Szolnok Megyei Néplap, 1954. december (6. évfolyam, 283-308. szám)

1954-12-25 / 304. szám

2

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

idői december 25.

NINCS NAGYOBB KINCS A BÉKÉNÉL

A francia nemzetgyűlés pén’eken ha:nalban elvetette a párizsi egyezményeknek Nyugat-Németország felfegyverzéséről szóló pontja t

PÁRIZS (MTI). Péntekre virradóra a francia nemzetgyűlés drámai feszültségű vita után 280 szavazattal 259 ellenében elvetette a párizsi egyezmények azon részének ratifikálását, amely Nyugat-Németország felfegyverzéséről és a Nyugateurópai Unióba való bevonásáról szól.

A szavazás után, amely tehát 21 szavazattöbbséggel a kormány javaslata ellen döntött, Mendes- France minisztere'nök nyomban bejelentette, hogy felveti a bizalmi kérdést a párizsi egyezményeknek Nyugat-Németország NATO-tagsá- gára és Nyugat-Németország úgynevezett szuverenitására vonatkozó pontjaival kapcsolatban. Ami Nyu- gat-Németországnak a Nyugateurópai Unióba való bekapcsolását és újrafelfegyverzé^ét illeti, Men- des-France közölte, hogy a nemzetgyűlés elé terjeszti és összeköti a bizalmi kérdés felvetésével.

Az alkotmányos előírások szerint a bizalmi szavazásra 48 órával .a bizalmi kérdés felvetésére kerül sor, vagyis hétfőn.

A szavazás és a Mendes-France felszó'alása után az ülést felfüggesztették. A hajnali órákban a nemzetgyűlés folytatta tanácskozását és megtárgyalta a nyugatnémet ,,szuverenitás" helyreállítására vonatkozó szerződést, valamint a Saar-kérdcsre vonatkozó németfrancia megállapodást. A nemzet- gyűlés korareggel mindkét egyezményt elfogadta: a ..szuverenitásáról szóló szerződést, amely a nyu- "•atnéTPetországi megszállási statútum bizonvos módosítását foglalja magában. 3S0 szavazatta! 180 ellenében. a Saar-vidékre vonatkozó megállapodást pedig 368 szavazattal 145 ellenében fogadták el.

Jugoszlávia elnökének és India miniszterelnökének közös nyilatkozata

' lm

Az eroberj emlékezet véges, igen véges. Az emlékezet tárháza felét sem gyűjti Össze .azoknak az élményeknek, benyomásoknak, amelyben az évek hosszú során egy-egy ember részesül. S az emberben o-nr.észetének egészséges törvénye folytán a benyomások önmaguktól osztályoznának. K.ivetődniek, elhomályosulnak a fájóbb pontok, szépülnek, kedvesülnek azok, amelyeket az ember szívesen idéz fel újból és újból.

Ezért van aztán az, hogy alig rövid 10 esztendő után, lassan el is feledjük, hogy nemrégen még tankok dübörögtek a búzavetések helyén, bambatölcsérek ásítoztnk emberek otthonai felett. S bizonyos fokig r?ndjén is van ez. A 10 esztendő alatt új hazát, boldog országot építettünk. A ma örömében, nem is szívesen emlékezünk a tegnap gyötrelmeire.

ED

Én is így voltam eddig. S most rájöttem, hogy a ma, a béke ölömét is százszorosán jobban tudom értékelni, ha rr ég-is gondolok a múltra. Nem magamtól jöttem rá, s nemcsak úgy ötletszerűen kezdtek el rajzani bennem a szörnyű múltbeli emlékek. Levél került a kezembe, a tiszafüredi KIOSZ dolgozóinak tiltakozása a párizsi egyezmény ratifikálása ellen. Szabó Imre, a KIOSZ titkára írta a tiszafüredi kisiparosok nevében többek között: ,,Sokan vannak közöttük, akik elmondották, hogy életükben már két világháborút szenvedtek át. Sokan gyermekük, férjük, vagy más családtagjuk elvesztését siratják, s amíg élnek, érzik miattuk a háború pusztítását. Még ma 1s, mintha hallanánk a sebesültek jajgatását, mintha látnánk községünk pusztulását. Egyemberként tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, mert ez újra szenvedést hozna ránk, szépen fejlődő hazánkra, valamennyiünkre.

S ilyen és ehhez hasonló írásokat napról-napra olvashatunk. A világ összes dolgozói felemelik tiltakozó szavukat. Harcba indulnak, harcba hívnak. S én egy kis igaz történet leírásával — amit évekig nem meséltem senkinek, mert emlékezni is nehéz rá — akarok harcba hívni mindenkit, — de elsősorban az anyákat.

EH

Egy francia békeharcost börtönbe hurcoltak, feleségét, Jeanette

Soréit pedig 11 éves kislányával koncentrációs táborba. Az asszony — heteken keresztül aludtam vele

egy priccsen — magas volt, karcsú, dús szemöldökű — igen kedves, bizakodó. Híres volt mosolyáról; amikor mosolygott, úgy éreztük, minden jóra fordul, szívünk tele lett bizakodással. Múltjáról nem sokat beszélt, a jövőről annál többet. Gyakran emlegette, hogy kislánya pedagógus lesz. a férjének minden nap hússalátát fog csinálni, mert azt nagyon szerette. Férjéről annyit tudott, hogy a börtönben van, kislányáról annyit, hogy ott van a rávensbrücki láger valamelyik barakjában.

Rj

Egy hideg novemberi napon történt. Mezítláb, dideregve mentünk a barakktól a konyhához. Ütünk a szomszédos drótkerítéssel ellátott barak mellett vezetett el. Minden kopár volt. sem fű, sem fa nem élt meg itt. Egy SS jött velünk szembe s rr.i elhallgattunk. Féltünk a rúgástól, amit oly könnyen mértek. Társnőm hirtelen görcsösen megragadta kezemet. Hosszú töredezett körmei a tenyerembe vágódtak. Hangja reszketett:

1951 december 21-e. Az első nap. amit a felszabadult országrész lakói az új élet, a boldogabb jövő reményébe vetett bizalommal köszöntöttek.-Budapesten és a Dunántúlon még a fasiszta hordák garázdálkodtak. A ti szántul dolgozó parasztsága azonban már ismét kezébe vette a szerszámot, hogy gondoskodjon a jövőévi kenyérről.

Termel őszövetkeze'teink t ag j an.

akik többségükben uradalmakban cselédeskedtek ekkor, az Ideiglen'ss Nemzetgyűlés megalakulását követő hónaitokban, a földreform során lettek igazán szabad emberek, a rraguk gazdái.

Többszáz holdas közös gazdaságunk valamennyi tagja örömmel készült erre az évfordulóra. Bátran mondhatjuk, megtettük a magunkét. Kiegyenlítettük tartozásainkat. Vetéseink szépen zöldülnek. Istálló- trágyázás! tervünket túlteljesítettük. Az őszi mélyszántást befejeztük. A gyümölcsösben is rendet teremtettünk. Állatállományunk takarmányszükségletéről gondoskodtunk.

— Hallod? A lányom... s mintha meglökték volna, megpenderült a másik barak felé. Még nem ocsúdtam, mikor irtózatos kiáltás hangzott. Az anya pár perc múlva karjaimba feküdt ájultam Mikor felnéztem a kerítésre, megláttam a lányát. Nem, ne ír kislányt, nem gyermekiét, nem embert láttam hanem egy árammal befutott kerítésre tapadt, szenes kis hullát, háta mögött egy SS röhögött.

így történt. A kislány téglát hordott a többi gyerekkel egy sorban. Mikor anyját meglátta, kiáltott, oda akairt futni. Az őr nem engedte. De a gyermek, mintha ereje emberfelettivé vált volna, birkózni kezdett. Az őr erre mesdü.hödött, s odalökte a kerítéshez. Tudta, mi vár a gyermekre. Bekövetkezett.

Bizakodó, derűs drága barátnőm, ha eszembe jut, könnyeim peregnek, Nem tudom, hol van, nem tudom, élte még, csak arra emlékszem, hogy többet nem láttam nevetni. Meggörnyedt a teste, az arca kenrény lett. keserű. De ha él, tudom, az első sorokban küzd a többi francia gyermekért, minden gyermekért, a mieinkért is.

JHert nincs nagyobb kincs a békénél .. , R. I.

Eredményes volt ez az esztendő. Termelési eredményeinken felül 17 új taggal gyarapodott szövetkezetünk augusztus elseje óta s ebben az évben -216 ezer forinttal növekedett a közös vagyon. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 10. éves évfordulóján Ígéretet teszünk, hogy az 1955-ös gazdasági évben meg~ckszorozzuk termelési eredményeinket, hogy még több mezőgazdasági termékkel gazdagítsuk népgazdaságunkat, erősítsük a munkás-pairaszt szövetséget.

Juhász Sándor tsz-elnök, Tiszatonyő, Lenin tsz.

Mu'thetl ksresztrüjtvényiink

IwSyis nifjnfejtáse

Az újszászi tűdőszanatórium. Mezőgazdasági Technikum. Mezőtúr. SzTK Rendelő Intézet, Szolnok. i

A helyes megfejtésért könyvjutalmat kaptak: Pünkősti Erzsébet Tiszafüred, Dé- zsi Mária Kunhegyes, Harangozó Gyula Jászárokszállás, Kassai József Kunhegyes, Bakondi Pál Surján, Hubner Nóra, Csontos Béláné Szolnok, Kiss József Mezőtúr.

Beküldési határidő: minden péntek estig. Cím: Szolnokmegyei Néplap szerkesztősége, Szolnok, Irodaház.

Delhi (TASZSZ.) Mint az „In- dinfo“ hírügynökség jelenti, december 23-án az indiai parlament mindkét háza elé terjesztették Tito jugoszláv elnök és Nehru indiai miniszterelnök közös nyilatkozatát. A nyilatkozat kiemeli, hogy Tito elnöknek Nehru miniszterelnökkel folytatott megbeszélései „általános vonásokban a nemzetközi problémák, köztük a tárgyalások résztvevői számára közös érdeket jelentő problémák alapvető vonásait érintették.“ A nyilatkozat kiemeli, hegy az India és Jugoszlávia közötti kapcsolatok „mindkét ország szuverenitása, függetlensége, és integritása elismerésének elvein, a rreg nem támadást az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és az egymás, valamint más országok

Mi, tomajmomastori dolgozók nem felejtettük el a háború borzalmait, ezért egyhangúan tiltakozunk Nyugat-Németország újrafelfegyvér- zése ellen. Nem akarjuk, hogy mind az, amit tíz év alatt szorgalmas munkával, pártunk és kormányunk támogatásával eddig felépítettünk, a háború martaléka legyen. Eredményeinket — melyekre büszkék vagyunk, — tovább akarjuk fejleszteni és ezért békét akarunk!

Mi, tcanajmonostori dolgozók többtermeléssel és az állam iránti kötelezettségeink teljesítésével válaszolunk a háborús uszítóknak. Jelenleg a járás területén az adófibelső ügyedbe való be nem avatkozás elvén, a maguk számára és az egész világ számára a békés egymásmelleit élés feltételeihez való közeledés elősegítésén alapulnak. Ennek az alapvető eszmének kell uralkodnia a nemzetközi kapcsolatokban és fő elemét kell képeznie az ENSZ politikájának és tevékenységének.“ „Az elnöknek és a miniszterelnöknek — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — meggyőződése, hogy az egymásközti kapcsolataikat megszabó elvek szélesebb körben alkalirr azhatók. Ha ezeket az elvek?t elfogadnák, úgy azok jelentős hozzájárulást jelentenének a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a rendezetlen viszályok megoldásához.“ (MTI).

zetés 110 százalékos teljesítésével elsők vagyunk,

Vas András id. Rézsó István

*

Mi, a héki állami gazdaság dolgozói is tiltakozunk Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, amely egy új háború kirobbantását jelentené. Mélységesen elítéljük az imperialista hatalmak aljas szándékát, s csatlakozunk a világ összes dolgozóihoz, akik harcodnak és tiltakoznak a háború ellem. Munkánk fokozásával, de ha kell másképpen is harcolunk a békéért.

A héki állami gazdaság dolgozói.

SmíékezéL

BÉKÉT AKARUNK

jVem fizettek ■». <- a cin"

A SZABÓCSKA KARÁCSONYA

gár kis szabó hangja alig hallatszott a kimerültségtől. Karácsony estéje simogatta már sötét bársonyával a hóba fészkelt falut, de Kávás szabóék lakásában egy zugolyát sem lelt a békés hangulat. Már a harmadik mimikát iiferálta aznap, de még sehol nem fizettek. Egy fillér sem volt a háznál.

Pedig mennyire kiszámította. Számba vette az összes lehetőségeket, mikor azt latolgatta, a túlsók varrnivaló közül melyiket készítse hát el karácsony estéjére, hogy biztosan pénz kerüljön a házhoz. Mándekiék, a nagygazdáék csúnyán kibántak vele, pedig oda szállított először.

— Hű, olyan méregdrága szabó maiga, — jó hogy nincs- selyemből a. kapcája? Nyolc pengő egy kosz- tümkaibátért?! Szentisten, nézze, nézze .., ilyen munkát! Legalább félcentivel hosszabbra szeretném az ujját. Tudja, rövid- a kesztyűm, amit most vettem... Ha már any- nyit kér. még ezt csinálja meg .. i Jó lesz ünnep utánra is. Fizetek, ha kész lesz.

— De tekintetes asszony. A próbánál azt tetszett mondani, hogy vegyek el belőle fél centit.., — szabadkozott a vékonvdongájú mester, de többre nem telt a bátorságból. Hátha megsértődik a jómódú kurdsehaft s ismerőseit is más szabóhoz viszi varratni.

Sóhajtott, lihegve sietett haza, hogy a második vállalást befejezze. Grűdfinaer do'kfnrék finom emberek. Ha Jesz is valami javítás, azért fizetnek.

Csalódott.

Nem is ebédelt, szaladt haza a télikabátford itassa!, de csak a szobalány fogadta szánakozással.

— Hiába sietett Kovács bácsi.

A nagysasszonyék elutaztak. Csak ünnep másodnapján érkeznek visz- sza.

Még a kabátját is elfelejtette be- gonholmi, úgy kocogott haza a falu túlsó végére. Felesége nem is merte az eredményről kérdezni, csupán azzal jelezte, mennyire tudja a szerencsétlenséget, hogy abbahagyta a tepsi súrolását. Ügy érezte, ma már nincs remény. Ha most jött volna egy kis pénz. átmenne még Pötéékihez s venne egy kis lisztet, rr.ákot. Sütne kevéske kalácsot Az üzletek már bezártak.

CL / O S, elsőéves egyetemista fiú a tehetetlen részvéttől szorongatva figyelte szüleit. Szé- gyelte magát most mindenért. — Azért ií, hogy szülei pénzén jött haza az egyetemről, Debrecenből, azért is, hogy apja, anyja nyakán kell élnie, míg .itthon lesz. Sőt az az ő pénzükön kell visszautaznia, ráadásul a második félévi beíra- tással felmerülő költségeket is tőlük kell elfogadni. Hiába tandíj- mentes. pénz nélkül egyetemet végezni nem lehet.

‘— Kávás szabó talán megérezte fia gondolatait, mert remegő szájn- széllel, szó nélkül, az utolsó erőfeszítés észbontó lázával zöttyent le a varrógép mellé, hogy a harmadik s egyben utolsó eshetőséget megpróbálja. Hej, ha az sem sikerül!

Keskeny homloka rrerő ránccá

húzódott. Cémaszagú vékony nyakán meg-megvonaglott a szikkadt bőr, ahogy összeszorított szájjal a berregő varrógép fölé hajolt. Kopott, — szürkének is, barnának is nevezhető kucsmája alól mind több nedves hajszál csúszott halántékára, amelyet szinte átlátszóra puhított a sokévtizedes gürcölés. Szelíd barna szeme erősen nézte a tű

alatt végtelenül kanyargó varrásokat. Kimerült szemgolyója alatt meg-megrebbentek a megerőltetés okozta bőrtáskák. És verejték gyöngyözött bajusza szőrszálai között. Verejték gördült cirra tövéből is. Ott lehet még másfajta nedvességgel is keveredett, onnan, jóságos szeme sarkából.

Rövid, a selymek, szövetek, vásznak, szőrmék formálásától fehérre finomult ujjaival kétségbeesetten lódított egyst-egyet a gép ezüstfényű kerekén, mikor fordítani kellett a munkadarabon s a tű tánca pillanatra szünetelt. Ez a mozdulat a levegő után kapkodó kapaszkodása volt. Keskenyre pré- selödött mellkasa mind gyorsabban zihált, félig nyitott száján a kelmék sok -sok éven át beszippantott porrétege nyomta már inkább a levegőt, mint megviselt tüdeje. .Vékony csuklója gyér pilléin cérna- darabkák libegtek gépet hajtó lába mozgásának ütemére.

•— Na, hálisteimek, megvan *=“ mosolygott kényszeredetten, s ble- idegzett mozdulatokkal tolta ki maga alól a karszéket, fogta a seprűt, legyintett kettő-hármat a kabáton s már az ajtóból szólt vissza.

— Ennek sikerülni kell.., Majd kerítek én kalácsnakvalót.

]\Jem fizettek — ismételte kétségbeesetten s roskadían ült le a szegényes ágy szélére. Sovány arcát fél tenyerében szorongatta, dörzsölni kezdte nedves, sápadt homlokát, majd fejét félrefordítva hangtalanul rázta a zokogás,

— Ez az egyszál fiam van. ennek se tudok kenyeret adni. Szent karácsony estéje van ., A munkák elkészültek, holnap mennek benne

a templomba, örülnek, énekelnek.., De szép is. jó is az úi ruha... A nyomorult szabó meg egye a vízben eyúrt lángost

.......Az istennek

sz

ent angyala, mennyekből hogy alászátla..— idézte elkeseredetten a dicséretet — felállt és mec- megránduló válitaktoal. szemét föld- reszagezve kibotorkált a szobából.

Mikor fia megsokalta. hogy még mindig nem jött vissza, utána ment. Ott állt kiskabátban az eresz eílatt. a hideg falnak támaszkodva. Karja keresztlbefomva most mór csendesen emelkedő-süllyedő mellkasán s szemrezdülés nélkül, üres tekintettel nézett a ridegen sziporkázó égre. Csaik a száiaszéle görbült még lejebb. valami roppant keserű kiábrándultságba.

a karácsony. Eljött az egyetemista visszautazásának ideje. Félt szóbahozni. hogy vájjon miből fizeti ki a beiratkozást. Apja, a töpörödött kis szabó azonban nem hagyta, hoev úrnak készülő fia hiányt szenvedjen Ak- komap reggel kerek ötven pengőt nyomott a fiú markába.

■— Ne törődi vele. nekünk 5s marad — tuszkolta kifelé a fiút. mikor az fáió szívvel, megrendülve fogadta ért a pénzt.

Hát még ekkor hogy szenvedett, mikor egy hét múlva kapta Debrecenben a levehet: ..Ne haraeudi, fiam. hogy csak öt nengőt tudunk küldeni .., De tudod, nehéz így kézzel dolgozni JnWban mondva sokáig tart. mert b'dod. a génét e1- ’“-k. Airisic az ’ "in tanulsz.1"

Jizenhárom esztendő múltán most a karácsonyi békesség hangulata lebeg Kávás Lajos tanítóék szobáján. A karácsony fa díszei csillognak, villognak, mint a lüktető szív Remeg az angyalhaj. mint ahogy a boldogságban öi'dlkező szerelmeseket rázza az

öröm. Nagyanyó félszeg izgalommal figyel a kályha melletti sarokban. Nagyapó szégyenlősen matat mellette s pironkodva csitítia kezével, mikor suttogva rászól:

— Ülj már le. Pista, ügy izegsz. mint egy kisgyerek.

Kávás Lajos az izgalomtól pil- ledten néz lopva a feleségére, mikor az az utolsó szaloncukrot is ráakasztotta a fenyő illatos gajv- lyára. Csak ő vette észre azt a piciny biccentést, amivel a fiatal- asszony m.egadt« a jelt: „Mehetsz a gyerekekért!"

Míg a férfi kiment a szobából, az asszonyka azt a néhány pillanatot használta fel. hogy a fenyőfa mögötti kisasztallal eltakart valamin megigazítsa a ráborított térítőt.

Forró, szívdobogtató csendben döcögött a két kis csöppség a fa alá. szótlanul bámult világnaggyá tágult szemével a tündöklő varázslatra. A fiatall tanító remegő hangja sem zökkentette ki őket « csodálatból.

— Első ajándékunkat hadd adjuk a mi kedves, megfáradt édesapánknak.

Tovább nem tudta folytatni. Hiszen azoknak a meleg könnyeiknek olyan nehéz gátat szabni. Odalépett apjához, a szürke, cémaillatú kis szabóhoz. Megfogta gyenge kezét, odavezette a £a mögötti valamihez.

— Vegye le. édesapám a térítőt.

A7 öreg reszkető kézzel húzta le a fehértarka ruhát, aztán megállt, mintha megbénult volna. Térítőt tartó eres kezefejét lassan tolta előre és nagyonmagv gyöngédséggel borította egv fényes kerékre.

—> A gépem... az én kis varrógépem .., Hát. hát visszaadtad, kisfiam?

És hullt a könnye, mint a jóságom san muzsikáló májusi eső.

Tóth István