Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-22 / 95. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 április 22, AHONNÉT KIŰZTÉK A BABONÁT... Meteorológiai állomás Karcag és Tiszafüred között Á Karcag és Tiszafüred közötti országút mentén, nem messze az őrsi fürdőtől, fehérre meszelt takaros, nyitott gangos, cserepes ház vonja magára figyelmünket. Kertjének egyik sarkában vasvázas torony emelkedik. Van vagy 15 méter magas, s tetején keresztalakú tengelyre szerelt, fémkanalakat forgat a szél körbe-körbe. Alatta vékony vaspálca nyúlik ki vízszintes irányban, s a ráerősített függőleges fémlap ide-oda mozog, de legtöbbet a szél irányával szembe áll. mutatva, hogy az honnan fúj, A kert másik részében négylábon álló fehér színű, zsalugáteres szekrény van, egyik oldalán kétfelé nyiló ajtóval, s hogy a zárhoz könnyen hozzá lehessen férni, négy lépcső van építve. Ettől nem messze, vagy egy méter magas oszlopon, hengeralakú bádogtartály nyitott szájával les az égre. várja az esőt. m A meteorológiai állomáshoz elképzeltünk egy fehérköpenyes, szemüveges meteorológust is. Ehelyett azonban közepes termetű, a friss levegőtől kipirosodott arcú csizmás fiatal férfi fogad bennünket. Zsíros Miklós. Lehajló kalapja széle alól szemléli végig négytagú érdeklődő csoportunkat és meleg kézfogás után magyaros vendégszeretettel vezet bennünket egy kedves kis szobába, i _____________________________ ör vendetes tény az értelmiség tömegszervezetének fejlődése, melynek az elmúlt hónapokban és ma is tanúi lehetünk. Ez a fejlődés megmutatkozik az ismeretterjesztő előadások színvonalának emelkedésében, abban, hogy dolgozóink szeretik és érdeklődéssel hallgatják ezeket az előadásokat, hiszen márciusiban egy előadáson átlagosan 92 hallgató vett részt. Maga az értelmiség érzi a tömörülés és az ismeretterjesztő munka fontosságát, szívesen végzi azt, újabb és újabb értékes erők kapcsolódnak be ebbe a munkába. A társulat előadói erőteljesen kiveszik részüket az új kormány- programm ismertetéséből, dolgozóinknak a feladatok elvégzésére való eredményes előkészítéséből, a mezőgazdaságnak az oktatás, a felvilágosító munka útján való fejlesztéséből, Ismeretségünk még nem régi, de ennek nyoma sincs beszélgetésünk közben. Először azt várja, hogy kérdezgessünk maid belemelegedve a beszédbe, elmondja, mit csinál egy ilyen magafajta meteorológus. m <— Ezen az állomáson naponta háromszor „észlelünk’1 — mondja. Már úgy értem, •— folytatja —. hogy reggel, délben és este leolvasom a műszereket és kiszedem a mérőszerekből a papírokat. mert van olyan is, amelyik nemcsak méri, de mindjárt le is írja az észlelés adatait. Pontos kis masinák ezek — teszi hozzá. — amit leírnak, azok az adatok hitelesek is. Azután sorra ves2i az összes itt található mérőeszközt és elmondja, hogyan működnek azok. A biztonság kedvéért kis könyvet tesz elénk, hogy a rajzokon meggyőződhessünk magyarázatának helyességéről. GD Itt már nem a befőttes üvegbe tartott zöldlevelű béka jelzi az időváltozást, hanem a barométer tréfálkozik Zsíros elvtárs. Nagyon fontos megismerni az időjárást, mert az ellenség ellen is könnyebb a harc. ha előbb kikémleljük az erejét. Körülöttünk hatalmas rizstelepek vannak. KitapaszA szolnoki Szigligeti Színházban megtartott reprezentatív előadások: Rákóczi-est, Csokonai-est, Bach— Händel—Corelli—Mozart hangverseny, nagysikerű előadásokkal és vitákkal megrendezett klubestek és tudományos estek, a törökmiklósi és kisújszállási járási, illetve városi osztályok megalakulása és jó munkája az elmúlt hónapokban — jelzik azt, hogy a társulat betölti azt a szerepet, melyet dolgozó népünk joggal elvár tőle: az értelmiség legjobbjainak tömörítője, népünk kulturális nevelője. Ezen az úton újabb' szép és fontos állomása a társulat munkájának, hogy 24-én, szombaton d. u. 3 órakor a jászberényi járási tanács kultúrtermében megalakul a társulat jászberényi osztálya, majd 25-én, vasárnap d. e. 9 órakor Turkevén, a városi tanács dísztermében ünnepélyes közgyűléssel a társulat tur- kevei osztálya, táljuk, hogy milyen ennek a tájnak az éghajlata, megismerjük az időjárás szeszélyeit, s akkor jön a támadás. Olyan növényeket ültetünk, amelyekkel szemben tehetetlen a szél, a hideg, vagy a nyári forró napsugár. Minden szernek van ellenszere, de hiszen ezt tudják maguk is — szakítja meg a beszédet, s szinte elrestelli magát, hogy olyant magyaráz, amit mi is ismerünk. Pedig igen/ szívesen hallgattuk. Szép és nagyon hasznos munka az, amit végez, ED Később azt it megtudtuk, hogy más feladata is van új ismerősünknek. Itt húzódik a környező rizstelepek vízvezető csatornáid. Egy 4(\ kilométeres szakasznak a felügyelete is ehhez a kis házhoz jobban mondva Zsíros elvtárrhoz tartozik. Műnk itársai most is kint vannak a vonalon, vizsgálják, hol van szükség javításra és melyik telepre kell engedni már a vizet. Búcsúzáskor a kapuban megállva széjjel tekintünk a vidéken. Amerre a szem ellát, síkság, zöl- delő vetések, közelebb, távolabb békés tanyák láthatók. Erről a vidékről kiűzték a babonát, s a modem technika lépett a helyébe, s az egyszerű emberekből tudományos ismeretekkel rendelkező dolgozókat nevelt a mi szabad országunk, Fenolhab — csomagolásra Üveg, porcelán, stb, csomagolására az Egyesült Államokban fa- gyapot és hullámpapír helyett fenolhab felhasználását kísérletezték lei. A fenolhabot folyékony fenol- műgyantából állítják elő. A gyantát habosra verik, egy savanyú katalizátorral összekeverik és kockaformájúra öntik. 45 másodperc alatt az anyag eredeti nagyságának kétszázszorosára dagad és megmerevedik. A hab olvan puha és plasztikus, hogy a szállítandó üvegárukat egyszerűen bele lehet nyomni, s szemben a fagyapotcsomagolással, az üvegáru minden helyzetben védve marad. Hi készül a PVC-ből PVC-ből (polivinilklorid) sok műszaki cikk gyártására rendezkedett be a Nagytétényi Gumigyár. A savak maró hatásának kitett edényeket azelőtt műgumival bélelték. A PVC-vel való bélelés nagy előnye, hogy a PVC teljesen saválló, tehát nincs szükség a gyakori béléscserére. Az építőipar számára vízvezeték, lefolyó- és nyomócsövek készülnek, ami által ólmot takarítunk meg, AZ UTCÁK és a terek alatt vízvezeték-, gázcsövek, csatornák és telefonkábelek helyezkednek el. Mélyen a földbe fúródnak a sokemeletes épületek vasbetonalapjai is. Mindezeket egy láthatatlan, de veszélyes ellenség fenyegeti — a kóbor áram. Honnan keletkezik, hogyan teszi tönkre a fémcsöveket, vezetékeket? Ezek a kérdések érdekelnek minket., A VILLAMOS és a földalatti sínéiben áram fut. Az áramlást, mint a tiszta folyómederben a vizet, semmi sem akadályozza. De, ha véletlenül egy hegycsuszamlás elzárja a folyó útját, a víz kifolyik régi medréből s átitatja, bomlasztja a környező talajt. Ehhez hasonló jelenség játszódik le, ha az áram valamilyen akadályba ütközik. Ilyen akadály lehet például, ha a sínek összekötésénél az összekötő tönkremegy, tehát az áram nem jut tovább. A megakadt áram, csakúgy mint a víz, a földbe kerül. Gyakran 10—15 kilométer távolságra is eljut, útja közben pedig számtalan kárt tesz. Tegyük fel, hogy a kóbor áram a gázvezeték acélcsövével találkozik. Az acél jó vezető, tehát az áram rögtön felfut a cső felszínére. Amikor a csövön az áram végighalad, fém-ionokat visz magával. Ezek az ionrészecskék, habár igen kicsik, olyan nagy számban távoznak el, hogy a csövön rövid idő múlva rés keletkezik, ELŐFORDULT már, olyan eset, hogy a kóbor áram két hónap alatt egy teljesen új csővezetéket tett tönkre. A nyíláson kiömlik a gáz, vagy máshol kizúdul a víz, elárasztja a földalatti berendezéseket, megszakad a telefonösszeköttetés. Azért, hogy a földalatti szerkezete-! két megvédjék a korróziótól, a Szovjetunióban megalakították —a világon először — a korrózió elleni szolgálatot. Mindenekelőtt az áram útjának folyamatosságát akarják biztosítani. Ezért nagy gondot for-* dítanak a sínek javítására. EZENKÍVÜL megakadályozzák, hogy a kóbor áram hozzáérjen a földalatti szerkezeteinkhez. A földalatti csöveket, kábeleket szigetelő- anyagokba ágyazzák, Ha a kóbor áram mégis eljutna a szerkezetekhez, onnan különleges vezetékekkel úgynevezett erősítő alállomásokra vezetik. Alkalmazzák a katódikus védel- met is, amikor a csőbe a kóbor áram elé egy másik áramot vezet-* nek, amely közömbösíti azt. Néhány helyen a csövekhez cink-* vagy magnéziumlemezeket kapcsolnak, amelyek felfogják az áram romboló hatását. Ha a csöveket és a hozzájuk kapcsolt lemezeket Gál- ván-elemnek tekintjük, akkor á cinklemez lesz az anód és az acélcső a nem bomló katód. így tehát az acélcsövet megvédik a kóbor áram romboló hatásától, Ezek az intézkedések lehetővé teszik, hogy a földalatti szerkezeteket sikeresen óvjuk meg a láthatatlan földalatti ellenség, a kóbor áram kártékony hatásától. A jereváni állatkert részére űj elefántot szereztek be. ..Gyiki‘’-nek hívják. A Szovjetunió nyugati határáról kellett elszállítani Jerevánba. Az ilyen „utas“’ szállítása azonban meglehetősen bonyodalmas dolog. Hiszen az állat magassága majdnem 3 méter, a súlya pedig 4 tonna és 700 kilogramm. Azonkívül még az is súlyosbította a dolgot, hogy az elefántmama egv kukkot sem értett az orosznyelvű szólongatásokból és egyáltalán rá sem hederített kísérőire. Úgy hírlett, hogy ..Gyiki’! kissé barátságtalan természetű. Egyszer már egy embert is megölt dühében. Szállításával a ..Zoo- centr” két tapasztalt szakemberét — Koplen- ko és Abaskin elvtársakat bízták meg. A láncravert elefántot be- vagonírozták és drótGyiki Jerevánban kötelekkel kerítették el. A harmadik nap valami miatt nagyon feldühödött ..Gyiki“’ és enni is alig akart. Valószínűleg a vasút rázása és a hűvösre forduló éghajlat izgatta fel Az ötödik napon elszakította a láncot, aztán letépte a drótköteleket és szaggatni kezdte a vasúti kocsi tetejét. A helyzet kezdett súlyossá válni. A kísérők kénytelenek voltak luminált beadni neki. hogv megnyugodjék, Kiderült az is. hogy igen kedvezően . hatnak ..Gyiki’“ kedélyére az édességek s ettől kezdve abban sem szenvedett hiányt az elefántmama, Amikor már közeledtek Jerevánhoz, a hőmérséklet még alacsonyabbra szállt. Az elefánt reszketett. Akkor a kísérők egy kis melegítő itallal kínálták meg ..Gyikit’’. Egy vödör vízbe 200 gramm alkoholt öntöttek, amit nagyon szívesen fogyasztott el. Ezekután az ..utas” már sokkal jobban érezte magát. Aztán végeszakadt' az utazásnak. Még egy nehéz feladat állt az elefántkísérők előtt, Gyikit az állatkertbe kellett szállítani, amely kb. 12 kilométernyire volt az állomástól, A láncaitól megszabadított elefántra meleg takarókat raktak, aztán a vagont villamossínekre tolatták át így haladtak még hat kilométert. Különleges és nagyon erős hídon vezették ki a vagonból az elefántot, amely aztán a maga lábán nyugodtan elballagott az állatkertbe. ..Gyiki“ | most kitűnően érzi maeát a jereváni állatkertben, B Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat jászberényi és turkevei osztályának megalakulása A század legnagyobb tehetsége r—, mondta Goethe Ecker- mannak, amikor Byron halála hírét meghallotta. Annyi bizonyos, hogy angol költőnek soha nem volt még olyan nagy, közvetlen hatása a kortárs-Európára, mint Byronnak. Stendhal, Mazzini tekintett fel rá hódolaittal, Széchenyi rajongott érte, Petőfi Shakespeare után a legnagyobb angol költőnek: tartotta, Németországban Heine és Schumann, Franciaországban Musset és Berlioz, Oroszországban Puskin és Lermontov, nálunk Arany János rókanhangokkal felelt a költészetére. Mi okozta Európában ezt a csodálatot, szenvedélyes érdeklődést, közvetlen hatást? Természetesen elsősorban Byron költészetének fontos és megtermékenyítően új tartalma, Egy újfajta szabású egyéniséggel, a „byroni hős“-sel, s az emberi fájdalomnak egy új változatával, a „byroni viliágfáj dalom“- mal ajándékozta meg az európai irodalmat. Ehhez a hatáshoz hozzájárult, hogy életével is megdöbbentette és elkápráztatta olvasóit* 1788-ban született, egy évvel a francia forradalom kitörése előtt, Londonban, régi, de elszegényedett arisztokrata családból. — Abba az uralkodó osztályba született tehát, amely Byron életében egyik főpillére volt a francia forradalom, ■— majd a Napóleon ellen fegyverkező egész európai reakciónak, később pedig annak, a népek elnyomására szövetkező uralkodói összeesküvésnek,. melyet Szent Szövetség néven ismer a történelem. A francia forradalom eszméinek szép és különös diadala, hogy Angliában éppen két főúri származású költő, Shelley és Byron műveiben jelentek meg a legnagyobb erővel, George Noéi Gordon Byron hiába volt arisztokrata — gyerekkora szomorú és elnyomott volt, akárcsak a legnehezebb életet élő íróké. Apja, a züllött gárdakapitány, eltékozolta egész vagyonát, aztán magára hagyta feleségét és kisgyermekét s ByB Y R O IV Cuúáiának 1)0. éipfoiduU'/Uci ran bizony elég szegényesen és nélkülözések közepette nevelkedett életének első tízévében. S ami nagyobb baj: sánta volt és ettől érzékeny lelke sokat szenvedett annál is inkább, mert nyomorékságát nemcsak iskolatársai, hanem indulatos anyja is sokszor éreztette vele. Tízéves korában váratlan örökséghez jutott s ettől kezdve, gondtalan életet élt, Cambridge-ben végezte tanulmányait, gyermekkorának sérelmeiért mulatságokban keresett kárpótlást s kicsapongásaival és híressé vált szerelmeivel hamarabb keltette fel a közérdeklődést, mint irodalmi munkásságával, 1VT égsem mondhatjuk róla, hogy 1 x léha életet élt: nagyon is volt szeme mindarra az ellentmondásra, mely az angol társadalmat belülről feszítette. A nottinghami munkáslázadás, több véres összeütközés a manchesteri szövőmunkások és a vállalkozók közt, a „lud- diták“ heves és ösztönös tömegmozgalma, mely az angol ipari központokban szétrombolta a gépeket, továbbá az írek és katolikusok elnyomása olyan feszültséget teremtet, amely utat talált az angol forradalmi romantikába, a kor legmagasabb igényű költészetébe is. Amikor Byron nagykorú lett és elfoglalta helyét a Lordok Házában, első, beszédét éppen a ludditák, a „géprombolók““ védelmében mondta. „Lehetett-e valaha is vérrel és vassal gyógyítani a kisemmizett és éhező nép sebeit?“ kérdezte ebben a beszédében, De a fiatal Byront ezeknél a társadalmi ellentmondásoknál nem kevésbbé érdekelték osztályának erkölcsi ellentmondásai. — Az angol arisztokrácia, mint ezt például Thakeray regényeiből megtudhatjuk, semmivel sem élt erkölcsösebb életet a világ bármely más arisztokráciánál. Mégis éppen ebben az Időben bent akozik ki igazán az angol uralkodó osztályoknak az a képmutatása, melyet később sokan hajlandók voltak angol nemzeti tulajdonságnak tekinteni. Byront talán semmi sem háborította fel any- nyira, mint ez a képmutatás — ezt nem szabad elfelejtenünk, ha az „erkölcs“ ellen intézett hadjárataira gondolunk, T «OQ-ben az angol arisztok- rata ifjúság szokását követve elindul a maga Grand Tour- jára: beutazza a Földközi-tengert. Hazatérése után, 1812-ben megjelenik első nagy művének, a Childe Harold zarándokútjá-nak két éneke, utazásának emlékeit írja meg benne. Ebben az elbeszélő jellegű költeményben találkozunk először a jellegzetes byroni hőssel, a magános, világfájdalmas vándor alakjával, aki szembeszáll az egész társadalommal, s a társadalomtól a természet, az embertől független, sőt az emberrel szemben ellenséges természet felé fordul, Ettől fogva szatíráival szüntelenül támadja az angol kormányrend- szert, drámáiban (Mamfréd, Káin, Marino, A két fosoari, Sardanapa- lus) és verses elbeszéléseiben (A gyaur, Az abidosi menyasszony, A kalóz, Lara stb.) pedig továbbfejleszti a byroni hős alakját, aki csak az anarchikus egyéni szabadságban, a hajthatatlan magányosságban talál kiutat. — „Ez az emberi egyéniség’“ — Bjelinszkij, a nagy orosz kritikus jellemzése szerint — „fellázad az általános ellen és büszke lázadásában csupán önmagára támaszkodik“, Byron időközben megházasodott, boldogtalan házaséletet élt és válásban keresett szabadulást. Az angol arisztokrácia, melyet felháborított Byron költészetének egyre élesebb állásfoglalása, botrányt támasztott a válás körül és ezt használta fel ürügyül, hogy a híres és ünnepéit költő életét hazájában elviselhetetlenné tegye. “ 1816-ban Byron kénytelen volt végleg elhagyni Angliát. — Először Svájcba utazott — itt kötött barátságot Shelley-vel, — majd Olaszországba, ahol tevékenyen résztvett a carbo- nari-k nemzeti szabadságmozgalmában. Itt, Olaszországban kezd neki Byron legfontosabb művének, verses regényének, a Don Juan-nak, a régi monda új változatának. „Tartalma szerelem, vallás és politka — mindez most is annyi okot ad viszályra, mint hajdan“ — írta róla maga Byron, írói pályájának ez a betetőzése nemcsak mint érett, nagy költőt mutatja be, hanem mint vérbeli realista elbeszélőt is. A befejezetlenül maradt, de így is hatalmas Don Juan tizenhat éneke feltárja Byron lángelméjének egész változatosságát, könyörtelen szatíráját, gyilkos iróniáját, világítás humorát, önmagának mély, lírai kifejezését s ugyanakkor magasrendű hitét az emberi közösségben és a népek szabadságharcában, Emlékezhetünk például Don Juan egyik betétdalára. Az új görög dalnok-ra, melyet Arany gyönyörű fordításában olvashatunk. Arany 1848 elején fordította ezt az éneket s nem nehéz meglátni az összefüggést, miért éppen ez a vers ihlette fordításra Aranyt ebben az időben, De Byron költészete máskor is adott alkalmat magyar költőnek, hogy elmondja tiltott reményeit. Amikor 1942-ben megjelent Radnóti Miklós nemes, tökéletes Byron-fordítása, a Sénakherib pusztulása, mely így végződik: kard sem suhogott s a pogány hatalom szétolvad, akárcsak a hó a napon — mindenki tudta, melyik az a „pogány hatalom“, amelyiknek szét kell/olvadnia, mint hónak a napon. A Italában Byron költészete hamar vált az európai szabadságmozgalomnak eleven hagyományává, Engels 1845-ban megjegyez-* te, hogy „Shelley-t és Byront, aki- két érzelmi hév és koruk társadalma -ellen forduló szatíra jellemez —> elsősorban a munkások olvassák“* | Azt is érdemes megemlítenünk, hogy Puskin kora legnagyobb elméjének tartotta Byront s azt mondta róla, hogy „nagy, mély és komor, mint az óceán”. Bjelinszkij gigászi erejű Prometheust látott . benne* akinek költészete elidegeníthetetlen kincs az emberiség történetében. Mindebben kétségkívül része volt annak, hogy Byron a maga forradalmi gondolatait és indulatait éle-, tével és halálával hitelesítette. 1823- ban ugyanis beállt a török elnyomók ellen szabadságáért küzdő Görögország hadseregébe. Saját vagyonából felszerelt egy hadihajót, később ötszáz katonát fogadott zsoldjába és öltöztetett egyenruhába. Hirtelen kiváló szervezőképességet árult el, fáradhatatlanul dolgozott, hogy egyesítse a szétforgácsolt görög haderőket és vezetőket. Férfierejének teljében azonban maláriában megbetegedett és 1824 április 24-én Görögországban, Misso- lunghiban meghalt, miután sorsát megjövendölte utolsó versében (Harminchatodik születésnapomon)* melynek befejezése: Keress — lel itt az Is, ki nem keres katonaslrnak való gödröt, dombot. Ig.v lesz a legjobb. Nézz hát, légy szemes és tedd a dolgod. (Illyés Gyula fordítása)' S ma, halálának 130. évfordulóján, nemcsak azért fordulunk újra érdeklődő szeretettel Byron felé, mert megint teljes nagyságában látjuk, mint a néptribun-költőt, a szabadság hírnökét, a népek nemzeti függetlenségének harcosát, a zsarnokság és az önkényuralom ellenségét — hanem azért is, mert benne élet és költészet kivételes, lenyűgöző, művészi és erkölcsi egységbe forrt össze. A KÓBOR ÁRAM