Szolnok Megyei Néplap, 1954. november (6. évfolyam, 259-282. szám)

1954-11-14 / 270. szám

Negyvenharmadik csípés SZATIRIKUS OLDAL Apai gondok — Nem látod, hogy nem érek rá? Eredj anyuhoz, majd ő segít ;.a 1954 november 14. Bonyodalom egy komp körül Egyik értekezleten a minap fel­szólalt Debreczeni András, a mező­túri Törő Pál tsz elnöke. —• Három választási körzet van termelőszövetkezetünk területén. Az egyik körzetben nem sikerült a jelölőgyűlés. Ismerek arrafelé min­den tagot, öregeket, fiatalokat egy­aránt. Csodálkoztam tehát nagyon, hccy a jelölőgyűlésre nem jöttek össze. Ki is mentem hát közéjük és megkérdeztem, hogy mi a baj? — Hamarosan meg is tudtam, hogy a jelölőgyűlés sikertelenségé­nek a Kecskeméti Útfenntartó az oka Mégpedig azáltal, hogy vámot szed a kompon Szarvas felé. A helyzet ugyanis az volt, hogy egy- időben a tsz tagjai a komp hasz­nálatáért átalányt fizettek. Amikor a komp a Kecskeméti Útfenntartó kezelésébe került, az felmondta az átalányt s utasította a komp őrét, hogy annak rendje és módja sze­rint mindenkit vámoljon meg. Ek­kor hosszas tárgyalásokat folytat­tunk a Kecskeméti Útfenntartóval a komp ügyében, míg végülis meg­állapodásra jöttünk az átalány összegében, amely jóval magasabb volt az előző átalánynál. így ment ez egy darabig: tagjaink vám nél­kül használhatták a kompot. — Mostanában azonban az Ut­Knlákok egymás k5z5tt Jászárokszálláson 35 kulák nem teljesítette beadási kötelezettségét. — Az éccaka úgy megijedtem. Helyszíni elszámoltatás volt nálam. — Na és ... —• ... Aztán felébredtem... Fellendül as eresős-sport, avagy... fenntartó ismét visszaállította azt a rendet, hogy minden tsz tag kö­teles külön-külön vámot fizetni magamagáért, kocsijáért, stb. Eb­ből aztán komoly bonyodalmak származtak. A szomszédos Sallai tsz-nek egyik üzemegysége túl van a Körösön. Feltétlenül mindennap használják a kompot. Egyik nap 12 kocsijuk indult kukoricaszárat hor­dani. A kocsisoknál pénz nem volt. Az elnök utánuk küldte, a kocsi­sok azonban erről nem tudva — a komptól visszafordultak. A pénzt hozó tsz tag éí a kocsik elkerülték egymás*. A tizenkét kocsi egy na­pig nem dolgozott. — Hát nem lenne egyszerűbb és okosabb, ha a termelőszövetkezetek kezelésébe adnák a kompot? Ak­kor a fáradságos nevelő munkát nem gí’-Mná egy finom tollvonás, amelyet a Kecskeméti Utfentartó- nál valamelyik bürokrata húz egy papírra. Egy ilyen finom tollvonás néha nagyon sokba kerül. S ebben Debreczeni Andrásnak teljesein igaza van. P. i. A KEMÉNYÍTŐ Ezt a történetet öreg közben azt mondja az — „Van itthon, ami a agronómus barátomtól öreg juhásznak: „Hall- mosáshoz elegendő. —- hallottam. Úgy írom, ja-e, kevés keményí- „Nem a mosáshoz kell ahogyan ő mesélte: tőt ad maga ezeknek.1' morogta az őreg. — Maradjon rejtve a „Keveset?!’1 — hők- „Hanemhát minek? hely, ahol történt. A kent meg az öreg. — nyelvelt tovább azasz- megye egyik tsz-ének „Nem adok én ezeknek szony. — „Tán moso- juhászatában jártam, egy szemet se.1' „Mán dát nyit kend?1 „Moso- Az öreg juhász éppen pedig kell a birkának dát?!’1 — húzta össze etetett. Egyszercsak a keményítő1“ — erős- az öreg a szemöldö- azt mondja a bojtár- ködött az agronómus. kit. — „Méghogy mo- nak: „Szaladj csak a Az öreg tétovázott, zacskóért!“ A fiú sza- Előbb odasúgott a boj- ladt is. Olyan kétkilós tárnak: „Mondd, nem papírzacskót hozott, bolond-e?’- .— aztán Az öreg elvette tőle, szeme villanásával je- . ... kibontotta, belemar- ]9Zte hoev ió lenne a am’ keményítőt cSák koll, aztán valami lo- SllSf sS”l,í kW»«- hér port, vagy törme- hátha valami mégis léket szórt a vályúkba hibádzik az agronó­sodát?! A birkának lesz az. A kirelejzu- mát!“ — Az asszony aztán szaladt is a falu­ba. Mind megvette, Melegház dolgában A szolnoki Szabadság tsz terüle­téin lévő melegvízforrás hasznosítá­sa érdekében üvegházat kívánunk létesíteni. Erről már tárgyalásokat folytattunk a Fűtéstechnikai Vál­lalattal, a tervező vállalattal, a ki­vitelező vállalattal, a megyei ta­nács mezőgazdasági igazgatóságá­nak beruházási osztályával. A meg­beszéléseken a következő határ­időkben állapodtunk meg: Október elején az üvegház helyének a te­vezése. Ez meg is történt. Október 15-én felvonulás az építkezéshez. Ez nem történt meg. A kivitelezés megkezdése november 1-én lesz. — Ez sem történt meg. A melegháznak december 10-re készen kellenne lenni, hogy a tél folyamán Szolnok város lakosságá­nak friss zöldséget tudjunk biztosí­tani. Legyen segítségünkre a Jász- Kun Kakas, hogy a melegház de­cember 15-ig megvalósuljon a Sza­badság tsz-ben, Pege János főagronómus, Szolnok. az abrakra. „Mit szór kend?” — kérdezem tple. Az öreg felvonta bozontos szemöldökét: „Mit-e? ,.. Hát kemé­nyítőt ... Megrökönyödtem. — Kevés juhászt ismer­tem, aki jobban ért a birkákhoz, mint ő. Hunnan a csudából szedte ezt a keményí­tőt? Mondom is neki, hogy jobb lesz, ha nem szórja az abrak közé, mert még betegek lesz­nek tőle a birkák. Az­tán, hogy faggatom, el­mondja ám a kemé­nyítő sorsát. Azzal kezdődött, hogy egy fiatal agronó­mus került a környék­re. megnézte az öreg Szolnokon a Tófenék utcában térdigérő víz áll eső idején. „Ki a virágot szereti..." „Ki a virágot szereti, rossz em­ber nem lehet” tartja a régi köz­mondás. De lehet-e jó ember az, aki Szolnokon az Irodaház mellett a Jókai utca sarkán létesített kis parkból az elmúlt hét folyamán több mint 15 bokrot kitépett és el­hordta, feltehetően saját otthona díszítésére? Az ilyen ember nem jó ember. A virágot, parkot nem így kell szeretni. Aki ugyanis így szereti, előbb, vagy utóbb megbűnhődik érte. K U L O \ O S TÖRTEMET A karcagi Köztársaság, Damjanich és a bescnyszögi Béke tsz-ekben nem siióznak ZéK Na, mondjátok meg ti a véleményeteket... — Valami kedves dolgot mondhattak az elnökünk­nek , i, mus kobakjában. Végül is győzött ben­ne a tudomány tiszte­lete. ő maga nem igen vett a kezébe könyvet, az agronómus meg esz­tendőkig tanult fene nagy könyvekből. „Biz­tosan valami új dolog“ — forgott a gondolat az öreg agyában, aztán csak hallgatta a fiatal agronómust, amint ke­ményítőről, fehérjéről, szénhidrátról beszélt a birkákkal kapcsolat­ban. A keményítő meg­ragadt a fejében. Másnap már mondta is az asszonynak: — , Eredj csak be a fa­luba. oszt vegyé kemé­nyítőt1'. „Minek az?’1 birkáit. Szemlélődés — kérdezte az asszony. „Látja, most mán csak ez a kevés van belőle“ — emelte meg az öreg a zacskót. — „Azt adja oda az asz- szonynak mosásra” — mondtam neki. — „Birka dógában pedig ne hallgasson kend senkire se, még rám se. Jobban ért kend ahhoz, mint hat agro­nómus.1“ Erre az öreg odapis- lant a kisbojtár felé: „Na, ládd-e, mégiscsak hasznos dolog lett vóna a kisbalta megtanítani azt az agronómust, hogy becsületes, embe­ri nyelven beszéljen: hogy abrak meg szé­na ... merthát tanuld meg fiam, hegy abban van a keményítő, a takarmányban1’. Rémes eset A Tisza Cipőgyár lakótelepén lévő népboltban rossz minőségű borot­vapengét lehet csak kapni. Mit ijedezik? Még azt hiszik, hogy a borotvapenge gyártól jött. A jásskiséri gépállomáson még mindig nem tisztították ki a tavasszal leadott meleg téli ruhákat. i— Kipucolom már. Mit szól Kovács Jóska, ha piszkosan kerül l hozzá,,, " —

Next

/
Thumbnails
Contents