Szolnok Megyei Néplap, 1954. június (6. évfolyam, 128-150. szám)
1954-06-01 / 128. szám
A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA III. KONGRESSZUSA (Folytatás a 2-ik oldalról.) tani, hogy a szövetkezetek megfelelő takarmánnyal rendelkezzenek. Ehhez a kapásnövények termésátlagának növelése mellett az szükséges. hogy nagy gonddal takarítsák be a szálastakarmányokat és ne engedjenek egyetlen mázsa szénát sem elpusztulni. A gépállomások feladata A termelőszövetkezetek gazdaságának fejlesztése nagymértékben a gépállomásainkon múlik. Népi demokratikus államunk rajtuk keresztül látja el a termelőszövetkezeteket a legkorszerűbb technikával. — Gépállomásaink munkája dönti el, hogy ez a technika növeli-e és ha igen, milyen mértékben növeli a termésátlagokat. Ahhoz, hogy a gépek a hozamok gyors növelését eredményezzék, gépállomásaink vezetőinek szakítani kell azzal a szűk szemlélettel, amely szemelienzőser. csak a normálholdak teljesítését nézi. Természetesen a normálhald is fontos,' de ennél sokkal döntőbb a termésátlag. (Taps.) Ezért kell nagv örömmel üdvözölni Balogh elvtársnak, a Szocialista Munka Hősének versenykihívását. (Taps.) aki azt javasolta. hogy Tóth elvtárssal meginduló versenyében a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek termésátlagai és ne normálholdak alapján döntsék el. hogy ki az első. (Taps.) Nagyra kell értékelni a traktorosok versenyének ezen új formáját Ha traktoristáink ma már sok ezerre rúgó serege ezen az alapon dolgozik, akkor a gépállomás óik betöltik történelmi feladatukat, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének igazi motorjaivá válnak. (Taps.) Ha pedig a termelőszövetkezetek termésátlagai nemcsak gaonafélékben. hanem kapósokban is túlhaladják az egyéni parasztokét és ezt gépesítés segítségével kevesebb munkával érik el. ha nagyhozamú közös állattenyésztéssel rendelkeznek, akkor biztosítva van, hogy a szövetkezeti tagok jövedelme meghaladja a középparasztokét. Ezzel pedig megteremtjük a szocializmus teljes győzelmének legfontosabb gazdasági előfeltételét a faluban. 1 Súlyos bűnt követ el, aki a mezőgazdasági termelést úgy akarja fe jleszteni, hogy lemond a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek fejlődésének ezen anyagi feltételeinek létrehozása mellett bármilyen fontos is Jegyen az; van egy másik követelménye is a termelőszövetkezetek fejlesztésének Az egyénileg gazdálkodó dölgezt paraszt a termelőszövetkezetbe ak kor lép be szívesen, ha ott olyan körülmények között dolgozhat amelyek a számára elfogadhatók. A termelőszövetkezetek működésének van írott törvénye, ez a minta-alapszabályzat. amelyet a termelőszövetkezetek küldötteinek tanácskozása fogadott el. — Vannak azonban termelőszövetkezeteink, ahol durván megsértik ezt az alapszabályt — ahogy erre Losoncai elvtárs felhívta a figyelmet, —újra gyakori eset az. hogy az alapszabályban megállapított mértéken túl növelik a háztáji gazaságot a közös gazdaság rovására. Ezen szövetkezetekben nem bontakozhatik ki a szövetkezeti nagyüzemű termelés fölénye. Mert hiszen a főfigyelmet nem a nagyüzemű gazdálkodásra, hanem a háztáji gazdálkodásra fordítják. Sebaj — gondolják az ilyen termelőszövetkezetben a hangadók. — .megmarad az állami — az adóbegyü.itési és egyéb — kedvez, mény.“ De ebben is tévedték, a megművelt háztáji gazdaságra ugyanis ugyanúgy kell a begyűjtési és adókötelezettséget megállapítani, mintha egyéni gazdaság lenne. (Nagy taps.) A háztáji gazdaság megnövelése ma még nem vált nagyméretűvé, de ilyen kérdésekben „jobb félni, mint megijedm’1, könnyebb kijavítani a hibát addig, ameddig nem nő nagyra. Fel kell hívni a figyelmet egy másik idevágó kérdésre is. a szövetkezeti demokrácia betartására. Még az időlegesen, egyébként jó gazdasági eredményt elérő termelőszövetkezetek sem gyakorolnak megfelelő vonzó hatást, ha ott a vezetők kiskirályoskednak, ha nem hallgatnak a szövetkezeti tagságra, ha családi klikkek alakulnak ki. azaz, ha a munka nem a szövetkezeti demokrácia szellemében folyik. Ezért párt- és állami szerveinknek nagy gondot kell fordítani arra, hogy termelőszövetkezeteinkban a tagság a szövetkezet gazdájának érezze magát. Tisztelt Pártkongresszus! A falun lényegében két egységes, egymástól elválaszthatatlan feladatot kell megoldani; fel kell emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát és tovább kell fejlesztenünk elsősorban a meglévő termelőszövetkezetek megszilárdítása útján a termelőszövetkezeti mozgalmat. Munkásosztályunk, egész dolgozó népünk alapvető érdeke az, hogy ezeket a feladatokat együtt és ne egyiket a másik rovására oldjuk meg. Súlyos bűnt követ el, aki a mezőgazdasági termelést úgy akarja fejleszteni, hogy lemond a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről. Az ilyen munka eredménye nem több gabona, hús, zsír és zöldség, gyümölcs lenne, hanem kudarc. Hasonlóan sikertelen lenne és nem vezetne jó eredményre a termelőszövetkezetek fejlesztése sem, ha nem kötnénk össze a mezőgazdasági termelés fejlesztésével. A mezőgazdasági termelés elhanyagalása nemcsak az életszínvonal emelését akadályozná meg, hanem népi demokratikus államhatalmunk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét is gyengítené. E két feladat egységét azért is kell hangsúlyoznunk, mert pártunk gyakorlatában előfordul az, hogy egységet alkotó feladatokat elválasztunk egymástól, Mint a marxizmus-leninizmus tanítja, a középparasztságot nem lehet megnyerni a kulákság elleni harc nélkül, mégis sok helyütt az elmúlt hónapokban beleestek ebbe a hibába. Hasonló volt a helyzet a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok kérdésében is, a múlt év júniusa előtt, elhanyagoltuk az egyénileg dolgozó parasztokat, utána pedig — miután Központi Vezetőségünk ezt a hibát felvetette, sok pártszervezetünk nem törődött, vagy keveset törődött a szövetkezeti gazdaságokkal. Tanuljuk meg végre népünktől, hogy fél igazság — nem igazság. A Magyar Dolgosók Pártja Szervezeti Szabályzatának módost iátm Acs Lajos beszéde A Központi Vezetőségnek a párt. kongresszus elé terjesztett beszámolója gondosan, behatóan elemezte azt a nagy változást, hatalmas fejlődést, amely az ország, a nép, a párt életében a felszabadulás s a legutóbbi kongresszus óta bekövet. kezett. E változás, fejlődés az ország társadalmi életében, a pártban, a párt munkájában, munkastílusában indokolttá teszi, hogy a pártkongresszus lényeges módosításokat hajtson végre pártunk szervezeti szabályzatában. A párt meghatározásáról Ne engedjük pártunk politikájának elferdítését Ki kell küszöbölni ezt a végletekben való mozgást, olyan gyakorlatot kell ‘követnünk, amely biztosítja, hogy pártunk politikáját necsak részleteiben hajtsuk végre, hanem egészében. Ne engedjük pártunk politikájának elferdítését, harcoljunk annak következetes, minden ferdítés nélküli végrehajtásáért. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az osztályellenség' egyik módszere, éppen politikánk elferdítése, egymástól elválaszthatatlan kérdések szétszakítása és az a kommunista, aki ezt tűri és maga is egyoldalúan, elferdítve hajtja végre a párt politikáját, akarva akaratlanul az ellenség, a kulákság malmára hajtja a vizet. III. kongresszusunk nagyszerű bizonyítéka pártunk és politikánk egységének, az az egység tükröződjék vissza gyakorlati munkánkban is és akkor nem marad el a győzelem. Kongresszusunk által megszabott nagyszerű célkitűzések megvalósításának biztos záloga az, hogy a végrehajtásukért folyó harc élén népi, nemzeti egységünk megteremtésének kovácsa, harcokban edzett, egységes marxi-lenini párt áll, a mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hosszantartó, lelkes taps.) A módosított szervezeti szabályzat pártunk új meghatározását adja: „A Magyar Dolgozók Pártja a munkásosztály a dolgozó nép pártja. Egjesíti soraiban a magyar nép leghaladóbb erőit; a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjait. A párt önkén, tes harci szövetség; tevékenységét Marx—Engels—Lenin—Sztálin tanítása vezérli“. Pártunk meghatározásának elvi jelentőségű módosítását indokolttá tette a társadalmunk életében bekövetkezett hatalmas változás: az utóbbi években szilárddá kovácsolódott a párt vezetése alatt a munkásosztály egysége. Napról-napra erősödik államunk alapja, a munkásság s a dolgozó parasztság meg. bonthatatlan szövetsége. Ma már sziklaszilárd alapokon nyugszik tehát hazánkban a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma. Ezért joggal állíthatjuk, hogy a társadalmunk életében bekövetkezett gyökeres változások eredményeként kifejlődőben van népünk erkölcsi-politikai egysége, közelebb került egymáshoz a munkásosztály, a dolgozó parasztság s az értelmiség. Ezt kifejezi pártunk módosított szervezeti szabályzata is. A szervezeti szabályzatban a párt meghatározásáról szóló rész félreérthetetlenül világossá teszi, hegy a szocializmusért folytatott nagy harcot a munkásosztály vezeti, hogy a nemzet vezető osztálya a munkásosztály, melynek érdekei egybeesnek az egész nép, az egész nemzet érdekeivel. Ennek megfelelően a párt mindenekelőtt a munkásosztály pártja. A felszabadulás előtti évtizedek s a felszabadulás óta eltelt idő az egész nép számára kézzelfoghatóan Igazolta, hogy a párt vezetése alatt a munkásosztály szállt síkra legkövetkezetesebben a magvar nép érdekeiért. A munkásosztály hősi harcokban szerezte meg az egész nép, az egész nemzet bizalmát: népünk ma elismert vezetőjének tekinti a magyar munkásosztályt, s pártját, a Magyar Dolgozók Pártját. (Taps.) Fejlődött, változott az elmúlt években a dolgozó parasztság is. Dolgozó parasztságunkban kifejlődött az odaadás, a ragaszkodás a párt iránt. A dolgozó parasztság felismerte, hogy egyetlen párt harcolt következetesen érdekeiért: a kommunisták pártja, „ Magyar Dolgozók Pártja. A dolgozó parasztság elfordult azoktól a pártoktól, amelyek évtizedeken át visszaéltek bizalmával, félrevezették őt. Pártunk helyes politikája napról napra fokozza a dolgozó parasztság bizalmát a párt iránt. A dolgozó parasztság hisz pártunknak, elfogadja vezetését. Ez vitathatatlan történelmi tény! Az értelmiség életében is nagy változások következtek be. A régi értelmiség fejlődött, s jórésze átalakult, megismerte és egyre inkább magáévá teszi a szocialista eszméket. A régi értelmiség képviselői közül sok kommunistává vált az utóbbi években. Ezt a fejlődést semmiesetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ezenkívül az értelmiség körében egyre nagyobb szerephez jut az új értelmiség, a munkások, parasztok, értelmiségiek fiaiból lett új értelmiségi generáció, amelyet már a párt nevelt, az úi iskola nevelt. Az életben a régi és az új értelmiség egyre jobban összeforr. Ez új jelenség társadalmunk életében a párt meghatározásakor ezt az új jelenséget figyelembe kell venni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy hazánk átmeneti úton van a kapitalizmusból a szocializmusba, hogy a szocializmus alapjait hazánkban még nem raktuk le. Hazánkban még megvan a kulákság, a falusi burzsoázia. Jóllehet a városban a kizsákmányolás lényegében megszűnt, a volt kizsákmányolok befolyása még nem szűnt meg teljesen a társadalom egyes rétegeire Ebből következik, hogy államunkban pártunknak, dolgozó népünknek szakadatlan, éles osztályharcot kell vívnia mind a meglévő kizsákmányolás, mind pedig a kizsákmányolók maradványai és befolyásuk elien falun és városban egyaránt. A párt meghatározása azt az új elemet is magábafoglalja, hogy a párt önkéntes harci szövetség, a párt a dolgozó nép vezére, a munkásosztály, a dolgozó nép harci szövetsége, élcsapata, szervezi, vezeti, irányítja az egész nép küzdelmét a szocializmus felépítéséért. Magába tömöríti, felveszi soraiba a munkásosztály, a dolgozó nép legjobb, legharcosabb, legáldozatkészebb elemeit. Felismerve a párt történelmi szerepét, a dolgozók legjobbjai önként lépnek a pártba, a nép . legfontosabb harci szervezetébe. Ezzel kifejezik azt a kívánságukat, hogy az élcsapat tagjaikén* kívánnak harcolni, küzdeni a népért; e harcot önként, szabad elhatározásukból vállalják. A szocializmus kivívásáért folytatott eredményes harc érdekében a párttagok önként, szabad elhatározásukból alávetik magukat „ párt vasfegyelmének, a párt törvényeinek, a szer_ vezeti szabályzat előírásainak. A párt erejének, fegyelmének, harckészségének éppen az az alapja, hogy a párttagok önként, öntudatosan, a maguk akaratából, elhatározásukból lépnek a pártba, harcolnak a párt céljaiért, vállalják a párt fegyelmét, a hűséget a párt, a nép ügyéhez. A párt irányelveinek, a szervezeti szabályzat előírásainak érvényesítéséért. a szocializmus teljes győzelmének biztosításáért vívott küzdelem — mindez harci szövetségbe tömöríti pártunk tagjait. A szocializmus felépítésének közös célja, az e célért folytatott harcban kikovácsolódott közös egységes akarat és a kommunista öntudaton felépülő vasfegyelem olyan egységessé fejleszti a pártot, amely alkalmassá teszi, hogy valóban a munkásosztály, egész dolgozó népünk élcsapata és a társadalom vezető és irányító ereje legyen. — (Taps.) A párt egységéről A párt meghatározása leszögezi, hogy a pártot Marx—Engels—Lenin —Sztálin tanítása vezérli. Ez az ideológiai, politikai, szervezeti egység alapja, s az egyöntetű cselekvés biztosítéka. A párt egységéről szóló részek lényegében változatlanul, a régi szervezeti szabályzat szövegezése szerint megmaradtak az új szervezeti szabályzatban. Változás annyiban történt, hogy a párttagok kötelességei között a pártegység fölötti őrködést, az új szervezeti szabályzat az első helyre teszi, ezzel is kihangsúlyozva e kérdés nagy fontosságát. A párt ideológiai, politikai, szervezeti egységének mérhetetlen nagy a jelentősége: ez az alapja a munkásosztály, a dolgozó nép minden győzelmének, feltétele a szocializmus sikeres felépítésének, ez a biztosítéka annak, hegy a párt, a munkásosztály, a dolgozó nép minden erejét azenos célra összpontosíthatja, hogy a párt minden szerve egységesen cselekszik.A kollektiv vezetésről Ismeretes, hogy a pártban — lényegében minden fokon — az utolsó években háttérbe szorult a kollektív vezetés. A párt politikájában 1951—52-ben elkövetett hibák egyik fő forrása a kollektív vezetés hiánya és a személyi vezetés előtérbe kerülése volt. A párt életében a kollektív vezetés elvének érvényesítése már eddig is jelentős változásokat hozott; a választott vezetőségek tagjai mind a Központi Vezetőségben, mind az alsóbb pártbizottságokban, mind a helyi szervekben egyre inkább felelősséget éreznek a kollektív vezető szervek munkájáért, határozataiért; egyre inkább kollektiven alakítják ki a párt politikáját. A kollektív vezetés lényege mindenekelőtt az, hogy a párt politikáját — két kongresszus között —, a párt Központi Vezetősége kollektiven dolgozza ki; e feladatot csak a Központi Vezetőség láthatja el, mivel a párt Központi Vezetőségében egyesült pártunk bölcsessége, nagy múltja, sok évtizedes tapasztalata. Ezért növekszik napról napra a párt Központi Vezetőségének tekintélye az egész párt s az egész magyar dolgozó nép előtt! (Taps.) Ezután a pártbizottságok és párt végrehajtó bizotságok szerepéről beszélt, majd kiemelte a vezető pártszervek mellett létrehozott apparátus fontosságát. Ezután így folytatta: Külön rá kell mutatni arra, hogy a kollektív vezetés megvalósítása szükségessé teszi, hogy az alapszervezetekben az egész párttagságot bevonják a helyi legfontosabb kérdések megvitatásába és eldöntésébe. A szervezeti szabályzat leszögezi, hogy a kollektív vezetés összeférhetetlen a marximus-leninizmustól idegen személyi kultusszal. A személyi kultusz a történelem idealista — nem materialista — szemléletéből táplálkozik. Az idealista történelemszemlélet — mint pl. a narodnyikok ismert elmélete — a történelmet a nagy emberek cselekedeteinek eredményeként fogja fel; nem ismeri el, hogy a történelmet a néptömegek, az osztályok harca alakítja. A marxizmus nem tagadja a személyiség szerepét a történelmi események alakításában; a személyiség annyiban játszik szerepet, amennyiben helyesen fejezi ki osztálya érdekeit, illetve a történelmi fejlődés irányát. A személyi kultusz, a személyiség szerepének helytelen eltúlzása kárt okoz; azzal jár, hogy a pártban csökken a dolgozó osztályok, a nép történelemformáló szerepének megértése, az objektív társadalmi erők felismerése és felhasználása. Ez hibákra vezet a párt politikájában. A személyi vezetés pedig azzal jár, hogy csökken a választott szervek szerepe, háttérbe szorul a vezető kollektíva bölcsessége, tudása, tapasztalata; ez egyoldalú döntésekhez vezethet. A kollektív vezetés érvényesítése, a személyi kultusz elleni fellépés növelte a párt vezetőszerveinek jelentőségét, lehetővé tette, hogy a párt kijavítsa a hibákat, kidolgozza helyes politikáját; fokozta a párttagság, a dolgozó osztályok, a nép öntudatát, alkotóerejét. A pártdemokrácia kiterjesztése és a párttagok jogainak fokozottabb védelme A párt demokratikus szervezet, a párt gazdája — mint Lenin tanítja — a párttagság. A szervezeti szabályzat előírásainak szigorú megtartása a legfőbb biztosítéka annak, hogy a helyes lenini elv megvalósuljon az életben, megvalósuljon a pártban. A párt éltető eleme a demokrácia. A párt a demokratizmus nélkül elveszti harcos, öntevékeny jellegét, vonzóerejét, demokrácia nélkül a párt szervezetei elnéptelenednek, életük szürkévé sekélyessé válik, csökken politikai munkájuk. A demokrácia friss, éltető levegője erőt, energiát, magabiztosságot ad a pártnak, növeli a párttagok öntudatát, harci kedvét, gazdaggá, elevenné teszi a pártszervezetek életét, s vonzóvá teszi a pártot a nép legjobbjai, sőt az egész nép előtt. A pártdemokrácia a friss, pezsgő pártélet forrása! A pártdemokrácia erőteljesebb ér. vényesítése űj életre keltette pártunk számos szervezetét, új lendületet, új erőt adott szervezeteink munkájának. Uj, bátor, őszinte hang jellemzi egyre inkább pártszervezeteinkben a kommunista összejöveteleket, a vezetőségi üléseket, a taggyűléseket, a pártértekezleteket. Rövid hónapok alatt szemmelláthatóan nőttek, izmosodtak pártszervezeteink, javult politikai munkájuk. A párttagok ezrei váltak harcosabb, lelkesebb, odaadóbb kommunistákká, a nép ügyének jobb harcosaivá, azért, mert a pártdemokrácia fejlesztése és kiterjesztése lehetővé tette számukra* hogy nyíltan, bátran beszéljenek, megtegyék észrevételeiket, javaslataikat, bíráljanak, küzdjenek a hibákkal, fogyatékosságokkal szemben. A módosított szervezeti szabályzat kiterjeszti a pártdemokráciát, A szervezeti szabályzat egyik leglényegesebb módosítása az, amely kimondja: a választások az alapszervezetekben is titkosak legyenek, A pártdemokráciát a bírálat, az önbírálat, az alulról jövő bírálat megvalósításán kell mindenekelőtt mérni. (Folytatása a 4-ik oldalon.)
