnőtteknek is. Eav egész esztendő aggodalmát meg egv másik esztendő gond­iát oßzlatia el. ha zsír. szalonna kerül a házhoz. Hogyan is van hát ez a disznóölés? Bizony ké­szülni kell arra már egv héttel előtte, mert min­dent eev naora nem lehet ha-avni. Ahol van gverek, azok elkezdik: — ..Édes­anyám. mán a Tóthék is. meg a Farkaséit is levág­ták a disznót. Mán miim- denki ölt. csak mi nem. Hát mi mikor ölünk. Mi­re várunk? Elég kövér már a disznó.“' Az a-nviuk ráiuk szól: ■Nem úev rne-av ám az. ■'hc-sv ti elgondoltátok. Nem q ti eszetekhez való az. Mert a disznóöléshez =oVmi"den kell. Só. pap­rika bors. riznkása. cu­kor. meg még ez. rn-v még az. Meg eav kis ió (DiiznóiMéí, aoaqif ^Disznótól bor Is.’' ..Ugyan, aoiuk. gondcskod iék már egv kis borról." Szól oda a féri- uramnalk az asszony. Mikor azitán végül el­döntik. hogy melyik naD fog elhalálozna a disznó, akkor elkezdődik a kül­dözgetés. meg a futkosás: ..Na. Pista fiam. eredi el János bátvádékhoz oszt mpndiad meg neki. hogy tiszteljük, legyen szíves holnat) reggel 6 órára el- gyünmii disznót ölni. A húsdarálót, meg a hurka­töltőt is hozza cl. de pon­tos legyen ám. mert nem akarom, hogv a haran­gozó elvigye a lábát, már­mint a hízóét."' A lányá­hoz ir»s: ..Mariska, eriggv el a Zsuzsi nérédékhez. meg Bcriskáékhoz. ők meg anyádnak lesznek se­Most már evühet a nagy rar. minden el van intézve, de fsaik regeiéi vo'na már. Hát az el is löm. a gyerekek már öt órakor fennvannak, ki­kinéznek az utcáira, érke­zik-e már János bácsi. Igaz. még korom sötét van. se holdvilág, se csil­lag ígv hát János bácsi­nak lámpával kell iömmi. csak észreveszik, ha köze­lít. Ezalatt az asszony a /házban az asztalra készíti a ió kisüstit, mire úgv háromnegyed ötre mag­ion a vá.rvaváirt János bácsi, mindiárt mee is kínálták. Ö iszik egv pár kortyot, aztán e’készíti az ölőkést. meg a kanaróffTr használt kaszakést. ..Na gyerünk, sógor, mert so­ká gvíin be a disznó.” Pistát meg átsza^nszt.in az at>ia a szomszédba’, mo’d ketten nem b'riák ’efoeri a disznót. Gvün i« a szrmrzéd szívesen. Mi­előtt kimennek még merr- tsTinak enyoár kertvot a k’síis«fcől. Végre kivonulnak a disznóöléshez. Pista viszi a lámpáit, mert még sötét van. borús a? idő. Ma­riska meg egv tálat fog. fakanál van benne. A tálba meg maid a vért fogiák fel. ió lesz früistökkor megsütni a kávé után. Na. akkor führe, farká­ra. A hízó. mintha erez­né. hogv itt az ő életére törnek, mind a négv 1a- | bát megveti, húzatia ras- i gát. de végül mégis gvőz , a túlerő és Dár perc múl­va magasra ver a láng a . kinyúlt disznó felett. . Miután measaccolták. . hogy a hízó 240 kg kö- , rüli. a szomszéd elköszön. , mivel már másodszor is lesül adni a iószágnak- Já- . nos bácsi, meg a gazda hozzálátnak a oerzselés- , hez. Míg a disznóval hal­lódnak. mía a hurka, kol- ; bász bekerül az asztalra. , addig mi is menüink a . dolgunkra. Ugv is hivata­losak vaavunk ectére a j disznótcfra. SZÁNKU TAMÁS i levelező i Jászkisér Costarica ál! am eddig nem so­kat hallatta nevét a világpolitiká­ban. Mivel „adhatott okot“ ez a kis latinamerikai ország arra, hogy január 12-én hajnalban inváziós csapatok támadták meg? A Csen­des-óceán felől tengerészeti alaku­latok szálltak partra és elfoglalták Puerto Sc-ley kikötőt, Nicaraguá­ból kiindulva pedig szárazföldi csa­patok hatoltak be és több. a ni­caraguai határhoz közel fekvő hely­séget szálltak meg. Azután több város ellen légitámadást intéztek, majd főváros ellen indultak. Jose Figueres, Costarica elnöke január 11-én jelentette be, hogy fegyveres támadás érte az országot s hangoztatta, hogy a betörés ,évek óta előkészített ag- resszió““ kezdete. Az elnök önkénteseket szólított fegyverbe a főváros védelmére. Figueres elnök csapatai meg is állították a betolakodókat, több ütközetben vereséget mértek rájuk és — mint a kormánycsapatok hadijelentése közli — felgöngyölítésük folyamat­ban van. A vezérkari főnök közle­ménye szerint a intervenciós erő­ket Picado, volt elnök és elődje Cald-^Tor Guardia vezeti. A Costaricát ért támadás és a múlt évi guatemalai intervenció között szembetűnő a hasonlatos­ság. Guatemalában, éppúgy mint most Costaricában amerikai fegy­verekkel. ellátott zsoldos bandák hajtották végre az intervenciót. A mostani intervenció szervezője, a már említettek mellett, Somoza, Nicaragua amerikai kenyéren élő diktátora, aki Guatemala jogtalan megtámadásában hasonlóan tevé­kenykedett. Figueres costaricai elnök már jóelőre figyelmeztetéssel élt az Amerikai Államok Szervezetéhez, hogy országa ellen támadás ké­szül. a Washingtoniból irányított szervezet azonban nem tett hatha­tós intézkedéseket. Sőt jellemző, hegy washingtoni hivatalos szemé­lyiségek sietnek képmutatóan ki­nyilatkoztatni, az Egyesült Álla­mok „semlegességét” ebben az ügyben. Az Amerikai Államok Szervezetének külön vizsgáló bizottsága vizs­gálja meg Costarica pana­szát. A bizottság nagyon jól tudja, hogy a costari­cai kormány panasza helytálló. De tevékenysége csupán arra irányul, hogy eltün­tesse azokat a bizonyítékokat, amelyek szerint az intervenciós támadásról az Egyesült Államok is tudnak. Ebbéli törekvésükben segíti a bi­zottság tagjait az amerikai sajtó is, amely mindenképpen Costarica „bel ügy ének”. Figueres Costarica' elnök és Somoza nicaraguai diktá­tor személyes viszályának pró bálja beállítani az intervenciót. Nézzünk viszont a dolgok mögé Costaricát 1502-ben fedezte fe) Kolumbusz. A spanyolok hamaro­san egészen meghódították és 1821-ig uralmuk alatt tartották Ekkor független államnak kiáltot­ták ki. de tagja lett az akkor meg­alakult középamerikai konföderá­ciónak. Valójában 1038 óta függet­len. Területe 51 ezer négyzetkilo méter, lakosainak száma 800 ezer Ezek közül 8 ezer az indián, a töfibi legnagyobbrészt mesztic — a. fehérek és az indiánok házassá­gából származó félvér. Főfoglalko­zásuk a földművelés. Fővárosa San Jósé (kiejtve: Szán Hozé), 87 ezer lakossal. Az ország területének nagyobb része hegyes, síkságai azonban igen termékenyek. Costarica (spanyol név, magyar jelentése: „gazdag part“) — Guatemala, Honduras,

Next

/
Thumbnails
Contents