Szolnok Megyei Néplap, 1955. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-05 / 3. szám
SZOLN OKMEG If El NEPLAF 195S január 5. A pártszervezet neveiőmunkáján múlik, hogy a tsz tagok véleményét tiszteletben tartsa a vezetőség Ezekben a napokban igen fontos, nagy feladat előtt állnak termelőszövetkezeteink. Mint minden tennivalónk, úgy ez sem választható külön a pártszervezetek munkájától. Most folynak a termelési terveken az utolsó simítások, s a terv jó elkészítéséhez nagy segítséget adhatnak s kell is, hogy adjanak a pártszervezetek is. Úgy készültünk hozzá tervünk elkészítéséhez, hogy visszatekintettünk egy esztendővel ezelőttre, amikor kb. ugyanebben az időben az elmúlt gazdasági év tervén dolgoztunk. A visszatekintés nagyon hasznos volt. Az akkori tapasztalatok felmérése lehetővé tette, hogy okuljunk a hibákból, tanuljunk az eredményekből. Amikor az 1953—54-es gazdasági évre készültünk, szövetkezetünk az elején megkapta a terv készítéséhez az irányszámot a tanács mezőgazdasági osztályától. Ezt egyes növényféleségeknél még akkor is el kellett fogadnunk, ha a helyi viszonyoknak megfelelően nem volt reális. Belülről mi magunk ott követtünk el hibát, hogy nem kértük a tagság véleményét, nem vonluk be a szövetkezet élenjáró dolgozóit a terv elkészítésébe. Hasonló volt a helyzet a brigádterveknél is. így fordult elő például az, hogy amikor még decemberben és januárban az őszi búzából és az őszi árpából semmi nem volt kikelve, — ez utóbbit figyelmen kívül hagyva — magas termelési átlagot vettünk be a tervbe. Nem harcolt kellőképpen a párt- szervezet azért sem, hogy a tagság megfelelően ismerje a tervet. Ezért aztán a tagság egyrésze, a brigádtagok egyrésze, nem is tudta milyen elgondolásai vannak a vezetőségnek. Nem tudatosítottuk azt sem, hogy a terven felül elért eredményért prémium jár. Mindez igen helytelen. Egyrészt így a tagság nem érzi teljesen magáénak a szövetkezetét, sem a tervet, gondolva, hogy nem az övé az, amiről még csak nem is értesítik. így aztán érthető, ha a végrehajtásért nem küzdenek teljes erővel. Nincs is joga a vezetőségnek a tagság nélkül dönteni, hiszen a szövetkezet az egész tagság tulajdona. Voltak is hiányosságok a terv teljesítése körül. Hozzájárult ehhez az is: kiszabtuk ugyan, hogy az egyes brigádoknak milyen terményféleségből, mennyit kell gondozniok, de a végén területükre nem az előirányzatnak megfelelően vetettünk. Ez egyben a munkafegyelem lazulását is előidézte. Ugyanígy az állattenyésztésnél sem törődött eléggé a pártszervezet azzal, hogy a terv valóban az egész tagság közös munkájának, akaratának szüleménye legyen, s így harcoljanak is megvalósulásukért. Ezen a téren — habár a sertésnél és juhnál értünk is el eredményt — még igen sok munka vár a pártszervezetre, a tagságra. Fejlesztenünk kell egész állatállományunkat, emelni akarjuk a fejési átlagot, az egyedek felnevelését, javítani akarjuk a gondozást is. Ehhez persze az is szükséges — s a pártszervezet most ezt nem fogja elfelejteni, — hogy törődjünk a gondozók egyéni problémáival is, munkakörülményeikkel, stb. Sokkal nagyobb körültekintéssel fogtunk hozzá ebben az esztendőben a felelősségteljes munkához. Pártvezetőségi ülésen, igazgatósági ülésen és aktíva ülésen beszéltük meg az irányelveket. Figyelembe vettük a dolgozók javaslatait, már a terv- készítés elején bevontuk a munkába a legjobban dolgozókat, mint Szabó Sándort, Rácz Kálmánt, Varga Lajost, Tömösközi Istvánt és Darvas Imrét, akik sok hasznos javaslattal segítették a vezetőség, munkáját. V Sokkal jobban törődtünk azzal is, hogy a brigádterv valóban a brigádok terve legyen, s ezen túlmenően le legyen bontva munkacsapatokra, sőt egyénekre is. így sakkal inkább biztosítható a termelékenység emelése, a jó minőségű munka. A pártszervezet már most figyelmet fordít arra, hogy a pártvezetőség tagjai, a pámtbizalmiak, a népnevelők, az összes aktivisták megfelelően legyenek elosztva az egyes munkacsapatokon bellii. Egészévi munkánk sikerét meg tudjuk alapozni, ha már a januárban folyó brigádszervezésnél mint fő feladatot kezeljük a felvilágosító munkát. Elsősorban a párttagokkal, a kommunistáikkal, a párton- kívüli aktivistákkal keli megismertetnünk a tervet. Nekik kell a tervért vívott harc élén járniuk, harcos, felvilágosító szavukkal, példás munkájukkal. A pártvezetőségnek az aktivisták segítségével küzdeni kell azért, hogy a tsz tagjainak akaratát tiszteletben tartsa a vezetőség, hogy minél több hasznos javaslat szülessen. Már vannak is ilyen javaslatok. A tagság kívánja például, hogy baromfiállományunkat 6000- ről 10.000-re emeljük, valamint a vízi szárnyasok és a pulyka nagyobb mennyiségű tenyésztését. A pártszervezetnek olyan légkört kell kialakítania, hogy mindenekelőtt a kommunisták legyenek a terv egyénekre váló felbontásának és megvalósításának kezdeményezői, s szóval és tettel mozgósítsák erre az egész tagságot. Kovács József párttitkár h. Turkeve, Táncsics tsz. PARTHÍR A Megyei Párt-végrehajtóbizott- ság Ágit. Prop. Oszt. Oktatási Alosztálya közli az SZKP történetét önállóan tanulmányozó elvtársakkal, hogy a konferencia 1955 január 8-án délelőtt 9 órakor lesz megtartva a Pártoktatás Házában. A Síigliaeti Színház dolgozói tilfakoznak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen A Szigligeti Színház dolgozói a napokban gyűlést tartottak s ezen tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. A gyűlés résztvevői a következő táviratot küldték az Országos Béketanácshoz: „A Wehrmacht újbóli felállításának terve Nyugat-Németország- ban színházunk dolgozóiból mély megdöbbenést váltott ki. Élénken emlékezetünkben él az a sok szenvedés, pusztítás, amelyet a német militarizmus hozott hazánkra. Minden erőnkkel harcolunk azért, hogy mindez ne ismétlődhessen meg s békében dolgozhassunk szeretett hazánk és az egész haladó emberiség javára. Lelkiismeretünk, mélységes hazaszeretetünk nevében tilt akozunk a Wehrmacht feltámasztása ellen Nyugat-Németországban! — A Szolnoki Szigligeti Színház dolgozói”, t rrorwiriwrrrrfrw'wiYYiY^firnf A priccsen ülő csavar- • aó cigarettára avuitott. nagyot szítt raita. egv oillanatra vörös fénv villant a sasvárheavi községi foeda maszaitos falain, aztán a torzomborz viláe- vámdor.a kényelmesen hátradőlt a korhadt, siránkozó deszkákon. — Ne bőgi! — szólt rá a cigányra, aki a vasaltó mellett ült a földön és hangosan szioogott. — Mondtam már. ne bőgi! — ismételte egv idő múlva, hogv a cigánv csak nem hagyta abba a iaigatást. «— Hogyne sírnék — panaszolta keserűen a cigány — hisz olvan ártatlan vagyok. akár a maszületett báránv. mégis bezártak..! — Ha ártatlan lennél nem volnál itt — dörmö- gött a csavargó. — Folyjon ki a két szemem. ha valami rosszat fettem! Csak rám fogták, hogv elloptam azt a fakót! Fedte ártatlan vagyok. anmvi bűn sincs raitam. mint a Datvolat- fehér vásznon! Már két hete történt. Reggel kimenten.' a határba és a réten, a falu mellett egv csikót láttam, legelte a füvet. Jönnek a farkasok gondoltam magamban még széttéoik. el- ousztítiák. Aznan vásár volt Szegeden. Csak nem hagyom a farkasoknak a csikót! Kantáron fogtam, ráültem és vittem » szegedi vásárra. Ott talán megtalálom a gazdáját. Vártam estig, senki se jött érte. Hát mit tehettem mást. eladtam De hiába a nagv ártatlanságom. mégis hűvösre tettek! A cigánv úifent elsírta magát. — Aztán eav héttel ezelőtt — folytatta szipogva — estefelé ott ültünk Jaroslav Hasek: aí köziégi fogdában A magyar-csehszlovák közös könyvkiadási egyezmény keretében most jelent meg Jaroslav Haseknek, a „Svejk” világhírű Írójának ,,A Balaton partján’’ clmfi elbeszélés- kötete. Ebből közöljük „A községi fogdában” című elbeszélést. a tűr. körül, egyszerre csak egv süldő furakodott közénk. Az isten küldte, mondta Gudzsi. a vaida. fogiuk meg és süssük meg. Hát meg is ettük a süldőt. A csendőrök megtalálták a csontiát. Elloptad. ordított rám az őrmester, pedig bizony ártatlan vagyok, tízszer húzzon össze a görcs, ha egv cseppnyi bűn akad bennem! — Inkább ismerd be — tanácsolta neki a csavargó és a másik oldalára fordult —. kár bizonygatnod azt a te nagv ártatlanságodat! Loptál és kész. A hat hónaptól a Krisztus se szabadít mes. A cigánv egetverő óbé- gatásba kezdett Hogv egv kissé megnyugodott, megkérdezte: — Hát téged meg miért ültettek le? A csavargó felfcacasott. — A magam ostobasága miatt. Ar történt velem hogv a szomszéd faluban a csendőrállomásra ,is betértem kéreeetni. Alázatosan kérek egv Ms könyöradománvt. szegény vándorember vagyok ä •, > Hahaha! A cigány abbahagyta a sírást és raita is erőt vett a vidámság. ■— A fene tudta volna, hová visz az ördög — magyarázta a csavargó. — A csendőrállomás tábláiét leszerelték, hogv úiramázoliák. A csendőrök éronen kártyáztak, maid leesett az álluk, amint halliák: szegény vándorember vagyok alázatosan kérek egv kiskönyöradománvt, ., Persze tüstént rámsóztak négy napot, de n bíró megnyugtatott: Ha leülted, itt maradhatsz, kell az ember, nyakunkon az aratás. Harminc krajcárt kapsz naoiára. meg amrt megeszel... Azt hiszi a jóember hogv elment az eszem! Kéregetéssel háromszor annyit is megkeresek. Itt az Aliöldön még érdemes koldulni, adakoznak az emberek... Akarsz eav cigarettát? —> fordult a cigányhoz. — Isten fizesse! — hálálkodott a cigánv — iól esik egv kis bagó ... Hát azt hiszed, hat hónapot kapok? Megcsfkordult az aitó. odakint szurony villant, egy embert belöktek a kóterbe. Mögötte ismét kattant a zár. — Isten hozott, cimbora! — fogadta a csavargó és gyújtót sercintett. hogy szemügyre vegye az újonnan érkezettet. —1 Hogy kerültél közénk? A fogda úi lakója, egv fiatal oarasztlegénv fel- sóhantott. *— Lány miatt — mondta és lassan leereszkedett a priccsre. A csavargó mosolygott. — A lányokkal mindig baj van . .. Mondd csak el szaporán, hogv történt? A legény sóhajtott megint egv nagyot, aztán belekezdett: — A bíró lánv.a után iártam. ma van az esküvője. Aztán megmondtam. hogv ma bizonv ia- kodalom nem lesz. Abíró inkább lecs.ukaj.ott nohagy hergelődiek a lánya nászán. — Hát kellett ez neked? — korholta a csavargó. — A hatalommal ne cicázz. mert mert csak magad látod a baiiát. Kár egy lány miatt... Minden uiiadra tíz is akad. — Csakhogy ez már harmadszor történik meg velem — panaszolta elbú- sultan a legény. — A bírónak három lánya van. egyik szebb a másiknál. Mindegyiknek udvaroltam és mindegyik máshoz ment férjhez, engem meg a menyegző napján hűvösre tettek, nehogy ba.it csimáliak. Pedig hát én olyan ember vagyok, hogy .a légynek se ártok, csak a szám iár. de álmomban sem iutna eszembe, hogy kárt tegyek valakiben. A legjobban az búsít. hogy most nem táncolhatok a lakodalmon. A csavargó nem válaszolt. fütyülni kezdett valami vidám nótát, egv idő múlva megszólalt: —* Látod. íev iár az ember a lányokkal. Ha nem volnának, én se lennék ma koldus, világvándora. *— Úgy bizony, a lányok — folytatta csendesen — lány miatt késel- tem meg a barátomat, érte ültem három évet. lány miatt ittam el minden jószágomat. így lett belőlem kéregető. Miért is vannak lányok a világon? A csavargó elhallgatott, maid ismét felcsendült vidám füttyszava. Este a faluból behallatszott a kóterbe a részeg lakodalmasok vidám dalolása. A cigánv meg a csavargó már horkolva aludt, csak a oarasztlegénv sóhaitozott: — Miért is vannak lények a világon? A bonni imperialisták négymillió német zsoldost akarnak besorozni Günter Leuscher „Mit hoznak a a párizsi szerződések?” cím alatt a többi között ezeket írja a Neues Deutchland-ban: A londoni és párizsi háborús szerződések lényege: volt hitlerista tábornokok irányítása és amerikai tábornokok főparancsnoksága alatt álló nyugatnémet hadsereg felállítása. Adenauer a londoni konferencia résztvevőihez intézett memorandumban kötelezettsége^ vállalt, hogy ennek a hadseregnek a létszámát 500.000 főre korlátozza. Egész sor nyugateurőpai és nyugatnémet politikus arra használja ezt az úgynevezett garancianyilatkozatot, hogy elleplezze a lakosság széles tömegei előtt a német mi- litarizmus újjáélesztésének veszélyeit. Ezek a politikusok azt állítják, hogy az atlanti szövetségbe és a nyugateurópai unióba bevont, számbelileg korlátozott nyugatnémet hadsereg nem jelent majd veszélyt Európa népeire nézve. Történelmi tapasztalat azonban, hogy ha a német militarizmus egyszer megragadja a hatalmat, papírrongyként dobja félre a biztosítékokat, hacsak nem saját agresszív céljait szolgálják. fJj ^fekete véderő“ A német tábornokok már az első világháború után is mindenféle mesterkedéssel megkerülték a Versailles! szerződés korlátozásait, amelyek csak 100.000 hivatásos katonáiból álló német hadsereget engedélyeztek. Sikerült is egy illegális milliós hadsereget, az úgynevezett „fekete véderőt” létrehoz- niok. Ravaszul kiagyalt rendszerrel a véderőt egy kerethadsereggé építették M, amelybe összegyűjtötték a császári hadsereg régi tisztjeit és altisztjeit — vagyis valóságos parancsnoki hadsereget létesítettek. A véderő tartalékos tisztjeinek és altisztjeinek azt javasolták: lépjenek be a fasiszta „Staihlhelm“- szervezetbe, hogy ott további katonai kiképzésben részesüljenek. A német militaristák akkori fegyverkezési terveire jellemző, hogy a hadsereg és a rendőrség közti határt szinte teljesen megszüntették. A különböző rendőri — biztonsági, védelmi és egyéb — alakulatokban tisztán katonai jellegű kiképzés folyt és tényleges katonatisztek kerültek a parancsnoki posztokra. A „korlátozásu — hazug mese Máris kétséget kizáróan megállapítható: hazugság, hogy a nyugatnémet zsoldoshadsereget 500.000 főre „korlátozzák.” A párizsi háborús szerződések éppen ellenkezőleg megadják a lehetőséget az Aden- auer-kldkknek, hogy a legrövidebb időn beiül milliós agresszív hadsereget létesítsen. Tekintetbe véve, hogy a bonni hadügyminisztérium fiókjában készen heverő hadkötelezettségi törvény 18 hónapos katonai kiképzést ír elő, a német militaristák és az amerikai főparancsnok három év alatt máris korszerűen felszerelt egymillió főnyi nyugatnémet hadsereggel rendelkezhetnek. Az 1936 —1939-es évfolyamú nyugatnémet fiatalok először a német militaristák karmaiba kerülnének. De ez még távolról sem minden. A leendő nyugatnémet tábornoki kar, — amelyhez az angol „Daily Mail” október 25-i híradása szerint „az oroszországi hadjárat néhány legragyogóbb fiatalabb parancsnoka“ is tartoznék ■— az atlanti vezérkarral közösen olyan rendszert dolgozott ki amely erősen hasonlít a „fekete véderőhöz” és lehetővé teszi további milliók besorozását. E tervek szerint az 1928—1935-ös évfolyam.okát, amelyek a fasiszta háború idején még túlfiatalok voltak ágyútölteléknek, most viszont már túl vannak a behívás! korhatáron, valamint a fasiszta hadseregben kiképzett férfiakat 45 éves korhatárig háromhónapos gyakorlatokra hívják be. Ezt a „Heil- bronmer Stimme” 1954 október 12-i száma is kertelés nélkül beismeri. Az 1928—1935-ös évfolyamok a Német Szövetségi Köztársaság statisztikai évkönyvének adatai szerint 3.46 millió férfit foglalnak magukban. Még ha — igen túlzottan számítva — katonai szolgálatra alkalmatlanok számaránya 50 százalékot is tenne ki, még mindig több, mint másfélmillió katonának kiképezhető fiatal marad. Ha mármost a fasiszta világháborúból visszatértek közül akárcsak 25 százalék alkalmas katonai szolgálatra, akkor is további 1,250 ezer zsoldossal növekszik a bonni és washingtoni háborús stratégák tartalék-h adserege. Ilymódom Adenauer 1957 végéig 3,75*0.000 németet tud reguláris hadsereg keretében vagy tartalékosként egy új háború számára kiképezni. Ebben a számban a párizsi háborús szerződésekben kimondottan előirányzott „honvédelmi erő“ — a fasiszta „Volks- sturm” új kiadása — is szerepel. Ennek feladata az volna, hogy fedezze az atlanti haderők visszavonulását, Segédcsapatok polgárháború esetére Nyugat-Németországban évek óta teljesen vagy félig katonai kiképzést nyert rendőralakulatok és más szervezetek léteznek. Ezekhez tartozik elsősorban az úgynevezett szövetségi határőrség, amelyről nemrég, délnémetországi gyakorlatai során kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy teljesen katonai jellegű, polgárháborús célokra szánt alakulat. A határőrség „führerje”, Matzky náci tábornok, a gyakorlatok után azt követelte: emeljék csapatai létszámát 69.000 főre, ütőere.iüket jobb felszereléssel páncéltörő és meredek röppályájú fegyverekkel, valamint tüzérséggé’ — feltétlenül növeljék.“ („Nürnberger 8 — Uhr Blatt”, 1954. november 27.) A nyugatnémet rendőrség létszáma 174.000 fő, 60.000 rendőr teljes katonai kiképzésben részesült. További 145.000 német a megszálló hatalmak úgynevezett „német szolgálati alakulataiban” kapott katonai Mképzést. A nyugatnémet haderő rendeltetése Adenauer és a német militaristák tervei szerint tehát a következő három évben négymillió németet akarnak amerikai páncélosok és lövegek mellé állítani, atomfegyverekkel ellátni, a béketábor országai ellen tervezett újabb háború céljaira kiképezni. Ezek ICO ezer kiképző — túlnyom ólag volt hivatásos fasiszta katonatiszt és altiszt *— keze alá kerülnének. A párizsi szerződések diktálta alkotmánymódosítással a bonni katonai klikk és az Adenauer-kor- mány lehetőséget nyerne, hogy Nyugat-Németországban kihirdesse a totális mozgósítást. A totális mozgósítás pedig totális háborúhoz vezet, s mint azt a legújabb német történelem tanúsítja, egyben a német militaristák totális vereségéhez. \ Nyugat-Németországot hadseregének felszerelése és emberanyaga a nyugateurópai unió legerősebb tagállamává tenné. A ,,New York Times” például beismeri ezt. 1954 november 8-á számában cinikusan írja: „A nyugatnémet haderőknek az a rendeltetésük, hogy a nyugati szövetség legjelentősebb euró-. pai tényezőjévé váljanak.“ A német militaristák már nem is igen titkolják háborús céljaikat, amelyek az összes európai országokat fenyegetik. Ha egyszer Nyu- gat-Németország újrafelfegyverzése megvalósul, ha a fasiszta német tábornokok felfegyverzett milliós hadsereggel rendelkeznek, még a ’egünnepélyesebb „garanoianyilat- kozatok” sem gátolják meg őket abban, hogy a hadigépezetet mozgásba hozzák. Történelmi tanulság, hogy a német militarizmust nem lehet „garanciáikkal" és „szerződésekkel” megfékezni. Üjabb támadásait csak úgy lehet meggátolni, ha meggátolják a német militarizmus újjáélesztését. Olvasd, tanulmányozd PÁRTÉPiTÉS-t!
