Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-04 / 80. szám

19« április 4. SZOLNOKMEGY15I NÍPL'AP 3 ® a _____ e © © © KO SZONTUNK A KONGRESSZUSI ZÁSZLÓÉRT Kiváló teljesítményt értek el felszabadulásunk ünnepéi<r POZSA KATALIN a Szolnokmegyei Tatarozó Vállalat segédmunkása. Szorgalmával, igye­kezetével példamutatóan áll a vái lalat dolgozói előtt. Jól veszi, ki ré­szét az anyagtakarékosságért, a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harcból. Kongresszusi válla­lását ezideig 52 százalékkal szár­nyalta túl. CSAPÓ GYULA a Megyei Mezőgazdasági Gépjavító villanyhegesztője. Kétszer egymás­után kapta meg a sztahanovista­jelvényt kiváló munkájáért. Több- hónapi átlagteljesítménye 250 szá­zalék s így március 18-ra befejezte második ötéves tervét. Március 19-e óta harmadik ötéves tervén dolgozik s még javítani akar átla­gán. BARANYI LAJOSNÉ a Mezőtúri Pamutszövő szövőnője. Régóta a verseny legjobbjai köze tartozik s az ő érdeme is, hogy az akadályok ellenére pótolta elmara­dását a Mezőtúri Pamutszövő, sőt a legjobb üzemek közé küzdötte fel magát. Baranyiné teljesítette kongresszusi vállalását. Tervét 118 százalékra teljesítette s 100 száza­lékig elsöosztályú árut gyártott. Lendületesebb a munlsa a Mezőgépgyárban | A Törökmiklósi | Mezőgépgyár­ról ebben az évben még nem sok jót lehetett hallani. Állandó lema­radás, hátulkullogás a tervteljesí­tésben, ez volt rá a jellemző. A le­maradás okát részben a kemény hideg, a rossz anyagellátás és nem utolsó sorban a rossz versenyszer­vezés okozta. Az üzem általános lemaradása ellenére is javult a munka a kongresszusi verseny meg­indulása napjától. A versenybe hatszáz dolgozó kapcsolódott be, s valamennyien a termelés legszű­kebb keresztmetszeteinek kiküszö­bölését, az elmaradás pótlását fo­gadták meg. Február első felében még nem tudták teljesíteni ígéretüket. A második dekádban is mindössze háromnegyed részét teljesítették a tervfeladatoknak. Ahogy az idő ja­vult, az anyagbiztosítás is jobb lett. Márciusban már volt olyan dekád is, amikor 110 százalék felett tel­jesítette tervét az üzem. Ebben az időben az öntöde már pótolta el­maradását, "teljesítette tervét. Már­cius 30-án, az üzemátlag 140.2 szá­zalék volt. | Az első negyedév | utolsó nap­jaiban eddig még soha nem látott lendülettel dolgoztak az emberek. Komoly erőfeszítésre, lendületes munkára volt szükség, hogy üzem- átlagban is pótolják a lemaradást. Valamennyi dolgozó, aki kongresz- szusi vállalást tett, úgy igyekezett, hogy fogadalmát valóraváltsa, s április 4-ét kiváló teljesítménnyel köszöntse. Március 30-án Németh András és Szabó János lakatosok 250—250 százalékot értek el egy műszakban. Az esztergályosok ver­senyében Kovács Bálint vezet 250 százalékával. A kovácsrészlegné! Markovics Sándor 235 százalékot teljesített. A negyedév utolsó nap­ján sem csökkent a lendület. Az üzemátlag elérte a 140 százalékot. Kiváló teljesítmény | nagyszerű munka ez a Mezőgépgyár dolgozói­tól. Csak így tovább. A kongresz- szusi verseny során további jó munkával szolgáljanak rá az élen­járó címre. Ecsédi Ferenc lakatos 210 százalékot teljesített ECSÉDI FERENC la­katos. a Törökmiklósi Mezőgépgyár dolgozója. Pártunk III. kongresz- szusának tiszteletére megfogadta, hogy átla­gosan 150 százalékot ér el. Márciusban a kaza- lozó előkészítésén dol­gozott, teljesítménye szinte naponta emelke­dett. Március 31-én 210 százalék volt napi átla­ga. Képünk munkaköz­ben mutatja be Ecsédi Ferenc lakatost. SZABADSÁG GYERMEKE CBeafámin JLáieLó-: c lprílij 4 A tavaszt kivirulva köszöntik a bokrok, a fű, a barackfák. Kivirulva, ünnepi díszben köszöntünk, drága szabadság! Leng örömünk, kibontva lobognak zászlóink, a messze virítok szárnyal a szó és csattog a munka, köszöntve a Felszabadítót. Hősök vére itatta e földet, ezért termése ma gazdag, népe szabad, derűs, erős, épít, országot igazgat. Nem vendég a büszke hazában. , de törvény és tett a szabadság. És már örökre itt marad: lakói szívükbe fogadták. Derűsebb, gazdagabb, gondtalanabb korszakok jönnek utánunk, de szerencsésebb nemzedék íem lesz tán sose nálunk. A munka, a változtatás örömét ismeri mind, aki alkot, — de kinek a világ a nyersanyaga, ezerszer annyira boldog. Sem ős. sem utód — aki ember, nem élhet sohase restül. — lékünk több jutott: a világot megváltoztatni gyökerestül. Szárnyaljon az ének, lobogjon öröm. Méltó légy büszke nevedhez szabad föld szabad embere! A hősökről el ne feledkezz! Ne feledd el a hőst, akinek sírjára süt csak a napfény. Ne feledd el, hogy népeket tapos még porba az önkény. Kézfogással erősíük meg a szövelségef A martfűi Tisza Cipőgyár dolgozói és a mczöhéki Táncsics termclőszövet- kezet tagjai egészéves patronálási szerződést kötöttek. A Cipőgyár dolgozói elvtársi segítséget nyújtanak a szövetkezet tagjainak gazdálkodásuk fejleszté­séhez. a tsz felvirágoztatásáért. Bodóczl Sándor, a Tisza Cipőgyár főmér­nöke és Kegyes Sándor a Táncsics tsz elnöke a szerződés aláírása után kéz­fogással erősítik meg az tizeml munkások és a dolgozó párásatok szövetségét. Ddii \B?úta 1945 április 4-én született. Most a szolnoki, a Költői Anna-utcai általános iskolában ke­restem meg őt. Az iskola folyosói — amint az épületbe beléptem — a gyermekek vidám zsivajától vol­tak hangosak. Éppen véget ért a tanítás. Az igazgatói irodába men­tem, ott vártam a kislányra. Sosem láttam még, annyit tudtam csak róla, hogy hazánk felszabadulásá­nak napján született. Nyílt az ajtó, s szelídszemű, bar­na kislány nézett be rajta. Várako­zással, s tán kicsit szorongva lépett be az irodába. A többiek már ha­zafelé indultak, ő is ment volna velük, s most nem tudta, miért hí­vatják őt az igazgató nénihez. Za­vart és kissé félszeg volt azért is, mert ismeretlen voltam neki. Az igazgató néni biztató és az én ba­rátkozó szavaim hamarosan meg­oldották nyelvét. Alig indult meg beszélgetésünk, máris büszkén me­sélte, hogy az iskola március 15-i műsorában ő is szerepelt, betyárt játszott, kis betyárt. Amikor arra kértük, énekelné el azt a dalt, amit a színpadon is dalolt, nem sokat kérette magát, s lágy, kedves hangja betöltötte az igazgatói szo­bát. otzafán testvéreiről beszélget­tünk. — Szabolcs, az öcsém, még csak elsős. Délutánonként én szoktam neki segíteni a tanulásban. Nekem meg nővérem, Emőke segít. Sze­retjük, segítjük egymást mi hár man, jól megférünk eg' mással. Most már, hogy így megbarát­koztunk, nem fért benne legna­gyobb büszkesége. Nosza elmondta azt is. — Április 4-én avatnak úttörővé. Most még csak a kispajtások kék nyakkendője van a nyakán, de ő már arra gondol, hogy negyediké­től piros nyakkendőt visel majd, s — ami nagy szó — őrsi gyűlésekre is járhat. Születésnapjának egyik legkedvesebb ajándéka lesz ez. 3it Ofílt az Ideit, hogy Be- áta hazamenjen. Együtt indultunk, s haza is kísértem őt. Az úton gyors tempóban szedegette lábacs­káit, s közben ugyancsak pergett nyelve is. Mire kapujukhoz értünk, úgy ismertem már házkörüli álla­taikat, Beáta gondozottait, mint a tenyeremet. Nem kis büszkeség ez bizony — ő viseli gondját otthon a kutyusnak, a macskának, a galam­bokat is ő szokta etetgetni. üdesanyja fogadott bennün­ket. Amikor bementünk a szobába, ő is bekapcsolódott beszélgeté­sünkbe. Ki-kisegítgette kislányát. Beáta terveiről beszélt. Alig győz­tem felírni mindet, úgy rajzottak benne a tervek, vágyak. Szeretne festőművész lenni — s már mu­tatta is rajzait. Ezek itt — mondta a színes ceruzával rajzolt babákra mutatva — ezek a régi rajzaim, önkéntelenül is mosolyognom kellr mikor az ő szájából hallom ezt a szót — régen. Két-három év lehet, tán még annyi sem, de korához ké­nest bizony neki az is — régen volt. Az új rajzokon már kacsalá­bon forgó kastélyok vannak, ezeket meséskönyveiből rajzolta ki. — Ugye, szépek? — kérdezte ki­csiny barátom. — Olyanok, mint az igaziak, csak a halastó hiány­zik a képről, — (Van neked hegedűd is — hangzott anyu hangja. Beáta mór szaladt is, s hozza a kissé már ütött-kopott játékhegedűt, Ez is kedvence. — Ezen, sajnos, nem lehet ját­szani — mentegeti magát, s játé­kát —, de ha megnövök, apu vesz majd egy igazit. Akkor lehet az is, hogy hegedűművész leszek. öt perc sem telt bele, már meg orvos akart lenni. Gyermeki kép­zelete úgy repdesett, mint a csa­pongó fecske, önfeledt szavai az én gyermekkorom emlékeit is fel­kavarták. Bizony tervezgettünk, ál­modoztunk mi is, — hol orvos, hol meg tudós, egyszer hajóskapitány, másszor meg repülő akartam lenni én is. Álmodoztunk, de közben üres volt a gyomrunk, s szüléink tudták, terveinkből nem sok lehet. Beáta már más világot ér. Az ö tervei közül az, amit majd felnőt­tebb ésszel igazán el akar érni, valósággá válnak. Hiszen szívesen tanul, s jól is. JHir-i /anan búcsúzni kezd­tem Beátától s édesanyjától, már őszinte barátok voltunk a kislány­nyal. Hazafelé ballagva is rágon- doltam még, rá, s a többi kisgyer­mekre, a szabadság gyermekeire. ELVETETTE A CUKORRÉPÁT IfJ. Nagy Istvánná 9 holdas dolgozó parasistasszonyt szorgalmáról isme rik a községben. Rákócziújfalun. A hét elejére a tavaszi kalászosokat elve­tette. Csak a cukorrépa vetése hiányzott. Képünkön lfj. Nagy Istvánná a cukorrépám?got önti a vetőgépbe. Azóta már a cnkorrépa vetéssel is elké­szült, Örül a csepergő csőr eV, mert hamarabb kikel az idejében elvetett mag.

Next

/
Thumbnails
Contents