Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-14 / 11. szám
4 SZÓÉN OKMEGYEI NÉPLAP 1954 'január Százöt évvel ezelőtt született Mikszáth Kálmán A PAPIROSGYÁRTÁS Százöt évvel ezelőtt, 1847 január 16-án született a nógrádmeeyei Szklabonyám Mikszáth Kálmán, a magyar széppróza egyik legnagyobb mestere, a kiváló realista író. Életpályája úgy indul, mint anvnvi más korabeli kisnemesi fiúé: gimnáziumba jár. jogot tanul, maid megyei hivatalt vállal. De a fiatal Mikszáth hamar ráébred, hogy a hivatalnoíkosdi nem neki való. Otthagyja a balassagyarmati megyeházát és újságíró lesz. Három évig Szegeden eszi a vidéki újságírás nehéz kenyerét, később Pestre kerül és a Pesti Hírlan szerkesztőségében dolgozik. Első írói próbálkozásai politikai karcolatok, de ezekkel nem ér el sikert. Nevét 1881- ben kanja szárnyra a hír. amikor megjelenik Tóth atyafiak című novelláskötete. Az első igazi Mikszáth-könwet novellák, elbeszélések. regények hosszú sora követi, egészen a Fekete város című regényig. amely halála esztendeiében. 1910-ben lát napvilágot. Mikszáth fiatal újságíró korában a Függetlenségi Párt eszméinek harcosa. Később belén a Kormánypártba. A Függetlenségi Párttal történt szakítását az magyarázza. hogy ez a cárt egvre inkább a nagybirtokosok cselédjévé züllött. Írói sikerei Tisza Kálmán miniszterelnököt is baráti köréhez vonzzák s a magas pártfogó közbenjárására képviselői mandátumhoz is iut. Kormánypárti tagsága azonban távolról sem jelenti azt. hogv feltétlenül kiszolgália a kiegyezés utáni Magyarország kormányait. — Mikszáth a Kormánypárton belül is független szellem marad. Tisza Kálmán barátinként is a maga útját járja: az éles szemű, szókimondó. realista író útiát. Mikszáth realizmusa két forrásból táplálkozik: egyrészt abból az őszinte szeretetből. melvet a kegyetlenül kizsákmányolt parasztság iránt érez. másrészt abból a sírig megőrzött csodálatból, melvet a 48-as forradalom emléke ielent számára. Világos, hogy ez a realista író. aki ismeri a föld népét és szívében 48-as eszmények élnek. — a ■ századforduló évtizedeiben csak kritikai realista lehet. » A bírálattal nem is fukarkodik, bár igazi kritikai hangiát csak hosszú fejlődés eredményeként találja meg. Ennek az a magyarázata. hogy még a független szellemű Mikszáth sem tudja egykönynyen és mindenkor átlépni társadalmi helyzetének korlátáit. Mikszáth látja, tapasztalatból tudja, hogy korának züllött uralkodó osztálya. a dzsentry-társadalom mérföld-messze áll a reformkor. 1848 nemességétől. Mégis, a múlt érdemeiért. az elődök tetteiért hailandó elnézésre, sőt rokonszenvre. Még a rozoga megyerendszernek is megbocsát — a hajdan Bécsnek ellenálló megyék utódát tiszteli benne. Azt mondja róla: ha rozsda is. de rózsaszínű. — Ám az idők múlásával az iró hanaia egyre komorodik. a rokonszenv egyre ritkábban csendül ki belőle. A Galamb a kalitkában s a Beszterce ostroma című műve már hirdeti, hogy a nemesség ideje leiárt. a nemesség élőhalott anakronizmus, hogv nincs mentség a maradi múlthoz körömszakadtáig ragaszkodó uralkodó osztály számára. Nemzetes uraimék. Üj zrinyiász és sok más műve egvegv állomás azon az úton. melvet Mikszáth a kritikai realizmus felé megtett. •— egészen a Nosztv fiú esetéig, mely megsemmisítő ítélet a dzsentrvk világa fölött. Mikszáth nem hűny szemet a korabeli társadalmi rendszer másik támasza, a klérus, a klerikális reakció bűnei felett sem. Lapai. a híres dudás. c. elbeszélésében például megpendíti azt az igazságot, hogv a fekete reakció is az urak cinkosa a parasztok kizsákmányolásában. Nagylélekzetfi regénye pedig, a Különös házasság, melyet élete végén, ír. s amelyben bátran pálcát tör a klérus becstelenségei fölött, kritikai realizmusának csúcsát ielenti. Nemcsak az együttérzés hangia az, ami Mikszáthnak a parasztsághoz való szoros kapcsolatáról tanúskodik. Sokrétű ábrázolásmódja. Óra, óra, Lakásunkba már egy éve bevezették a villanyt, de villanyórát a mai napig sem kaptunk. Több ízben elhatároztuk már, hogy veszünk rádiót, de mégis letettünk róla.- Ugyanis villanyóra nélkül olyan nagyösszegű villanyszámlát kell fizetni, hogy az lehetetlenség. Valahányszor érdeklődünk, illeté-r r r rmrrMWr 'J~jnirrrrrr----- - ■ ‘ “ ‘ * elbűvölő stílusa is minduntalan a parasztember iellemző elbeszélő módiát juttatja eszünkbe. — Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam — írja magáról. — hanem a magyar paraszttól. Ez a fordulatos, eleven, csattogó-vilfoaó Mikszáthstílus adta az ürügyet a polgári irodalomtörténetnek. hogy Mikszáthot* mint problémamentes csevegőt, kedélyesen adomázgató írót emlegesse. Pedig M.ikszáthnál a maró gúny és az elbájoló humor csak eszköz arra. hogy egyfelől kifejezze megvetését korának uraival szemben, másfelől hangot adion a nép. az egyszerű ember iránti szüreteiének. A szegényekkel sohasem gúnyolódik, ha róluk beszél, aranyos derűjén átcsíllog a részvét és a meghatottság könnycsepDie. *— De ha az urakról van szó. a humor aranyos-papirosába csomagolva, mázsás igazságokat vagdal a címzettek fejéhez. Korunk, az úi magyar irodalom világosan látja Mikszáth helyét és méltóan értékű munkásságát. — Ha Jókainak — többek között az az érdeme, hogy százezrekkel szerettette meg a szépirodalmat, akkor Mikszáth volt az. aki az öregedő Jókaitól átvette és teljesítette élt a feladatot. De jobban teljesítette, mint elődje. Mert Jókai világa délibábos ábránd-világ. Mikszáth pedig kivonta az olvasókat ebből a mesés bűvkörből s a valóság világába vezette őket. Mikszáthtól sokat tanult az utána következő regényíró-nemzedék: Tömörkény. Móra, Gárdonyi. Móricz, de tanul tőle mai irodalmunk is. Tanulia az igazság, a valóság telies ábrázolását. tanulia a realizmust, tanulia az igazi emberábrázolást és szép magyar szót: mindazt, ami Mikszáthban követnivaló. mindazt, ami irodalmunknak maradandó értéke. villanyóra kés helyen mindig azt a választ kapjuk: nem tudjuk, kcrem, mi sem kapunk villanyórát. Kcrem az illetékeseket, hogy sokkal többet törődjenek a dolgozók problémáival. SÉLLEY ERZSÉBET Törökmiklós Gut morgen, Herr Schmiedt! Hogy van Herr Schmerzke? — Köszönöm, megvagyok. Hallotta a legújabbat? — Nos? — A Rein-Main repülőtéren beszáll a gépbe egy amerikai. „Kicsoda maga?“ — kérdezik tőle. — „Doktor Alex Jan“ — mondja. „Ne mondjon ilyet, ön nem doktor, hanem amerikai kém. ön a „Höchst A. G. cégtől ellopta a barna műgumitalp titkos receptjét!“ Az illetőt letartóztatták. Ha-ha-ha! — Ugyan ki találta ki ezt a lehetetlenséget?! Nyugat-Németországban nem tartóztathatnak le amerikai kémet. — Ez tény, Herr Schmiedt, ez tény! De nemcsak Jan az egyedüli, akit tettenémek. Ugyanezen a repülőtéren a közelmúltban letartóztatták az amerikai Bojarskit. Ö is kém volt. Bőröndjében a telefongyár titkos rajzait és terveit akarta kicsempészni New-Yorkba. Nyugat- Berlinben lopta a terveket. i— Azt sem olvasta talán, hogy Düsseldorfban mi történt? — Egy amerikai filmoperatőrnek adta ki magát és titkos objektumokat fényképezett le. — Ez aztán az amerikai kém! Hiszen akkor a saját, az amerikai létesítményeket fényképezte! «— He-he! Ugylátszik, nekünk is vannak létesítményeink! Pedig azt állítják.,, — Csendesebben, csendesebben Herr Schmiedt, ez titok. , , Uerr Schmerzke, én semmit •■sem értek. Az amerikaiak Nyugat-Németországban kémkednek, a nyugatnémetországi hatóságok amerikai kémekre vadásznak... Ostoba fecsegés! ön valamit félreértett. i— Ostobaság, annyi bizonyos. De én semmit sem értettem félre. Lehet, hogy ők találták ki odafönn. ön, kedves Schmiedt, semmit sem tud arról a titkos megbeszélésről, amely a mi Adenauerunk és az Amerikai Egyesült Államok főbiztosának őnagyméltósága között folyt le? f— Semmit nem tudok róla. De honnan tudja ön, Schmerzke úr? <— Titok! Megbízható forrásokból szereztem róla tudomást... főbiztos magához rendeli a mi Konrádunkat és így szól hozzá: „Micsoda dolog ez? Hogy merészelik önök a mi dicső fiainkat letartóztatni?!“ Konrad pedig ezt mondja: „Sérelem ért bennünket, főbiztos Tőéit CIPŐTALP! Irta: D. Zaszlavszkij. úr. Ugylátszik, önök nem bíznakbennünk. Minek kell önöknek kicsiben gyűjteni a titkos kimutatásokat, amikor mi nagyban szállítjuk azokat? Önök aláássák a mi tekintélyünket. Mi szeretjük a rendet. Ha önök meg akarnak valamit tudni, kérdezzék meg tőlem. Hiszen mi az egész lelkünket kitártuk önök előtt. Önök úgy érzik magukat nálunk, mint odahaza, sőt talán még kényelmesebben. Mire valók akkor a kémek?“ _KJ agyszerű! — Micsoda bis•^ marcki koponya!... Na, és mit felelt erre a főbiztos úr? — „Heil Amerika!“ De hiszen ön tudja, — köztünk legyein mondva, — micsoda nép ez az amerikai! A megbízott szintén áttért az őszinteségre: „Ne akarjon bennünket kioktatni! — mondta. — Ismerjük önöket. Az egész lelkűket kitárták, de ezt a műtalpat elrejtették. Utánozni akarják a mi amerikai cipőtalpunkat, konkurálni akarnak velünk? Különben ne sértődjék meg, ha nem bízunk önökben. Mi még saját magunkban sem bízunk. — Önök után az én kémeim fürkésznek, én utánam McCarthy kémei. Mi nem élhetünk kémek nélkül. — Nálunk a jóbarátok mindig kémkednek egymás után. Ez hozzátartozik a barátság amerikai formájához. Meg aztán a kémeim sem lehetnek meg gyakorlati munka nélkül. Hadd gyakoroljanak Nyugat-Németországban. Hiszen Keleten kémkedni nem valami előnyös mulatság. Viszont, önöknél remélem ezután minden kockázat nélkül gyakorolhatnak, ön — mondta a főbiztos, — nem sajátította még el a mi, amerikai életformánkat. Ez az életforma az általános, — egyenlő és titkos kémkedésen alapszik“. — S mit szólt erre Adenauer? *— Nos, a hírek szerint Konrad ezt felelte: „Mi, főbiztos úr, természetesen egyetértünk ezzel. Mi is az általános kémkedés mellett állunk, erre még Hitler — Heil Amerika! — tanított meg bennünket. És ha önök utánunk kémkednek itt Nyugat-Németországban,— mondta, — akkor engedjék meg, hogy mi is kémkedhessünk az Egyesült Államokban. *— így mondta? Ugyanezekkel a szavakkal?! Nos, hát nem egészen ezekkel a szavakkal. Mégis, körülbelül így írta a „Welt am Sonnabend“ című duüsseldorfi hetilap. „Mi lenne, — kérdezi a lap, — ha a mi kémünk lopta volna el az amerikai titkos cipőtalpat, vagy a mi kémünk fényképezett volna le valamilyen amerikai katonai létesítményt?...“ Azt mondják, hogy a mi Konradunk is ilyesféle kérdést tett fel. — Na és? — A főbiztos úr elmosolyodott és így szólt: — „Adenauer úr, ön nagy tréfacsináló. Én szeretem a német tréfákat. Természetesen, ha az amerikai kém ellopta a német titkos cipőtalppatentot, akkor a német kém is ellophatja az amerikait. De mi így szólunk az önöknél elbukott ügynökünkhöz: durván, rosszul dolgoztál, tanulnod kell még! Viszont, ha mi német kémet tetten érünk, egyszerűen felakasztjuk. íme, csupán ez a kis különbség forog fenn. Távozzék, Adenauer úr, és ne feledje el, mi közöttünk a különbség!“ — S mit tett ezekután Adenauer? felöltötte négyes számú moí— 'sólyát — nála ez a szám az alázatosan kedves mosolyt jelenti — és magához rendelte Ollenhauert, a szociáldemokraták vezetőjét. „Hallja, barátom — szólt Adenauer, — hagyjon abba mindenféle fecsegést a mi kémtevékenységünk szabadságáról. Ne feledje, hogy mi még megszállt ország vagyunk,, viszont az amerikaiaknál a kémtevékenység megszokott jelenség, hozzátartozik a természetükhöz. Nem tudnak nélküle meglenni. Meg kell szereznünk az ő megszálló pozíciójukat. Nos, majd ha ratifikálva lesz az általános nyugateurópai kémtevékenység, akkor majd nemcsak francia barátainknak, Schumannak és Plevenmek, hanem amerikai barátainknak is megmutatjuk, mi is az igazi német cipőtalp-patent. Most ők teszik lábukat a mi asztalunkra, később pedig mi teszszük majd lábunkat a strassburgi asztalra, ahol az európai hadsereget tervezik. Nos, hát ezek a mi cipőtalpaink!“ Heil cipőtalpak! Herr Schmerzke! — Heil Amerika, Herr Schmiedt! I A PAPIROS 1 nyersanyaga ugyanaz a cellulóz, amelv a növényi eredetű szálasanvagoké. I Míg a fonalnál arra (Rjfijljj törekszünk, hogv az IllÜ WJI eiemj rostszálak párhuzamosan helvezkedienek el s azután összesodródianak. a a papirosnál egészen rövid rostokat használunk, s igyekszünk azokat minél jobban összekuszálni. A legjobb minőségű, okmányokra, bankjegyekre használt papirost len-, kender- vagy gyapothulladékokból készítik, az ugyancsak tartós könyv- és irodai papírost vegvi úton felbontott és tisztított facellulózéből. míg a rövid életre szánt úiságpapiros köszörüléssel szétbontott faseitekből készül. Ezért a három fajta neve: rongvpapiros. cellulózepapiros. faköszörületpapirós. A papiros növényi sejtek kuszálásával készült vékony lap. tehát a nyersanyagot lehetőleg kis részekre, szinte seitekre kell bontani, maid ezeket vízben lebegő állapotba hozva, minél tökéletesebb keveredést, kuszálódást előidézni, végül a kuszáit sejtsokaságról a vizet leszúrni.___________ | AZ ELŐKÉSZÜLET I módiát a felhasználásra kerülő nyersanyag szabja meg. Ha rongypaoirosról van szó. a szálasanyagokat, rongyokat megtisztítják, feldarabolják, kipcroliák. azután megfelelő oldószerben főzik és rövidebb-hosszabb szálú péppé foszlatják. — A cellulózepapircsnál fiatalabb, csomómentes fából indulnak ki. A nagyjában felaprózott fát vegvi úton maronátronnaJ. nátriumszulfáttal, vagv kálciumbiszulfittal bontják elemi részeiére és eszerint nevezik az előállított facellulózt nátron, szulfát, vagy szulfitcellulóznak. Természetesen. akárcsak a textilipar céliaira feltárt cellulóznál, itt is arról van eloisorban szó. hogv a lignint és a többi káros anyagot lehetőleg teljesen eltávolítsák, különben a papiros hamarosan megbámul. A FAKÖSZÖRÜLEtI gyártására a fatörzset félméteres darabokra vágják, lehántoliák. a csomókat kifúrják s az ígv előkészített fát a fafoszlatógéobe teszik, melyben egv érdes kőtárcsa köszörüli apró darabokra a faanyagot. Paoirosgyártásra csak a 0.65 mmnél vékonyabb foszlányok alkalmasak. A faköszörületet. mint félgyártmányt. lapokra saitolva szokták szállítani a gyáraknak. A papiroslapokat merítéssel készítik a megfelelően hígított gépből. Régente kézi merítőszitát használtak. amelv tenyérnyi széles négyszögletű fakeret volt. alián drótszitaszövettel. — A iól felkavart gépbe merítették a szitát, hoev a pépből bizonyos mennyiség a szitába jusson, aztán kiemelték, lecsurgatták a vizet s a nedves papirost nemezre borítva, összesajtolva kiszárították. — Ma természetesen géppel történik a víztelenítés, még pedig vagv hengeres, vagv sík szitával dolgozó gépekkel. A hengeres szitáját kis teljesítménye miatt csak különleges papirosok gyártására használják, általánosságban a’ papirosgénnek nevezett síkszitáiú merítőgénet használlak, amelv egyhuzamban végzi el a merítést, víztelenítést. tömörítést, szárítást és esetleg a simítást. A kész papiros széles szalag alakban ion ki belőle* vastagsága és minősége szerint nercenként 15—250 méteres sebességgel. | A PAPIROSGÉP főalkatrésze a szita, amely finom bronzszövet* végtelen szalagban. Hengerekben .halad előre, szabályozható sebességgel, de emellett keresztirányban is rezeg. Első szakaszán kis átmérőjű* sűrűn egymás mellett elhelyezett hengerek támasztják alá. A szitára az elején ráömlik a pontosan adagolt papirospép. A pép vizének egy része már az első szakaszon saját súlyánál fogva teszűrődik. de az erőteljesebb víztelenítés a következő szakaszon történik, ahol a szita néhány szívószekrénv fölött halad végig, amelyekben ritkított levegő szívta ki a pépben levő nedvességet. — Az első szívószekrénv után a vízjel domború képével ellátott szitahenger nyomja rá a papirosra a vízjelet. A papiros itt már megszikkadt, de még egv további szívóhengeren is átvezetik. A szita innen kezdve alul visszafordul a gép eleiéhez, a még nedves és gyenge papírszalagot pedig átháitiák egymásután három tömörítő hengerpáron. eközben is szárítva. Az utolsó hengerpár alól kikerülő papiros már olyan’•szilárd* hogy szabadon futhat le a szárítóhengerekre. Ezek 1—1.5 m. átmérőjű. belülről gőzzel fűtött hengerek. melyekből 14—24 van egymás után. Ha a papirost még simítják is. a szárítón való áthaladás után még egyszer nyirkosítiák és úgv vezetik át a simító' hengerek között. A KÉSZ PAPIROST! tetszés szerinti hosszúságban 'hengerekre tekerik, s ebben az alakban a rotációs gépek számára szállítiák. —< A legtöbb papirosfaita azonban ívekben kerül forgalomba és nyomdai felhasználásra. Ezért a már kész. de még hosszú szalag alakiában feltekercselt papirost önműködő gépek szabdalják fel a különféle formátumokra és ezer ívet tartalmazó rizsmákban csomagoliák. Az ívek méreteiben régente meglehetősen nagy zűrzavar uralkodott. Ma szabványosítva van az ívnagvság. és habár négy csoportot állapítottak meg. túlnyomó részben a 841x1189 mm nagyságú ívet használják. Ez a méret négyszeres ív. s egv ilyen ívnek a területe pontosan egv négyzetméter. Szélessége a magassághoz 1:2. azaz 1:1.41 arányban van. Az a jellegzetessége, hogyha felére, negyedére. nyolcadára hajtjuk össze, ez ez az arány akkor is fennáll. Ezt a szabvánvt ..A“ sorozatnak nevezik* 1 A PAPIROS) minőségét többek között súlyával is szokták jelezni, megadván, hogy 1000 ív hány kilogrammot, vagv egv négyzetméter hány grammot nyom. A szabványos ..A’* 1 sorozatnál természetesen ugyanaz a szám szerepel, mert egy ív éppen egy négyzetméter, tehát ha ezer ív például 40 kg. akkor egy négyzetméter 40 gramm. PÉNTEK 13 Uj magyar vicgjátékfilm A „KISKRAJCÁR" c. film kisérőműsora Ki ne tudna számtalan olyan ismerőséről, aki szorgalmasan gyűjti a négylevelű lóherét, megfogja a gombját, ha kéményseprőt lát és irtózik a 13-as számtól* A - babona mélyen gyökeredzik bennünk, nagy és komoly feladat tehát magunkból és környezetünkből kiirtani ennek a régi és káros csökevénynek Aég az írmagiát is. Ezért teljesít helyes és fontos feladatot a PÉNTEK 13 című úi magyar vígjáték, a KISKRAJCÁR kisérőműsora. amely leleplezi a babona, jóslások, álmoskönyvek és egyéb butaságok semmlrevalóságát. A nevetségesség öl, hát még. ha a nevettetés olyan tábornoka szerepel a filmben. mint Latabár Kálmán Kossuth-díjas kiválóművész. Latabár egy papucsférjet alakít, akinek babonás felesége íKis Manyii elviselhetetlenné teszi az életét. Az asszony egy nap iósnőhöz megy. a férj azt gondolja, hogy szerelmi légyottra indul és titokban követi. Donokén — a féri — a iósnő öltözékében felesége fejére olvassa hibáit. Otthon az asszonynak leleplezi a iósnő titkát és az asszony könnyezve ígéri meg neki. hogy szakítani fog régi szokásaival. A házaspár életét többet nem zavarják meg jóslások és babonák* Ezt a rövid mesét tölti meg bonyodalommal. kacagással, vidámsággal Nóti Károly szellemes forgatókönyve. Keleti Márton kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész sok rendezői ötlete és a kitűnő színészek játéka. Túlzott torkoréhoaság A kunmártoni FÜSZ- soha nem gondoltak. ÉRT — szem előtt tart- mennyivel nehezebb a va a takarékossági ren- szállítómunkások dolga delkezéseket — nem a beköttetten zsákok köti be a sót tartalma- rakodásával? Amennyit zó zsákokat, mert „nincs megtakarítanak a zsífedezet” a kötözőzsinór nóron. annyit réflzetbeszerzésére. Arra még nek az elszóródott árunál, mert elég tekintélyes mennyiségű só elszóródik egy-egy szállítás alkalmával. Helyesebb lenne, ha az idővel és munkaerővel takarékoskodnának.-
