Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-19 / 15. szám
SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 január 19. A szocializmus építésének új szakasza hazánkban Pártunk Központi Vezetőségének 1953 júniusi határozata egész szocialista építmunkánkban új helyzetet teremtett. A határozat végrehajtásában elért gazdasági és politikai eredményeink egész, dolgozó népünk előtt a gyakorlati életben igazolják a határozat helyességét, jelentőségét. A város és falu dolgozói előtt — most már a jelentős eredmények birtokában — mind szélesebben tárul fel a perspektíva, a jövő, az eddigieknél jobb élet, amely felé pártunk biztos kézzel vezeti az országot. Elért eredményeink és a boldogabb jövő perspektívája egyre jobban megnőve': a dolgozók, kommunisták és pártonkívüliek politikai aktivitását. Ez ez aktivitás nemcsak a párt rendezvényein és különböző politikai tanácskozásokon mérhető le, hanem megmutatkozik az elvi kérdések iránti érdeklődésben is. Pártpropagandánknak ezt a megnövekedett érdeklődést ki. kell elégíteni. Ez most nagyon döntő feladatunk mert az elvi kérdések tisztázása nagy mozgató, lendítő erő. Napjainkban az „új szakasz” elvi kérdései azok, amelyek leginkább foglalkoztatják elvtársainkat. — Miért következett be az új szakasz? Mi az „új” ebben a szakaszban partunk június előtti politikájához viszonyítva? Hogyan függ össze a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése egész szocialista építésünk előrehaladásával? —• Ezek a leginkább vitatott elvi kérdések, amelyeknek tisztázásához segítséget kívánunk adni. □ Pártunk Központi Vezetősége a marxizmus-leninizmus tudományos tanításai alapján vizsgálta felül június előtti politikánkat és tárta fel, hogy a szocializmus építésének nagyarányú sikerei mellett i— amelyre egész dolgozó népünk jogos büszkeséggel tekint — hibát követtünk el gazdaságpolitikánkban s ez kihatott népi demokráciánk gazdasági és politikai életének minden területére. Népgazdaságunk egyes termelési ágai között aránytalanságok, ellentmondások keletkezlek. Aránytalanság keletkezett mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság között. — Egész Iparunk termelése közel háromszorosa a felszabadulás előttinek ,s ugyanakkor mezőgazdaságunk termelése •— elért fejlődése mellett is — az 1938-as. színvonal körül mozgott. — Aránytalanság keletkezett az iparon belül is. Gyáriparunk termelése mintegy három és félszerese a felszabadulás előttinek, de e fejlődés mögött a könnyű- és élelmiszeripar messze elmaradt. A magánkisipar a ktsz-ek fejlődésével nagyrészt felszámolódott. A helyi ipari vállalatok és ktsz-ek termelésének egy része is más vállalatok részére történt. E kettős aránytalanság következtében dolgozó népünk életszínvonalának alakulásában az előbbi évekhez viszonyítva törés következett be, amelyet sürgősen meg kell változtatni. — Az új szakasz létrejöttének. tényezői között mindenekelőtt ezt kell látni. Természetes, más tényezők is közrejátszottak. Így pl. a nemzetközi helyzet alakulása. — A szocialista Szovjetunió sikerei a kommunizmus építésében, a népi demokratikus országok megerősödése, a szocialista világpiac megszilárdulása, tehát a szocialista tábor erőfölénye. A szocializmust építő népek testvéri közössége -— élén a Szovjetunióval — ma már olyan hatalmas politikai és gazdasági erővel rendelkezik, hogy a béke fenntartásáért folyó küzdelemben bizton tekinthet a nemzetközi események elé. — Mindezek a tényezők együttesen alkotják hazánkban az új szakasz létrejöttének körülményeit. A mi szocialista építőmunkánk más történelmi körülmények között ment végbe, mint három évtizeddel ezelőtt a Szovjetunióban és a körülményeket számításba kell venni. Az új szakasz tehát, amelybe a júniusi határozattal elérkeztünk, fejlődésünk törvényszerű következménye. Ez azt jelenti, hogy az új szakasz nem csupán a gazdaságpolitikában elkövetett hibák kijavítása, hanem ennél több. — Aránytalanságok kiküszöbölésével, a népgazdaság nagyarányú fejlesztését biztosítjuk s vele a szocializmus építését lendítjük előre. !Ü A* uj ászban dolgozó népünk — elsősorban a munkásosztály — anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése kerül előtérbe. Látnunk kell azonban azt is, hogy pártunk június előtti politikájában is célul tűzte az életszínvonal emelését. Ez az életszínvonal emelése a szocializmus építéséből fakad, de a gazdaságpolitikánkban elkövetett hibák visszahatottak — és pedig kedvezőtlenül — az életszínvonal alakulására. Azért szükséges ennek kihangsúlyozása, mert találkozunk olyan helytelen nézettel, mintha június előtt nem lett volna ez célkitűzés. Most azonban pártunk Központi Vezetősége júniusi határozatával a szocializmus építésének olyan irányát szabta meg, amikor összes erőforrásainkat dolgozó népünk — elsősorban munkásosztályunk — anyagi és kulturális szükséglete kielégítésének szolgálatába állítjuk s ezzel az életszínvonal emelkedésének a június előttihez viszonyítva, gyorsabb ütemét biztosítjuk. Ez az új szakasz célkitűzése. Minden intézkedést, melyet pártunk és kormányunk a Központi Vezetőség júniusi ülése óta foganatosított és a jövőben foganatosít. e célkitűzés valóraváltását szolgálja. A cél megvalósításának eszközeit az iparfejlesztés ütemének csökkentése — s ezen belül a nehézipar fejlesztés lassítása — valamint a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják. Pártunk c nagyszerű, a népjólét megteremtését jelentő célkitűzéséhez dolgozó népünknek minden feltétel rendelkezésére áll. A dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály szilárdan tartja kezében a hatalmat. Élvezhetjük a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri támogatását. Hazánk ipari országgá lett. A kereskedelmet és pénzgazdálkodást államunk irányítja. Éppen ezek a feltételek tették lehetővé, hogy a népjólét emelkedésének ilyen közvetlen programmját valósíthatjuk meg. LU A aépjólét emeléséhez, tehát az új szakasz célkitűzésének megszilárdításához termékbőséget kell teremteni. A termékek bőségét mindenekelőtt a mezőgazdaságból kell biztosítani. Gabona, zsír, hús, tej, tojás — mindenekelőtt ezek szükségesek az életszínvonal emeléséhez. De az életszínvonal emeléséhez több cipő. ruha, tisztálkodásieszköz, stb. kell. Ezeknek a nyersanyagát szintén a mezőgazdaság termeli. Ezért vált a mezőgazdaság fejlesztése az új szakasz célkitűzése megvalósításának legfontosabb eszközévé. Ezért hangsúlyozta a Politikai Bizottság 1953 október 31-i beszámolója, hogy „Egész további fejlődésünk kulcskérdése, az a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése”. — Éppen ezért a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásához úgy kell hozzáállnunk, hogy ezen múlik egész továbbrahaladásunk kérdése. Nagy nemzeti ügy ez. melyben egyformán érdekelve van dolgozó népünk minden tagja. Pártunk és kormányunk az egész mezőgazdaság fejlesztését határozta meg. Ez azt jelenti, hogy a kisárutermelő parasztgazdaságokat a népjólét megteremtésének szolgálatába állítjuk, de ugyanakkor biztosítjuk a szocialista szektor (állami gazdaság, tszcs) példamutató vezető szerepét a terméshozam emelésében, E két fontos szempontot megyénkben már eddig is több helyen megsértették. Néhány községi bizottság és községi tanács nem törődik az egyéni parasztgazdaságokkal. Nem ismertetik az egyéni dolgozó parasztokkal a párt és a kormány határozatát, nem serkentik a dolgozó parasztokat jövedelmezőbb termelésre. Gyakran találkozhatunk a másik súlyos hibával is, amikor a párt- és tanácsszervek nem fordítanak kellő gondot az állami gazdaság, a tszcs fejlesztésére. Nem segítik a tsz vezetőségét cs tagságát a tervek kidolgozásában, a termelés jövedelmezőbb ágainak kiszélesítésében. — Mindkét mulasztás súlyos, mert fékezi nagy célunk megvalósítását. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásához Szolnok megyében, mint az ország egyik legnagyobb gabonatermó megyéjében, rendkívül nagy feladat áll párt- és tanácsszerveink előtt. Ugyancsak nagyok feladataink az öntözés és az állattenyésztés terén. A szakemberek segítségével most minden lehetőséget fel kell tárni, ki kell használni. Ez most a szocializmus építésének olyan feladata, amelyért városon, falun egységes elszántsággal kell küzdeni. Az új szakasz, melybe elértünk, s amely első gyümölcseit már is meghozta népünk javára, pártszervezetünktől és minden kommunistától nagyobb következetességet, elvi szilárdságot, öntevékenységet, kezdeményezést követel. Dolgozó népünk, munkások, parasztok, értelmiségiek helyeslik pártunk politikáját, az új szakasz célkitűzéseit. Most pártszervezeteinken, a kommunistákon múlik, hogy e helyeslés tetterővé váljon és dolgozó népünk alkotó munkájában a célkitűzések valóra váljanak. CSÁKI ISTVÁN Városi Pártbiz. titkára 1953. december 3-án a Néplapban’ megjelent „Miért nincsen kályha a tiszatenyői postán*1 című cikkel kapcsolatban közöljük. hogv a kályhát a tiszatenyői posta december 10-én megkapta. Kériük. hogy az építő bírálat szellemében a iövőben is segítsen a lap a dolgozók jogos igényeinek kielégítéséhez. dr. Vass Nándor csőd. vez. Debrecen. Postaigazgatóság. * Értesítjük a szerkesztőséget, hogy a Szolnokmegyci Néplap december 5-i számában „Nagyobb kocsit kérünk'* cím alatt megjelent közleményre a Szolnok—Kunmárton közötti járaton nagy kocsit állítottunk be január 9-től kezdődőleg. Dobos Ferenc Szolnok MÄVAUT w Köszönettel tartozom a Szolnokmegyei Néplap szerkesztőségének, hogy tévesen befizetett villanyszámlánkat helyre hozatta. Csekély két hétbe került az. — amit mi egv év alatt nem tudtunk elintézni. Kívánok a szerkesztőségnek továbbra is hatásos, ió munkát a dolgozók panaszainak és kérelmeinek intézéséhez. Tóth József Jáncshida Merénylet készül a béke ellen Koreában Kevés nemzetközi szerződést rúgtak fel valaha is olv nvütan. mint most az amerikaiak a koreai fegyverszüneti egyezményt. Az Ázsia távoli partjairól érkező hírek úiabb provokáció előkészítéséről tanúskodnak. A fegyverszüneti egyezmény értelmében ugyanis a két hadviselt fél 90 napon át végezhet felvilágosítást fogságbaesett harcosai között, akik szabadon dönthetnek arról, haza akarnak-e települni. Ez alatt hazatérni nem kívánó foglyokra még 30 napig az ezzel megbízott indiai őrség ügyel fel s az időközben összeülő koreai politikai értekezlet dönti maid el. mi legven a sorsuk. Ez állt az — amerikaiak által is aláírt — papíron. A már iól ismert megdöbbentő hírek azonban mást mutatnak. Amerikai segítséggel becsempészett csanekaisekista és liszinmanista ügynökök ördöei módszerekkel, gyakran gyilkosságokkal akadályozták meg. hogv a felvilágosítások szabályosan menjenek végbe. És noha a felvilágosítások kezdetétől számított 90 nap december 22-én letelt, valójában csak tíz napon keresztül folyhatott felvilágosítás a foglvck alig 15 százalékának részvételével, nem is szólva arról, hogv a már említett bérencek, no meg a jelenlévő amerikai tisztek a beszélgetések ideie alatt is a legundorítóbb módszerekkel igyekeztek elriasztani a hazatéréstől a foglyokat. December 22 óta az amerikai és ..ENSZ‘‘-haderők főparancsnoksága mereven elzárkózik a felvilágosítások folytatása elől. Számításuk a következő: január 22-ig letelik további 30 nap. s szerintük ekkor leiár az indiai fegyveres őrség megbízatása a foglyokat pedig szabadon kell bocsátani. Hull és Tavlor amerikai tábornokok nyíltan ki is kürtölték. hogv már kész terv van a kezükben. A ..szabaddá vált“ foglyokat január 23-án. több kilométeres dróthálpalagúton. géppisztolvos katonák sorfala között kivezetik a semleges övezetből. 14 ezer kínai foglyot ezután Ta.ivan-szigetére hurcolnak, hogy a Csang Kai Sek-banda friss áavutölteléket kapion. a koreai származású foglyok pedig a Li Szin Manféle hadseregbe kerülnének. Ha összeült volna a koreai politikai értekezlet születhetne döntés a hadifoglyok ügyében. Csakhogy az előkészítő tanácskozáson Dean amerikai megbízott — miután több ízben visszautasította a koreai-kínai fél eredményt ígérő iavaslatait. — december 12-én felugrott és arcátlanul elhagyta a tárgyalótermet. Ezért keltett világszerte nagv figyelmet az a levél amelyet Kim ír Szén marsall, a koreai néphadsereg parancsnoka és Peng Te Huai tábornok, a kínai népi önkéntesek paracsnoka intézett Thimaliához. a semleges hazatelepítési bizottság indiai elnökéhez. Nagv fiaveimet keltett továbbá Csou En Lainak a néni Kína külügyminiszterének ianuár 9-i nyilatkozata. E két fontos okmány ismét lerántja a leplet az amerikai mesterkedésekről. s egyben javaslatokat tartalmaz: folytatni kell a felvilágosításokat. hoev meg ‘ lesven a tebesértékű 90 nap. a politikai értekezlet előkészítő tanácskozásának pedig haladéktalanul ismét meg kell kezdődniük. A javaslatok lehetővé tennék a helyzet normális rendezését, az óceánon túlról azonban mindeddig csak ködös és kitérő válaszok érkeztek. Közben pedig tovább szövik a ianuár 23-i provokáció szálait. Az időpont nem véletlen, hiszen csupán egy nappal előzi meg a négy nagyhatalom külügyminisztereinek tervbevett berlini tanácskozását. Igv akarják az imperialisták felborítani a békés kibontakozás lehetőségeit. Manővereiket azonban szerte a világon elítélik a becsületes emberek. Kormányválság Olaszországban Az úi év új bonyodalmakat hozott az olasz politikai élet számára. Január 5-én lemondott a Pellakormánv. s a válságból azóta sem sikerült ki vergődni. Vájjon miért? Azért mert nem csupán a kormány. hanem az ' uralmon lévő egész keresztény-demokrata párt válságáról, az amerikabarát politika válságáról van szó. Emlékezzünk vissza 1953. június 7-ére. Ezen a napon választások zajlottak le Olaszországban, s a szavazatok egvharmadát — minden csalás ellenére — a haladó erők kapták meg. A kereszténydemokraták viszont elvesztették abszolút többségüket. Ez az eredmény egyszeriben kibuktatta a miniszterelnöki székből De Gasperit. akinek öt esztendős ..működését*’ száz géngyár és 130 textilgyár bezárása, négy és félmillió munkanélküli, hatalmas kereskedelmi deficit és a dolgozók elviselhetetlen nyomora jelzi. Csakhogy a o keresztény-demokrata párt nein akarta feladni állásait. Sikerült is beültetnie a miniszterelnöki funkcióba Pellát, aki akkoriban demokratikusabb húrokat próbált pengetni. többek között amnesztiát ígért. A húrok azonban múld hamisabban szóltak. A tömegek látták, hoav életük mitsem javul, ugyanakkor Pella — abszolút többség híiián a monarchistákkal. újfasisztákkal próbál szövetségre lépni, sőt egv a manarchistákhoz ieen közelálló kereszténydemokrata minisztert akar bevenni kormányába, hogy szélesebb parlamenti támogatást biztosítson magának. Az elégedetlenség emiatt mindjobban nőtt. s ez tükröződött a parlament állásfoglalásában is. A iobbratolódás miatt Pella kormánya végülis lemondásra kényszerült. A kereszténydemokraták azonban nem akarnak viszakozni. Ui jelöltet állítottak csatasorba. Fanfanit, aki — miközben úi kormányt igyekszik összeeszkábáln} — Pella régebbi példájára — szintén nem fukarkodik a demokratikus jelszavakkal. Ám a szavak mitsem használnak. Az olasz nép tettekre vár. lettekre pedig csak akkor kerülhet sor. ha a baloldali szervezetek is szerepet kapnak az államvezetésben. Az Olasz Kommunista Párt Vezetősége néhány nappal ezelőtt hozott, határozatában félreérthetetlen Drogrammot adott: „Mindaddig nem lehet sző tényleges fordulatról és szociális reformokat megvalósító konkrét politikáról. amíg a politikai vezetésben közvetlen részt nem kannak az úi gazdaságpolitikában érdekelt rétegek többségét képviselő nagv baloldali szervezetek. A kommunisták készek a közös munkára, hogy megoldják ezt a válságot és erre a közös munkára felhívják az összes olvan demokratákat, akik kénesek felszámolni a régi elvakult előítéleteket.“ Párthír Közöljük az elvtársakkal, hogy párt. állami, gazdasági, tömegszervezeti funkcionáriusok, propagandisták. népnevelők részére f. hó 19-én, kedden este 6 órakor Tóth Imre elvtárs — „A mezőgazdaság fejlesztésének jelentősége és szerepe a dolgozók életszínvonalának emelésében. Feladataink a KV december 19-i határozatának végrehajtásában“ rímmel előadást tart a Fáríoktatás Házában. (Folytatás.) terelésén, majdnem kegyetlenül kongtak Bende György szavai a szegényes, de még is barátságos szobában. — A gyereket nem adjuk! Nincs az a törvény, amely elvegye tőlünk. *— Nem tehetik ezt egy anyával... Én hoztam a világra... Az én szenvedésem gyümölcse... Róla álmodtam odahaza a kis folyóparton, őt babusgattam gondolatban a legszörnyűbb napokban.., Senkim, semmim a világon, csak ő maradt... Az apja, ki tudja, hol veszett. Ha élne, biztos megtalált volna már... Könyörüljenek rajtam — rogyott a komoran hallgató házaspár elé s igj’ekezett elkapni mindkettő kezét, hogy megcsókolja. Ä férfi durván szabadította ki a magáét, de hangján érződött, hogy kétségbeesett megindultságát leplezi. •— Most kellene már, mi.., mikor más felnevelte? .. .» Altkor kellett volna meggondolni..; de a zabigyerek nem kel/ A I\l Y A K (Elbeszélés) lett, mi?’! •— kiabált kegyetlenül. eronka aléltan, kimerültén, irtózatosan szenvedve felhagyott a könyörgéssel. Egy reménye volt még .. i a gyerek ... Ez mint valami csoda, új erőt öntött belé. Felpattant, s rohant ki az ajtón az udvarra, ahol nagy lármával ugrabugráltak a fiúcskák. Közöttük termett, felkapta a halványképű Jencikét, szorította, ölelgette magához s a gyerekkel sietett vissza a szobába. Bende és Bendéné szemét a földre szegezve hallgatott. A nő hangtalanul sírt. Az ember csak nyeldekelt. Megértették Veronikát. Hogyne értették volna... hiszen ő az anya. De velük mi lesz, ha meg kell válni a kis puha, csacsogó, kedves fiúcskától... Kinek mondta először — „mama-papa"? Nekik. Kik adták rá az első nadrágocskát, cipőcskét? Ök. Az asszony éjt-napot eggyétéve dolgozott, takarítani, mosni járt, csakhogy tele legyen a ház Jencike vidám kacajával... Az első karácsonyfa... Az első iskoláskönyv ... Milyen jót nevettek a kis ügyetlen, nyiladozó értelmű emberkén ... És most elviszi, elrabolja... Nem, nem teheti! Neki még lehet gyereke .., Hát ez is megvan . a a lienségesen, valami tehetetlen dühtől égetve szegezték pillantásukat Veronra, amint a gyereket magához ölelve, mosolyogva, könnyezve jött vissza. — Döntsön a gyerek! — kiáltotta kétségbeesett reménnyel az anya. — Ugy-e eljössz velem, az anyukáddal... Egyetlenem — könyörgött reszketve Veronika. A fiú azonban, mihelyt tehette, toporzékolva. elszántan tépte ki magát a-z ismeretlen, félelmetesen viselkedő néni kezéből és keserves sírásra fakadva menekült, bújt Bendénéhez: — Ne hagyj, anyukám! I/ eronika úgy hitte. ' hogy melléből kiszakadt valami. Szája reszketett, karját tehetetlenül leejtette, irgalmatlanul fáió ürességet, keserűséget érzett. Csak szája rángatózott hang nélkül, görcsösen. mikor megindult az ajtó irányába. Feje nagyot koppant az aitófélfában, ahogy megpróbált kitámolyogni. Arca megfogyott, beesett a rövid negyedórák alatt, haja csapzottan, rendetlenül kászálódott halántékára. Már-már összeesett, mikor határozott, meleg kezeket. érzett két vállán. Bendéné ölelte át s ahogy maga felé fordította. Veronika forró cseppeket fedezett fel kezefején. Könynyeket .izzó anyai könnyeket. — Veronika... Ne menjen el... Lakjon itt nálunk ... örökre ... a gyerek ... fele-fele, ugye, jó lesz így? — Vége —1 Tóth István
