Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-13 / 269. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 november 13. EMBER A TALPÁN m A nyári forróság után e.gyre csí- pösebb, korán sötétedő napokkal köszöntött be az ősz. Hiába került tel melegebb öltözet, egy-két for­duló után mégis jól ese'.t leszállói pár percre a traktorról, megropog­tatni,, bemelegíteni az áthűvösö- dött izmokat. S ha már egyszer le­szállt róla az ember, nem nagyon akaródzott visszaír enni. így aztán a két-hárcm percből nyolc-tíz is lett, s végül — úgy este 10 óra tájban a kunmadaras! határban végleg leállt a legtöbb gép. így volt ez a Kossuth tsz föld­jén is. A szövetkezeti tagok fej­csóválva vették tudomásul a trak­torok „nyugovóra térését“. — Ha ez így folytatódik — gondolták, — megismétlődik a tavalyi eset, s képzeletükben megelevenedett a múlt évi decemberi vetés s meg­bokrosodni csak tavasszal tudó, úgyszólván önmaguk táplálására is gyenge csírákból nőtt vetések so­vány termése. A traktorosok közül azonban kevesen gondoltak erre. Néhány ,,nrindenttudó“ buzdítá­sára inkább azon morfondíroztak, hogy most nem lehet úgy keresni, mint tavaly. Tudomást szerzettt ezekről a gépállomás mozgékony, az emberek lelkivilágát jól ismerő párt titkára. Volt már ilyesmiről szó pár hét­tel ezelőtt is. Akkor Póka János traktoros példáját említve, min­denki által érthető számadást ké­szített a következőképpen: Tavaly Póka János az egyik területen 41 normálholdnyi munkát végzett el. Ezért 760 forintot kapott. Ezévben ugyanazon a területen 37.87 nor­málholdnyi munkáért (tehát több mint három normálholddal keve­sebbért) 746 forint ütötte a mar­kát. Ha ugyanannyit dolgozott volna, ír int tavaly, akkor még 22 forinttal többet is keresett volna az idén. Nem is számolva a termény­beli járandóságot, ami tavaly még nem volt, — A nevelőmunka ilyen példái, bár igen hasznosak, egymaguktoan nem sokat érnek. Olyanok, mint a vízcseppek, melyek csak akkor porlasztják el a sziklát, ha állan­dóan hatnak — gondolta a párt­titkár, s azon töprengett, mit kel­lene tenni. — A nyári időszakban még csak érthető volt a huza-vona. Akkor „agyonpatronáltak“ bennün­ket, sok esetben kivették kezünk­ből az irányítást. Most már azon­ban más a helyzet, szabadkezet en­gedtek nekünk. Mi lehet hát a kés­lekedés oka? — gondolkozott. •— Talán a párttagok példamutatásá­nak hiánya? Na, majd jobban szét­nézünk a határiban. Pár nap múlva kivette szabad­ságát. Bizton üdülni megy vala­hová, tételezték fel a többiek. Nagy veit aztán a meglepetés, amikor az esti műszakváltáskor Nádas Mi­hály, a párttitkár jelent meg a Kossuth tsz-ben dolgozó Hubai ■brigádnál, s annak rendje s rródja szerint átvette K. Szűcs Istvántól a traktort., Fiatal, mással mindég vetélkedő gyerek ez a K. Szűcs Pista. Nem igen akar elismerni nálánál jobb traktorost. Most azon­ban elismerően bólogatott látva, hogy a gép átvizsgálásánál, a szük­séges karbantartás elvégzésénél is beigazolódik, nemcsak a szavak­nak, hanem a tetteknek is embere a párttitkár. m Nádas elvtárs váltott vele még pár baráti szót, s azután meg­kezdte a szántást. Néhány forduló után az esti szürkületet az éj­szaka koromsötétje váltotta fel. Sárga íénycsóvájával világított a környéken dolgozó 13 erőgép ref­lektora, a párttitkárt olyan iz­galom kerítette hatalmába, mint évekkel ezelőtt, mikor először ült a kormánykerék mellé. Tudta, gon­dosan megvizsgálják majd munká­ját, s az Is igaz, hiányzik a min­dennapi gyakorlat. Még is meg kell mutatni, hogy lehet éjjel is dol­gozni, mégpedig nem akárhogyan. Fokozott erőfeszítéssel figyelte az irányt, nehogy vakbarázdát hagy­jon maga után. Tíz-tizenegy óra tájban azután el­halkult a traktorpöfögés. kialud­tak a reflektorok a környéken. — Legalább nem zavarják az álmu­kat — gondolta az egyik, a dolgo­kat könnyebbik végéről megfogó pa­rasztember a szomszédos tanyában. Ezúttal azonban tévedett. Nádas elvtárs traktora vígan pöfögött még éjfélkor is, pirkadatkor hasonló­képpen. Nemcsak az említett gaz­dálkodót, mást is gondolkodóba ej­tett ez. Nem hangzottak el nagy fogadkozások, de a következő éjje­len már háro-m traktor dolgozott, egészen reggelig, s az ötödik éj­szaka, — bár cudarul hideg esős idő kerekedett — valamennyi üzemképes traktor porhanyítottá a földet. Nádas elvtárs valami szóval ki r.em fejezhető melegséget érzett a szíve táján. Átázott ruhájáról, az éjszaka hidegéről megfeledkezve, mint legkedvesebb zenét hallgatta a traktorok tompa dübörgését. — Felszabadultan, boldogan mosolyo­don el. Az idén nem csalódnak bennünk a termelőszövetkezetiek. Szabadsága alatt öt éjszaka 21 mcrmálholdat szántott fel a párt­titkár. Beigazolódott tehát, hogy le­het éjjel is dolgozni, s keresni is, Ennyi munka ellenértéke ugyanis az üzemanyagmegtakarítási pré­miummal és minden egyébbel együtt 540 forint és 52 kiló ter­mény. A jó példának aztán sok követője akadt. Márkus János munkája ellenértékeként például október utolsó dekódjaként 16C0 forintot keresett. m A gépállomás állta is a szö­vetkezetnek adott szavát. Idejé­ben földbe került a mag. Igen nagy dolog az, ha figyelembe vesszük, hogy a gépállomás fennállása óta először érték el ezt. Az egyéniek­nek is nagy segítséget adtak. Ta­valy mindössze 4° holdat szántot­tak nekik, most meg már 800 kö­rül tartanak. Szép is a határ. Szí- vet-lelket melengető zöld pázsit­ként virulnak a vetések. Bő ter­més Ígérkezik jövőre. S joggal, ■büszke erre a gépállomás párt­titkára. Simon Béla, A CGT Országos Bizottságának ülése Párizs (TASZSZ) A CGT orszá­gos Bizottságának november 10-1 ülésén folytatódott a vita Léon Mauvais beszámolójával kapcso­latban. A szónokok többsége hang­súlyozta, hogy egyszerre kell har­colni mind a dolgozók alapve ő követeléseinek kielégítéséért, mind pedig a Nyugat-Ném etország fel­fegyverzéséről szóló londoni és pá­rizsi egyezmények ratifikálása el­len. Alain le Léap, a CGT főtitkára felszólalásában bírálta a kormány bel- és külpolitikáját. Kaidi, az algíriai Szakszervezeti Szövetség képviselője köszönetét mondott a francia dolgozóknak azért a segítségért, amelyet Algír munkásosztályának nyujto'-tak a szabadságért és a nemzeti függet­lenségért vívott harcában. (MTI). A Francia Unió haderői behatollak a patetlaoi ellenállási haderők átcsoportosítási övezetébe Peking. (Uj Kína) A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ jelentése sze­rint a Francia Unió Haderői ál­landóan behatolnak a patetlaoi csapatok Phongsali-i és Samnua-i átcsoportosítási övezetébe. Francia parancsnokság alatt ál­ló fegyveres banditák november 4-én elfoglalták a Phangsalitól het­ven kilométerrel északnyugatra fekvő U Neau repülőterét. Ugyan­az nap száz fegyveres bandita há­rom francia tiszt parancsnokságá­val Muong Khua térségében fosz­togatott és elhurcolta a helyi köz- igazgatási bizottság elnökét. Ezt megelőzően szeptember 26- án száz fegyveres bandita beha­tolt a Samnua tartományban fek­vő Hong Mon-toa és megtámadta a patetlaoi csapatok szálláshelyét. Október 4-én a Francia Unió haderői ötszáz fegyveres banditát, akiknek legnagyobb része a Csang Kaj-sek banda maradványából ke­rült ki, a phongsali tartományban fekvő U Neuába szállították, ahol a banditák felgyújtották az egész falut és vérfürdőt rendeztek a la­kosság között. (MTI). Bz ENSz közgyűlésének légügyi bizottsága különbizottságot küldött ki az agresszió fogalmának meghatározására A falusi nevelők első országos konferenciája elé Nagy örömmel vettünk tudomást arról, hogy az Oktatásügyi Minisz­térium novemberben megrendezi a falusi nevelők első országos konfe­renciáját. — Úgy érzem, — s ezzel igen sok nevelőtársam véleményét nyilvánítom — hogy ez a konferen­cia nagyon szükséges, időszerű 6 nagy eredményeket fog hozni. He­lyesen ismerték fel vezetőink, hogy dolgozó népünk általános művelt­ségének emelése, az új szocialista ember kialakítása elsősorban az ál­talános iskolában történik. 4 féltőbb taervek tennivalói Ahhoz viszont, hogy minden he­lyen, falun is be tudják tölteni is­koláink ezt a nemes hivatást, so­kat kell még mind nekünk, mind a minisztériumnak, mind a közbe­eső oktatási szerveknek tenni. A felsőbb szerveknek alaposabban meg kell ismenniök a falusi iskolák helyzetét, nehézségeit, a nevelők elgondolásait, nevelési problémáit, különösen azokat, melyek speciáli­san falusi problémák, a falusi élet adottságaiból, a falu helyzetéből adódnak, őszintén fel kell tárni a hibákat, a megoldásra váró felada­tokat. A nevelőknek részletesen meg kell ismerniök felsőbb oktatá­si szerveink terveit s véleményük­kel segíteniök kell azok tervező munkáját. Mit várunk n konferenciától ? Elsősorban azt, hogy konkrét, té­nyekből induljon ki és hozzon gya­korlati hasznú határozatokat, azok­kal a kérdésekkel foglalkozzon, me­lyek mindennapi életünkben, mun­kánkban előfordulnak. Foglalkoz­zon a konferencia az általános is­kolai tantervekkel és könyvekkel. Tárja fel az ifjúság fegyelmezetlen­ségének csaknem mindenütt fellel­hető indítóokait. Foglalkozzon az iskola, a család és a társadalom viszonyával. Vegye számba azokat a hibákat, melyek e három nevelési tényező szoros együttműködését akadályozzák, s melyek következ­ménye az egyhelyben topogó tanul­mányi eredmény, a tanulók udva­riatlan magatartása, a sok igazolat­lan mulasztás, stb. Mindezek nem­csak az iskola munkáját gátolják, hanem az olyan természetű falusi egység kialakulását is, amilyenre éppen napjainkban nagy szükség van. Foglalkozzon a konferencia a ne­velők társadalmi és kulturális te­vékenységével, a külturforradalom kérdéseivel azért is, mert még min­dig sc.k a babona, a hiszékenység faluhelyen, a nevelőhatású szórako­zásra pedig még kevés a lehetőség. Foglalkozni kell a párt, állami és tömegszervezetek, valamint a peda­gógusok viszonyával is, hogy to­vább mélyüljön és erősödjön kö­zöttük a kapcsolat, hogy a nevelők ne csak a pedagógus napon érezzék támogatásukat, elismerő szavukat. Sdk a kérdés. — Tudjuk, hogy minderre biztos választ adni, az összes problémákat megoldani ez az egy konferencia nem lesz képes. Nem is azt várjuk, hogy egycsa- pásra oldjon meg minden feladatot. Azonban e kérdések őszinte tár­gyalásával, a jellegzetes falusi pro­blémák feltárásával, — egy-egy konkrét, jellemző eset megvitatá­sával nagyon sokat segíthet s én hiszem, hegy fog is segíteni mind­nyájunk munkájában. Mit várunk a küldöttektől? Azt várjuk tőlük, hogy gondosan mérlegeljék községük, iskolájuk helyzetét, beszélgessenek el azok­kal, akiknek bizalmából a konfe­renciára mennek, hallgassák, kér­dezzék meg javaslataikat. A jóról is beszéljenek a konferencián, — mindarról, ami az elműt tíz esz­tendő _ munkájában eredményes és követésre méltó. De ne takargassák el a hibákat sem, őszintén tárják fel a falusi nevelők nehézségeit. Mi, falusi nevelők nagy remé­nyekkel tekintünk a konferencia elé és hisszük, hogy eredményes munkát fog végezni. Kislaki Gyuláné ált. isk. igazgató, Cserkeszőlő. Megalakult a jászboldogházai állattenyésztő szövetkezet Az elmúlt hónap 24-én válasz­tották meg a jászboldogházai dol­gozó parasztok a tenyészállatnevelő szövetkezet szervező bizottságát, s elhatározták, rövidesen meg is ala­kítják az új szövetkezetét. Már ak­kor tizenhárom egyéni gazda jelen­tette be. hogy tagja akar lenni a csoportnak. Azóta is szinte naponta jelentkeztek újabb dolgozó parasz­tok felvételre. A szervező bizott­ság november 6-ra hívta össze az alakuló gyűlést. Elfogadták az alap­szabálytervezetet. Eszerint a szö­vetkezet tagjai minden tenyésztésre alkalmas állatot felnevelnek. Rendszeres vemhe^fégi vizsgála­tot tartanak és a tejtermelés nö­velését tartják egyik legfontosabb teendőjüknek. Elhatározták, hogy évenként temyészállaibvásárt rendez­nek. A tél folyamán megszervezik a szakmai továbbképző tanfolya­mot és a tenyészállatnevelési szak- tanácsadást. Az újonnan alakult szö­vetkezet nagy népszerűségnek ör­vend a jászboldogházi egyéni gazdáik köréhen. A szombaton harminckét taggal megalakult csoportba hétfőn már hatan kérték felvételüket. A jászberényi járás több közsé­gében, így Pusztamonostoron és Jászárokszálláson is élénk vissz­hangra talált a jászboldogháziak kezdeményezése. Mindkét helyen hasonló állattenyésztő szövetkezet szervezésén fáradoznak a terme­lési bizottsági tagok. NcwYork (TASZSZ) Az ENSZ jogügyi bizottsága befejezte az ag­resszió fogalma meghatározásának tárgyalását. A bizottság 33 szava­zattal (Szovjetunió, Franciaország és mások) három ellenében (közte az Egyesült Államok) 14 tartózko­dással (közte Anglia) úgy határo­zata hogy különleges bizottságot alakít, minthogy szükségesnek mu­tatkozott összehangolni a külön­böző államoknak a kérdés tárgya­lása során felmerült eltérő néze­teit. A bizottságnak 1956-ban a közgyűlés XI. ülésszaka elé kell terjesztenie az „agresszió“ fogal­ma meghatározásának kidolgozott tervezetét. A különleges bizottság­nak munkája során figyelembe kell vennie a közgyűlés jelenlegi ülésszakán elhangzott megjegyzé­seket, valamint az előterjesztett határozati javaslatokat és módosí­tásokat. (MTI) Kiegészítették a Nemzetközi Sztálin Békedíjat odaítélő bizottságot Moszkva (TASZSZ) Tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Sztálin Békedíj Bizottság az utóbbi idő­ben már nem működött telje- lét­számmal, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a külföld demokratikus közvéleményének es a Szovjetuniónak következő képvi­selőivel egészítette ki a bizottsá­got: Anna Seghers (írónő, Német­ország), Szingh Szokhi (mikro­biológus, az indiai parlament fel­sőházának tagja), Antonio Banfi (a milánói egyetem professzora, Olaszország), Rigorij Vasziljevics Alekszandrov (filmrendező, Szov­jetunió). (MTI), A finn parlament elnöke ebédet adott a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttségének tiszteletére Helsinki (TASZSZ). K. A. Fager- holm, a finn parlament elnöke no­vember 11-én ebédet adott a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Finn­országban tartózkodó küldöttsége tiszteletére. Az ebéden megjelent Heljas és Kujala, a finn parlament két alelnöke, a parlamenti csopor­tok elnökei, a finn parlament Szov­jetunióban járt küldöttségének tag­jai, U. Kekkonen miniszterelnök, Virolainen külügyminiszter, Vaeli- kangas, a külügyminisztérium pro- tokollosztályának vezetője, Vuori, a külügyminisztérium politikai osz­tályának vezetője, a külügyminisz­térium más képviselői, K. Heiska­nen, a finn fegyveres erők főpa­rancsnoka, Rydman, Helsinki pol­gármestere, a Finn-Szovjet Társaság vezető munkatársai, a fővárosi la­pok főszerkesztői. Szovjet részről megjelent a» ebé­den a Szovjetunió Legfelső Taná­csának küldöttsége, élén A. P. Vol- kcwal, a Szovjetunió Legfelső Ta. nácsa Szövetségi Tanácsának elnö­kével, V. Lebegyev, a Szovjetunió helsinki nagykövete, valamint a nagykövetség felelős munkatársai. Az ebéden K. A. Fagerholm és A. P. Volkov, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa küldöttségének ve­zetője beszédet mondott, (MTI). SZOLNOKI VÁSÁR A baromfipiacon úgy érzi ma- ^ gát az emiber, hogy itt nem is eladok, vevők, ravaszkodnak, per­lekednek, nevetnek, gúnyolódnak, vagy cserélnek szíves szót. hanem mindenki csak csupán háziasszony. Vizsgázik az is, aki a pulykát árul­ja, az is, aki megvásárolja, — Hogy adja párját? — Száznyolcvan ... Tessék meg­emelni, milyen gyönyörű pulyka. — Súlya van 5 , , de sokat is apaszt. — Még akkor is többet ér, mint a 65 forintos csirke. — Az nem apaszt annyit. *— Dehogynem... Nekem rrond- ja? Mind a kettőt nevelem. — Hisz maga duplájáért adja, mint más., s — Tessék a pénz, hozzon nekem attól a mástól négy darabot 180- ért — kap ki a zsebéből két száz- forintost a pulykás parasztasszony. —• Adja százhetvenért? •— Vigye! nyomja a vevő kezébe nz idős. tisztes néni. mikor látja, hogy a körülötte állók a szomszéd kacsáit rrustrálgatják. A következő pár pulyka elkel ^száznyolcvanért. Ki milyen sze­mérmes, úgy birja az alkut, ami legtöbb asszonynak külön élveze­tet okoz. Odébb két gyönyörű vörös iz­landi kakas húsát tapogatja egy vasutas ruhás férfi. — Mire tartja galambom? A válasz hasonlóan kedves, le- " hét,- hogy tíz forinttal ol­csóbbra is tartotta menyecske, mint szándékozott. — Nyolcvan fo­rint aranyom. — Á, — nincs magának olyan kemény szive — hízeleg a férfi... Ideadja azt hatvanért is. — Magának már túliágy volna a szive... Hát akkor nekem mi hasznom rajta? ‘— -.... De a feleségem kiseprüz a házból, — azt mondta, többet ne merjek érte adni. — Azért még egy asszony se ha­ragudott, ha az ura szép kakast visz haza — nem féltem én ma­gát —• huncutkodik menyecske. A vasutas elérti. — De ez a rra- ga kakasa, azért adja hetvenért. — Adjon hetvenötöt..; Én is engedtem, maga is ráadott) Kész az üzlet. Aki egy óra múlva a baromfi- piacon járt, már csak néhány' árva pulykát, tarka kacsát talált- El­vitték volna a háziasszonyok dup­láját is, Valami különösen jólesett az em­bernek. Nincs meg már az az idegesséig. irigy ingerlékenység a piac hangulatában, mint néhány hónappal ezelőtt. Egyre több az áru, megtalálja számítását a dol­gozó paraszt is, meg a városi dol­gozó is. Jókedvűen tereferélnek az asszonyok, míg megállnak pihenni a tele kosarakkal. Vígan megy a főzés is, ha van mi; hazavinni a piacról. örül a munkásember, mikor este sült csirkével várja a felesége és másnap könnyebben jobban négy a munka. Több bú­tor, több cipő. textil készül. Van kedve a munkásnak többet ter­melni, mert a paraszt is megosztja vele a maga termelvényeit Minél több kacsa, zsír, tej jut a piacra, annál több cipő készül a Tisza Cipőgyárban, annál olcsób­ban kapja meg a falu népe. Minél többet vásárol a városi dolgozó, annál többet költhet na­gyobb állatokra a dolgozó paraszt. Jó meleg tejszag terjeng a tehén-!

Next

/
Thumbnails
Contents