Szolnok Megyei Néplap, 1954. április (6. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-04 / 80. szám
19« április 4. SZOLNOKMEGY15I NÍPL'AP 3 ® a _____ e © © © KO SZONTUNK A KONGRESSZUSI ZÁSZLÓÉRT Kiváló teljesítményt értek el felszabadulásunk ünnepéi<r POZSA KATALIN a Szolnokmegyei Tatarozó Vállalat segédmunkása. Szorgalmával, igyekezetével példamutatóan áll a vái lalat dolgozói előtt. Jól veszi, ki részét az anyagtakarékosságért, a munkafegyelem megszilárdításáért folyó harcból. Kongresszusi vállalását ezideig 52 százalékkal szárnyalta túl. CSAPÓ GYULA a Megyei Mezőgazdasági Gépjavító villanyhegesztője. Kétszer egymásután kapta meg a sztahanovistajelvényt kiváló munkájáért. Több- hónapi átlagteljesítménye 250 százalék s így március 18-ra befejezte második ötéves tervét. Március 19-e óta harmadik ötéves tervén dolgozik s még javítani akar átlagán. BARANYI LAJOSNÉ a Mezőtúri Pamutszövő szövőnője. Régóta a verseny legjobbjai köze tartozik s az ő érdeme is, hogy az akadályok ellenére pótolta elmaradását a Mezőtúri Pamutszövő, sőt a legjobb üzemek közé küzdötte fel magát. Baranyiné teljesítette kongresszusi vállalását. Tervét 118 százalékra teljesítette s 100 százalékig elsöosztályú árut gyártott. Lendületesebb a munlsa a Mezőgépgyárban | A Törökmiklósi | Mezőgépgyárról ebben az évben még nem sok jót lehetett hallani. Állandó lemaradás, hátulkullogás a tervteljesítésben, ez volt rá a jellemző. A lemaradás okát részben a kemény hideg, a rossz anyagellátás és nem utolsó sorban a rossz versenyszervezés okozta. Az üzem általános lemaradása ellenére is javult a munka a kongresszusi verseny megindulása napjától. A versenybe hatszáz dolgozó kapcsolódott be, s valamennyien a termelés legszűkebb keresztmetszeteinek kiküszöbölését, az elmaradás pótlását fogadták meg. Február első felében még nem tudták teljesíteni ígéretüket. A második dekádban is mindössze háromnegyed részét teljesítették a tervfeladatoknak. Ahogy az idő javult, az anyagbiztosítás is jobb lett. Márciusban már volt olyan dekád is, amikor 110 százalék felett teljesítette tervét az üzem. Ebben az időben az öntöde már pótolta elmaradását, "teljesítette tervét. Március 30-án, az üzemátlag 140.2 százalék volt. | Az első negyedév | utolsó napjaiban eddig még soha nem látott lendülettel dolgoztak az emberek. Komoly erőfeszítésre, lendületes munkára volt szükség, hogy üzem- átlagban is pótolják a lemaradást. Valamennyi dolgozó, aki kongresz- szusi vállalást tett, úgy igyekezett, hogy fogadalmát valóraváltsa, s április 4-ét kiváló teljesítménnyel köszöntse. Március 30-án Németh András és Szabó János lakatosok 250—250 százalékot értek el egy műszakban. Az esztergályosok versenyében Kovács Bálint vezet 250 százalékával. A kovácsrészlegné! Markovics Sándor 235 százalékot teljesített. A negyedév utolsó napján sem csökkent a lendület. Az üzemátlag elérte a 140 százalékot. Kiváló teljesítmény | nagyszerű munka ez a Mezőgépgyár dolgozóitól. Csak így tovább. A kongresz- szusi verseny során további jó munkával szolgáljanak rá az élenjáró címre. Ecsédi Ferenc lakatos 210 százalékot teljesített ECSÉDI FERENC lakatos. a Törökmiklósi Mezőgépgyár dolgozója. Pártunk III. kongresz- szusának tiszteletére megfogadta, hogy átlagosan 150 százalékot ér el. Márciusban a kaza- lozó előkészítésén dolgozott, teljesítménye szinte naponta emelkedett. Március 31-én 210 százalék volt napi átlaga. Képünk munkaközben mutatja be Ecsédi Ferenc lakatost. SZABADSÁG GYERMEKE CBeafámin JLáieLó-: c lprílij 4 A tavaszt kivirulva köszöntik a bokrok, a fű, a barackfák. Kivirulva, ünnepi díszben köszöntünk, drága szabadság! Leng örömünk, kibontva lobognak zászlóink, a messze virítok szárnyal a szó és csattog a munka, köszöntve a Felszabadítót. Hősök vére itatta e földet, ezért termése ma gazdag, népe szabad, derűs, erős, épít, országot igazgat. Nem vendég a büszke hazában. , de törvény és tett a szabadság. És már örökre itt marad: lakói szívükbe fogadták. Derűsebb, gazdagabb, gondtalanabb korszakok jönnek utánunk, de szerencsésebb nemzedék íem lesz tán sose nálunk. A munka, a változtatás örömét ismeri mind, aki alkot, — de kinek a világ a nyersanyaga, ezerszer annyira boldog. Sem ős. sem utód — aki ember, nem élhet sohase restül. — lékünk több jutott: a világot megváltoztatni gyökerestül. Szárnyaljon az ének, lobogjon öröm. Méltó légy büszke nevedhez szabad föld szabad embere! A hősökről el ne feledkezz! Ne feledd el a hőst, akinek sírjára süt csak a napfény. Ne feledd el, hogy népeket tapos még porba az önkény. Kézfogással erősíük meg a szövelségef A martfűi Tisza Cipőgyár dolgozói és a mczöhéki Táncsics termclőszövet- kezet tagjai egészéves patronálási szerződést kötöttek. A Cipőgyár dolgozói elvtársi segítséget nyújtanak a szövetkezet tagjainak gazdálkodásuk fejlesztéséhez. a tsz felvirágoztatásáért. Bodóczl Sándor, a Tisza Cipőgyár főmérnöke és Kegyes Sándor a Táncsics tsz elnöke a szerződés aláírása után kézfogással erősítik meg az tizeml munkások és a dolgozó párásatok szövetségét. Ddii \B?úta 1945 április 4-én született. Most a szolnoki, a Költői Anna-utcai általános iskolában kerestem meg őt. Az iskola folyosói — amint az épületbe beléptem — a gyermekek vidám zsivajától voltak hangosak. Éppen véget ért a tanítás. Az igazgatói irodába mentem, ott vártam a kislányra. Sosem láttam még, annyit tudtam csak róla, hogy hazánk felszabadulásának napján született. Nyílt az ajtó, s szelídszemű, barna kislány nézett be rajta. Várakozással, s tán kicsit szorongva lépett be az irodába. A többiek már hazafelé indultak, ő is ment volna velük, s most nem tudta, miért hívatják őt az igazgató nénihez. Zavart és kissé félszeg volt azért is, mert ismeretlen voltam neki. Az igazgató néni biztató és az én barátkozó szavaim hamarosan megoldották nyelvét. Alig indult meg beszélgetésünk, máris büszkén mesélte, hogy az iskola március 15-i műsorában ő is szerepelt, betyárt játszott, kis betyárt. Amikor arra kértük, énekelné el azt a dalt, amit a színpadon is dalolt, nem sokat kérette magát, s lágy, kedves hangja betöltötte az igazgatói szobát. otzafán testvéreiről beszélgettünk. — Szabolcs, az öcsém, még csak elsős. Délutánonként én szoktam neki segíteni a tanulásban. Nekem meg nővérem, Emőke segít. Szeretjük, segítjük egymást mi hár man, jól megférünk eg' mással. Most már, hogy így megbarátkoztunk, nem fért benne legnagyobb büszkesége. Nosza elmondta azt is. — Április 4-én avatnak úttörővé. Most még csak a kispajtások kék nyakkendője van a nyakán, de ő már arra gondol, hogy negyedikétől piros nyakkendőt visel majd, s — ami nagy szó — őrsi gyűlésekre is járhat. Születésnapjának egyik legkedvesebb ajándéka lesz ez. 3it Ofílt az Ideit, hogy Be- áta hazamenjen. Együtt indultunk, s haza is kísértem őt. Az úton gyors tempóban szedegette lábacskáit, s közben ugyancsak pergett nyelve is. Mire kapujukhoz értünk, úgy ismertem már házkörüli állataikat, Beáta gondozottait, mint a tenyeremet. Nem kis büszkeség ez bizony — ő viseli gondját otthon a kutyusnak, a macskának, a galambokat is ő szokta etetgetni. üdesanyja fogadott bennünket. Amikor bementünk a szobába, ő is bekapcsolódott beszélgetésünkbe. Ki-kisegítgette kislányát. Beáta terveiről beszélt. Alig győztem felírni mindet, úgy rajzottak benne a tervek, vágyak. Szeretne festőművész lenni — s már mutatta is rajzait. Ezek itt — mondta a színes ceruzával rajzolt babákra mutatva — ezek a régi rajzaim, önkéntelenül is mosolyognom kellr mikor az ő szájából hallom ezt a szót — régen. Két-három év lehet, tán még annyi sem, de korához kénest bizony neki az is — régen volt. Az új rajzokon már kacsalábon forgó kastélyok vannak, ezeket meséskönyveiből rajzolta ki. — Ugye, szépek? — kérdezte kicsiny barátom. — Olyanok, mint az igaziak, csak a halastó hiányzik a képről, — (Van neked hegedűd is — hangzott anyu hangja. Beáta mór szaladt is, s hozza a kissé már ütött-kopott játékhegedűt, Ez is kedvence. — Ezen, sajnos, nem lehet játszani — mentegeti magát, s játékát —, de ha megnövök, apu vesz majd egy igazit. Akkor lehet az is, hogy hegedűművész leszek. öt perc sem telt bele, már meg orvos akart lenni. Gyermeki képzelete úgy repdesett, mint a csapongó fecske, önfeledt szavai az én gyermekkorom emlékeit is felkavarták. Bizony tervezgettünk, álmodoztunk mi is, — hol orvos, hol meg tudós, egyszer hajóskapitány, másszor meg repülő akartam lenni én is. Álmodoztunk, de közben üres volt a gyomrunk, s szüléink tudták, terveinkből nem sok lehet. Beáta már más világot ér. Az ö tervei közül az, amit majd felnőttebb ésszel igazán el akar érni, valósággá válnak. Hiszen szívesen tanul, s jól is. JHir-i /anan búcsúzni kezdtem Beátától s édesanyjától, már őszinte barátok voltunk a kislánynyal. Hazafelé ballagva is rágon- doltam még, rá, s a többi kisgyermekre, a szabadság gyermekeire. ELVETETTE A CUKORRÉPÁT IfJ. Nagy Istvánná 9 holdas dolgozó parasistasszonyt szorgalmáról isme rik a községben. Rákócziújfalun. A hét elejére a tavaszi kalászosokat elvetette. Csak a cukorrépa vetése hiányzott. Képünkön lfj. Nagy Istvánná a cukorrépám?got önti a vetőgépbe. Azóta már a cnkorrépa vetéssel is elkészült, Örül a csepergő csőr eV, mert hamarabb kikel az idejében elvetett mag.
