Szolnok Megyei Néplap, 1953. május (5. évfolyam, 103-128. szám)

1953-05-10 / 109. szám

JIííjdrácjáhb kittéi iiükért, a (jt/errnekíif \ SZAVAZZ A NÉPFRONTRA! i Daniió Magdolnáért Boldogan, szívből nevet Dankó Magdolna. Olyan korban él. amikor a gyer­mekek minden nabiaöröm. nabfény. ragyogás. Az óvo­dában vígan telik a nat> játékkal. nótával. s ha nagyritkán hajba is íab- nak valamin a gyermekek amilyen gyorsan történt, olyan gyorsan szent a bé­ke kö..öttiik. — Két gyermekem van •— mondta Dankó József •—. ők az életem, ők a mindenem. Két gyermekéért. Mag­dolnáért és nagyobbacska fiútestvéréért dolgozott Dankó József. Gyermekeire gondolt, mikor a szolnoki út munkáslakóházak ébitc- sénél ácsolta az állványza­tot. arra gondolt, hogy gyermekei ilyen gyönyörű. modern, egészséges nabíé. nyes házakban laknak maid. mire felnőnek. Látta, hogy köröskörül, szerte az országban úgy nőnek ki a házak a földből, mint a gomba friss, langyos, má­jusi eső után. Kedvvel, örömmel végezte munká­ját Martfűn is. ahol a Ti. sza Cibőgyár munkásainak emeltek új otthonokat. Aztán egy ttabon Dankó Györgyöt a martfűi ébitke- zésen baleset érte. Dankó György azonban nem esett kétségbe. Tudta, hogy ma már nem úgy van. mint a múltban, mikor a munká­két télén dolgozókat a tő­kés vállalkozó az utcára lökte. Ma a dolgozóké az ország és a dolgozók ál­lama gondoskodik róla is. gyermekeiről is. S Dankó Györgyről is gondoskodott az állam, két gyermeke után bedig csa­ládi bótlékot kab. A na­gyobb gyermek már isko­lába tár. Magdolna bedig a rákóczifalvai óvodában Solti ideiét. — Nem úgy. mint én gyermekkoromban — mondja Dankó József. — Akkoriban a munkásember gyereke a: utcán nőtt jel. gondozás, szeretet nélkül. A szülő nem ért rá gyer­mekével törődni, mert dol­goznia kellett a betevő falatért. Most gondoskodik gyermekeinkről iaz állam. Bölcsődéket, óvodákat ébil számukra. Ezért szavazok a nébfrontra. gyermekeimért, az ö békés, boldog éle­tükért adom szavazatomat a nébfrontra. „. .. Bölcsődék tucatjai kezdik meg működésüket.“ A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásából. Megyénk területén 17 idénybölcsőde létesült eb­ben az esztendőben. Többek között Jászfényszarun, Jászjákóhalmán, Tiszaburán, Kenderesen, Bánhalmán, Besenyszögön, Rákóczifalván, Zagyvarékason, Tisza- bőn, Tiszatenyön, Tiszafüreden, Tiszaimrén, Tisza- sülyön, Cserkeszöllőn, Szolnokon és Mezőtúron 75 sze­mélyes óvodát építenek. Mikes Györgyikéért Boldogan és örömmel fogadtam az anya- és gyermekvédelemről szóló törvényt. Ma háröm gyermekem gon­dozása nem probléma. Nyugodtan dol­gozhatom mellettük. Legnagyobb igyermekem most került át a Marx- téri bölcsődéből a napközi-otthonba. A két kisebb még a bölcsődében ■van. Szeretetteljes gondozást kapnak az egészséges, napfényes, tiszta he­lyen. Ügy érzem, sohasem tudom meg­hálálni államunk gyermekeink iránt tanúsított szerető gondoskodását. S nemcsak gyermekeink élnek bol­dog életet, hanem mi, a szüleik is. Férjem a MEZŐKBE Vállalat rak­tári dolgozója, én magam pedig a TÜZÉP Vállalatnál dolgozom. Mind­ketten jól keresünk, s a múltban, még remélni sem Temélt jó viszonyok között élünk. Mindezt jő munkánkkal igyek­szünk meghálálni. Férjemmel együtt nagyon várjuk Rákosi elvtárs be­szédét. Eddig minden beszéde ha­tárkő volt eguro szebb és boldogabb életünk útján. Amit Rákosi elvtárs beszédében csak megemlített, az mind teljesült. Közös rádióhallgatást szer­veztünk, hogy minél többen hallhas­sák az Ő szavát. Szeretem gyermekeimet? nőm ad­nám őket a világon sommiért. Értük, a legkisebbért, a csöpp Györgyiért, aki boldogan nevet a bölcsőde mér­legén ülve, adom szavazatomat a népfrontra; a békére, munkára, jó­létre, felemelkedésre. Mikes Imréné, Szolnok. „Törvényt hozlmk az anya­és CtEcsemövédelemröl, [eientőssn felemeltük a szülő nők állami segélyét“ A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásából. Rozmis Mihályért, Máté Júliáért 'Az abri ember kinőtt a iárókából, a bölcsödéből, az óvodából. Várta őt az iskola. S ez az iskola más. mint a régi iskola. Itt okosnak, műveltnek, hazát szerelőnek nevelik a fia­talokat. Rozmis Mihály. Máté Julianna és Végh Judit a kócziJaJvai általános iskola tanulói, s iátanulói. Úttö­rők mind a hárman. Rozmis Mihálynak az édesabia a Béke termelő- szövetkezet tagja. Máté Ju­liannáé szintén. Előttük, s hazánk minden gyermeke előtt nyitva .van a tovább­tanulás kabuia. Közébisko- lába. egyetemre mehet, ki­éi tehetsége szerint. Máté Juliannáék négyen vannak testvérek. János, a legnagyobb, most végezte el a szolnoki ibari techni. kumot. Édesanyja is beuta­zott tegnab Szolnokra, hogy megnézze, hogyan ..ballag” fia társaival együtt. Pál a VII. oszályba iár Margit a III. osztályba. Julianna, ez az okostekintetű, széb nyú­lánk leányka, a VI. osz­tályba. Edesabiuk. 'Máté Pál. Rozmis Mihállyal együtt a Béke termelőszövetkezet földién dolgozik a maga­sabb termésért, gyermekeik még boldogabb, még szebb lövőiéért. Mátéiknak rádiójuk van. Ma este ők is hekabcsol- iák a rádiót, hogy meg­hallgassák Rákosi elvtársat. A szomszédok is átjönnek. Egy hét múlva bedig Máté Pál és Rozmis Mi­hály is elmennek a szava­zókörbe. hogy szavazzanak. Ezgkben a billanatokban széb gyermekeik jutnak eszükbe, s rájuk gondolva, adták le szavazatukat a Magyar Függetlenségi Néb­frontra. „Népünk műveltségének további emelésére el kell j érnünk, hogy a tanulóifjúság falun legalább az általános iskola nyolc osztályát, a városokban, az ipari központokban legalább a középiskolát kötele- j zően elvégezze (A Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásából) \

Next

/
Thumbnails
Contents