Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-23 / 19. szám
Negyedik csídSs SZATIRIKUS OLD 4L 1955 január 23. JÖVENDOMONDÓ A jövőt megjósolni meglehetősen nehéz feladat, Kunszentn.árto®ban azonban egy-két esetben mi sem egyszerűbb ennél. 1. Aki a malomtól az állomás felé megy és a betonút elhagyása után 72 lépésre nem töri ki a nyakát, az hosszú életű lesz és végelgyengülésben fog meghalni. 2. Akinek a Borfongalmi Vállalat pincéjétől az állomásig esős, csatakos időben nem lesz térdig sáros a nadrágja, azt a felesége nem vonhatja^ felelősségre, hogy ,.Már megint a pincében voltál!“ 3. Akinek a Horváth-téren lévő tollasbódé leon'- I ófélben lévő teteje nem üti ki a szemét, az alacsony termetű és még katona sem lesz, mert nem él i el a 150 centimétert. 4. Aki a Mátyás király-utcán jár, az fizesse ki előre a Patyolatnál a ruhatisztítás díját,^ mert a Játékáru-gyárból az ablakba szerelt ventillátor minden port és piszkot a járdán haladókra hord. Bende Gyula Szolnok, Mezőgazd. Szaküzlet. ^siea bácsi afféle ut« *cai árus volt hajdanán Szolnokon. Kis táskájával minden piaaina- uon tanyát ütött a szolnoki Diac egvik sarkában Mindig itt és sehol másutt Közben el-eliárt vásárokra is. Csudálatosképpen azonban a kis táskából nem holmi bazárárú került a vásárlók szeme elé. hanem okulárék. azaz oáoaszemek. Akadt nála mindenfajta, drótkerítés, csőn (keretes, ilyen-olyan dtootriás. — mós szemorvosnál látható felszerelés is. amelynek segítségével Zsiga bácsi azt álüaoította meg hoav hát melyik okuláré is lenne a legjobb a hozzáfordulóknak. Egyszóval az OFOTÉRT őse volt. azzal a különbséggel, hogy nála nem kellett várni a szemüvegre, aki íclnróbáita. már vitte is. Vidámkedvű emberke volt Zsiga bácsi — legalábbis ezt mond iák róla a mai öregek, akik ismerték huncut, ravasz gondol k oda sm ódiát. ártatlan tréfáit, amelyen maga a kárvallott nevetett mindig legiobb izűt. Történt egvszer. hogy a szolnoki tanvaviiáchól beav-alcgolt a; piacra egvik öregasszony, amolyan friss iárátaú. soha meg nem vénülő, hetven (JléaL tihtén e t éves korában is szemüveg nélküli vairroeató. Miegymást hozott a ni- acra. egyúttal nedia Zsiga bácsihoz ihodta kicserélni az ura meavetemedett okú iáiéi át. összetöredezeitt benne az egvik üveg s az öreg már hetek óta madzaggal kötözte a führe s félszemmel pislogott csak az újságba. Az árú elkelt, az öregasszony hát elment Zsiga bácsihoz, akit nem Volt nehéz megtalálni, mivel mindig ugyanott tanyázott a Piacon. •— Mondta, mi járatban van. öregasszony meglehetősen nvelves volt. Válogatott a szemüvegek között. Ennek a formája hibádzo'tít. amaz ió lett volna formájára, de miért fekete a kerete. •—* A gazduramnak lesz? i—> kérdezte Zsiga bácsi. — Annak *—■ válaszolta kurtán az asszony. Aztán, csak váltogatott. Egyszerosak megakadt a szeme egv valóban formás. drótkereíes. ovállbe- tétes szemüvegen. — Na. látia ez iő lesz •— mondta Zsiga bácsinak. s kiemelte a teméraz akaíáxjptói dek keret közül azt az egvet. Zsiga bácsi igyekezett tebeszélni róla az asz- szonyt. mondván, hogy nagyon ódivatú szemüveg az. most másíorma a divatosabb és a többi. S tette ezt azért, ment ahhoz a keretihez nem volt semmiféle üvegie. Az asszony azonban nem tágított, T/ ég üil is — az üzlete t ' nem lehet elszalasztani — Zsiga bácsi merészet gondolt. — Hát akkor próbálja fel — mondta k ügyesen egy mozdulattal a kendő- alá csúsztatta a szemüveg két szárát Az okuláré úgy ült az öregasz- szcmv orrán, mint a narancsodat. Az pislogott a semmi mögött vagy kettőt, forgatta a feiét iobbra-bal- ra. szemmelláthaitóan elégedetten. Aztán levette a szemüveget, húzta elő a kötény alól a pénzt a zacskóval Fizetett. Zsiga bácsi pedig egy fél. sta- nlcdá traníriálba csomagolta az okulárét tudván, hogy a resti tok még megvan otthon a háznál. Aznap este mevdtrve mesélte, milyen üzletet kötött. Mi lesz. ha az öreg odahaza feloróbáiia a szemüveget. Az lett. hagv a-7 öregasszony odaadta az urának a szemüveget. Az meg mindjárt nyomban felpróbálta. Hát amint tüzködi a füle mögé a szárat, egvik uiia csak keresztülszadad a kereten. ott. ahol az üvegnek kellett volna lenni. — Te asszony — mordult egvet — iszen ebben nincsen üveg. — Nincsen? — hülede- zett az öregasszony hitetlenül. — Nincsen?! ■— Nincs hát. ha mondom. a kiredeizomát! •— fontvamt fel most már mérgesen az öreg. <— Üres. *—1 Üres? —- csodálkozott az öregasszony, ►— Üres? ^rendesen ingatta a feiét. aztán egvszer- csak megmoteolygósodott az arca: <— Hát akkor azért láttam olyan jól raita! Olyan szeme volt. hogy a selyem hímzői ona.lat befűzte a legvékonyabb fokú tűbe is. Következő oiacnaokor aztán Zsiga bácsi kicserélte a szemüveget. Péteri István HI/MORl a, (duáM A TŐKÉS SZIVE ■— Sajnálom, mister, de le kell szállítanom a fizetését. Az élet ugyanis napról napra elviselhetetlenebbé válik számomra. (f lqijti (iá — Mi az, miért hoztad vissza a húsz fillért? Talán nem adtad fel a levelet? — Dehogynem, mama, csakhogy okos voltam. Amikor a postás félrenézett, észrevétlenül dobtam a szekrénybe a küldeményt. Emberismeret Drága doktor úr! Nagyon köszönöm, hogy kivette a halszálkát a torkomból!... Mennyivel tartozom a doktor úrnak? — Adja a negyedrészét annak az összegnek, amit akkor akart fizetni, amikor a szálka még a torkában volt! CSŐD 4ÓRA — Te, nekem van egy órám, amelyiV csak hetenként egyszer jár le. —< Az is valami? Nekem olyan órám van, amelyik csak félévenként jár le. — És hol van az a csodaóra? — A zálogházban. Gsedátalos. vadászat — Képzeld csak, vasárnap elmentem vadászni és otthonfelejtettem a puskámat. — És mikor vetted észre? •— Este, amikor feleségemnek két nyulal adtam átTapintatos megjegyzés ■— Tudd meg édes öcsém, hogy nekem az agyam a vagyonom. — No, akkor bátyámuram is leteheti a vagyontalansági esküt. Fő a szolidaritás — Borzasztó, hogy ez a Pista milyen részeges. i— Miért, mi történt? — Tegnap együtt mentünk haza, s úgy be volt rúgva, hogy folyton a kezemre lépett, Precíz válasz — Súlyosan sérült embert Visznek be az egyik koppenhágai kórházba. Személyi adataira kíváncsiak. — Nős?' — Nem kérem, a lépcsőről estem le, Opetáeiö előtt a ntálőosztat a11 ■— Tessék felébredni,-— Minek? — El akarjuk altatni. N VÁLÓOK. . , •—' Hallotta, a süket Ficere válik? ■— Ezen nincs mit csodálkozni, nem tudta megérteni a feleségét. II horgász balszerencséje — Mondják, nem láttak egy halat erre? Különös ismertetőjele, hogy horgászvesszőt visz a szájában. A különbség — Tudod-e, Dilikém, mi különbség van egy régi és egy mai asz- s-zony között? — Mi? — A régi asszonynak nagy hajat adott a gondviselés, a mai asszonynak nagy gondot ad a haiviselés. RÉGI SZÉP IDŐK . . . — Hiába, a régi jó időkben sokkal udvariasabbak voltak, kedves Gyula, a férfiak. — Az meglehet, Málcsi néni, de akkor viszont sokkal fiatalabbak voltak a nők!.. s Gyerekszáj — Nagymama, Te benn voltál Nőé bárkájában? — Dehogy, te kis csacsi. — Hát altkor hogy nem fulladtál meg az özönvízben? CJ-.S- a művelttig. — Képzelje csak, tegnap a vasúthoz men lem egy sárga autóbuszon és felszáll a kocsira az a Goethe nevű író, akinek az összes művei megvannak nekem díszkötésben. — Lehetetlen. — Mi lehetetlen? i— Sárga autóbusz nem is jár a Beloiannisz-úton, £ deü {óktoátotá^amlc I besenyszBgi állami gazdaságnak Ha leltárukban nem is. de Be- senyszög és Szolnok között a 7. sz. kilométerkőnél találják meg azt a kombájn-szalmagyüjtő kocsit, amelyet még az ősszel elvesztettek. >— Javasoljuk, siessenek, mert, ha nagyobb havazás éli be, esetleg mér nem találják meg a kocsit, mert a hó belepte. fl UszatenyBl posta dolgozóinak Miivel a posta nem ad, írjanak a télapónak, hátha ő — bár késve — hoz nekik kancsót, poharat, lavórt, törülközőt, szappant, fogast, írófelszerelést, jó kályhát, sze- neslapátot, piszkavasat, szeneskupát. — Mindez azért szükséges, hogy Tiszatenyőn is rendes munka- körülmények között dolgozhassanak. Hz úfszászf tanácsnak Ugyan nézzék meg a begyűjtési hivatal kályháját, amelyet nem lehet használni, mert állandóan füstöl és olyan széngázt ereszt, hogy a szobában lévők csak nyitott ablaknál dolgozhatnak. II piaciári lakásépítkezés vezetőségének Cseréljék ki Házi Andrásné lakásaiban a használhatatlan fürdőszoba-kályhát már csak azért is", rr.ert ezt többször sürgették. Gondoljanak arra, hogy a fürdőkályha nem dísztárgy, hanem azért vall, hogy használják. II Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Üzemi Bizottságának Jusson eszükbe, hogy a vállalatnak van versénytáblája s hogy ezt általában arra a célra- használják, hogy a terrr elésben élenjárók nevét feltüntetik rajta. D debreceni postaigazgatóságnak Intézkedjen végre érdemben a szolnoki Beloiannisz-utcán felbontott járdák újraaszfaltozása érdekében. Kedves Jáss-Kun Kakas! Levél a bürokráciáról 1954 áprilisától augusztusáig a Közód- tiszai Öntöző Vállalat burihesvesi kirendeltségénél álltam alkalmazásiban. Munkaviszonyom mtee.szűnése után értesültem róla. hogy a7 eltöltötit idő után iáró szabadságom ideiéire ne-m kaptam meg a bért Erre írásban kértem a hátralévő összeg kifizetését. 1954 szeptember 4-én 2964/1954. szám alatt azt a választ kaptam a vállalattól, hogy: ..adminisztratív tévedés folytán meg nem váltott fizetett szabadságom kérdését rendezik és az összeget a szeptember 10-i bérfizetési időszakban címemre meg fogiák küldeni." Az összeget a jelzett időben nem kaptam meg. Azóta több ízben személyesen voltam a kunheavesi kirendeltségnél. több esetben levél útién próbáltam ügyemet elintézni (s nemcsak itt. hanem a szolnoki vállalatnál is). Ügyemben azonban semmi intézkedés nem történt s még c-saik leveleimet sem méltatták válaszra. Legutóbb december SO-án jártam el személyesen a kunhegyes! kirendeltségnél. Ekkor közölték velem, hogv bár sok dolgozó rosz- szui számfejtett, illetve elmaradt illetményét kiutalták, a nékem járó összeget még most sem kaptam meg a szolnoki vállalattól. Erre december 31-én ismét levélben kerestem meg a szolncfki vállalatot k ebben — már kicsit erélyesebb hangon kértem, hogy a szabadságom után iáró pénzt ianuár 10-ie küldiék meg címemre. Mivel ez a levelem is intézkedés és válasz nélkül maradt. Ezért fordultam a Jász-Kun Kakashoz, Legyen segítségemre k hasson oda. hogv a bürokrácia útvesztőiéből végre előkerüljön a nekem iáró pénz• Gondoss Tibor Kisuiszálláls ERVIN, A TALIZMÁN , ÉS A FÉNYKEPEZOGEP Ervin, a barátom egy kissé babonás. Ha kéményseprő jön vele szembe, sietve teszi ujját kabátgombjára és boldogan mormolja bajusza alatt: „Kéményseprőt látok, szerencsét találok.“ Ilyenkor egész nap verebet lehet vele fogatni, mert meg van győződve arról, hogy rövidesen nagy szerencse éri. Ha viszont fekete macska szalad át az úton előtte, kétségbeesetten zárkózik a szobájába, mert aznap úgysem sikerülhet semmi. Barátom nemeseik a babonás előjelekben hisz, hanem a szerencse- tárgyak. talizmánok, sorsformáló hatásában is. Ha sikerül ilyet — szerencsepatkót, nyúllábat —• szereznie. örömmámorban úszik. — Meglátod — mondja ilyenkor — ez hozza meg a szerencsémet! A múltkor a Kossuth Lajos-utcában találkoztam vele. Izgatottan fogta meg a kabátorr.' gallérját és egy Ofotért üzlethez cipelt. —• Látod azt a fényképezőgépet?! — mutatott a kirakatra. — Valami csodálatos! Kitűnő márka, mindig ilyet szerettem volna. És nézd, milyen olcsó: mindössze ötszáz forint. De hol van nekem erre ötszáz forintom? — legyintett lemondóan. A fényképezőgép valóban nagyon csinos volt és igen megbízhatónak látszott. El is határoztam, hogy megveszem. De hogyan, hiszen nekem sem hevert otthon ötszáz forintom. Tűnődésemből barátom harsány hangja vert fel. —'Mégis meglesz az ötszáz forint —• rikoltotta. — Hogyan? —1 kérdeztem meg- hökkenve váratlan kitörésén. *— Hogyan? Segít a talizmán... épp ma hallottam, hogy egy öreg ószeresnél egyiptomi szerencsepénzt lehet kapni. Ha sikerül megszereznem, sok pénz áll a házhoz Már megyek is, szervusz.,, Azzal elrohant. Másnap ismét találkoztam vele. Titokzatos arccal húzott egy homályos kapualj alá s egy penészes pénzdarabot mutatott. A szerencsepénz kísértetiesen hasonlított az összekarmolt, ellapított réz kétfilléreshez. — Megszereztem! — mondta Ervin diadalittasan. — Mibe került? — kérdeztem én — Csak egv ötvenesbe ... megéld. Menj, félaretetettem neked is pénzt hoz. Mikor elváltunk. gondoltam egyet. Ötven forint nem sok annyit ón is tudok nélkülözni Fogtam az ötven forintot, bementem a sarkon lévő Takarékpénztárba és takarékkönyvbe tettem Néhány hét múlva ismét találkoztam barátommal, — Na —" kérdeztem —' meg-* hozta-e a szerencsepénz a fény** képezőgép árát? — Á fenét, hiszen hamis volt, — válaszolta rezignáltam Aztán felragyogott az arca. — De ami késik, az nem múlik. Ide nézz! — rántott ki egy méteres kötéldarabot zsebéből. >— Akasztott ember kötele. Sobri Jóskát kö« tötték fel rá. Tíz centi tíz fo* rint. Az egész csak egy százas Kutya legyek, ha nem segít hoz« zá legalább ezer forinthoz. Ha okos errber vagy, követed n péh dámat. Véletlenül épp akkor kaptárt megint fizetést. Egy százast fél« re tudtam tenni belőle. Fogtam éá azt is takarékba tettem. S ez megismétlődött szinte minden fizetés« osztáskor. Barátom ilyenkor min« dig bejelentette, hogy egy-egy írj szerencsetárgyhoz jutott — hindu mágusok, kabbalakönyvéhez százéves nyulfarokhoz, bűvös számsorhoz, vurázsgyűrűhöz — és én mindig betettem a takarékba annyi pénzt — tíz, húsz, negyven forintot — amennyibe neki a ta« llzmá-n került. Néhány hónap múlva ősz« szegyült az ötszáz forint. Amikor a fényképezőgéppel együtt kifordultam az üzletből, belebotlottam Ervinbe. 1— No kedves barátom — kérdeztem tőle — meghozták-e a szerencsédet, a fényképezőgép árát a talizmánok? *— Az ördögbe is — dörmögte elkeseredetten — csuda peches ember vagyok. Nem segített egy sem. Végignézett rajtam és váratla« nul elvigyorodott. — De úgy lát orr.' rajtad sem. — Dehogynem — vágtam rá és előkaptam a fényképezőgépet, Brrátom sóbálvánnyá meredt. — Meg tudtad venni a fényképezőgépet? — hebegte. — És ezt a talizmánjaidnak köszönheted?! — Nem, a te talizmánjaidnak — válaszoltam —, mert amikor vettél egy olyan hülyeséget, én ugyanannyi pénzt tettem betét könyvbe. Ha a szerencsetárgyakra, álmoskönyvekre, kabbalákra kidobott pénzt félretetted volna, akkor ma neked is meglenne a fényképezőgéped. Barátom, Ervin halálosan elsápadt, aztán szó nélkül elrohant. Hetek teltek el azóta, de ha találkozunk, még most is elfordítja a fejét. Haragszik rám, nem is köszön, ez azonban nem változtat azon, hogy azóta rr.ár másodszor láttam befordulni a Takarék- pénztár ajtaján, Dczsi Lajos *
