Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)
1954-05-13 / 111. szám
4 SZOLNOKMEGYE1 NÉPLAP 1954 május 18, A NAPTÁR TÖRTÉNETE A naptár nagyon sok változáson, alakuláson ment keresztül, míg mai alakját megkapta. Eredete többezeréves és messze tájakra nyúlik vissza. Az idő mérésére szinte magától kínálkoznak olyan jelenségek az égbolton, amelyek a Föld mozgásával kapcsolatosak. Földünk nyugat-keleti irányú forgása miatt látjuk úgy, mintha a Nap keletről nyugat .felé vándorolna az égen. A csillagos égbolt is ezért fordul el látszólag a fejünk felett. Ismeretes az is, hogy a Föld forgó mozgáséin kívül még a Nap körül is kering. Ez okozza az évszakok változását. Napkörüli útjához szükséges időt nevezzük év-nek (napév). Ezalatt körülbelül 365 és Ví-szer fordul meg saját tengelye körül. Egy napév tehát körülbelül 365 és lU nap hosszú. Hogy a naptár történetét megérthessük, a Hold mozgását is szemügyre kell vénünk. A Hold kering a Föld körül. Ezért látjuk úgy, hogy a Hold nem mozog együtt az álló csillagképekkel, hanem lemarad hozzájuk képest. Egy óra alatt körülbelül egy Hold-átmérőnyit tesz ki ez a lemaradás. Derült éjszakákon ezt bárki megfigyelheti. A Föld körüli keringése közben a Hold alakjában is nagy változásokat figyelhetünk meg. Annak következtében, hogy a Hold csak a Nap fényét veri vissza, mert saját fénye nincs, mi mindig csak azt a részét látjuk, amelyet a Nap éppen megvilágít. Ha pár héten át figyelnők a csillagos eget, azt tapasztalnánk, — hogy holdtöltétől holdtöltéig körülbelü 29 és fél nap telik el. Ennyi idő alatt kerüli meg a Hold a Földet. Ezt az időtartamot nevezzük hold-hónapnak. Már a barlanglakó ősember is valószínűleg észrevett valami szabályosságot az égitestek járásában. Idővel egyre jobban megfigyelték az emberek az égi jelenségeket és bár a helyes elképzelés és magyarázat sokáig nem alakult ki bennük, egyre pontosabban tudták megfigyelni az év és a hónap hosszát. Egyes csillagok esetében is észrevették ismétlődő jelenségeket. A többi között például' azt, hogy a Szíriusz minden évben egyszer ugyanakkor kél, mint a Nap. Ilyen ismeretek alapján könnyen juthattak az emberek arra a gondolatra, hogy az egy-egy égi jelenség megismétlődését, például két holdtölte között eltelt időt tegyék az időszámítás alapjává. Ezek szerint sokféle lehetőség kínálkozott a naptárcsinálók számára. Először kiválasztották az időmérő égitestet: a Napot, a Holdat, esetleg a Szinuszt, vagy más csillagot, vagy éppen kettőt is ezek közül. Az így alapul vett időtartamnak azután lehetett különféle törtrészeit vagy tetszésszerinti sokszorosait megszámozni elnevezni, s ezzel már készen is volt a naptár. Százféle görög naptár Az ókori népek fel is használták ezt a sokféle lehetőséget. Ahány országot csak veszünk, annyiféle időszámítással találkozunk. — Az ókori Görgországban még úgyszólván minden városállam külön naptárt csinált magáinak. Körülbelül százféle görög naptár ismeretes ebből az időből. Természetesen egyik nép előbb, másik később jutott el arra a fokra, hogy naptárt készítsen. Egyiptomnak, Babilonnak többezeréves időszámítása volt abban az időben, amikor a rómaiak elkezdték a magukét. A naptárak terén mégsem olyan áttekinthetetlen a helyzet, ahogyan ez az első pillanatban látszik. Bármilyen sokféle naptár volt is használatban, különböző évszakokban, kezdődő évekkel, különféle hosszúságú és nevű hónapokkal, ez a sokféle időszámítás lényegében két alapvető osztályba sorolható. Azok a népek, amelyek időszámításukat a Hold járására alapozták, hóldnaptárt használtak, holdévekben számoltak; azoknak pedig, akik a Nap járását vették alapul, napnaptáruk, napévük volt. Az ókori Babilonban már körülbelül 4500 évvel ezelőtt holdévben számították az időt. Megfigyelték, hogy két holdújulás között majdnem 29 és fél nap telik el. Ezt nevezték el hónapnak. — Tizenkettőt összekapcsoltak az ilyen hónapokból, s így kapták a holdévet. A holdévben 29 és 30 napos hónapok váltakoztak. A holdhónap hosszát tizenkettővel még megszorozva könnyen kiszámíthatjuk, hogy egy ilyen holdév 354 napból áll. Ez az időszak rövidebb, mint az az idő, amíg a Nap a Földet látszólag megkerüli (a valóságban persze a Föld kerüli meg a Napot). Ez az időtartam mint már említettük, a napév, pontos hossza 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodperc, 34 holdév = 33 napévvel Milyen következményeket von maga után a hold-naptár használata? Ez egyszerű számítással ellenőrizhető. 34 holdév körülbelül 33 napévnek felel meg. Ez azt jelenti, hogy mivel az évszakokat a Nap járása szabja meg, — 33 napév alatt az évszakok végigvándoroltak a hold-naptár valamennyi hónapján. Tehát például az évet kezdő első hónapban volt tavasz, nyár, ősz és tél. 34 holdév elteltével újra az eredeti állapot állt vissza és újra ott kezdődött az eltolódás, ahonnan elindult. Tehát ha akkoriban valaki 70 évet megért, az évszakok ilyen vándorlását kétszer is végigélhette. Az eddigiekből világosan kitűnik, miért célszerűtlen a holdnaptár használata. Napévben mérni az időt észszerűbb, természetesebb. A Nap járása szerinti időszámítás története számunkra azért érdekes, mert minden ezen alapuló régi naptár mintegy a mai időszámításunk ősének tekinthető. Különösen érdekes Egyiptom, mert az ott használatos időszámítás került át az idők folyamán Rómába és Julius Caesar reformja után ez lett a mai európai időszámítás alapjává. Nézzük hát meg közelebbről. Az egyiptomi naptár Egyiptomban 365 napos évet használtak. Tizenkét 30 napos hónapjuk volt, de mivel ezzel csak 360 nap telt el az esztendőből, a végén még beiktattak öt, hónaponkívüli napot. Ezeket vallásuknak megfelelően az öt isten születésnapjául rendelték. Sorra ünnepelték Ozi- rist, Horuszt—Ozirisz fiát, — Széfét,— a gonosz istent, Ozirisz ellenségét, — Iziszt — Ozirisz feleségét és Nefitiszt — Szét feleségét. Természetesen ez az időszámítás sem egyezett meg a Nap járásával, mivel a napév megközelítően 365 és V4 napból áll. Tehát körülbelül hat óra eltérés volt az egyiptomi naptár és a naptár valódi hossza között. Ha egyiptomi időszámításról van szó, meg kell említenünk egy másik időegységet, a Szinusz-évet. A Szíriusz ismert szép fényes csillag, a Nagy Kutya-csillagképben van, Kutya-csillagnak is nevezik. Nyári hajnalokon és téli estéken nagyszerűen meg lehet figyelni. Feltűnt a régi egyiptomiaknak, hogy a Szíriusz minden évben egyszer együtt kel fel a Nappal. Ezt az időt hívták a Szíriusz héliákus felkelésének. Ismeretes, hogy a Nílus Egyiptom gazdasági életének legdöntőbb tényezője. Körülbelül három hónaponként megismétlődő áradásai nélkül Egyiptomban a földművelés nem lenne lehetséges. Nagyon régen észrevették azt is, hogy a Szíriusz héliákus kelése éppen egybeesik a Nílus egyik áradásával. Ez a nap lett az év kezdete. A Sziriusz-ciklus Babiloni tapasztalataink alapián sejthető, hogy az egyiptomi újév nemsokáig esett egybe a Nílus áradásával. Az egyiptomi naptár a napévhez képest . évenként V4 napot sietett. Évek múlva ez már érezhetővé vált. Újév napja egyre jobban megelőzte a Szíriusz héliákus kelését és sorban végigvándorolt minden évszakon (Egyiptomban 3 van, tavasz, nyár és tél), — végül visszakerült eredeti helyére. Babilon esetében 33 év alatt játszódott le ez a folyamat. Egyiptomban sokkal lassabban ment, mivel itt az eltérés kisebb volt, 11 nap helyett csak V4 nap. Ki tudjuk számítani azt is, hány egyiptomi évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az évenkénti előresietés éppen egy napévet tegyen ki, azaz az évszakok visszakerüljenek eredeti helyükre. 365 napos az egyiptomi év, körülbelül 365V4 napos a napév, 1460 = 365 nap és 1461 = 365V4 4 4 nap, tehát 140 Szíriusz-év = 1461 egyiptomi és = egy Szíriusz-cik- lus, vagy. a Szíriusz görög nevét használva Szótisz-ciklus. Censorinus (matematikus és filozófus) i. u. 238-ban feljegyezte „De die natali“ című munkájában, hogy i. u. 139-ben az egyiptomi újév éppen egybeesett a Szíriusz héíliákus kelésével. Fontos ez az adat az egyiptomi időszámítás kezdetére vonatkozóan. Ha 1460 évig tart egy ciklus és 139-ben fejeződött be égy, akikor visszafelé számolva 1460 évet i. e. 1321-et kapunk. Az ezt megelőző Szíriusz-ciklus pedig 2781-ben kezdődött. Valószínű, hogy erre az időre lehet tenni az egyiptomi Szí- riuSz-időszámítás kezdetét is. Egyes adatok azonban arra mutatnak, — nem lehetetlen az sem, hogy i. e. 5701-ben kezdődött az első ciklus. A kérdést régészek és történészek még nem döntötték el. Bármilyen óriási visszanyúlás is a múltba ez a 7000 év, mégsem teljesen lehetetlen. III. Ptolemaios javaslata III. Ptolemaios, mikor Nagy Sándor halála után Egyiptom trónjára került i. e. 4. sz.), megpróbált rendet teremteni Egyiptom időszámításában. Olyan rendszert akart bevezetni, amit ma „szökőév“ néven ismerünk. Javaslata a következő volt: minden negyedik évben az öt isten születésnapja mellé iktassanak be egy hatodik hónaponkívüli napot. Ezzel az egy napi várakozással behozta volna előresietését az egyiptomi év egyszerű és a gyakorlatban jól beváló szabály lett volna, lényegében ez az eljárás szolgál ma is naptárrendszerünk alapjául. Ptolemaios javaslatát meghiúsította az egyiptomi papság ellenállása. Az öt, isteneknek szentelt, nap mellé — merénylet számba ment volna még egy hatodikat tenni. így az ezeréves hagyományok miatt a reform elmaradt. Az egyiptomi időszámítást a régi egyiptomi hónapévekkel együtt, ma is használják a koptok és Abesszínia egyéb lakói. Az egyiptomi alapokat felhasználva született meg Rómában az a naptár, amely ma egész kevés kivétellel az egész világon elterjedt. Ezzel azonban egy más alkalommal fogunk foglalkozni. Barlai Katalin. A szocializmus útja — a jólét és felemelkedés útja [UGYANAKKOR, I amikor a kapitalista országokban tovább mélyül a gazdasági válság és ’gyre kíméletlenebbé válik a ma-* rakodás a piacokért, állandóan csökken a termelt javak mennyisége és emelkedik a munkanélküliek száma — a béketábor országaiban hatalmas gazdasági fejlődés megy iégbe. A Szovjetunió ipari termelése Í929-hez viszonyítva több mint 16-szorosára emelkedett. Az alábbi táblázat áttekintést nyújt a béketábor néhány országának gazdasági fejlődéséről. A termelés emelkedése az 1929. évit 100-nak véve: 1950 1951 1952 1953 Szovjeutnió 1082 1266 1443 1616 Lengyelország 252 314 375 423 Csehszlovákia 140 154 190 210 Magyarország 259 338 423 467 Románia 192 248 305 352 N. D. K. 115.7 141.6 163.7 183.9 (Neues Deutschland) | N É 7j Z t) K | például a béketábor egyik országának fejlődését. Lengyelország a háború során emberben és anyagban egyaránt óriási veszteségeket szenvedett. Gazdasága a háborúutáni években a háborús rombolások ellenére szinte szédületes iramban fejlődött. Az ipari termelés 1953-ban 3.6-szorosa volt az 1938. évi termelésnek. 1955 végéig újabb jelentős emelkedést érnek el. Az alábbi táblázat a lengyel textilipar terme!é-*n?k emelkedését mutatja: 1948 1949 1953 1955 (millió méterekben) Gyapjúszövet 237.5 406.5 498.0 575.0 Pamutszövet 37.7 50.1 63.9 74.3 Selyemszövet 23.0 47.7 66.8 80.1 A mezőgazdasági gépek gyártása 4 év alatt megkétszereződött. 1955- ben kétszer annyi gépet kap a mezőgazdaság, mint 1953-ban. (Wirtschaft) A jászberényi járás kulturversenyéről Jászberényben a Május 1 szigeten tartották meg a sport és kultúrműsorban bővelkedő ifjúsági találkozót, melyen a DISZ Központi Vezetősége és a Megyei DISZ Bizottság is képviseltette magát. Az ifjúsági találkozó délután 3 órakor kezdődött el többezer ember r’-tt a járási kulturverseny. A járás kulturcsoportjai egész délutánt betöltő műsorral szórakoztatták a megjelenteket. Különösen kiemelkedett a műsorszámok közül „Sallai Szép Kata“ balladája, amelyet a jászárokszállási úttörők adtak elő nagy sikerrel. A ballada meséje, s az úttörők sokszor művészi játéka nemcsak megörvendeztette, hanem meg is könmyeztette a nézőket. — Sallai Szép Kata, aki fennhéj ázásból lenézte a szegény- legényt s végül is ennek bosszújából meghalt, a régi világot, a vagyonosok és szegények ellentétét ábrázolta. A nézők együttéreztek a szegénylegényt alakító úttörőfiúval. Ez az egy darab nem jelenthette a járási kulturverseny sikerét. — Szinte fájóan és nevetségesen hatott egy-két nemcsak kulturver- senyre nem, hanem más szórakoztatásra sem való — műsorszám. — Ilyen volt pl. a jászberényi Petőfi tsz kulturcsoportjának egyik jelenete, melyben egy néger házaspár mesélte el a sötétbőrű Tom és Tini házasságát. Ez a műsorszám valamikor, a felszabadulás előtt csúfolta a kultúrát, s joggal kérdezhetjük, mit keres most felszabadulásunk 10. évében egy járási kul- turversenyen. A tánccsciöontok számai sem voltak kielégítőek, pedig a tánccsoportok előtt élő példa volt két 65 éves ember — Mari néni és társa tánca. Frissen, szilajon járták az öregek azt a táncot, — amelyet sok fiatal szín, jókedv és tánctudás nélkül adott elő. A járási kulturverseny tapasztalatai azt mutatják, hogy a iászság népének van bőven régi szép hagyománya, szokása, de a kulturcso- portok nem kutatják fel ezeket, hanem inkább rossz, régen kiselejtezett műsorszámokat mutatnak be. Egészen más volt a helyzet a járási kulturház avatásán. Mintegy másfélezer résztvevő előtt Kurucz István, a Megyei Tanács Népművelési Osztályának kultúrotthon előadója adta át a kulturház kulcsát. Az ünnepélyes átadás után megkezdődött a szolnokiak vendégjátéka, a tánccsoportok új és nagysikerű táncszámait mutatta be. Megemlítést érdemel a jászberényi általános leányiskola „nyírfácska,, című műsora, amelyben a leányiskola 7—13 éves növendékei gyönyörű balettet táncoltak. Az egésznapos ünnepséget reggelig tartó táncmulatság fejezte be. W. L.-né Megyei Tanács sajtó prop, csop. vez. t NEHEZ ESET IIIMIIIIIIIIII HllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillliiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiKtimilllttlIMMMIIIIIIIM (KARCOLAT). — IRTA: N. HAR1N Mr. St reibert, az Egyesült ÁL lamok Tájékoztató Ügynökségének vezetője gondolataiba merülten ült dolgozószobájában. íróasztalán egy halom papír tornyosult. Ebből az anyagból kellett összeállítani a Tájékoztató Ügynökség félévi jelentését a kongresszus számára. Anyag volt bőviben. de a jelentés sehogy sem akart sikerülni. Nem csoda tehát, hogy Streibert mélyein elkeseredett. Gondolatban végigfutotta a beszámolás tárgyát képező időszakot és eszébe jutott életének végzetes dátuma. 1953 augusztus elseje. Ezen a napon kezdte meg működését az Egyesült Államok Tájékoztató Ügynöksége, amely teljes egészében felelős volt a külföldön folyó amerikai propagandáért. A nagyravágyás ördöge fogadtatta el vele ezt a felelősséget! Hiszen a Tájékoztató Iroda az „Amerika hangján“ kívül az amerikai diplomáciai missziók mellett működő propagandahivatalokat és az Egyesült Államok külföldi „információs központjait1’ is irányítja. Egyszóval ő, Streibert felelős most a kormány előtt azért, hogy mit gondolnak Amerikáról az európaiak és egyéb külföldiek. A propaganda tábornoka bánatosan lapozgatta a beszámolót. Igaz, hogy a statisztikai rész ragyogó képet nyújtott. A költségvetés az ügynökség tevékenységére 1953—54-ben 70 millió dollárt irányzott elő. Tekintélyes az ügynökség létszáma is: Münchenben nemrégiban kezdte meg működését az egymillió wattos új adóállomás, ez a harmadik adóállomás a Tájékoztató Ügynökség rendszerében. Mindez gyönyörű. Node most jön a fekete leves! A jelentésben sehogyse lehet megkerülni az eredmények kérdését. Pedig ahogy kiderült, a Tájékoztató Ügynökség munkája nem sok sikerrel járt. Sőt ellenkezőleg.. a Streibert mérgesen szuszogva merült el Radford tengernagynak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített csoportja elnökének Eisenho- werhez intézett jelentésébe. Ez a jelentés a Tájékoztató Ügynökség vezetőjére nézve igen kellemetlen dolgokat közölt. A tengernagy véleménye szerint „a nyugateurópai országokban az a vélemény, hogy a Keletről jövő háború veszedelme nem más, mint az amerikai propaganda témája1’. Ezzel magyarázható meg — állapítja meg Radford — „a bonni és a párizsi szerződés ratifikálásának nehézsége, s a katonai programmok teljesítésének sok különböző akadálya”, — Ezek a katonák mindig csapnivaló diplomaták voltak — gondolta ingerülten Streibert. — No de az ujságfirkászok egyenesen elviselhetetlenek. S mintha újból meg akarna győződni ítélete helyességéről, mintha újból meg akarná állapítani, milyen felelőtlenek egyes amerikai újságírók, akik időnkint kifecsegik az igazságot, kinyitotta az ujságkivá- gások dossziéját. „Európa nem hisz többé az Egyesült Államok vezető szerepében’1 — írta az „United States News and World Report” című folyóirat. „Az európaiak hajlandók elismerni a kommunista Kínát és felvenni az ENSZ-be — állapította meg a „New York Times Magazin1’ című folyóirat. — Az európaiak nem he- lyeslik az amerikaiaknak azt a kívánságát, hogy tiltsanak be minden kereskedelmet Kínával, s nera helyeslik a formózai „kormány’1 finanszírozásának amerikai politikáját sem, mert ezt a kormányt a kínai nemzeti kormány reményte/ien csö- kevényének tartják”* A „New York Times“'megállapítja, hogy „az Egyesült Államok és Franciaország közti szakadék láthatóan szélesedett... Ez a szakadék kétségtelenül megvan ésiigen mély“. Sulzberger, az újság tudósítója megállapítja, hogy az európaiak „a maccarthyzmusban valami olyasmit látnak, amely rokon az elmúlt évtizedben a kontinensem a szabadságot elnyomó filozófiával”. Drew Middleton, a „New York' Times” európai irodájának vezetője az európai országok és amerikai gyámjaik viszonyáról szólva az alábbi kategorikus következtetésre jutott: „Természetesen nem szeret- nek bennünket!'1 Mr. Streibert érezte, hogy elönti a tehetetlen düh. — Dehát mit tehetek én?! — kiáltotta oda kétségbeesetten Eisenhower arcképének. — Hiszen az emberek nem a szavakból, hanem a tettekből ítélik meg politikánkat... A dolgozószobába belépett a titkárnő és az íróasztalra tette a legfrissebb postát. A csomag legtetején, valószínűleg nem ok nélkül, a „Foreign Service Journal1’ legújabb száma volt. benne az „Irányelvek a propaganda számára” című cikkel. A cikk nagyon hosszú volt és Streibert megkínzott lelkének azzal a titkos reményével kezdett bele az olvasásba, hogy megtalálja a mentő szalmaszálat. De amint egyik lapot a másik utáA elolvasta, hangulata újból elkomorodott. A cikk szerzője igyekezett megmagyarázni az amerikai propaganda külföldi kudarcát és a többi közt a következőket írta: „A szavak arra valók, hogy segítsenek az embereknek a tettek megértésében, de nem helyettesíthetik a politikát.. = Nem túlságosan hiszünk a jövőben, amelyet kizárólag az erő politikájára és a fekete pro-, pagamdára alapítunk. A világ józanul gondolkodó emberei tisztában vannak azzal, hogy nem lehet örökké a mostani méretekben fokozni a fegyverkezést. Az embereknek reális reményt kell nyújtani arra, hogy ki tudják he- verni a jelenlegi fegyverkezési ter- heket. * ä Valamilyen biztató célt kell kitűzni magunk elé és potenciális barátainkat is ennek a célnak az elérésére kell lelkesítenünk. Másképpen, bármilyen sokba kerül is propagandánk, bármilyen új vagy szenzációs is, üres és eredménytelen marad.’1-— Hát igen, nehéz eset — mormogta maga elé Mr. Streibert. —* Nagyon nehéz.
