Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-25 / 304. szám

Szoínokmegyd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA VI. évfolyam, 304. szám Ara fillér 1954 december 25., szomoat 3Ce! lemet tzárakozátf, /VI pl hetiéit kiadnunk kexiaeA OLaaiáinknak. ^ ---------------­Jl luidwfáfimk nyugalmát őrzik KARÁCSONY SZOT KOKON arácsony este vám. Az utcáik csaknem kihaltak, elvétve ko- pog végig az aszfalton egy-egy sietős lépés. A város ér- verése lassúbb, halkabb 'ett, de nem szűnt meg. Ég a villany, a telefondrótok üzeneteket továbbítanak, vonatfütty hasít át a csend­ben. kint a kórházban az orvos betege fölé hajol. Az úttest félhomá­lyából előlép a szolgálatot teljesítő rendőr magas alakja. Szóljon az írás most azokról, akik karácsony este is dolgoztak, szolgálatot teljesítettek, hogy mi minél nyugodtabban üljünk, szo­bánk barátságos melegében. HÁZI IMRE sztahanovista főmozdonyvezető A 424-es mozdony indulásra ké­szen áll: tehermentesítő vonatot húz majd Békéscsaba és Budapest között. Többezer ember utazik majd rajta, akik haza igyeksze­nek, hogy a karácsony estét a csa­ládi körben töltsék. A 424-es vezetője: Házi Imre elv­társ, aki majd ezt a sok boldog embert hazafelé viszi, de ő maga nem ül majd ott feleségével és gyermekeivel együtt a karácsonyfa körül. —* Az én családom bizony hozzá­szokott, hogy ritkán töltöm velük a karácsony estét — mondja Házi elvtárs. Négy év óta minden kará­csonykor szolgálatban vagyok. Ta­valy is Budapestről este 7 órakor érkeztem Csabára, de csak más­nap hajnali háromkor érkeztem vissza Szolnokra. — Nehéz volt megszokni? — Hát nem mondom, míg a gye­rekek kisebbek voltak,* bizony sokszor elfogott a keserűség, hogy én nem gyönyörködhetem az örö­mükben. Mostmár, hogy nagyob­bak — a legidősebb tizennégy, a legkisebb tízéves, — már köny- nvebb. Aki szívvel, lélekkel moz­donyvezető, annak az a pirosbetűs nap, amikor odahaza van. így az­tán én még többet is ünnepelek, mint más ember — mosolyodik el. t Az inditótárcsa magasra emel- 1 kedik, a 424-es berzenkedve fújja a gőzt, s lassan megindul Budapest felé. Majd délután, mikor keresz­tülhalad Szolnokon Békéscsaba fe­lé, Házi elvtárs meghúzza a moz­dony^ egyik fogantyúját. A nagy gőzgépből élesen tör elő a fütty. A Házi gyerekek odahaza pedig azt mondják; „Apuka boldog kará­csony estét kíván nekünk". • Három éve orvos dr. Munich Bé­la, a szolnoki közkórház sebésze. A háromból két karácsony estét ügyeletben töltött, ö maga vállalta az idén az ügyeletességet. Ugyanis családjával együtt bent lakik a kórházban. Orvostársai pedig bent a városban. Ha azok közül lett volna z? ügyeletes, akkor azok egyáltalában nem *ölthettók volna a karácsony estét családjuk köré­ben. — És mi a tapasztalat? önnek lesz elég ideje arra, hogy nyűgöd-1 tan a családjával töltse a kará­csony estét? Elmosolyodik: — Reméljük, hogy több, mint más rendes éjszakai ügyeletek al­kalmával. Ugyanis abban remény­kedem, hogy az emberek többsége otthon marad, s így nem igen ér­heti őket baleset. A kórház sebé­szeti osztályának legfőbb „beteg- szállítója" a Fenyő vendéglő. Ott elég gyakran van veszekedés, ve­rekedés, baleset, mert egyik-másik részegember elesik és összetöri ma­gát. Talán most karácsony^ este a Fenyő-ben sem lesz olyan nagy forgalom, * Ha az ember megkérdezi tőle: — mit szól ahhoz, hogy karácsony es­te ő az ügyeletes, akkor úgy tesz, mintha haragudna; DR. MÜNICH BÉLA orvos — Tizenöt éve vagyok a postá­nál és majdnem minden karácsony este én ülök a központban. A végén azonban kiderüli, hogy — ez nem rosszakarat, vagy vélet­len műve. Egyszerűen az történik, hogy amikor szóbakerül a kará­csony éjszakai ügyelet, Kiss Kata­lin kijelenti; „Majd én leszek az ügyeletes, hiszen legtöbben család­anyák vagytok’“. — Nagyon szép a karácsony esti ügyelet — mondja. Akkor van a legtöbb dísztávirat. Csupa szép szó, jókívánság valamennyi. Az KISS KATALIN telefonkezelő ilyen táviratokat öröm továbbítani. Biztosan még a telefondrótok is ze­nélnek tőle. Hát én tizenöt év alatt legtöbbször így ünnepeltem a ka­rácsonyt, illetve... Elhallgat, a mosoly eltűnik az arcáról. Amikor újra megszólal, nagyon komoly a hangja: — Tudja én nagyon szeretem a hivatásomat. Sok örömöm van ben­ne. De sohasem felejtem el, hogy a háború alatt még karácsonykor is mennyi szomorú táviratot továb­bítottam. Sebesülésről, eltűnésről, halálról szóltak ezek a szomorú üzenetek. Hát nekünk az a köte­lességünk, hogy megakadályozzuk­többet ne kelljen ilyen táviratokét küldeni az embereknek. Ismét elmosolyodik: — Hát nem szebb dolog ilyen- szövegű táviratot küldeni: „Boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívá­nunk ., • Rövid életrajzi adata«: Héthó­napja rendőr, alig egy esztendei e házas, héthetes kisfia van. Most először fogja a karácsony éjszakát az utcán, szolgálatban tölteni. — De szilveszterkor nem leszek szolgálatban! — örvendezik — Ak­kor majd kipótolom a karáosony estét is. A város belterületén teljesít szol­gálatot. Arról beszél, hogy meny­nyire megjavult a közbiztonság. Az ő területén az elmúlt hét hónap alatt mindössze két betöréses lopás volt, abból is az egyik sikertelen. Mi okozza a rendőr számára a legtöbb gondot? — Két dolog: a köztisztaság és a részegek. Bizony, bajok vannak a város tisztaságával. A KIK a járdatakarítást kiadta a köztiszta­sági hivatalnak. A köztisztasági hi­vatalnak pedig nem lévén elég embere, egyszerűen nem takarítja a járdákat. De január 1-től meg változik a helyzet. A járdatakarítás ismét a háztulajdonosok, illetve a házmesterek gondja lesz. Akkor legalább lesz kit felelősségre vonni azért, ha piszkos a járda. — A részegekkel is van elég ba­jom. A csendes, szelíd részeg még hagyján. Az ilyenek szófogadók, hazarr.ennek, ha tudnak, ha pedig nem tudnak, akkor nem egy eset­ben hazakísérem őket. Előfordult számtalanszor, hogy a részegem­bert én segítettem az asszonynak levetkőztetni, s ágyba dugni. A renitens részegekkel már más a helyzet. Ott bizony szükség van az -rélyességre. Koczka András karácsony éjsza­káján majd rr.egáll a tanácsháza előtti mindenki karácsonyfájánál, s pár percig így ünnepel gondolat­ban majd azokkal együtt, akiknek biztonságát, álmát őrzi. # Berreg a telefon. Egy női hang iörgősen kéri: jöjjön ki a szerelő, mert lakásunkban elromlott a vil­lany. Zsidei Antal, a Tiszántúlig Áram­szolgáltató Vállalat szerelője fel­írja a címet, derekára csatolja a biztonsági övét, vállára akasztja a póznamászó vasakat, felül kerék­párjára és indul, hogy kijavítsa a hibát. A hiba forrása megszokott; _a háziasszony a karácsonyesti készü­lődés lázában valamit elfelejtett kivasalni. Gyorsan bekapcsolta te­hát a villanyvasalót — pedig a vil­lanytűzhely is működött — aztán osatt! — kivágott a biztosíték. Gyorsain kijavítja a hibát, aztán indul a következő helyre, nehogy egy család is sötétben üldögéljen ezen az estén. Oda lenne a gyér mekek öröme, ha nem tudnának a kapott ajándékokkal játszani. Bizony még karácsony este ’S akad húsz-harminc helv a város­ban, ahol baj van a villanyvilágí­tással, s majdnem éjfél, mire haza kerül. A felesége várja a vacsorával és míg eszik a két gyermekeit nézi, akik még álmukban is magukhoz szorítják az új ajándékokat. Karácsonyi fények, illatok, ízek. Gyönyörű varázsos percek Gyermek- mosoly melengeti a fenyőágat behavazó pelyheket De jó is gyermek­nek lenni, de jó is apának, anyának lenni. Hiszen egyforma öröm aján­dékot kapni s ajándékot admL Ma kötik be Panni Franciska feiét Pápai Franciska, Pápai István cibakházai dolgozó paraszt leánya. Menyasszony. — Most esküszik — Molnár István hon- védtiszttei. A lányos háznál nagy lakodalmat csapnak. Sertést, birkát vágnák. A nagyszámú vendégseregnek lesz mit ennie. Innivaló is kerül a házhoz, hiszen Cibakházán jó bor térén.’. — Képünkön Pápai Franciska édesanyjával együtt a szép kelengyét nézegeti. Nem­régen vásároltak nyolcezer forintért szoba- és konyhabútort is. Mi ezúton kívánunk boldog életet az ifjú párnak, KOCZKA ANDRÄS rendőrőrmester ZSIDEI ANTAL villanyszerelő Karácsony *=* a bé­ke és a barátság ün­nepe. Csendes téli este borul a városokra és falvakra. Az utcák el­néptelenednek. csak néha veri fel az ünne­pélyes csendet eev-egy késői járókelő léptei­nek kopogása. Meleg szobában, dú­san terített asztal mellett ül a család. Már meggvultották a fenyőfa aroró gyertyáit és átadták egymásnak az ajándékot. A gye­rekek uiiongása csen­desebb és a szoba sar­kába húzódva merül­nek él az úi iátékok öröméiben. A kisfiú „hatalmas*“ várat emel maga köré az építőkockákból, a kis­lány önfeledt mosol v- lval ringatta a gyö­nyörű hatasbabát. Lo­bog a tű* a kályhában ki a lángok duruzso­lóra olvan kedvesen zenél, hogv csordultig telnek a szívek békes­séggel. összekoocannak s miharafc a felnőttek kezében. Fetköszöntük ogvmás+ R a mácodlk pohárnál a családanya feláll: — ..Ezt meg a I Józsi egyezségére'" — És az ő egészségére * ürítik odharutot. aki rpost nincs ott közöt­tük. öt köszöntik, ró­la beszélnek. Vájjon merre van most és mit csinál? — Lehet, hogv most Olvassa a levelet, amit anyja írt neki és al­jára a kis Ilonka is alá­írta a nevét, nagy nyomtatott betűkkel. Vagy éppen most bont­ja ki a csomagot és társait kínállgatja: — Egyetek belőle, fiúk. édesanyám sütötte. — Egész biztos. hogy megosztja velük, ka- tanatársaival. Józsi so­hasem volt magának- való. nagyon derék gyerek. A többiek is biztosan szeretik, hisz itthon is sok jóra való barátja volt. Talán már alszik. Lehet, hogv álmában ő is itt van közöttük, Az álom olvan. mint a táltos paripa. Egysze­ribe oda repíti gazdá­ját. ahova szíve húzza. Meg aztán a karácso­nyi éiszafca olvan hosszú, hogy végig le­het iámi az égés* ut­cát. El lehet menni. Évikéékhez is. aki olyan szép képeslapot küldött és azt írta. hogv hűségeesn várja az ő Józsiját De az is lehet, hogy őrségben ál. A hideg éjszakában elvtámsaé álmát őrzi. Kutató szeme a sötétbe fúró­dik és ütemes léptek­kel rója az útját a laktanya kerítése meleltt fel és alá. — Most ránk is vi­gyáz. ha messze ;s van tőlünk. Józsi bá­tor fiú és erős. Jó vol­na. ha itt lehetne kö­zöttünk. egvütt ünne­pelne velünk. De jó tudná azt is. hogv vi­gyáz ránk « mii bátor, erős fiúnk. Nem sikerülhet a háborús gyű i tagatok­nak. hogy lángmalob- bantsák a mi kedves kis házunkat. Józsi és baitársai ezt nem en­gedik. A békeszerető emberek nagyon erő­sek. Kemény «z ök­lük .,, Eli ár az idő. a tűz is elhamvad. A család aludni tér. Mire a* óta elüti az éifélt. már mindenki alszik A kis'ónv macáihoz öleli o hniashnKít és moso­lyog álmában. Az éd<«.!>nva pyo—<e csu­kódik le utoUára 1— búcsúzóul is Józsira gondol: „JóéVzakát gvoymekem. jóéiszs­kát. jcs*—o fiaim1“. Kőszegi Frigyes Dtaiáeibn ni l íi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents