Szolnok Megyei Néplap, 1954. július (6. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-08 / 160. szám

4

SZOLNOKMBOYEJ NCPLAP

1954 Július 8.

A SZÁMOK TÖRTÉNETE

Á matematika nagyon régi tudomány, talán a legrégibb minden tudomány között. Ez természetes is, hiszen matematika nélkül nem fejlődhetett volna ki sem a csillagászat, sem a földrajz; sem a mechanika, a számok tudománya nélkül elképzelhetetlenek az építkezések, a műszaki, a gazdasági és a természettudományok. Az első emlékek, amelyek a múltbeli népek számtani ismereteiről tanúskodnak, hat-hétezer évesek. Ezekből az emlékekből azonban az is kitűnik, hogy már azelőtt többezer évvel kezdtek számolni az emberek.

ED

Az Ősközösség! társadalom vége felé vált először szükségessé a számolás. Nyájaik voltak az embereknek, fejlődésnek indult a mező- gazdaság és nyilván kellett tartani a közös- és a magántulajdon gyarapodását, vagy csökkenését. A mezőgazdasági műnk álatokat pontosan meghatározott időben kellett elvégezni s ezt is csak a napok számlálásával valósíthatták meg. Tehát nem matematikusok, l anem egyszerű földművesek látták szükségesnek a számolást. Olyan emberek, akik kizárólag számolással foglalkoztak, csak a rabszolga-társadalom fejlettebb szakaszában lehettek, amikor már a társadalom képes volt szolgálataikért eltartani azokat is, akik közvetlenül nem vettek részt a termelő munkában. /Addig azonban a matematika hosszú és nehéz utat tett meg.

Ül

Kezdetben az ember nem adott nevet a számoknak. Ahhoz, hogy számolhasson, külön eszközre volt szüksége. Először az ember saját kezét használta „számológépnek''. A kéz ttjjain meg tudta mutatni, hány jószág volt a nyájban. Újabb hosszú idő telt el, amíg az ember arra is rájött, hogy a kéz ujjat alkalmasak számtani műveletek elvégzésére is. A kéznek ezt a szerepét a különböző népek egymástól függetlenül fedezték fel. Érdekes megjegyezni, hogy számos nyelvben az „öt" nemcsak az ötös számol jelenti, hanem ugyanúgy a „kéz", „ököl" jelentése is. Így például az egyiptomi és mexikói nyelvben.

Az ujjak azonban Igen korlátolt számolási lehetőségeket adtak az embernek. A határ először ötig majd 10-ig, később pedig 20-ig terjedt. Érdekes, hogy egyes nyelvekben ugyanaz a szó jelöli az „ember” és a „húsz’' fogalmat. Ennek az a magyarázata, hogy az ember képzeletében a „húsz" annyit jelenteti valamiből, amennyi ujja egy embernek van.

Ül

Ä számolás határainak kiszélesítése érdekéiben a különböző népek más és más eszközökhöz folyamodtak. Sajátságos „számológépeket" készítettek, amelyekben kavicsokat és csontocskákat használtak számolásra. A „kalkulálás“ szó például a latin „calculi" szóból származik, amelynek alapjelentése „kö- vecskék.-1 Az orosz nyelv „scsot" szavának alapjelentése „csomtocs- ka.“ Ezeknek a szavaknak az eredete világosan megmutatja, hogyan «zámoltak őseink.

Nézzük meg most, milyen volt a régi rómaiak számológépe, az „abakusz.“ Egy táblát függőleges vonásokkal egyeínlő részekre osztottak be. Jobboldalt az első rész az egyeseket, a második a tízeseket, a harmadik a százasokat jelölte és így tovább. Tehát ugyanaz a kavics az első részbe helyezve .egyet, a másodikban tízet, a harmadikban százat stb. jelentett. Ez a „számológép" nagyon régi és valószínűleg a régi Kínából és a régi Koreából ered, Természetesen ennek a „számológépnek" is megvoltak a maga határai.

EH

A régi egyiptomiak már ismerték a hatjfegyű számokat, amikor pedig felvirágzott a kereskedelem a Nílus deltájában, számismereteik elérték a tízmilliót. Egykori leletek azt bizonyítják, hogy az asszírok már ennél magasabb számértékeket is ismertek. Sőt a régi szlávok egy ősi kézirat tanúsága szerint már 50 jegyű számot is ismertek.

Az ember csak akkor jött rá, hogy számolni a végtelenségig lehet, amikor a szám fogalmát már külön tudta választani a számolt tárgyak fogalmától. Kezdetben az ember csak „két lóról«, „hat kavicsról“, vagy „hat prémről« tudott beszélni, de még nem ismerte a „kettőt“ és a „hetet", mint önálló fogalmat. Hosszabb idő telt el, amíg az ember észrevette, hogy a „hat kavics“ és a „hat prém« között bizonyos azonosság van és ez az azonosság a két tárgy száma! Csak mikor ezt a tulajdonságot észrevette, akkor adott az ember nevet a számoknak, A „szám" mennyiséget, nagyságot, sokaságot jelentett. Éppen ezért az ember kezdetben az „egyet“ nem tekintette számnak. Ez a felfogás még a középkorban is elég elterjedt volt.

EH

Azután a számok jelölésére h szükség volt. Igen egyszerűek például a római számjegyek, amelyek alapját egymásmellé írt vonalak képezik. A római ölős jele egy kéz körvonalát jelképezi, a római tizes viszont két keresztberakott kéz körvonalát. A régi ztidók is görögök az ABC betűit használták a számok

jelölésére.

Az ilyen számjegyekkel azonban nehézkesen ment a számolás, igen bonyolulttá tették a számtani műveleteket. Képzeljük csak el, milyen nehézkes volna a Föld és a Nap közötti távolságot, vagy pedig egy molekula nagyságát például római számokkal kifejezni! Már Archimedesi, az időszámításunk előtti

III. században élt nagy görög tudós is megállapította, hogy a számok sora végtelen. Ha tehát minden számot, illetve számmennyiséget külön jellel jelölnénk, végtelen sok jelre volna szükségünk, ami elképzelhetetlen. Még az olyan jelölés- rendszer használata is lehetetlen a gyakorlatban, amelyben a jelek száma megközelíti a százat.

m

Olyan számrendszerre volt tehát szükség, amely lehetővé teszi bármilyen nagy, illetve bármilyen kicsi mennyiség kifejezését is. Ezt a feladatot már időszámitásunT. előtt több mint hatvanezer évvel megoldották a Tigris és az Eufrá- tesz-folyó vidékén élő népek. Itt használták először a tízes számrendszert, amelynek ugyanaz lehetett az alapja, ami később a rómaiak „számológépének.“ A tizes számrendszert az asszirok találták fel, később pedig időszámításunk kezdetén India népei tökéletesítették. Az Indusoktól származik például a „zéró« jel annak feltüntetésére, hogy egy nagyobb számjegynél az egyesek, a tízesek, vagy a százasok stb. hiányzanak.

Az indusoktól az arabok vették át ezt a számrendszert, majd a XIII. században az európai kereskedők közvetítésével ez a szám- és jelölésrendszer eljutott Európába is.

EH

A hűbéri hatalom nem vette szívesen az új számrendszer elterjedését. Firenze város tanácsa például 1299-ben egyenesen betiltotta az arabszámok 'használatát, mivel a katolikus egyház pogány eretnekségnek tekintette, Az arab számjegyek használata szélesebb körben csak a XVI. században ^erjedhetett ely amikor a fejlődő burzsoázia számára fontossá vált a tudomány fejlődése. Bár az indus-arab szám- rendszer fölénye nyilvánvaló volt, mégis csak hosszas harcok árán válhatott a tudomány közkincsévé, amely az obszkuramtizmus* ellen folyt.

* Obskurantismus: ssílsBségesen ellenséges magatartás a felvilágosodással és a haladással szemben.

Csehov emlékest Tolt Szolnokon

A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat hétfőn esti Csehov-estet rendezett a szolnoki Szigligeti Színházban, a nagy orosz író halálának 50. évfordulója alkalmából.

Az író munkásságát Köpeczi Béla, a Kiadói Tanács elnökhelyettese ismertette. Az előadás után Szép Zoltán és Cziráky Júlia, a Szigligeti Színház tagjai részle-.

teltet mondottak el Csehov írásaiból, majd Győrffy György és Pusztai Pétét Csehov Nyári tragédia című egyfelvoná- sosát adta elő. Nagy sikere volt az orosz klasszikus szerzők műsoron szereplő zenéjének is. A zeneszámokat Mezriczky Lajosné és Cbiovini Márta, az állami zeneiskola művész-tanárai adták elő hegedűn, ■ '»J~ '■< . ü..

DCáüíkáz cl (űúlűtt

A felszabadulás óta a csehszlovák filmgyártás érdekes, színei téma- választásával, kiváló filmalkotóinak is művészeinek munkájával tűnt ki a népi demokratikus országok filmművészete közül.

Az elmük évei folyamán a csehszlovák filmművészet olyan nagysikerű alkotásaival ismerkedtünk meg, mint az ,JEmberrablők”, „B. Ügy", JHolnap

mindenki táncra perdül" és égi sor más film.

Ez alkalommal is egy izgalmas mon- danivalójú, lebilincselő történetet látunk a „Kívéixiz a főúton" című film megtekintésekor, Írója Géza Vcelicka saját élményéből merítette a film alaptémáját.

Josef Kucera pincér hosszas álláskeresés után elhelyezkedik Prága egyik előkelő zenés kávéházában. A főnöknek hamarosan szemet szúr haladó gondolkodású viselkedése. A kávéház egyik törzsvendége a Zuhan bank cégvezetője néhány társával együtt a tulajdonos megbízásából bankbetörést követ el, hogy megmentse az üzletet a csődtől. Kucera feszolgálás közben fültanúja lesz a betörést előkészítő beszélgetésnek. Erről említést is tesz a Púdé Pravo szerkesztőjének, Kucera munkahelyén dolgozik Emil is Jindriska, akik évek óta szeretik egymást. Emil már az első pillanatban féltékenykedik Kucerára, pedig a lány és az új pincér között mindössze őszinte barátság volt. Féltékenységében Emil elárulja a főnöknek Kucera forradalmi gondolkodását. Ez természetesen azt eredményezi, hogy Kucerát elbocsátják. Vele megy findriska is, mert meg*

gyűlölte viselkedése miatt eddigi szerelmét.

Jindriska kevés megtakarított pénzét Á Emil őrizte. A lány most vissza* kértl.Emil a pénz átadásának időpontját éjjel yíl órára tűzi ki. E találkozásra a kávébázba Kucera is elkíséri a lányt, s a ház előtt várx rá. Röviddel a lány távozása után Kucera gyors egymásutánban két lövést hall. Jindriska után rohan. A kávéház padlóján súlyos lőtt sebbel a lány, s nem messze tőle holtan Emil feküdt. Így találta őt a helyszínre érkező rendőrség, . .

Mivel a vezető köbök úgy vélték, hogy a sajtó eleget foglalkozott a Zahar bank ügyével, valami mást kívántak „bedobni a köztudottba". . Kapóra jött most ez a féltékenységi dráma, amiből gyilkossági vádat kovácsoltak Kucera ellen, hogy ezzel az új szenzációval elvonják a Zahar bankház ügyéről a közfigyelmet. Kucerát Jindriskával együtt a vádlottak pad* fára ültették. A tárgyaláson azonban meghiúsult a\íörmönfonl terv, mert az esetnek nemvárt szemtanúja jelentkezett.

Az izgalmas film két föalakját, Kucera pincért Karel Höger, Jindriskát Jana

Ditetova államdíjas művészek alakítják. *

Július 8—11-ig a szolnoki Vörös Csillag filmszínház játssza; 10—11-ig a zagyvarékasi „Kossuth"} 12—13.- a karcagi „Rákóczi"; 16—18: a iunmada- rasi „Petőfi”; 20—21: a tiszafüredi „Tisza"; 23—25; a kunhegyest „Szabadság" és 27—28-ig a fegyverneki ,JEr- kel" filmszínház játssza a filmet,

Méreg — amely megmenti a vetéseket

A mezőgazdaság! kártevők elleni harcban különböző, nagyhatású rovar- irtószereket használnak, ezek egyike az úgynevezett -..párizsizöld1'. A párizsizöld arzéntartalmú készítmény.

Először Németországban készítették, a múlt század hetvenes éveiben. Ezután más országokban is elterjedt. Mindig arról a helyi ségről nevezték el. ahol előállították. ICT ismertük meg a frankfurti, szikzm és párizsizöldet -c Be csak az utolsó elnevezés maradt meg. s ezen a né- ven ismerik a készítményt az egész világon. A pari- zsizöld elpusztítja a növények leveleit és szárát megi támadó rovarokat, sőt még a malária-szúnyog lárváiát is. A készítmény hatása igen erős. Egy hektár vetésterület rovartalanításá- hoz elég, ha 1—3 kilogramm párizsizölddel keveri mészvízet permetezünk szét

A készítmény értékes tulajdonságai ellenére elenyésző mennyiségben

gyártották a párizsizöldet a Szovjetunióban, mert előállítása nyomán nagymenv- nyiségű mérgezett szennyvíz keletkezett. Emiatt » nárizsizöldet gyártó üzemek közelében nem lehetett kútakat ásni. mert a szennyvíz megmérgezte a talajvizet. A folyókba és a

tavakba jutott szennyvíz pedig elpusztította a mikroorganizmusokat, a halak táplálékát.

Ez szükségessé tette, hogy a párizsizöld gyártásában valami más módszert vezessenek be. 1950-ben 1. Sz. Rosenkrantz, szovjet vegyész új módszert dolgozott ki a párizsizöld előállítására. Ezt ..félszáraz" módszernek nevezik, mivel itt kevés vízre van szükség Ez a vízmennyiség a

szárításnál elpárolog és így egyáltalában nem ke* letkezik szennyvíz.

Az úi módszer leegyszerűsítette a gyártás folyama*1 tát és megjavította a gvi* rakban a munkafeltételei két. Az úi módszer szerint, dolgozó gyárak építése é* berendezése sokmillió ru-4 béllel kevesebbe kerül, mini a régiek, sőt a készít* meny előállítása is olcsóbb

lett. De nem ez a legfonto*' sabb. hanem az. hogy most már bárhol gyárthatunk párizsizöldet, mivel a talaj beszennyezésének ve* szélye teljesen megszűnt* Múlt év őszétől kezdv* a vegyipari minisztérium egyik üzeme már az úi módszer szerint dolgozik. és 1954 tavaszán a kolhozok és szovhozok nagy mennyiségre tehettek szert ebből az értékes permetezőszerből,

Znányrie Szila 1

KALÁSZGYŰJTŐK

AZ ISKOLAI tanításnak már vége,

napközben alig látni a házak körül egyet is az iskolásokból. Reggel még csak segít egyikük, másikuk a házkörüli munkában, megeteti a jószágot, vizet hoz a konyhára, de aztán eltűnik valamennyi gyerek, s még jó, ha dél körül hazakerülnek, hogy bekapják az ebédet, s ismét eltűnnek estig.

Rimóczi néni szidja is eleget Bandi fiát, hogy hol a csudában kódorog naphosszat, de a Bandi gyerek bizony nem hajlandó erről beszélni.

Azok, akik künn a földeken serény munkában vannak, csak azok látják néhanapján kisebb-nagyobb csoportokban őket, amint hol itt, hol ott tűnnek fel. Napbarnította kerek kis arcukon, a nagy gondtól ráncbaszedett homlokukon látszik, hogy nagyon törik a fejüket valamiben, de ugyan kinek lenne most ideje arra, hogy az ő titkukat fürkéssze. Nyugodtan tervezgethetnek hát; egy-két szigorú anyai szón kívül más nem zavarja őket ebben.

'* *

A SZABADSÁG tsz nagy búzatáblája mellett kis jegenyés fái nyúlnak a magasba. Itt, a kis erdő tisztásán gyűlnek Össze rajgyűlésre a pajtások. Középen Szabó Tóni, a rajtanácselnök, mellette g mindig feleselő Fehér Pali, meg az utolsó szó jogát soha senkinek át nem engedő, örökdurcás Tahi Erzsi, s körül a többiek vagy húszán. Fenn, a búzatábla felé néző szélső jegenyén a Zsiga, a Gálék legkisebb fia ügyel — nehogy kilessék a tanácskozást az arra illetéktelen felnőttek.

, Amikor mind együttvannak, Szabó

Tóni emelkedik szólásra, s hogy mindenki megértse, komoly dolgokról lesz most szó — szinte pincemélységnyire engedi le a hangját, amikor a nyári foglalkozási terv ismertetésébe kezd.

— A fődolog most a kalászgyüjtés — ez a mi feladatunk _ kezdi a Tóni gyere

k. Hevesi Jóska, akinek a papája- a gépállomás agronómusia, megtudta most már bizonyosan, hogy hová nem jut kombájn, hol dolgozik majd az aratógép, s hol a kézikaszások. Ez az, amit tudnunk kell, s a többi aztán a mi dolgunk lesz. Tavaly sem végeztük rosszul ezt a munkát, mégis megelőztek a pusztatanyaiak. Most nekünk kell az elsőknek lennünk, ezt kívánja csapatunk becsülete.

Nem kellett sok biztatás. Mindenki úgy érezte, mint Tóni, hogy most, idén, nekik kell az elsőknek lenniük a ka- lászgyüjtésben. Csak a kövér Kiss Jani morgott valamit az orra alatt, de hamar lehurrogták a hétalvóját, világ restjét.

Nem sokat vitatkoztak, hamar megegyeztek abban is, melyik Örs, hol lásson majd munkához, s rövidesen szétoszlott a kis csapat.

*

AMIKOR megindult a gép a Szabadság tsz földjén, nagy volt az öröm, vigasság mindenütt. Volt is miért, olyan termés ígérkezett a jól megmunkált földeken, hogy a legöregebbek is csak szorgos kutatás után találtak hozzáhasonlóra emlékezetükben. Ment is a munka, mint a karikacsapás, senkit sem kellett itt biztatni. Két óra felé is járt már az idő, mikor Bakk János leszállt a traktoi nyergéből, s ő is, meg a többiek is elhúzódtak egy kis árnyékos helyet keresve, hogy ebédeljenek, s nyújtózzanak egyet a hűvösön. Ekkor tűntek fel a gyerekek. A Vasváry Pál-örs tagjai jöttek, a komolyképű, okos kis Péceli Jutkával az élen. Kis zsák volt a nyakába!, mindegyiknek, abba kezdték gyűjteni, szedni az elhullott kalászokat az érett magokkal.

Gyorsan hajladoztak, fürgén jártak a kis kezek, a szakállas kalászfejek sorra a zsákocskákba kerültek. Amikor már gondjuk lett volna, mert megteltek a kis zsákok, ott termettek a nagyobb fiúk. s olyan igazi nagy zsákokba, amilyenekbe a gépről szedik le a búzát, összegyűjtötték a kalászokat, s vitték magukkal — hogy hová, azt a felnőttek nem tudták.

*

EGY HÉTIG dolgoztak keményen, derekasan a gyerekek a tsz-ek egész népével együtt. A Szabadság tsz földjén a Vasváry-örs, a Sigvárién meg a Petőfi- örs gyűjtögetett szorgosan s bizony sötét este volt minden nap, mire hazakeveredtek a gyerekek. De most nem is igen kereste őket senki otthon, hiszen az asszonyok java is kinnt volt a határban, segítettek ők is a férfiaknak. Csak Ber- náth Lali került összeütközésbe Julis nénivel, áz édesanyjával. Mikor a második napon Lali nagyon nyögte, simogatta fájó derekát, Julis néni alaposan kiporolta a nadrágját, s megszidta: — miért .csatangol, verekszik naphosszat, nyüvi ruháját, tépi az ingét. Biztosan verekedett megint, ahelyett, hogy otthon segített volna.

Lali eltűrte a verést is, s egy szót sen. szólt arról, miért fáj a dereka, csak magában mormolta el, hogy'; „Ez az

Édes még mindig azt hiszi, kisgyerek vagyok,1'

MEGKEZDTÉK a cséplést a két tsz szérűjén, amikor végeztek az aratással. Pöfögött, morgott a traktor, mely a cséplőgépet hajtotta, amikor megindult, de aztán egyre inkább édes zenévé vált dübörgése, hiszen az új kenyérhez csépelte a búzát. Mindenki a gépet fi gyelte, elfoglalta az embereket az igyekezet, hogy semmi fennakadás ne legyen a munkában. Észre sem vették a gyerekek közeledő népes csoportját, mely a kis eidő felől bukkant elő. Szabó Tóni- va! az élükön a pajtások jöttek tel zsákokkal hátukon, vállukon. Hozták a; összegyűjtött kalászt, s csak úgy nyögtek a nekik nehéz zsákok súlya alatt, de az arcukon virult az öröm. Nagy Peti szája majd a füléig szaladt, úgy nevetett, hit meg Bernáth Lali, amikor a gép körül sürgő-forgó emberek között anyját is meglátta. Most legalább megtudja az Édes, miért porolta el őt.

Pók Jancsi, aki tavaly még maga is úttörő volt, de idén már apja mellett a cséplőgép körül szorgoskodott — vette észre először a pajtásokat, s nagy hangon szólt oda hozzájuk: „No iszen éppen rátok van itt szükség. Mit lábatlan- kodtok, mi? Nem látjátok, hogy mink dolgozunk?

No, de megkapta aztán a magáét. Úgy leszedték róla a gyerekek, kiket a ió’i végzett munka büszkesége fütött, a keresztvizet, hogy. alig állt meg a lábán. Kapott ő hideget, meleget, s még az öregek is kezdték szidni száialásáért, amikor meglátták a kibomló zsákokban a sok kalászt, az úttörők egyheti szorgo; munkájának eredményét. Julis mama volt az első, aki feleszmélt a „csoda"

látása után, s meg sem állt a Lali gye* rekig. De most bezzeg nem a gyerek nadrágja felé pyúlt a karja, hanem fia nyakát ölelte át a két meleg anyai kar, s ölelte, csókolta, ahol érte a kis bitangot. Lám csak; az ő fia, jó fajta, becsületes ember válik majd belőle, akárki láthatja. Aztán, ha csak egy percre is, de megállt a munka, s mindenki a gyerekeket vette körül. Egyiknek fiáért, lányáért, másiknak öccséért, húgáért dagadt a keble a büszkeségtől, mert lám, ha otthon ritkán voltak is és sokat titok- zatoskodtak is a gyerekek, jóban törték a fejüket, megérdemeltek minden dicséretet.

DÉLUTÁN lett, amikorra a tsz szekerei megindultak a tanácsháza felé, hogy az első gabonát a hazának adják. Az egymást követő kocsik tetején ott voltak az úttörők, akik a nap hősei lettek, s nem is méltatlanul. Úgy ültek a zsákok tetejében, ahogy Csáky gróf ülhetett a hintáján, amikor a kicscdített nép kortesbortól hergelt üdvözlőkiáltásait hallgatta. Akkor támadt csak egy kis zavar, amikor Csépe Miska a nagy feszítésben megfeledkezett Jóskáról, s az majd legurult a kocsi tetejéből. Node, most ő sem aludt ám, csak éppen kies* volt, azért nem tudott eléggé kapaszkodni. Sebaj, megfogták a többiek, s úgy tartották, hogy csak akkor került le a kocsiról, mikor már a zsákokat húzkodták alóluk a terményraktár előtt.

•

KÉT HÉT múlva a jásztanyai gyerekek kapták meg a járás legjobb ka- lászgyüjtőinek járó szép selyem őrsi zászlót, Fazekas István,