Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1954 április 4, Orom amabad hasa gyermekének lenni ÁPRILIS 4. KILENC EV SZÁMVETÉSE Pártunk, népi demokratikus kormányzatunk és egész dolgozó népünk 1 özös ügye a gyermekvédelem. A felszabadulás előtt senki sem törődött* a dolgozók gyermekeivel. Napközi otthonokról, bölcsődékről szó sem volt Ma csak .'t szolnoki Járműjavító napközi otthonára három hónap alatt több mint 50.000 Í t-ot költöttek. — Képünkön a szolnoki Járműjavító napközi otthonának kis lakói Ismerkednek az akvárium állatainak életével. Repülőgép a mezőgazdaság szolgálatában K ilenc év nagy idő az ember életében. Különösen olyan időtájt, amikor a haja már őszbevegyül és gyermekei a felnőttek sorába lépnek. Erről beszél Mészáros János is, amint a közelmúlt évekre emlékezve, gondolatban visszafelé forgatja az idő kerekét. Cigarettaszünet van, rövid beszélgetésre leülünk az öntözőcsatorna Zagyvagátnak is beillő partja mellé A Sallai tsz dolgozói kisebb csoportokban mellénk telepednek. — Az újonnan készített rizsgáton túl, egészen a Tiszasüly külső szélén lévő házcsoportokig, a tsz növény- termelési brigádja szorgoskodik, hogy a most ébredező földbe mielőbb életet vigyen. Míg előkerülnek a dohányszelencék, Mészáros bácsi beszélni kezd. — Tavaszba hajlott akkor is az idő, új életet Ígért a föld. Alig néhány napja sikerült megszöknöm a katonaságtól, nyugatra akartak hurcolni. Szabadulásom okozta boldog örömöm a bizonytalanság érzésével vegyült. Vájjon, hogy vannak az otthoniak, miképpen várnak haza? Mosolygó szeme elárulja: ma már szinte érthetetlennek tartja akkori aggodalmát — Hazaérve, boldog családom mellett több, mint 10 hold juttatott föld várt rám. Egyik napról a másikra az lettem, ami után hosszú évtizedeken keresztül vágyakoztam. Nagyuraktól független ember, saját magam gazdája, örömömben egyik új mesgyekarrótól a másikig futottam , Hamarosan megalakult Kommunista Párt helyi szervezete, melynek tagjai egyre hangoztatták: élni kell a vöröscsillagos, szovjet katonák által hozott szabadsággal. Kezdetben nehezen értettem meg őket, hiszen a nagybirtokosokat mind elkergettük, régi jussunkon A szolnoki etíkorityárl célpazdasáff fizemegyséfreiben a tavaszi manta meggyorsítására a repülőgépet is felhasználják. A piroskal üzemegységben a hét végére teljes egészében befejezték az őszi vetések fejtrágyázását, az 1KOO hold «vetés pétisóval való megszórására eddig 250 munkanapra volt szükség. A 1 epülőgép ezt 10 óra alatt elvégezte. 15—20 méter magasságból 19 méter széles- t égben egyenletesen szórta a műtrágyát a vetésre A dolgozó parasztok véle- ) tényé szerint, nagyszerű munkát végzett. Képünkön a repülőgép a jelzőtáblák, lkai körülhatárolt területen végzi a műtrágyázást. A szövetkezet megbecsült tagja végre mi gazdálkodtunk. Pár hónap múlva azután, mikor a 40—50 holdas nagy gazdák saját földjük mellett még hatalmas területeket bérelve egyre gazdagodtak, én pedig csak nem találtam meg a számításomat, kezdtem megérteni a kommunistákat. Felvételemet kértem a pártba és azután minden erővel küzdöttem az egyszerű, dolgoskezű emberekért. — 1950 őszén Bajnovics Mátyással, azzal a fehérkucsmással — mutat az e"viik ásóra támaszkodó, idősebb társára — és még egy pár volt szegény paraszttal megalakítottuk a Sallai termelőszövetkezetet. Már a következő évben hatan 22 hold rizstelepet építettünk. A jövedelmező gazdálkodás vonzotta a kívülállókat, egyre erősödtünk. Ma már ez mind a mienk — öleli fel mutató karja a közel kétszázholdas öntözött területet, a tiszta lakóházakat, a szétszórt gazdasági épületeket. A szívem is érzi, az eszem bizonyítja, helyesen cselekedtünk. Tavaly átlagkeresetem havonta meghaladta a 2500 forintot. — Vettem is a fiamnak olyan bőrkabátot, hogy régen Lednecki ügyvédnek sem volt különb. — Megtalálta itt a számítását minden becsületes dolgozó. — Kérdezze csak meg Dankó Mihályt, Rácz Józsefet — egyikőjük ott megy a vetőgép mellett, — mutat a szántóterületen dolgozók felé. ök most. novemberben léptek a tsz-be és máris kaptak négy mázsa búzát és munkaegységenkint nyolc forintot Megelégedett, szívből jövő örömmel beszél munkatársai segítéséről, boldogulásáról. Később a munka- képtelen idős tagokra terelődik a szó. — Mint ahogy jó családban szokás, — mert a szövetkezet is egy nagy család — gondoskodtunk róluk — mondja. — Naponta 0.5 munkaegységet írunk javukra és 1600 négyszögöl háztáji földterületet is kapnak. Beszélgetésünk közben a többiek ismét megkezdik a munkát Míg egyre magasabbra duzzadnak a gátak, addig szemügyre veszem a szerteágazó csatornarendszert. Négy óra tájban aztán megszólal az egyik tsz tag: „Ideje lesz hazamenni“. Ketten-harman mindjárt csatlakoznak hozzá. — Mészáros bácsi előbb elmosolyodik, aztán nyugodt hangon megszólal: — Nem napszámban vagyunk emberek. Tudjátok, hogy húszadikán már vetni akarjuk a rizst, tehát a jövő hét elején készen kell lenni a gátnak. Használjunk ki minden időt addig — Az emberek egymásra néznek, aztán tovább hasítják az ásók a porhanyós földet, hogy a tajtékozó vizet megzabolázva, érvényt szerezve az ember akaratának, annak a kilenc év előtti első szabad napnak eredményeként, még szebbé tegyék a tanyavilág életét. Amit vállaltunk, teljesítettük Községünk dolgozó parasztjai a pártkongresszus tiszteletére begyűjtési versenyt kezdeményeztek. Csatlakozásra hívták megyénk valamennyi községének dolgozóit. A dolgozó parasztok Ígéretüket va- lóraváltották, első negyedévi tej- és húsbeadási kötelezettségét községünk április 3-án délig globálisan teljesítette. Ezen belül a hízottser- tcsbeadásban 118 százalékkal, a baromfibeadásban 110 százalékkal szárnyaltuk túl az előirányzatot. LADOS BÉLA, VB. elnökhelyettes. Jászapáti. iiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiminiiiiiiiiiiiMiiiiifiiiiiiiiiiiiimimMiiimiiiiiiiiiiiimiiimniiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiniimimiiiiiiiminiiiii KÉT KATONA Mióta német katonák tapossák Budapest utcáit, eljöttek a rémület napjai. Még járunk a munkahelyünkre, de csak azért., hogv a látszatot tartsuk. És ugyan ki tudna otthon ülni. mindenki- ( nelk az idegei pattanásig feszültek. Az eseményektől megzavarodva nézünk ki a Baross-térre, ahol vagy embercsoportokat terelnek, vagy újabb fordulóját teszi a tíz szál vadul bömbölő SS regiment: „Lám, amilyen erősek vagyunk, egyre ontjuk a daloló katonákat?!“ Csak az egyhelyben figyelő tudja, hogy ezek ugyanazok, szabályos időközökben megjelenő, a téren kerge-birkák módjára körben üvöltő németek: trappoló propaganda kúrus. Egyszerre nagy robajjal vonulnak fal a „Tigrisek.“ A Centrál-szállóból SS-ek tódulnak ki. Rémülten nézünk, mi ez. mi folyik? Óh. hát a „hősök“ a kommunisták ellen mennek „harcolni“ — a Népszínház-utcába. Kimegyünk a Rákóczi-útra. Telt villamosok robognak, a járókelők izgatottak. Az úttest szélén SS- katonák, egykedvű nemtörődömséggel géppisztolyoz- nak az emberek feje felett. Mulatságos passzió! A Metropol felől egy három év körüli kislány kétségbeesett arccal és feltartott karocskákkal jön. Mögötte egy vadképű SS. géppisztolyt szegezve a gyermek hátába, kíséri az ..ellenséget!’1 Nem akarok Mihály Tlbornét a turkevei Táncsics tsz tagját a termelfiszövetkczeti városok háromávcs évfordulóján Munkaér eleméremmel tüntette ki Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa. A tsz asszonyaival együtt Igen sokat telt a közös gazda- claság fejlesztéséért. Szeretik is a tsz tagjai és valamennyien szeretettel köszöntötték kitüntetése alkalmából. Képünkön Mihály Tlborné a szövetkezet egyik tagjával, Kalup Gyulánéval beszélget, aki örömmel nézegeti a szép kitüntetést. Vállalás és kötelesség Felszabadulásunk kilencedik évfordulóját ünnepeljük. Az elmúlt évekre visszapillantva, jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a dolgozó nép alkotóereje hatalmas eredményeket szült. Egyre világosabban látják az emberek, hogy saját jövőjük kovácsai, s jó munkájuk továbbj fejlődésünk alapja. Ezt tükrözik a munkafelajánlások is, amelyeket üzemi munkáscLk. tsz tagok, egyénileg dolgozó parasztok tettek. A lelkes vállalások azt is megmutatják, hogy a felszabadult embernek megváltozott a munkához való viszonya. Jókedvűen dolgozik és napról-napra maasabb eredmények elérését tűzi ki célul maga elé. Pálinkás Pál, a cibakházi Vörös Csillag tsz sertésgondozója ígéretet tett arra, hogy félévi fiaztatási tervét 150 százalékra teljesíti. 38 anya után 243 malac szaporulatot ért el. így előirányzatát . 2C0 százalékra teljesítette. Jó munkájáért 18 malacot kapott. aminek értéke pénzben 5400' forintot tesz ki. Kerekes István. a nagyrév! Haladás tsz sertésgondozója, szintén túlteljesítette félévi tervét. Prémiumként 7 választási malacot kapott. Az egyénileg dolgozó parasztok is jó munkával, beadási kötelezettségeik teljesítésével ünnepük felszabadulásunk kilencedik évfordulóját. Zunyi János 6 holdas, vagy Bathó Bálint 15 holdas tiszasűlyi dolgozóparasztők a kukorica kivételével már az összes tavaszi növényeket elvetették, hogy az időben végzett ,ió minőségi munkával magasabb terméshozamot biztosítsanak. Az államiránt! kötelezettségük teljesítésében példát mutatnak Buzi János és id. Lévai Antal szolnoki egyénileg dolgozó parasztok. Egész évi hizottsertés- és búsbzftdási -kötél1 tségüket téliesítettek. hinni a szememnek, de nem csalódás. “ Ä rémület napjai! Minden elcsendesedett elhallgattak a fegyverek. Budapest felszabadult. Minden üszők és rom, de mi élünk. Vakondok módjára bújunk ki odúinkból, — fel a napfényre. Nekibátorodva útnak indulok. Furcsa alakok járnak az utcán. Volt kegyelmesurak mici-sapkával. foltos ruhában, műmelósoknak kiöltözve. Már is „asszimilálni“ próbálnak. A járda szélén csepp kis fiú. 3—4 éves lehet, keservesen zokog. Csupa piszok, a háború kis szerencsétlen elhagyatottjai közül egy. De elém kerül hirtelen egy fufajkás, prémsapkás katona. Megdöbbenve nézi a parányi emberkét, lehajol, beszél hozzá, faggatja, de a gyerek annál jobban zokog. A katona hirtelen homlokára csap. felugrik. elrohan. Pillanatok alatt visszatér, kezében egy üveg tej és három zsemlye. A gyerek kezébe nyomja. A fiúcska eldörzsöli könnyeit kis arcán, mohón nyúl a tejért valósággal falni kezd. Már alig van az üvegben néhány korty, felnéz a katonára és hálás mosoly virul arcán.. A katona boldogan felnevet, letérdel a gyerekhez és most már megindul közöttük a kétnyelvű társalgás. Megértik egymást: — a kis éhes magyar gy—-‘- ■» soviet katona. Demegve figyeljük a *'■ fejünk felett dübör- börgő ágyukat. Csatazaj, gránátok robbanása, utcai harc.. í Aztán néma csend, eldőlt a küzdelem. őrületes ez a rettegés. Várunk összebújva egy sarokban. Idegen szavak hangzanak fel. Jönnek! Megtelik velük a pince. Mi csak mégjohban összebújunk a sötétben — mennyi ideig, nem tudjuk. Anyám hív elő. öntudatlanul követem, de földbegyökerezik a lábam. Szent isten! — egy orosz katona ül a priccsünkön. Anyám csak biztat: „Ne félj tőle, ők is épp olyan emberek, mint mi. Nézd mosolygós, fiatal arcát, mennyi jóindulat sugárzik róla. Annak higyj, ne az ostoba fecsegésnek”. Valóban, szegény, sokat tapasztalt anyámnak van igaza, a katona máris az asszonyok, gyermekek gyűrűjében ül — nevetve, beszélgetve, jóbarátként. Magam is hallgatom Miklóst, aki csak így, magyarul szereti hallani a nevét, hiszen így még könnyebb a barátkozás. Felszabadultan nevetünk , együtt, kézjelek, keverék MIKLÓS beszéddel megindul a társalgás. Kérdések özöne repül felé. Az anyák egyre kíváncsiak: „Igaz, hogy elviszitek gyermekeinket? P lőször dühös lesz, majd legyint: „Né- met.sz.ki propaganda. Moszkva lenni sok-sok klapcsi — mutatja, hogy kicsi, nagy — nyem ma- gyarszki klapcsi.” Most már teljes a bizalom. Jönnek a többiek is és nevetve nézik a kedves képet. Miklós gimnasztyorkában, nekibuzdulva magyaráz. Fényképeket mutat Kiev- ről és nevet, örökké nevet. Körülötte ugyanúgy az asszonyok, lányok, gyerekek. Előkerül egy tangóhar- monika is, fecsendiünek az először hallotta, édes-hús dallamok. A Volga, Volga már könnveket csal a szemekbe. Hirtelen nattogó lesz 87. ütem. Miklósunk felugrik, a ninceodú közepére perdül és mosolyogva. a nehéz katrmacsizmá- ban rónia az ukrán gooa- kot. Meghitt hangulat. Csupa derű. csupa élet ez a fiatal katona. Ai általános jókedvet vad lárma vágja el. Izgatott beszéd, vitatkozás hallatszik. Belénk- markol ismét a félelem. Kivágódik a csapóajtó és feldúlt arccal dühtől, fájdalomtól tombolva beront rajta a kapitányuk. Bajtársai belékapaszkodnak, csitítják. Miklós adja tudtunkra: egy civil megölte Ivánt. Megdermedünk, halálsá- padtá válnak az arcok. Iván, a kapitány testvér- öccse, aki alig egy órája körünkben volt még. Vidáman, tréfálva hagyta, hogy a borbély rendbehozza. Egyik lány gyertyával világított, a másik a tükröt tartotta elé, ő meg bolondos jókedvvel kérdezte: „Sep vagyok?” Mosolyogva búcsúzott, hogy megy csa’ádot keresni magának. És most már halott. Barátságosan beszélgetett a szomszéd utcában, egv pincében három férfival. Beszéd közben az egyik kabátja alá nyúlt és revolvert ragadva lelőtte. Bujkáló nyilas volt. A testvére eltorzult arccal dühöng fájdalmában. Nem csoda. Három évig a fronton meg sem sebesült, most pedig orvul meggyilkolták. Ezek után szinte természetes a bosszú. Mozdulni sem tudunk. Miklós ránk-ránknéz. látja a rémült arcokat, felénk szól: „Na, nem félni* nem félni!” D ;ttegésben töltött éj■£'- szaka után reggel újra jön Miklós. Mosolyog, mintha misem történt volna. Keze tele konzervdobozokkal, sorban rakja azokat az asztalra. Újra fordul és újra hozza az ennivalókat. Nem hiszünk a szemünknek és csak nagy unszolásra üljük körül az asztalt. Mint egy nagv család, reggelihez látunk. Miklós közöttünk. Bejön a kapitány is. bort hoz. Hihetetlen előttünk az egész. Maga tölti a poharakat. felénk emeli, beszél. Nem értjük, mit. de érezzük, hogy azt akarja kifejezni: a szovjet katona nem áll bosszút ártatlanokon. 'Felszabadítani, segíteni jött — még a személyes sérelmen, fájdalmon túl is.
