Szolnok Megyei Néplap, 1954. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-13 / 111. szám

1954 május 13.

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

Emberhez méltó munkafeltételeket biztosítsanak a Fémtömegcikkgyártó telepen

Polónyi

János elvtárs, a Vasipari Vállalat fémtömegcikkgyártó részlegének kovácsa legutóbb levelet írt szerkesztőségünknek s beszámolt arról, milyen mostoha körülmények között kénytelenek dolgozni a telep egyes mukásai.

Kedden meglátogattuk a kis gyártelepet s körüljártuk a különféle műhelyeket, megnéztük hogyan biztosítják az egészségügyi és szociális feltételeket.

Meg kell állapítani, hogy az utóbbi időben komoly intézkedéseket is tettek az üzem vezetői a dolgozók jó ellátása érdekében. A kis ebédlőben viaszosvászonnal letakart asztalok mellett falatoznak a munkások. A fal és padlózat tiszta. Porcelántányérokat — evőeszközöket szerzett be a vállalat s minden délben frissen főtt ebéd várja a dolgozókat. Az egy év előtti állapotokhoz képest ez komoly javulást jelent. Régente padlózatlan, kormos- falú helyiség volt az ebédlő — nem sokkal különbözött a műhelyektől. Evőeszközöket is a munkásoknak kellett hozni, ha ebédelni akartak.

panaszt a munNem hallottunk

karuha ellátásra sem. A kúpoló- kemencénél dolgozók vastagtalpú bakancsot, azbesztkesztyűt kaptak — kivéve a legújabban felvett dolgozókat. A kovácsok megfelelő bőr- kötőben végzik a munkájukat.

Annál nagyobb a panasz a tisztálkodási lehetőségek, a védőétel ellátás miatt. Az öntöde és formázó tágas helyiségéből piszkosfalú homályos helyiségbe lépünk be. Csak mikor már megszokja szemünk a sötétséget, vesszük észre, hogy 15—

20 ember zsúfolódott ide. Földön, asztalon, vasdarabokon ülve támasszák hátukkal a falat s táskából ebédelnek. A falakon körül fogasokon csüngnek a „tiszta'1 ruhák, melyet akkor vesznek magukra, ha kivetkőztek a kormos, olajos ove- rálból, hogy mégiscsak rendesen felöltözve menjenek végig a városon.

Ez a szűk, piszkos helyiség 28 ember mosdója, öltözője, falatozója. Itt töltik az ebédidőt azok, akik otthonról hozzák az élelmet. Hol van itt a mosdó? — érdeklődünk, mert semmi alkalmatosságot nem látunk erre a célra idebent. Többen is mutatnak a földre egyszerre egy horpadozott fekete bádoglavórra. Kiderül, hogy egyetlen bádoglavór és egyetlen koszos vödör 28 ember tisztálkodási eszköze. Az ivócsapot is megmutatják. A kúpoló mellett egyetlen rozsdás vascső ágaskodik ki a falból. Erről iszik, aki megszomjazik s gusztusa van rá, hogy a vascső végét a szájához vegye.

| A kúpolókemencébcn | már izzik a vas. Két órakor öntés kezdődik s 5 óráig tart.

— Akkor van csak a kutya világ — mesélik az öntők. — Lélegzeni sem mqr az ember a gáztól. — Legutóbb kint járt egy bizottság s úgy vélték, hogy az ablakokon eltávozik a káros gáz. Ezen felbuzdulva, felülvizsgálták a védőétel ellátást s úgy leszűkítették, hogy az öntödé- bén és formázóban dolgozó 28 munkás közül csak öt kap fejenként félliter szódavizet. A savanyú bogyót vagy gyümölcsöt megvonták, hogy a többiek se ácsinkózza- nak rá.

Az öntök közül Kurucz 108, Mondok 143, Gál 162 és Jenül elvtárs 177 százalékot teljesített. Kitettek magukért a gázban is s most sem panaszképpen mondják, csak megemlítik, hogy az üzem vezetősége is megtehetné kötelességét velük szemben. Nincs elszívómotoros sze.- lőzőberendezés s nem gondol az egészségükre senki. Ha kijön valaki megvizsgálni kérésüket, a szerencsés véletlen mindig akkor hozza, amikor nincs öntés. Így azután fal- rahánvt borsó a kérelem, panasz.

\’“m sokk».'

jobb a helyzet a

többi műhelyben sem. Az épület végén van elhelyezve az üzemi mosdó és öltöző, mely mindössze 14 emberre való öltözőszekrényt és 4 vízcsapot foglal magában. Aféle „reprezentatív“ helyiség ez s csupán arra jó, ha valaki idegen jön az üzembe megmutassák, hogy „mosdónk is van”. Valójában ez az apró helyiség a dolgozók töredékének sem nyújt tisztálkodási lehetőséget.

Igaz, hogy a gyár — Fazekas Adolf egykori műhelye — melyet azóta már a megyei gépjavító is,

mint elnyűtt ruhadarabot adott át a Fémtömegcikkgyártóknak, igen kopottas és a városrendezéssel kapcsolatban lebontásra ítélt épület — mégsem lehet ezzel takarózni, ha a dolgozók ellátásáról van szó. Vödröt, lavórt szériában gyártanak az üzemben. A műhelyek mindent meg tudnának csinálni maguk erejéből — ami szükséges az emberségesebb munkakörülmények megteremtéséhez. Vájjon miért nem ad erre módot nekik a Vasipari Vállalat vezetősége?

Látogatás a megyei kórház szülészeti osztályán

A Beloiannisz-úton, a vasút felé t viszonylag —• a mai megnövekedett

létszámuk mellett is — kevesen vannak, (ezen segíteniük kell egészségügyi szerveiniknek), de ez nem teszi indokolttá, hogy egyes szülésznők gorombák, türelmetlenek legyenek az anyákkal szemben. A beteg emberek szenvedésének enyhítése szép és nemes feladat, hivatás, s ha valahol az, akkor itt, az új életek születésének helyén kettőzötten annak kell lennie. Ezt kellene tudnia, éreznie a szülészet minden dolgozójának, s akkor bizonnyal nem lenne ok többé panaszra ezen a téren.

menve, kerttel övezett nagy épület vonja magára a járókelők figyelmét. A kapun tábla hirdeti: Állami Bábaképző Intézet, s a Megyei Közkórház szülészeti osztálya. Évenként száz meg száz apró, ráncos- bőrű, pirosorcájú újszülöttet segítenek a világra itt. Ez évben, az eltelt négy hónap alatt már közel 600 boldog édesanya hagyta el a kórházat a család újdonsült, legifjabb tagjával.

p]

Régen nem szívesen jöttek ide szülni az asszonyok, mert rossz volt a betegellátás. Ma már egészen más a helyzet. Szinte mindig zsúfolt a szülészet, nem igen akad üres ágy. Elsősorban az orvosok áldozatos munkája hozta ezt az eredményt, akik nem egyszer éjszakáikat is feláldozzák, hogy egy-egy komplikáltabb szülésnél segítsenek a vajúdó asszonyokon. Van úgy — mint elmondották —, hogy 48 óra hosszat sem mennek haza, ügyelnek a szülőszobában, vagy a műtőben végzik munkájukat.

1949-ben még csak 4 orvos és 6 ápolónő végezte itt a munkát, most már 7 orvos vezetésével 28 ápolónő — szülésznő és csecsemőgondozó — dolgozik a szülészeten, s a hozzácsatolt, újonnan létesített nőgyógyászati osztályon. No, de a szülészetet igénybevevők száma is ugyancsak megszaporodott. Érthető hát, hogy a sok munka közben itt is előfordulnak hibák s mondjuk meg, nem is ritkán,

m

Majd mindenki, aki szült, elégedett az orvosi kezeléssel és a gyógyszerellátással, de az élelmezéssel bizony már nem. A szülés utáni első napokban, orvosi rendeletre, csak folyadékot kaphatnak az anyák, s ez bizonnyal szükséges is így, azt azonban nem tudjuk, miért nem fordítanak nagyobb gondot a kórház konyháján arra, hogy a diétás levesek ne íztelen, színtelen — egyszóval gusztustalan — löttyök legyenek. Hiszen diétás levest is lehet úgy készíteni, hogy ízletes legyen, s az anyák a szülés fáradalmai után bizony megérdemelnének ennyi figyelmet. S az első négy nap elmúltával, amikor mindenkinek megjön már az étvágya — egyhangú a panasz — nagyon kevés a koszt. Ezín is sürgősen segítenie kell a kórház vezetőinek. A szülészet betegei, feladatai speciálisak, s az illetékeseknek ezt is figyelembe kellene venniök a konyhai anyagfelhasználási normák megállapításánál,

GD

A tisztaság terén is nagyon sok a javítani való.

Arra is sok asszony panaszkodik, hogy az ápolónők közül egyesek nem jól bánnak velük. Igen sok a munkájuk az ápolónőknek, mert

S végezetül még egy hibáról. Váló igaz az, hogy az egészségügyi középkáderek, ápolók és ápolónők, szülésznők és csecsemőgondozók fizetése bizony nem volt a legjobb. Kormányunk azonban figyelembe vette ezt, s most van folyamatban az új, felemelt fizetések megállapítása, sőt sok helyütt már visszamenőlegesen március 1-ig ki is fizették a magasabb béreket. Érezniök kell ezt a gondoskodást a szülészet dolgozóinak is, s tudniok kell, hogy egész népünk életszínvonalának emelése együtt jár az ő helyzetük további javulásával is. Mindezeket figyelembevevő, ideje lenne megszüntetni a kórházban széltében- hosszában burjánzó borravalórendszert, mert az bizony szégyenfolt.

Az eredmények elismerése mellett a hibák felvetése, reméljük, segíti a szülészet dolgozóit munkájuk további megjavításában s abban, hogy szép feladatukat a jövőben még jobban elláthassák.

Mindenütt rohamos fejlődésnek indult a növényzet

Az idei rendkívüli időjárásról és annak hatásáról a növényzetre Kulin Ernő. az Országos Meteorológiai Intézet agrometeorológiai osztályának vezetője a következőket mondotta:

Májusban — 10-ig — hat országos eső volt, de a többi napon is nagy területek kaptak kiadós esőt.

Az eső és a meleg együttes, jótékony hatására a növényzet mindenütt rohamos fejlődésnek indult és minden remény megvan arra, hogy

a kezdeti elmaradást helyrehozza. 1943 előtt hidegebb áprilisok is voltak, a későbbi felmelegedés után mégis jó terméssel fizettek a szántóföldi növények. Persze, az időjárás nem minden. A termelők fordítsanak fokozott gondot az alapos növényápolásra, a többszöri kapá' lásra, gyomirtásra.

A következő napokban az eddigiekhez hasonló meleg és csapadékos időjárás várható: mindenesetre számítanunk kell még hőmérsékleti visszaesésre. (MTI.)

I// lendületet kap Mezőtúr ktilturális élete

Mezőtúr város életében igen nagy jelentőségű a Növénytermesztési-, majd a Gépészeti Technikum és ezzel kapcsolatos mintaszerű tangazdaság. Ezeknek az intézményeknek további fejlődését az ősszel elkészülő, egy egész városrészre kiterjedő új épületcsoport (hatalmas diákotthon, központi épület, műhelyek stb.) teszi lehetővé.

Mindezekkel kapcsolatban számos általános és két régi leány- és fiú középiskolával együtt a város kulturális élete is rohamos és nagyszerű fejlődést, mutat. A megyében első helyen álló kultúrotthon, gazdag népkönyvtár, képző- művészeti és ének-zene szakosztályok mellett a fokozott művelődési igényeket legelsősorban a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének keretében évek óta folyó ismeretterjesztés igyekezett kielégíteni.

A nemrégen újjászervezett Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatban régi,

értékes, kipróbált gárda mellé úf erők sorakoznak fel Mezőtúron is* Pedagógusokat, orvosokat, mérnök köket, agronómusokat a zene- és ének-kultura gyakorlati embereit sikerült az oly fontos népművelési cél érdekében megnyerni. Az elő-i készítő bizottság már megkezdte munkáját és az újonnan meealakí-f tandó helyi szervezetet, annak ve- zetőségét, a f. hó 16-án tartandó közgyűlés fogja véglegesen megala- kítanf, illetve megválasztani. pro- grammját részletesen kidolgozni, a munkát felosztani, a kulturpropa- gandát új alapokon megindítani, s a megfelelő szellemi és anyagi fri- tételekről gondoskodni.

így mindinkább megvan a remény arra, hogy Mezőtúr kulturális élete új, egészséges lendületet vesz, s ezzel a város lakóinak szépülő élete értékes ismeretekkel bővül és a szocializmus építéséhez olyan na- gyón fontos reális világszemlélettel gazdagodik.

Benkő Gyula gim. tanár.

wiíW^j

Tarfsa meg szavát a Szénsavgyár

Vállalatunk dolgozóinak sok kellemetlensége van a hiányos szódavíz ellátás miatt. Az utóbbi két hétben sokan felvetették már. hogy nem árusítunk belőle eleget. A hiba az, hogy a Szénsavgyár ápr. 27-én még nem küldte le a 20-i megrendelést. Sőt az ezt követő két táviratot is válasz nélkül hagyták. — Hogy a gyár pontatlanságából mennyi kellemetlenségünk származik, — azon túl, hogy vendégeinket nem tudjuk ellátni — arra példa az én esetem. — Május 8-án a földművesszövetkezetben 30 drb. inggombot akartam vásárolni. Fógel elvtárs erre azt mondta: hogy mi szódavizet nem adunk, ők sem adnak inggombot. Szerintem ez is

helytelen, de az sem megbocsáit- hatóbb, hogy a Szénsavgyár csak hiteget bennünket.

Kerekes Lajosné,

Vendéglátó V., Törökmiklós, *

Villanyórát kérek

1952-ben bevezették hozzám a villanyt. Azóta mindég bíztatnak; hogy felszerelik a villanyórát is. Az ígéretet azonban még ma sem teljesítették. Szeretném, ha végre nem 32, azaz mármost „csak“ 25 forintot kellene minden hónapban fizetnem, hanem annyit, amennyi áramot valóban fogyasztok.

Kenyeres György, Tiszabő,

INTÉ2KE1>ÍSEK

Dávid Imréné Törökmiklősról azt panaszolta, hogy a begyűjtési csoport olyan tojás- és baromfibeadási kötelezettséggel terhelte, ami nem jogos. A Járási Begyűjtési Hivatal érdeklődésünkre az alábbiakat közölte:

„A begyűjtési csoport a panaszosnak előzetes húsbeadósi kötelezettség felbontása idején ténylegesen 5.30 kg tojást és 3.30 kg baromfihátralékot mutatott ki. A vételjegyek felülvizsgálása során megállapítást nyert az, hogy a tojáshátralék kimutatása jogtalan, mert nevezett kötelezettségének eleget tett. A baromfibeadási kötelezettség teljesítésének azonban még nem tett eleget a panaszos, így a begyűjtési csoport jogosan tartja nyilván, mint hátralékot. — Lévai Zsig- mond, hivatalvezető, Törökmiklós. *

Ezúton mondok köszönetét a Néplap szerkesztőségének, mert a hat hónapja húzódó családipótlék-ügye- met elintézte. A mai napon a 450 Ft családi pótlékot megkaptam. Köszönettel: Kuczora Ferenc, a Vasipari

V. autószerelője, Szolnok.

Kovács András jászberényi levélírónk azzal a kéréssel fordult hozzánk, legyünk segítségére abban, hogy a háztulajdonos jogtalanul ne tehesse ki a lakásból. Intézkedésünkre az alábbi választ kaptuk: „A Városi Tanács VB értesíti Kovács Andrást, hogy ügyét kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy a lakásban nyugodtan lakhat tovább. Határozatunkról a tulajdonost is értesítettük. — Lajkó Lászlóné VB- titkár, Jászberény”.

*

Korom Sándor Törökmiklősról azt írta, hogy a nevére címzett küldemény megromlott a postán. Értékét nem térítették meg. Levelünkre ez a válasz érkezett:

„Korom Sándor törökmiklós! panaszosnak a vasúti fuvarozás alatt megromlott küldeménye fejében május 8-án 67.— Ft kártérítést kiutaltunk. — Magyar Államvasutak BVKH, Budapest. Tőzsér Ernő.’‘

„A Szolnokmegyei Néplap április

17-i számában Gál Gyula levelező részéről benyújtott panasz ügyében Szolnok 1. postahivatalnál helyszíni vizsgálatot tartottam. A vizsgálat eredménye alapján a felvételi szolgálat meggyorsítása érdekében a következő intézkedéseket tettem:

Utasítottam a hivatalt, hogy az ajánlott küldeményeket tömegesen feladók részére ragszámokat adjanak ki. így a postai felvevők időben előnyhöz jutnak s ezzel a közönség kiszolgálása gyorsul.

Intézkedtem, hogy a IV. munkahelyen 17—19 óra között értékcikk- árusítással foglalkozó kezelő 20 óráig árusítson és ajánlott küldeményeket is vegyen át.

Az I. munkahelyen foglalkoztatott Kovács Béla dolgozónak valóban nincsen még megfelelő postai gyakorlata, mivel csak 3 hónapja van alkalmazva. A szükséges gyakorlatot azonban rövidesen megszerzi. — Wurm Ferenc, ü. oszt. vez. Közlekedés-, és Postaügyi Min,,,

A színház műhelytitkai

Sok színházlátogató nem is gondolja, mennyi fáradságos munka előz meg egy-egy színelőadást. Nappalonként, műsorkezdésig serényen munkálkodnak a Szigligeti Színház dolgozói. Kedves (Olvasóinkat — kik gyakran láttak már színdarabot, s talán olykor akaratlanul is a „gyönyörű“’ szó hangzott el az ajkukról — elvezetjük a színházba, oda, ahol az előadáshoz szükséges kellékek készülnek.

A földszinten lévő ki- nsiny szobába, a rendező főhadiszállására nézünk be elsőként. A jegyzetek- borította íróasztal komoly munkáról tanúskodik. „Itt születnek a rendező fejében az előadásra kerülő színdarabok ötletei — tájékoztat a vezetőnk. — A rendező, a darab előzetes tanulmányozása után közli szándékát, elképzeléseit a színház kollektívájával. Közbe-közbe már a díszlettervező, s ha zenés darabról van szó. a karnagy is munkához kezd a szerepek kiosztásával égyidőben. A munka mindenkit magával ragad.”

Kísérjük figyelemmel a rendezői szobától az előadásig a színdarab sorsát. A rendezői szobát elhagyva, a díszlettervező műhelyébe tekintünk be. Itt bizony sok látnivaló akad. A legelső, ami feltűnik, a nagy „művészi’“ rendetlenség. Ha az íróasztal előtt állna a díszlet- tervező — aki látogatásunkkor nincs jelen — talán elveszne szemünk elől a temérdek tervrajz, megfestett díszletek és a festékek között.

Vezetőnk Ismerteti a távollévő ember munkáját. „A díszlettervező a színdarab elolvasása után a szükséges díszleteket elképzelése szerint tervrajzon elkészíti. Persze ez még nem „szentírás1’. Ezt még vagy elfogadja, vagy nem, az igazgatóság. A terv kivitelezése már az asztalos- és a festőműhelyhez tartozik,

Néhány perc múlva követjük a tervrajz útját, s az asztalosműhelybe kukkantunk be. Három fel- tűrtingű munkás éppen az egyik színdarab díszleteit készíti. Fflrészelés, kopá- csolés, sistergés. A festőműhelyben ezután s2ínte szokatlan a csend. Fehérköpenyes , magashomlokú festőművészt látunk, ecset tel a kezében. Nézzük csak, hogyan varázsolja a hatalmas ecsettel — mint a mesében — a vászonra a szebbnél szebb tájakat, a természet gyöngyeit, sziklacsúcsokat, pázsitos völgyeket, vadvirágos réteket, a lemenő nap halvány színeivel mintázott lankás dombokat, a szürke horizontot..

Hátra van még a szabó- és fodrászműhely megtekintése. A nőiszabóságon egész halóm szebbnél szebb, a virágok minden színében pompázó ruhát látunk. Úgy érezzük, áruházban vagyunk, azzal a

különbséggel, hogy itt a ruhák sokkal díszesebbek. Néhányat közülük megsimogatunk.

A férfiszabóságon szintén szép látványban van részünk. Ott pompázik Kossuth, Bem apó ruhája, Gjilbaba hófehér köntöse, Schubert zeneszerző gúnyája.

Ezután a fodrászműhelybe térünk be. Emberi haj sokasága tárul szemünk elé. Keceli Dezső szeretettel fésüli a szerepekhez szükséges élettelen hajfürtöket.

Utunk végére értünk. Kedves Olvasóink, a jövőben színházlátogatásukkor gondoljanak ezekre a dolgozókra is, a színfalak mögötti szerény művészekre és műszaki dolgozókra, mert az ő munkájuk is elősegíti a mű sikerét és ugyanúgy örülnek a a tapsnak, mint a színészek. A szívük, a lelkűk minden darabót elkísér a színpadra. A tapsot, az elismerést ugyanúgy megérdemlik, mint a színészek.

—Ha—