Szolnok Megyei Néplap, 1954. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-07 / 5. szám
4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1954 Jfttroir 1, Amit a féli tr y r o I tudni kell Tapasztalatból tud luk. hogy a petróleumlámpa jobban megvilágítja a szobát, mint ecv avertva. A villanylámpa pedia több fényt sugároz, mint a petróleumlámpa. — Tehát vannak erősebb és evenaébb fényforrások. » Ha eav 2 cm vastag gyertya 5 cm magas lánacal éa. akkor azt mondiuk. hoav ennek a fényforrásnak az erősséce 1 evertvafénv. — Ehhez hasonlítjuk a többi fényforrás erősségét: Néhány fényforrás erőssége; gyertyafény Közönséges gyertya kb. 1 Petróleumlámpa 5—5® Gázlzzófény fi® Villanykörték 15—10« Vetítőlámpa 509—2000 Mozllámpa 20 0000 légvédelmi fényszóró 800 millióig Villám többezer millió Tudományos pontosságú mérésekre a gyertyafény fenti meghatározása természetesen nem alkalmas. Hiszen különbségek lehetnek a gyertya anyagában, a bél vastagságában stb. Hogyan tudiuk megmondani, hány g.yertyafényű a villanykörte? A villanykörték foglalatára vagy üvegbúráiára nem a gyertyafényt írják rá. hanem a körte másodpercenkénti energia-fogyasztását wattokban. Pl. a íróasztali lámpa 40 wattos. Egy wattnak kb. eav gyertyafény felel meg. Tehát izzólámpám kb. 40 avertyafénvű. De legújabban ilyen felírást is találunk a lámpán, pl.: 270 lumen. Ebből az adatból a gyertyafényt úgy tudjuk meg. hoav a lumenek számát elosztjuk 14-avel. Ezért a 270 lumenes lámpa kb. 19 avertvafénvű. A megvilágítás erőssége A fényforrást azért használjuk, hogy tmegvilágítsa a tárgyakat. — Tartsuk könyvünket úgv.,. hoav a fényforrás sugarai merőlegesen essenek laoiára. azután távolodjunk a fényforrástól. Azt tapasztaliuk. hogy minél messzebbre megyünk, annál gyengébb könyvünk lapjának megvilágítása. Még a legerősebb fényforrástól is elmehetünk olyan messzire, hogy a megvilágítás már nem elegendő az olvasáshoz. Ez azt bizonyítja, hogy a ió látáshoz néni’ elegendő az. hoav a fényforrás erős leaven, hanem a megvilágítás erősségének is el kell érnie bizonyos fokot. Ha az egy gyertyafény erősségű fényforrástól eav méter távolságra tartjuk könyvünket (úgv. hoav a fényforrás sugarai merőlegesen essenek rá), akkor azt mondjuk, hoav a könyvlapon a megvilágítás erőssége egységnyi. Az egységnyi erősségű megvilágítás neve 1 lux. Ezért, ha egy petróleumlámpától tartjuk 1 méternyire könyvünket, de úgy. hogy a lámpától a könyvhöz húzott eavenes vonal merőlegesen érje a könvv lapját, akkor a megvilágítás 5—50 lux. Ha a 15 wattos villanykörtétől tartjuk eav méterre, akkor pedia 15 lux a megvilágítás. íráshoz, olvasáshoz legalább 300 lux szükséges. összehasonlításul érdekes megjegyezni a nappali fényben élvezett megvilágításokat: lux ha a déli nap nyáron merőlegesen tűz a papírlapra 60.000-100.000 ugyanakkor egy fa árnyékában 10 009 egy világos szobában 1.000 a telihold fényében fél (Részlet öveges József „Kis fizika" c. könyvéből.) 'IMdádzat cui Mesuiäß-en Részlet Valentylnor: Afrikai történetek című köuy. véből, □ Szürkén és komoran köszöntő« be a virradat. Fáradtak és rosszkedvűek voltunk az átvirrasztott éjszaka után. Kiléptünk a táborból s a közelben megtaláltuk öszvérünk maradványait: néhány körülrágott csontot. Ugylátszik, a hiénák és sakálok már elvégezték a maguk dolgát. Nemsokára felbukkant a nap és köröskörül egyszerre élettel és ragyogással telt meg minden. Eltűnt az éjszakai riadalom és rettegés, helyét örömteljes izgalom foglalta el: mindenki a küszöbönálló vadászatra gondolt. Megreggeliztünk és elindultunk a leshelyre. A hajtők egy körülbelül húsz kilométer átmérőjű kör mentén helyezkedtek el, mi pedig ott. ahol a kör bezárult. A körvadászat folyamán a hajtők gyűrűje egyre szűkül és minden élőlénynek, amely a körön belül volt, a természetes sziklakapun, mellettünk kell elfutnia, Ül Reggel tíz óra körül felharsant a hajtők első kiáltása, tompa dobpergés hallatszott és kutyához hasonló páviánok rémült csapata száguldott el mellettünk. Az erdőből egymás után rohantak ki a kisebb ragadozók. Hegyes kis pofájukat a földre szegezve futottak a fekete foltokkal tarkított, vörösszőrű cibetmacskák. Ezeket az állatokat, amelyek akkorák, mint egy kisebbfajta kutya, olykor elfogják és ketrecbe zárják, hogy egy illatszer céljaira használt anyagot — ci'betet — nyerjenek belőle. Farkát leeresztve siklott el mellettünk rövid kis lábacskáin egy csíkos, szürke indiai menyét. Senki sem lőtt erre a rettenthetetlen kígyópusztítóra. Gyáva sakálok íalkája osont keresztül az átjárón. m Mind socket az állatokat háborítatlanul keresztülengedtük, mert nemesebb vadra vártunk. Most egy hatalmas orrszarvú csörtetett elő az erdőből, közeledését a letöreo’ező ágak ropogása már előre jelezte, Hangosan és dühösen fújtatott, mint a hegyre kapaszkodó mozdony. Az orrszarvú csaknem teljesen kihalt állatfaj és egész Afrikában tilos vadászni rá. Nyenov a tréfa kedvéért belelött az óriási állat vastag rövid szarvába. A golyó csengve pattant vissza a ritka vad kőkemény szarváról. Az orrszarvú bőszen megrázta ormótlan fejét és megállás nélkül tovaszá guldott. Félóra múlva nagy antilopok — kuduk — csoportja bukkant fel az erdő szélén. Csavarszerűen tekeicdő, hosszú szarvukkal díszített fejüket hátravetve, hanyatthomlok menekültek a kijárat felé. Csaknem ugyanabban a pillanatban három lövés dördült el és három szplíd, vörösesbarnaszőrű állat terül; el a sűrű, zöld fűben. EZ] Zöld selyemmajmok lármás csapata száguldott el. Gondosan hátrafésült mulatságos, fehér szakálluk és hosszú pofaszakálluk banktisztviselőkre emlékeztető méltóságteljes és tekintélyes külsőt kölcsönzött nekik. Egy ideig csend volt. Azután egy magányos, ötkg elefánt dugta ki óvatosan a fejét a fák közül, apró, okos szeme veszedelmesen villogott, óriási, elálló fülét lassan lengette. Az elefántnak csak egy agyara volt; a másik alighanem akkor tört el, amikor az elefánt valamelyik meredek hegyről leereszkedve, lezuhant. Az állat néhány másodpercre tétovázva megállt, majd bámulatos gyorsasággal a kijárat felé rontott, miközben fenyegetően felemelte óriási, recés gumitömlőhöz hasonló ormányát. Vadul vágtatva suhant el mellettünk, majd nesztelenül eltűnt a sűrűben.; A kihalófélben lévő elefántokra — éppenúgy, mint-az orrszarvúra is — szigorúan tilos vadászni, s ha a hatóságok tudomást szereznek arról, hogy valaki leterített egy elefántot, súlyos pénzbírságot rónak ki az illetőre. Ijj Sivítozó és röfögő vaddisznócsalád tódult ki a bokrok közül. Vad, hosszúkás pofájukat görbe, megsárgult agyarak díszítették. Sűrű csoportba verődve szaladtak az öreg, sovány hím nyomában. Mellettük hatalmas ugrásokkal örök ellenségük — a leopárd szökellt. A vaddisznók és a ragadozó együtt menekültek veszedelmesebb ellenségük elől s ügyet sem vetettek egymásra. Taylor célba vette a leopárdot, de elhibázta a lövést. — Már megint olyasmibe ütöd az orrodat, amihez semmi közöd' — rivallt rá haragosan Szomanyira. — Hányszor mondtam már neked: fogd be a szád, amikor lövök! „A leopárdot, a leopárdot!” — utánozta gúnyosan szolgáját. — Azt hiszed, nem tudom magamtól is. Szamár! Negyven dollárt ér az irhája! Csak próbálj mégegyszer egy szót szólni! A néger hallgatott Tudta, hogy nincs értelme ellentmondani. Taylor haragja még fokozódott, amikor Nyenov — úgyszólván anélkül, hogy célzott volna — leterítette a foltosbőrű ragadozót. A leopárd kétségbeesett kísérletet tett, hogy felemelkedjék, majd elnyúlt a földön és nem mozdul; többé. 6 m Az idő észrevétlenül elrepült. A nap már lenyugvóban volt, de a hőség nem enyhült A szikla, amelyen feküdtünk, olyan volt, mint valami égő katlan és időről időre át kellett fordulnunk másik oldalunkra, mert az áttüzesedett kő még ruhánkon keresztül is égette testünket. Ahogy a hajtők közeledtek, egyre újabb és újabb állatok bukkantak fel az erdőből Egyesek közülük, a rémületfői eszüket vesztve, ide-oda futkostak a sziklás hegygerinc alatt s megpróbáltak felkapaszkodni rá, ez azonban csak az ügyes majmoknak sikerült. A vadak, nem találva kiutat, mellettünk rohantak el, s mi rendszerint keresztülengedtük őket. Ritkán lőttünk, csak értékesbőrű állatokat vettünk célba. A hajtők kiáltozása és a dobpergés már egész közelről hallatszott, amikor egy pompás vad ugrott elő az erdőből; testét fekete, csillogó szőr borította, könnyedén, kecsesen mozgott. Fekete párduc volt. Kerek, zöldes szeme gonoszul villant felénk. A földre lapulva, megpróbált elrejtőzni a magas fűben: látni lehetett, hogyan mozognak lapockái bársonyos, lágy bőre alatt. Az amerikai elsütötte puskáját. A vadállat felpattant, majd végigzuhant a földön, mintha összeroskadt volna. A fekete párduc ritka és veszedelmes vad; irhája nagy becsben áll a vadászok között. Taylor, aki attól félt, hogy az osztozkodásnál valaki elvitathatja tőle zsákmányát, megparancsolta Szományinak, hogy hozza el a leterített párducot. Amikor Nyenov meglátta, hogy a néger lemászik a szikláról, figyelmeztetően rákiáltott: — Szomanyi, fordulj vissza! Ne menj közel a párduchoz! — Gyerünk, gyerünk! Mit lógatod a füled? A néger odafutott a párduchoz és lehajolt, hogy felemelje. A levegőben megvillant a vadállat rugalmas, fekete teste. Vörös torka tágranyílt. S a következő szempillantásban Szomanyi meg a párduc ott hemperegtek a földön. Néhány másodpercig viaskodtak egymással, majd a fűből felemelkedett a vadállat feje, szeme kerekre nyílt és harsogó diadalordítása megreszkettette a levegőt. Taylor, akit halálra rémített ez a jelenet, lebukdácsolt a szikláról, s átugrálva a köveken, a magas füvön át kétségbeesett ordftozással felénk rohant. Még a puskáját is ott felejtette, A MILLIGRAMM EREJE A következő tűnt fel nekünk: a környék állattenyésztő telepein leromlottak. mesbetegedtek. eevremásra hullottak a szarvasmarhák és juhok, kivéve a szomszédos erdészeti kerület gazdaságát, ahol kivétél nélkül mind egészségesek voltak az állatok. Pedig valamennyi gazdaságban egyaránt gondosan bántak az állatokkal, iól takarmányozták őket. — Sorvadás <— állapították meg az emberek. — Szavukban benne volt az a gondolat Is. hoav a betegségen nem lehet segíteni. Eleinte a Lett Tudományos Akadémia állategészségügyi intézete sem tudott választ adni a rejtélyes jelenségre. Jan Matvejevics Berzin profeszszor, az állategészségügyi intézet vezetője részletesen megvizsgálta a betegség összes jellegzetességeit. — Megállapította, hpgv a megbetegedés okát e különös helyek talajában, növényzetében vagy éghajlatában kell keresni. A tudomány már ismert elvan megbetegedéseket, amelyek meghatározott területekre korlátozódnak, például a hegvi-lakóknál a iódhiány következtében fellépő golyva. A professzor figyelmesen megvizsgálta az erdészeti kerület állatainak egész etetési rendszerét. — Feltűnt neki. hogy minden tehén takarmány ada g i ához hozzátartozik bizonyos mennyiségű édes melasz is. S a juhok is kapnak naponta ebből a szirupból. A többi telepen azonban az állatok nem kaptak melaszt. Ezért rendkívül gondos laboratóriumi vegyelemzésre került sor. És valóban: a vizsgálatok során kiderült. hogy a melaszban az eddig ismert anyagokon kívül kobalt is van. Egy kilogramm szirupban körülbelül 1.4 milligramm kobaltot találtak. Ez, nem nagy mennyiség, de mégis sok ahhoz kénest, amelyhez az állatok hozzájuthattak a környék legelőin. A tudományos munka következő' lépése az volt. hogy ki kellett deríteni: vájjon a melaszban felfedezett kobalt ellenszere a sorvadásnak, vagy közömbös a szervezetre? Elhatározták, hogv a kobalt hatását juhokon ellenőrzik, mert azok még érzékenyebbek a sorvadás iránt. A kísérleti és az ellenőrző csoportba beosztott luhokat azonoí körülmények között tartották, ugyanolyan takarmánnyal látták eb A különbség csupán az volt. hogy a kísérleti csoportban lévő állatok kobalt-tartalmú melaszt is kaptak. A nyolcadik hónap végén a kísérlet igazolta a professzor feltevését. Az ellenőrző csoport állatai, ameivek nem kaptak kobalt-tartalmú takarmányt, megbetegedtek, elpusztultak. A kísérleti csoportban lévő iuhokon pedig a betegség egyetlen tünete sem jelentkezett, sőt normális súlygyarapodásuk mellett vérösszetételük jelentősen megjavult. A kísérlet világosan megmutatta, hogy az állati szervezetnek az élet fenntartásához kobaltra is szüksége van. A további kísérletek nagyszerű eredményekre vezettek. A kobaltadagolás utáni hetedik napon a sorvadásos teheneknek megjött az étvágya, egv-másfél hónap múlva pedig teljesen meggyógyultál*. A további kutatások kiderítették, hogy a kobalt nemcsak a sorvádó. hanem a teljesen egészséges állati szervezetre is rendkívül kedvező hatású. A kobalt-tartalmú takarmánnyal etetett állatok súlygyarapodása a többi állatokhoz viszonyítva ugyanazon időszakban ugyanolyan takarmányadag feletetése esetén másfélszeres volt. Mivel magyarázható n kobaltnak ez a csodálatos hatása? A tudósok még nem mondták ki az utolsó szót. A megfigyelések azonban azt bizonyítják, hoav a kobalt hatására a szervezetben fokozódik a vitamintermeles. közte a vérképző B 12 vitaminok termelése is. J. M. Berzin vezetésével a tudományos munkatársak eav cscoortia kidolgozta a kobalttartalmú tabletták előállításának módját. A tablettákat természetesen csak az előírt mennyiségben szabad adagolni, mert különben ártalmassá válhatnak a szervezetre. A kobalt kiállotta a próbát és győztesként került ki a sorvadás ellen vívott küzdelemből. Most már a Szovjetunióban mindenütt ismerik ezt a nagyhatású gyógyszert, s úgyszólván ismeretlen a sorvadásban szenvedő állat. Ikonnyiková. Uj szigetelőanyag az NDK elektromos iparában A tudósok és szakemberek hosszas kutatómunka és kísérletezés után plyan szigetelőanyagot állítottak elő, amely lehetővé teszi, hogy az elektromosiparban az eddig nélkülözhetetlen vörösrezet nagyobb mértékben helyettesítsék alumíniummal. Az új szigetelőanyag — amely az alumínium-huzalokat rendkívül ellenállóvá teszi — a hettstedti színesfémhengerde, a „Walter Ulbricht” Leuna művek mérnökeiből és más tudósokból alakult kollektíva munkájának eredménye. Az új szigetelőanyagot izoperlonnák nevezték el .s az NDK-ban előforduló nyersanyagokból, kőszénkátrányból állítják elő. A vékony izoperlon szigetelőnek kiváló tulajdonságai vannak: hajlítható, ütésálló, tehát hidegen is formálható. Sem olaj, sem benzol, benzin, aceton, sem széntetraklorid nem oldja. Az izoperlont hosszú ideig lehet raktározni, nem válik rideggé. Nagy a mechanikai szilárdsága is. A sodrott izoperlonnal szigetelt huzalt eredeti átmérője felére lehet kalapálni anélkül, hogy a vékbny lapréteg megsérülne, vagy lényegesen csökkenne szigetelőképessége. Az izoperlonnal bevont alumíniumhuzalok jól bírják a hőmérsékleti különbségeket, s ellenállnak a nedvességnek is. A z NDK-ban már az üzemek ^ százai alkalmazzák az izoperlon-szigetelésű alumínium-huzalokat. Ennek is köszönhető, hogy a lakosság az utóbbi időben korlátlan mennyiségben és választékban kap rádiókészülékeket, villamos háztartási berendezéseket, villanyórákat, kerékpárlámpákat, kézi fúrógépeket és egyéb villamossági készülékeket. Ezenkívül kissebbnagyobb motorok gyártásánál is felhasználják az új huzalokat, , 18. vasárnap. Velence, T7 s még sok mindent szeretnék enni. mindenféle halakat, pókokat. rákokat, tengeri rózsát, meg azokat a kis furcsa csíkokat, ezeket az eleven sakkfigurákat, amik a tengerben vannak. Szemem és fülem és orrom és ujjam kevés, hogy ezt a csodavilágot, ezt a nagy. híg tömeget befaljam és szétárasszam — az ínyemmel és gyomrommal is meg kell tapintanom. Ételnek elkészítve úav hívják ezt a mindenfélét: „frutta del mare“, tenger gyümölcse. A víz. a víz nyüzsgő életével. — mennyire érzem, hogv ez az étel ősi közege, a bölcső, ahonnan származunk! Drága, bölcs barátom. Ferenczy Sándor éppen most ír könyvet, ha jól tudom, amiben kimutatja. hogv öntudatunk mélvén micsoda fájdalmas honvággyal érezzük magunkat halnak, polipnak, nemtudom minek, amik voltunk! Ma jó darabot úsztam befelé a kristálytiszta Adriába. Figyeld az úszó ember szomjas lihegését, ahogy ledugja a fejét, — prüszköl, tátog, nyalja a száját, — hogy szeretne elbújni a víz alá, lemerülni a mélybe, azokkal a szép lassú, súlytalan mozdulatokkal, ahogy a lassított moziképen mozog az élet! Lebukom, kígyózom a tükör alatt, Szépiát ettem* szemem-szám kitátom — és csalódottan bukom fel gyorsan a levegőre, mikor váratlanul kifogyott a szusz belőlem, — csalódottan, mint a nyomoréig aki pár percre elfelejtette, hogy pármillió évvel ezelőtt elvesztette a kopoltyúját, nem maradhat a víz alatt, ahol olyan jól érzi magát. T/ alahogy vissza kellene sze' rezni, mesterségesen. Hiszen a szárnyainkat már visszaszereztük, szabadon csapongunk már a légtengerben, mint valamikor, mikor denevérek és albatroszok, ördögök és angyalok voltunk, — hogy van az, hogy a mű-kopoltyú problémájával nem foglalkozott a technika annyit, mint a repülőgéppel, vasúttal? Hiszen az emberi • élet területe egyötödréjze csak a föld felületének, — a többi víz, rengeteg vízréteg, egymás fölött, térfogatban sokmilliószor annyi, mint amemnyin most élük, — és ez mind a miénk lehetne! Hiszen az élet közege, ha meggondolom, sokkal inkább hasonlítható egy óriási akváriumhoz, mint hegyes-völgyes tájhoz! Milyen jó volna most lemerülni, órákig bolyongani, lebegni a titokzatos koraierdők fölött, lejjebb, ahol már csak a medúzák villanyfénye világít kéken, Atlantis utcái során. — felfolvni megint, örvénylő uszonycsapással, látni újra a remek, szikrázó gyémántot ott fent az égen, csillagok koh-i-noor-ját, a Napot! — Van-e szebb mozdulat a világon, mint a hangtalanul csapongó, három dimenzióbatj szabadon szerteszökellő halaké, angolnáké, s a medúzáké, amint összecsavarodva, szétterülve megint ringanak el az örök, hétfátyoltáncos balett kulisszái közt? K, imászom a partra. Olomnehéz a kezem és a lábam, szuszogva vonszolom a homokbuckákon át. Mint aki a holdból eset le és keservesen tapasztalja, hogy háromszor akkora súllyal, háromszor nehézkesebb mozdulattal kénytelen ráfizetni a rangemelkedésre, hogy egy háromszor akkora bolygó állampolgára lett. Egyébként a tintahal egész jó, S&urokfekete levét is megittam. Milyen tehetségtelen lehet egy ilyen állat, ennyi tinta van benne, mégse ír semmit. Én úgy érzem most magam, a lakoma után, mint egy óriási töltőtoll, isten kezében, Remélem remekművet fog írni velem, * Karinthy Frigyes: Minden másképpen van című kötetéből.
