Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-14 / 11. szám
1954 Január 14, SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Mikor akarja befejezni a szalinacellulőzegyár szerelési munkáit a 62|8 Szerelő Vállalat Ä szolnoki szalmacellulózeevárnak meg kellett volna indulni már az elmúlt év december 18-án. Az induláshoz minden előfeltétel megvolt, a 62/8. Szerelő Vállalat azonban annak ellenére, hogy Ígéretet tett a munkálatok határidőre való elvégzésére, nem teliesítette szavát. Vontatottan, rosszul dolgoztak. A víz-nvomóvezelék csövén Dl. ecv kíitéshibát. amit egyetlen úgynevezett zsibó-kotéssel meg lehetett oldani, eev hónán alatt készítettek el. A 62/8. vállalat ennek ellenére rendületlenül Ígér és hivatkozik. — Kijelentették, hogy rajtuk nem múlik az indulás. Minden anyag megvan. csak a szakmunikáserőt kell előteremteni. A szolnoki Paníravár, hogy a szakmunkáshiányt enyhítse, a csepeli panírgvérból hozatott segítséget. a Cukorgyárból kért embereket s salát munkásaiból is adott át. hogy előbbrevigve a szerelést. Ezeket az embereket azonban pár napon belül vissza kellett vonni, mert se anyagot, se oxigént, se munkaterületet nem tudtak biztosítani részükre. Ügy látszik, már semmi intézkedés nem használ itt Január 5-cu a szalmacellulóze-gvárbam értekezletet tartottunk, ahol Tóth Béla. a könnyűipari minisztérium beruházási igazgatója is megjelent és felvetette a felelősség kérdését. Minden segítséget megígért a 62 8. vállalatnak. Segítséget kaptak is. A beruházási igazgató intézkedésére a Könvnyűipari Gyárfelszerelő Vállalat ecv szakmunkás brigádia 1ött le Szolnokra. Annak ellenére, hogv Nemes elvtárs. a szerelővállalat igazgatója és Bálint elvtárs. a főmérnök kijelentették, hogv minden anyag a rendelkezésre áll a szereléshez. január 6-án az oxigén megint elfogyott. Később a szerelési anyagok is elfogytak. Vaiion nem gondol arra a szerelővállalat vezetősége, hcev nem lehet az Ígéretekkel dobálózni? — Ahány nappal később indul meg a Cellulózegvár. hozzávetőlegesen annyi 20.000 forint kár származik népgazdaságunknak. Hiba. hogv a felsőbb ipari ható-1954 március 31 ig kármentesen lehet tizein, a kötelező biztosítási díjakat Kormányzatunk újabb segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak a kötelező biztosítási díjak kamatmentes fizetési idejének meghoszszabbításával. A napokban megjelent rendelet alapján mindazok, akik az 1953. és 1954. évi kötelező biztosítási díjat esedékességének időpontjáig nem egyenlítették ki és tartozásukat 1954 március 31-ig rendezik, mentesülnék a kamat fizetése alól, hez hasonló nroblémát vetett fel vele kaDcsol atban a megvet mezőgazdasági Gépjavító. a rendelőintézet építkezés s ez a helvzet a paníravári fürdő és mosdó beszerelésével is. Szeretnénk, ha hibáiukat kijavítva elősegítenék azt. hoav népgazdaságunk ói alkotása, a szalmacollulózegvár minél előbb nyersanyagot adhasson a Papírgyárnak. Gaál Pál. a Papírgyár iaazaatóia. volt a helyzet a cell-gyárban — Se látható a írniuk alle! yen — csak nc- Inlsitérium meddig tűri még. hogy a álatlanul álljon a nagy befektetéssel Miért uralkodik a MAV-nát türhe'e fen á'fanot? I A VASÚTRA sok panasz van az utóbbi időben. Ha az áruforgalom hibáit említik, rendszerint a személyforgalom elsőbbségére hivatkoznak. Persze, ez nem is volna bai. ha a személyforgalom zavartalan volna. Aki azonban utazni szokott, az tudja, hogv nem ígv van. — A késések állandóak és igen változóak s külön érdekessége még a személyforgalomnak, hogv olyan fontos fővonalon, mint Budapest—Szolnok, a legtöbbet — gyakran háromnegyed, egv órát is késnek a személy- és gyorsvonatok. Sok százan és ezren nem fogadjuk el azt szótlanul, hogv éjszakákat s félnapokat kell a hideg vagonokban tölteni. Ilyenkor rendszerint a teherszállítmányok fokozódásával indokolják a késést a MÁV dolgozói. Sem a személyforgalom elsőbbsége. sem a teherforgalom növekedése nem adhat magyarázatot a hibákra, annál is inkább, mert a MÁV mindkét üzletágában az utóbbi időben az 1890-es állapotok uralkodnak. be a gyár udvarára s dörzsöli a markát, .tekintve hogy 5 óra alatt úgy sem tudiuk kirakni a végtelen kocsisort. Jöhet a fokbér és egye> bek. | A/ EMLÍTETT, december hí 26-án hozzánk érkezett 52 vagon december 10-én. 13-án és 15-én haladt át Záhonynál. — Az út tehát 16—13 és 11 napig tartott Szolnokig. Vállalatunk minden ereiét megfeszítve. még karácsony másnapján. 26-án kirakatta az 52 kccsit. hogy mielőbb rendelkezésre tudia bocsátani az üres vagonokat. Ennek ellenére 2 napig üresen, kihasználatlanul hevertek a kocsik az udvaron és csak 28-án huzattáik el őket. Ugyanez történt a Biharkeresztesnél áthozott kocsikkal is. Kérdezzük. hogy a szolnoki MÁV hogyan harcol a kocsifcrdulókért ilyen körülményeik között. Ha az áruforgalom ilyen rossz, miért rossz á szeméivkocsiforgalom? Miért hivatkoznak hol erre. hol airra. ahelyett. hogy felmérnék a hibákat és | NÉZZÜK Ml’Ifi 1 talán a MÁV-ot a teherforgalmon keresztül. A szolnaki MÁV. ha előielenti részünkre a vagonokat, a szállítási határidőket egy esetben sem tartia be. 30—48 órát. három-négy napot is késnek s emellett este vagy éjfélkor állítják be a vagonokat. Ez még semmi. 5—10 vagon kocsi küldését jelentik be s egy nap után megtoldják még egy pár vagonnal, végül egv egész menetre való kocsit tolatnak be a Vegyiművek udvarára. Ez történt december 19-én. szombaton és 26-án karácsony nap ián is. Nincs olyan tervek szerint és béralappal dolgozó vállalat, nincs olyan ..rugalmas igazgató1’, aki a MÁV e rapszódikus munkáját ellensúlyozni tudná. Az utóbbi napok zavaros munkáját vizsgálva rájöttünk, hogv a MÁV gvüiti a kocsikat s mikor egv menetre való összegyűlt, akkor löki !'i4av’tarák. vöt.T.Ar,ATfink| ebben az évben is szeretné teljesíteni önköltségcsökkentési tervét. A dolgozóknak is fontos érdeke fíívődik a MÁV rendszeresebb munkájához, ahhoz, hoev lehetőleg a beiefentrft időben és mennyiségben, lehrfő'pn reggel állítsa elő a kocsikat. Ne tárcslion napokia üres és megrakott kocsikat evártelenünkön. hogv a kocsifo-rduló meggyorsítását elősegíthesse. Fuvcr Norbert fődiszpécser Szolnok. Vegyiművek. fl Rosenberg házaspár levelei A SZIKRA kiadásában rövidesen megjelenik könyvalakban azoknak a leveleknek gyűjteménye, amelyeket Julius és Ethel Rosenberg írtak a siralorrnházból. (MTI) 4 TUDOMÁNY ÚTTÖRŐI Vesalius, az emberi fest „Kolumbusa“ Alig képzelhető el, hogy józaneszű ember akár a legegyszerűbb gép jávítására is vállalkoznék, ha nem ismeri annak szerkezetét. — Mennyivel inkább áll ez a sokkal bonyolultabb emberi testre. Érthető tehát, hogy az emberi test szerkezetének megismerése, az anatómia, olyan biztos alapja az orvostudománynak, amely nélkül nem érthetők meg az éietjelenségek. Ez a körülmény teszi érthetővé, milyen hatalmas jelentősége volt Andreas Vesalius, a modern bonctan megalapítója munkásságának az orvostudomány további fejlődésében. Vesalius 1514-ben született — Flandriában, a mai Belgiumban. Nagyapja, sőt dédapja is orvos volt és ő maga is annak készült. Szülei a párizsi Sorbonné-ra küldték tanulni. Az egyetemen azonban csakhamar összeütközött oktatóival, elsősorban a bonctan maradi professzorával, Sylviusszal. Vesaliust ugyanis olthatatlan tudásszomj hajtotta. Elsősorban az emberi test belső szerkezete érdekelte. Nem elégedett meg azzal, amit az egyetemen tanulhatott, hiszen az akkori rendelkezések értelmében az egyetem mindössze két-három kivégzett holttestét — kaphatta meg évente boncolás céljára. így tehát Vesalius csontokat és hullákat lopott a temetőből és titokban boncolt a lakásán, ismerkedett az emberi test titkaival. F.bbcn a korban az orvostudomány hivatalos képviselői — így Sylvius is — minden kritika nélkül követték és körmükszakadtáig védelmezték Galenus tanításait. — Galenus, a görög származású római orvos másfélezer évvel ezelőtt élt. Korának legnagyobb orvosa volt, több mint száz könyvet írt. Tanításai azonban időközbe!) már elavultak. Vesalius már tanulmányai elején is élesen szembehelyezkedett Galenus tanításaival, amelyeket akkor az egyetemen tanítottak. A fiatal egyetemi hallgató a szabadkutatás lehetőségeit keresve visszatért hazájába, majd röviddel azután a padovai egyetemen folytatta tanulmányait. Itt avatták doktorrá 24 éves korában, sőt egy nappal később már a padovai egyetem anatómiai és sebészprofesszora lett. Nagy megtiszteltetés, tudásának, tehetségének elismerése volt ez a megbízatás. A fiatal orvost azonban nem szédítették meg a sikerek. Elvetette a kor tudósaira anynyira jellemző nagyképűséget, a formaságokat és fáradhatatlan lelkesedéssel kezdett a tanításhoz, a kutatáshoz. Szorgalmas munkához látott barátiával. Kallsarral. a kitűnő festőművésszel. Elkészítették az első természethű anatómiai táblákat és ezzel párhuzamosan Vesalius átdolgozta és kijavította Guinterius bonctani kézikönyvét. Alig kerültek ki ezek a munkái a nyomdából, már szedésre várt az érvágásról szóló értekezése. Életének főműve nagy előmunkálatokat kívánt. Anatómiai tankönyv írásához készült Kalkarral. Három esztendőre tervezték a hatalmas munka befejezését, de már két év alatt elkészültek vele. 1542 augusztus 1-én Vesalius büszke jelmondatként írta a befejező szavakat: „A tetterő nem ismer akadályt“ — majd utána — ..Gyorsan, fájdalom nélkül és biztosan gyógyítsd felebarátodat“. — A huszonnyolcé vés professzor új műve, a „De corporis humani fabrica“ — vagyis: „Az emberi test szerkezetéről“ — hallatlan gyorsan elterjedt egész Európában. A hétszázoldalas, — háromszáznál több tökéletes művészi metszetet tartalmazó mű megsemmisítette az addigi maradi tanításokat és a modem bonctan megteremtésével megnyitotta a további kutatás út-* ját. Vesalius folytatta vizsgálódásait. Megismerve az emberi test szerkezetét, most már a beteg test anatómiáját, a szervek kóros elváltozásait akarta megismerni. Munkásságát azonban váratlanul derékba törte egy császári parancs: V. Károly udvari szolgálatra rendelte. A „Fabrica“ immár világhírű szerzője a császár orvosa lett. Kényszeredetten vállalta a fiatal tudós ezt a megbízatást, mégsem tett ellene semmit. Haladó gondolkodású ember lévén, rokonszenvezett és barátkozott kora leghaladóbb embereivel, együtt érzett hazája szabadságharcosaival, akik felkeltek a császári önkényuralom ellen. A maga életében azonban nem mert nézeteiből határozott következtetéseket levonni. Haladó nézetei és időközönként végzett anatómiai kutatómunkája miatt nem szerették a császári házban és gyakorta zaklatták. Sylvius. feljelentette, — eretnekséggel vádolta és csak Granvella bíboros, a felvilágosodott, államférfi segítsége mentette meg. — Ellenségei mégis elérték később, hogy az inkvizíció elé állították eretnekség vádjával. A „Szent Törvényszék“ azonban kénytelen-kelletlen olyan ítéletet hozott, hogy boncolás miatt nem ítélhetik el Vesaliust. Ebben az ítéletben közvetve benne van Vesalius munkásságának eredménye is. — A tudomány fejlődése ugyan olya fi rést ütött a középkor misztikumának cs babonáinak a falán, hogy az uralkodó osztályok kénytelenk voltak bizonyos engedményeket tenni. ■ Vesalius munkássága éles határt von az orvosi kutatásban egyrészt a babona, a tudatlanság, a találgatás, másrészt a pontos megfigyelésen, az elfogulatlan kísérletezésen, a tényeken alapuló tudomány között. Halála után műve nem ment feledésbe, tanítványai tovább folytatták munkáját. Fáradhatatlanul vizsgálták az emberi test legparányibb részeit is. A tanításból kiinduló kutatás eredményeit az egész világon elterjesztették. Vesalius műve így vált az egész modem orvostudomány egyik pillérévé, Raffy Adám. Újra együtt az örmény esi Dózsa tszcs tagjai SserkCMtöségilnkblíi: naponta több dolgosé paraszt ír levelet. Felvilágosítást. tanácsot kérnek, panaszaikat közük örömökről, a faluban történt eseményekről számolnak be A levelezők s a szerkesztőség munkatársai között ílyraódon baráti kapcsolat alakult Ul. F. Kovács Péterné örménycsl parasztasszony az címűit béten a következőket Irta: >Tcrmclőcsoportiink tagsága szombaton este vacsorát rendez a knUurotthonban. Kérj ilk a Néplap munkatársait hogy jöjjenek cl hozzánk nézzék és írják meg. hogy élünk, mint vlgadnnks. A kedves meghívás nyomán vendégei voltunk az örményest Dózsa termelöcsoport tagságának. Szapárf'nlun túl kocsink elfordult. Örményes felé. Hamarosan megérkeztünk a kulturház elé, melynek egyik kisebb helyiségében már akkor Ínycsiklandozó illat terjengett. Jó nagy bográcsban birkapörköltet főztek. Imre Lajos, a „szakács*1 naev szakértelemmel kavargatta a jószagú ételt. Fél hét után jelentette: — „Megfőtt a vacsora“. Egy másik nagyobb teremben két 1Ö0 liter körüli boroshordót ütöttek csapra. A kályha mellett a zenekar egyik tagja a cimbalmot hangolta. — Vacsora előtti hangulat volt. A legények cigarettával, az idősebbek megy egy-egy nyeletnyj borral kínálgatták egymást. Az asszonyok tiszta térítővel takarták le az asztalokat. „Ez a legszebb térítőm. Csak olyankor használom, amikor nagy ünnep van s együtt a család“, — mondta az egyik asszony, amint szép damaszt térítőjén simította a ráncokat. —• Egy jóképű, szőke legény szénnel töltötte a kályhákat s akik megérkeztek, azokat mindjárt így invitálta. — Ide gvoraan a kályha mellé, úgy betüzeltem, hogy itt mindjárt „kiengednek“ a fagyott fülek. *— Én a helyedben nem nagyon dicsekednék ezzel a tűzzel, mert olyan alamuszi, akárcsak le, >— szólt viccelődve egyik jól felvágottnyelvű asszony. A csoport elnöke is jött-ment, rendezkedett s mikor úgy látta, hogy mindenki megérkezett, így szólt: „Emberek, aszszonyok. üliünk asztalhoz. Tálaljuk a vacsorát“. Asztalhoz ült a csoport legidősebb tagja, a 84 esztendős Berta Antal bácsi is, aki erre az alkalomra talán kelleténél jobban kipödörte a bajuszát. A vendégek, Hapek Ferenc, Iványi Mihály és a többi kívülálló dolgozó paraszt is velünk együtt úgy érezte, hogy nagy családba került. Vacsora közben módjával fogyott a bor. Utána azonban egyre többen koccingattak a jókedvű csoporttagok. Előbb a fiatalok, később már az idősebbek is derékonkapták az asszonynépet és tánraperdültek. Csak úgy pattogott a cipősarka, amint a csárdást járták. Ahogy a Dózsa tszcs tagsága mulatott, úgy vigadni csak igazán boldog emberek tudnak. „Jó volt a tavalyi esztendő, van egy és más a kamránkban s az is növeli jókedvünket“, — mondta F. Kovács Péter, — aztán dúdolni kezdte a nótáját. A múlt szomorú képe tűnt elő, szegénylegények, béresek, cselédek, — kakastollas csendőrök jutottak önkénytelenül az eszükbe, mikor komolyan elmerengve dalolták együtt F. Kovács Péterrel együtt: Édesanyám is volt nékem. Keservesen nevelt engem. Éjszaka font, nappal mosott. Jaj, de keservesen tartott“. — Arra emlékeztet engem ez a nóta. ami már — úgy gondolom —nem is volt igaz. Az utóbbi hónapokban gyorsabban felejtettük a múltat — mondta F. Kovács Péter. Az egyik sarokból pedig szinte feleletként fiatalos erővel hangzott a legények vidám éneke: »Sárga szeme van a zöld kukoricának. Szép két szeme van az én kedves _ (babámnak. Sxép két szemét el sem tudnám _ (felejteni 1éT7 jár az. aki csak effyet tud szeretni Egymásbakarolva együtt énekelt az egyénileg dolgozó paraszt a csoporttaggal, a pár hónappal ezelőtt kilépni óhajtó azzal, aki akkor is a szövetkezés mellett állott. A közösség ereje hatalmas. Eggyé tudja kovácsolni az embereket, közössé teszi örömüket, boldogságukat. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy pár hónappal ezelőtt majdnem felbomlott a csoport. Hogy miért, arról az ottlévők legtöbben így vélekednek: „Sohse tudtuk, ki a gazda. Mindenki az volt, csak éppen mi nem“. Kácsor András és a 65 tagból 59-en úgy határoztak akkor, hogy elhagyják a csoportot és egyénileg gazdálkodnak. Mindössze négyenöten voltak olyanok, akik akkor is kemény szóval mondták: — „Nem hagyjuk a csoportot. Nem abban van a hiba, hanem az eddigi vezetésben. A párt látja, hol szorít a cipő. S most már máskép lesz“. F. Kovács Péter. Kolláth Károly, meg a többiek is beszélgetni kezdtek a tanakodókka! a sok kedvezményről, az^ új begyűjtési rendelettől, — az újfajta vezetésről. Sokszor a csillagos késő éjszakába belenyúltak ezek a hosszú viták. Ä1 cgtört a jég. Kácsor András kijelentette, hogy visszamarad. — „Úgy érzem, most én követnék el nagy hibát, ha nem hallgatnék az okos szóra“, — mondta. — Utána szinte óráról-órára határoztak ilyenformán a többiek is s az örmcnycsi Dózsa termelőcsoportban győzött az igazi értelem. Most ezek az emberek mulattak önfeledten, a pár hónappal ezelőtti eseményekre már nem is nagyon emlékeztek. „Jobb így együtt lenni“ — mondták., Ilikor clliacsazíuok a Dózsa termelőcsoport tagságától, még javában szólt az ének. Vidáman koccintgattak egymással Kácsor András és S. Nagy Ferenc. — Berta András bácsi azt mondotta úgy éjfél felé: „Nem 84, fianem 18 éves vagyok“. Szombaton este együtt szórakoztak s nemsokára együtt kezdik földjeiken a munkát is. Segítik megvalósítani a szép és nagy tervet. a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározatot. Szekulity Péter. sáeok sem adnak elég segítséget a szerelővállalatnak. Az építésügyi ra-nisztériumban is jártunk. Gcrián eivtArs az V. osztályon személyesen ígérte meg. hogy segítséget ad a szerelővállalat munkáidhoz. Az Ígéret azonban csak ígéret maradt a mai naDig. Felvetjük a kérdést, vallom mi nek van a 62/8. vállalat, ha egvik üzemnek sem végez ió munkát. A Nénlanból olvastuk, hoev a mienké- Szerdán reggel még változatlan anyag, se mérnök se igazgató nem tv hány ember áll tétlenül Vájjon a m végső simítások hiánya miatt kihaszn, felépült üzem. (A szerk.)
