Szolnok Megyei Néplap, 1954. október (6. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-08 / 238. szám

SZOLNOKMEGYEl NÉPLAP

1954 október 8.

Jacques Duclos nyilatkozata a Dides-Haranes üggyel kapcsolatban

A dolgozókkal való szoros kapcsolat megkönnyíti a tanács munkáját

Csendes kopogás után kinyílt a községi tanácselnök irodájának ajtaja. A járási tanács elnökhelyettese halkan köszönt.

— Szabadság elvtársi • "Aztán leült, sorra nézte a tanácsülések jegyzőkönyvét, megkérdezte, a határozatok közül melyiket, hogyan hajtották végre, érdeklődött a község minden ügyes-bajos dolga iránt, bírált, dicsért, tanácsokat adott. Ha valamelyik dolgozó paraszt éppen betévedt az elnökhöz, azzal is kedvesen, szíves szóval elbeszélgetett. Aztán ,pár óra múlva tovább ment. Nem vitte lába egyetlen lakóházba sem. Nem volt ebben semmi csodálatos. Ez volt a szokás akkoriban — úgy másfélévvel ezelőtt — a kunszentmártoni tanácsnál.

De, ahogy a nap érleli a növényt, ahogy kibontakoztatja a virágot, ahogy az évek hosszú sora ifjúvá növeszti a gyermeket, emberré az ifjút, úgy változnak azok a kommunisták, akik szívükön viselik a nép sorsát, akik nem röstellik bevallani, ha valahol hibáztak; úgy változott, — a megszokott kifejezéssel élve — szinte gyökerestül a járási tanács munkája is, köztük az elnökhelyettesé, F. Tóth József elvtársé.

Őszülő hajú, mosolygós ember F. Tóth elvtárs. Az arca nevető ráncai arról „árulkodnak’. hogy a jókedv, az emberszeretet, a bizakodás mélyen ott él a szívében. Az esztendők nem keserű életbarázdákkal tarkították ezt az arco*. hanem inkább mély élettapasztalatot véstek rá. A régi rossz módszerekről, az új munka tapasztalatairól kérdezzük.

■ — Nem is tudtam igazában azelőtt megérteni, hogy ha nem vagyunk eleget a dolgozók között, kicsit kimaradunk az élet sodrából Azelőtt-ha kimentem egy községbe, beültem a tanácselnökhöz. „No elvtárs, hogyan álltok?'1 A falon kívül ritkán jutottam. Mi lett ebből? Az emberek alig ismertek. Ha tanácsülésen, kisgyülésen résztvet- tem, itt is, ott is suttogták a szomszédnak „kj ez az idegen?” Mintha megütöttek volna. Ha, meg is tudták ki vagyok, akkor sem igen jutott eszükbe odajönni hozzám.

Ma már megértettem: előbbrejutni, a poszton, — ahová a nép bizalma helyezett bennünket — helytállni csak úgy lehet, ha ott élünk a dolgozók között, annyira, mintha szinte egymás kezét fognánk, 1

Kis, látszólag apró „történetek'" beszélnek az új munkamódszerről, s eredményeiről. A kommunistáik többet vannak az emberek között, az emberek megismerték, megszerették őket, bizalmuk megnőtt, sérelmeikkel bátrabban _ fordultak hozzájuk.

A mi törvényeink mindenkor a népet, a nép igazát, jólétét szolgálják. Éppen ezért minden kommunistának legszentebb kötelessége, törvényeink szigorú betartásán őrködni. A kunszentmártoni dolgozók az utóbbi hónapokban az eddiginél jobban érzik ennek az őrködésnek áldásait.

F. Tóth elvtárs Cserkeszőllőn tartott kisgyűlésén már nem kérdezték a dolgozó parasztok, ki 6.

Ellenben megkérték, intézze el vetőmag problémájukat. (Azóta ez a kérdés rendeződött is.) Tiszainokán jártában Szentesi Imre dolgozó paraszt fordult hozzá, hogy egy éve húzódó földügyében legyen a segítségére. Jogos panaszát pár napon belül orvosolták. Kávási Zsigmond elvtárs, járási tanácstaghoz, azok a dolgozó parasztok fordultak, akiknek tanyája a tagosításkor a héki állami gazdaság területére került. Most — az ég tudja, milyen indokkal — kártérítés nélkül le akarták a tanyákat bontani. Kávási elvtárs azonnal intézkedett, s akiket illetett, megkapták a kártérítést.

Sokan hajlamosak vagyunk arra, hogy egy egy sérelmet, úgvne- yezett „egyénj problémát*' lekicsinyeljünk. Ez veszélyes, mert minden embernek az ő egyéni problémája a „nagy ügy”. A vezetőknek emellett még másra is kell gon- dolniok. Arra, hogy az egyes személyi panaszok nagyon sokszor, mint finom műszerek, jelzik egy- egy terület mozgását. Bizonyítsuk be ezt a kunszentmártoni járás példájával. (Ezzel egyidőben bizonyítjuk már azt is, hogy itt ‘— ha még nem is mindig, — de már kezdenek felfigyelni ezekre a jelzésekre.) F. Tóth elvtársat egy ízben Öcsödön megállította egy idős parasztbácsi azzal, hogy sertése beoltásáért 65 forintot kértek. (Tudvalevő, hogy kormányunk törvényben írta elő az ingyenes oltást.) F. Tóth elvtárs ráemlékezett, hogy mások is fordultak hasonló panasszal a tanácshoz. Hogy ne szaporítsuk a szót, az ügyben folytatott vizsgálat vége az lett. hogy a járási állatorvost azonnal felfüggesztették állásából. A két-három panasz komoly, az egész járás területére kiterjedő visszaélésre hívta fel a figyelmet. — Még ma is hálás F. Tóth elvtárs az öcsödi parasztbácsinak.

De az ilyen jelzések nemcsak „külső'1 hibákra figyelmeztetnek. Gyakran fellebbentik a fátylat a tanács munkájában elkövetett hiányosságokról is. A tanácstagok fogadóóráján, — mások levélben — többen felvetették, hogy adókivetésüket nem pontosan állapították meg. A panaszok alapján alaposan megnézték a tanács vezetői a pénzügyi osztály munkáját, s megállapították, hogy a bevételi csoportnál komoly adminisztrációs hibák vannak, s intézkedtek ezek megszüntetése iránt.

A dolgozókkal való személyes kapcsolatok megerősödése megnövelte az írásban beérkezett levelek, kérések, panaszok számát, s növelte ugyanakkor a tanács részéről a felelősséget ezek jó és gyors elintézéséért. Míg augusztusban a tanácstagok fogadóóráin tíz dolgozó mondta el problémáját, szeptemberben már huszonhármán keresték fel választott vezetőiket, hogy segítségüket kérjék ügyes-ba- ios dolgaikban. A panaszok sokfélék. Szegi Sándor Cserkeszöllőről ahhoz kérte a segítséget, hogy egy mázsa 4 kg. búza követelését egy év után végre megkapja a legeltetési bizottságtól. IX. hó elsején kérte ezt, 14-re elintézték ügyét.

De nem lennénk hívek az igazságihoz, ha azt írnánk, hogy most

már minden rendben van ezen a

téren, ma már nem is lehet hibát találni a dolgozók ügyeinek intézésében. A tanácsnak van egy nagy könyve. Pontosan megjelölik ebben, mikor érkezett egy levél, vagy mikor hangzott el valamilyen panasz egy tanácstag fogadóóráján, s azt is, mikor intéződött el az ügy. De néha a számok, dátumok, esetleg a gyorsaságra való törekvés, háttérbe szorítják magát az embert. Pedig nem mindegy az, hogy hogjsan intézünk el egy kérdést, megte- szünk-e mindent amit csak lehet abban az ügyben. Dávid András kunszentmártoni lakos 5 és fél ■holdnyi földjéből fél holdat lehasítottak csatornaépítkszés miatt. Erről a területről az idén már nem takarított be semmit. Azért adót. beadást még teljesített utána. Kérte annak elintézését, hogy jövőre mentesítsék mindezektől. Jogos a kérés, teljesítették is. De azt már nem közölték vele -— igaz Dávid András nem is kérte, — hogy például az e terület után teljesített terménybeadásnál is megkaphatja a szabadpiaci és a beadási ár közötti különbséget.

Javítanivaló tehát van még. Ez a véleménye a tanács titkárának, Sebestyén elvtársnak is.

■— Csak most, amióta többet vagyunk a dolgozók között, érezzük, mennyivel jobb, szebb így a munkánk. De még mindig nem dolgozunk úgy, ahogy kellene és ahogy szeretnénk. Még nem mindenütt nyertük meg a bizalmat. Választott ember pedig csak úgy vezethet jól. ha nyugodt lehet: megmondják az emberek neki, amit helyeselnek, meg azt is, amit nem. Öcsödön például csak a tanácselnök leváltása után mondták egymásután a dolgozók, hogy „ideje volt már*’. De már van fejlődés, s ezt talán ott lehet legjobban lemérni, hogv már lassan dicsérnek is a mi területünk lakói. Öröm hallgatni, ahogy például a tiszakürti tanácselnököt emlegetik. Mintha apjuk lenne, úgy beszélnek róla. Vagy Scós elvtársat, a járási tanács elnökét.. Szinte mindenki tudja, hogy van egy kis „mindentudó” könyvecskéje, ebbe belejegyzj amit lát. hall. tapasztal, amit kérnek tőle. S a kiskönyvben nincsen egyetlen elintézetlen bejegyzés sem.

IVe is legyen. Ne legyen egyetlen kommunista vezetőnk, egyetlen olyan tanácstagunk sem, akinek könyvecskéjében elintézetlen bejegyzés van. Járjanak az emberek között, nézzenek, lássanak, halljanak, s erejük megtízszereződik a tömegek alkotó erejével, okos eszével.

Remete Ibolya.

Jugoszláv-olasz megegyezés Trieszt kérdésében

London (MTI). Hírügynökségi és rádiójelentések szerint Jugoszlávia és Olaszország között megegyezés jött létre Trieszt jövőjéről. Olaszország és Jugoszlávia londoni nagykövete a keddre virradó éjszaka parafáiba a megegyezést.

Az angol rádió úgy értesült, hogy az olasz csapatok várhatóan október 2I-én vonulnak be Trieszt angol-amerikai övezetébe. (MTI).

Párizs • (MTI). Az úgyenvezett

Dides-Baranes üggyel kapcsolatban szerdán a francia hivatalos szervek folytatták a kihallgatásokat.

Kihallgatták D'Astier De La vi- gerie-t, Waldeck-Rochet-t és Jacques Duclost, valamint Jacques Duclos titkárát. A párizsi bíró iá gon szembesítették velük Baranest, aki — mint ismeretes — a Francia Kommunista Pártiba beépített rendőrspicli volt.

Jacques Duclos nyilatkozatot tett az őt kihallgató szervek előtt — és nyilatkozatát később újságírók előtt is megismételte, Duclos kijelentene:

„Bíró ur, ön megidézett engem, mert szükségesnek tgrtia kihallgatásomat az igazság kiderítéséhez. Nekem is minden vágyam, hogv hozzájáruljak az igazság kiderítéséhez és néhánv megjegyzést kívánok önnel közölni:

1. Először is meg szeretném jegyezni, mennyire felháborító becsületes emberek számára, hogy kihallgatják őket csak azért, mert egy olyan provokátor megvádolta őket, akinek a viselkedése világosan mutatja, hogy kommunistaellenes rágalmainak semmiféle jelentőséget nem szabad tulajdonítani. ?— Baranesről akarok beszélni.

a) Baranes Dides rendőrügvnö- ke, Dides a megszállás alatt a Gestapo szolgálatában állt;

b) Delarue barátja, aki a náci megszállás idején francia hazafiakat kínzott meg;

c) Kommunistaellenes cikkeket szállított a „Le Figaro” című lapnak, ahol menedéket keresett, mielőtt Dideshez fordult:

d) A Kjmmunista Párt soraiba befurakodott provokátor, akinek a tegnapi hitleristák és a mai mccart- hysták nyomdokain haladó ellent- mondámondásos kijelentései arra valók, hogy ártsanak a kommunista pártnak.

2. ) Miután ezt elmondottam', fontosnak tartom kijelenteni: kü- nösnek tartom, hogy egy ilyen ügy, amelynek kiinduló pontja Dides letartóztatása és egy nála talált nemzetvédelemmel foglalkozó jelentése elkobzása, kommunistaellenes irányba terelődik, mintha azt akarnák elhitetni, hogy kommunista ügyről van szó. Megálapított tény, hogy Dides magánál hordott egy titkos okmányt és, hogy ennek az okmánynak első példánya letartóztatásakor már nem volt birtokában. Dides előző nap este az amerikai kémelhárító szervek titkos szolgálatának egyik ügynökénél vacsorázott. Miután ismert dolog volt, hogy Dides a Gestapo szolgálatában állott, az amerikai kéirp elhárító szervek titkos szolgálata fehérre mosta. Könnyű megérteni, hogy ez a rendőr semmit sem akar megtagadni ezektől la szervektől. Jogos feltenni azt a kérdést, hogy a nyomozás miért nem folyik ebben az irányban. Az amerikai titkos szolgálat közbelépése annál is világosabban tűnik ki, mivel még egy különös személyiség van belekeverve ebbe az ügybe. Delarue-ről van szó, aki a megszállás alatt kínozta a hazafiakat és ezek között számos kommunistát. Miután húsz évre elítélték és miután 1947-ben egy ismeretlen személy segítségévei megszökött. nyugodtan élt Fontenay Sous Bois-ban, Dides, valamint Baylot volt rendőrfőnök védnöksége alatt. Még nem hallottuk, hogy

bűnpártolás1 miatt eljárást indítóttak volna ellenük. Sőt, mi több, ez a bűnöző hamis névre útlevelet kapott Baylot és Marrtinaud-Deplat szerveitől. Delarue ezzel a hamis útlevéllel kisérte Didest az Egyesült Államokba, ügy vélem, hogy ebben az irányban is kellene folytatni a nyomozást. Egy amerikai zsoldban álló szervezettel állunk szemben, amelynek célja, hogy Franciaországban támadja mindazokat, akik nem hajlanak meg Washington parancsai előtt. A vizsgálatnak azt kellene felfednie, hogy valójában kik azok, akik ezt a nemzetellenes és köztársaságellenes szervezetet irányítják.

3.) Ebben az ügyben politikai kérdések is szerepelnek. Kétségtelen, hogy a kommunistaellenesség madárijesztőjét rángatva, politikai ellentéteket akarnak szítani, amelyek arra irányulnak, hogv Frap- ciaország elveszítse az EVK visz- szautasítása által szerzett előnyeit és amelyek uj alakban akarják elfogadtatni a német militariz- mus újjászületését.

Mint már annyiszor, amikor arról volt szó, hogy ártsanak Franciaországnak, most ismét a kommunistaellenes mesterkedésekbe bocsátkoznak. Mi megvetéssel utasítjuk vissza mindezeket az ellenünk irányuló nevetséges mesterkedéseket, amelyek csak megismétlései annak, amit a reakció a munkás- mozgalom ellen mindig használt. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az igazság legyőz; a francia mccart- hysták klikkjének sötét mesterkedéseit*’ — jelentette ki Jacques Duclos.

*

D’Astier De La Vigerie kihallgatása során megcáfolta Baranes légből kapott vádjait.

Waldeck-Rochet tiltakozott a „La Terre” című kommunista újságnál lefolytatott házkutatás ellen, majd kijelentette, hogy sohasem ismerte Baranest. Hozzáfűzte, hogy most, amikor Franciaországgal el akarják fogadtatni Németország újraíel- fegyverzését, diszkreditálni akarják a kommunista ' pártot, amely vezeti az újrafelíegyverzés elleni harcot.

A szembesítés alkalmával Baranes kénytelen volt elismerni; hogy soha nem ismerte Waldeck-Ro- chet-t. „Elismerem, hogy hazudtam’* — mondotta. Delarue még mindig szökésben van. (MTI),

Megkezdődött a vita az olasz szenátusban a trieszti egyezményről

Róma (MTI). Szerdán megkezdődött a vita az olasz szenátusban a Triesztre vonatkozó olasz—jugoszláv egyezmény felett. A vitát előreláthatólag ezen a héten befe- jelzik, mégpedig bizalmi szavazás formájában.

A szerdai felszólalók többségé az ellenzéki pártokat képviselte, s az egyezmény ellen foglalt állást, A Kommunista Párt nevében Velio Spano emelkedett szólásra, aki elitélte az egyezményt és határozati javaslatot terjesztett elő a párt nevében. A határozati javaslat helyteleníti az egyezményt és hangsúlyozza, hogy az egyetlen megoldás; a békeszerződés alkalmazása, amely előirányozza Trieszt szabad terület létrehozását. (MTI),

Gyárfás Miklós:

LEBOURG TÁBORNOK HALHATATLANSÁGA

— Elbeszélés —

(Folytatás.)

szép Chapelier kisasszony büszkén nézett a zavarában piruló matrónára. Az az erkölcsi erő, amelyet az ifjú hölgy saját gya lázatos helyzetéből merített; még nemesebbé tette arcélét. '-n.

—Mi nagyon hálásak vagyunk Chapelier kisasszonynak — hódolt az államtitkár hangja — az ő önfeláldozása sok kellemetlenségtől kímélj meg a kormányt és a tábornok úr emlékét. Ha a parlamentben ezekután valamelyik izgága képviselő Lebourg tábornok öngyilkosságának okát feszegetné, emelt fővel felelhetjük, hogy az ok: Chapelier kisasszony.

Az államtitkár hangja olyan volt, mint a költőé, aki élete legszebb sorait olvassa.

— Azt hisszük, ennek a nagy gyásznak pillanataiban, hogy a kegyelmes asszony átérzi: a haza iránti hűség fontosabb, mint az. hogy a tábornok otthon egyszer-kétszer hűtlenkedett-e vagy sem. Ezért kérjük, kegyelmes asszonyom, szentesítse a tervünket.

A nemzet özvegyének lelkében hatalmas viharok dúltak e pillanatban. Olyan viharok, amelyek leírására ember nem vállalkozhat. Kétségbeesve tördelte a kezeit.

■— Istenem — suttogta — Gustave soha életében nem lépett félre.,,

• írt Ezt mj tudjuk, kegyelmes asz- szonyom — tárta szét karjait az államtitkár — sajnos, a tábornok úr családiassága teljesen hasznavehetetlen az utókor számára.

z özvegy álomkönnyű zsebkendőjével megtörölte a szemét.

«— A családfő mintaképe volt,,,

— sóhajtotta.

*— Istenem, á lónak négy lába van, mégis megbotlik — vált türelmetlenebbé a részvétlátogató államtitkár hangja.

■— Soha nem volt titka előttem — emelt le egy újabb könnycseppet az özvegv.

*— Nem volt titka, nem volt titka

— remegte az állami látogató hangja, de most már nem a részvéttől — hát aztán... Chapelier kisasszonynak nem tudott ellentállni! így aztán mégiscsak lett titka .., Gondolja csak el, kegyelmes asszony, egy hatvanéves kiszáradt k,óró és egy ilyen ragyogó, izgalmas fia’al lány! Hát csoda, ha elveszítette a kegyelmés úr az eszét és megcsalta önt, kegyelmes asszony?

— Az nem lehet! Mindig igazat mondott! — kiálltotta az özvegv.

— Hazudott! Rá se tudott önre

nézni kegyelmes asszonyom. X ke- gyemes úr minden gondolata Chapelier kisasszony volt. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy belebo- londuljon az ember egy ilyen nőbe. ,, Ezt történt a tábornok úrral is.., Ezért volt az utóbbi időben olyan hallgatag itthon .,.

*— Ez igaz? . j — dermedt meg az özvegy.

— Ezért fordult elő, hogy néhányszor nem töltötte itthon az éjszakát .,;

— Ilyenkor a hadügyminisztériumban ülésezett — ragadta meg a tá- bornokné keze az imakönyvet.

*— Egy szó sem igaz ebből, kegyelmes asszonyom. Az öreg kujon azalatt Chapelier kisasszonynál buzgólkodott.

A matróna elpirult. Az ifjú hölgy

nem. 1

Ai államtitkárt tovább ragadta a hazafiúi szenvedély.

■— De Chanelier kisasszony megunta őt — kiáltotta — s hiába kö- nyörgött a boldogult tábornok úr, nem feküdt le neki többet.., Szegény tábornok úr nem bírt magával. a szenvedély megőrjítette őt, isten nyugosztalja .,, így nyúlt revolverhez Franciaország nagy Ti a, nem politikai okokból, hanem egy ilyen ribanc miatt.., — és az ifjú hölgyre mutatott.

Chapelier kisasszony Öntudatosan, büszkén nézett a tábornokáéra, ö mindezt vállalja. Ne késlekedjék hát az özvegy sem meghozni az áldozatot.

^ tábornokné valóban szerette a férjét és rettegett attól a gondolattól is, hogy elzárja a síron- túli sikerek esélyeitől. Isten őrizzen attól, hogy drága férje halála a legjobb köröknek kellemetlenséget szerezzen. Gustave Lebourg nevét nem lehet kozkáztatni. Úgy gondoljanak rá, mint a kormány iránti hűség mintaképére. Csak be ne szennyezzék a nevét a kommunisták és más kellemetlenkedőik.

És ekkor a gyászteli özvegyi szív emlékezni kezdett arra, hogy a tábornoknak az utóbbi időben valóban voltak titokzatos útjai. Talán ott járt ennél a szép ringyónál. Miért is ne? Hozzá hűvös volt és kimért. Persze, mindennek megvan a maga oka. A tábornokné sohasem állt volna hazug ügy * mellé. Nem! Most is felismerte az államtitkár szavainak igazságát, de any- nyira, hogy egyszerre csak gyűlölni kezdte ezt a lányt. Igen. Gustave egészen biztosan a szeretője volt. Nem is áltatta magát tovább a derék tábornok hűségével. És igazán fájni kezdett a szíve,

— Rendelkezésére állok", államtitkár úr — tolta félre az imakönyvet és szeme fenségesen csillogott.

Prunelle úr elégedett volt küldetése sikerével. Mielőtt azonban eltávoztak volna Chapelier kisasz- szonnyal, hogy az újságírók kérdései elé álljanak, az államtitkár mégegyszer mélyen meghajolt a tábornokné előtt.

•— Sajnos, az emberek olyan aljasak és hitetlenek, különösen a hírlapírók . =; Talán még Chapelier kisasszonynak sem hinnének. s. Ezért arra kérném kegyelmes asz- szonyom, hogv méltóztassék megajándékozni Chapelier kisasszonyt a tábornok úr egy pizsamájával.. , C amikor Lebourg tábornok özvegye átnyújtotta Ohapeli- er kisasszonynak a pizsamát, mintha mégegyszer revolver dörrent volna. Ebben a pillanatban halt meg igazán a becsületben megőszült francia katona s lépett át a kormány rezesbandájának hangjai között a halhatatlanságba egy másik, egy szoknyabolond, fiatal Iá-» nyok után kajtató vén kecske. .

(Vége).