Szolnok Megyei Néplap, 1953. március (5. évfolyam, 52-77. szám)

1953-03-29 / 76. szám

4 SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 március 29. Mikszáth Kálmán: c/l Jlapesek Qcuti kázasjfrdcuia 'Tf.a rendes észjárású ember volnék, úgy kezdeném a történetemet, hogy a birodalmi kanczellár fényes bú- torzatú teremben ült és finoln czigaretlit szilt. Hanem az nem volna talán igaz, mert sohasem találkoztam a kanczellárral, nem is voltam soha palotájában, nem is tu­dom, hogy mit csinált, mit szilt, hanem hogy Lupcsek János, aki nekem pertu pajtásom nem ült fényes bútorzatú te­remben, hanem valami komisz mellék­szobában körmölgetett, arra le merném tenni a hitet. Nem is született ő arra különben Egy szűr-szabó-mesternek volt a fia és magának is a szűrszabóság volt az amhi- cziója (mert szép mesterség az annak, aki tudja); midőn beütött neki a sze­rencse: megtették intelligens embernek. Mert nagy protekcziója volt; a kul­csúmé a fálunkban, akinek az urasága testvéröccse a birodalmi kanczellárnak. S mivel Lupcsek Janinak nagyon szép czikornyás írása van, a hatalmas bécsi úrhoz, mikor egy Ízben becsénél volt, beajánlotta írnoknak a szekret.írius mellé. Ebből aztán nagy öröme lett a szűr­szabócsalád nők. nagy renoméja a kulcsár- nénak. aki olyan befolyást gyakorol a birodalom ügyeinek vezetőjére, s kivált­képpen sok becsület háramlott az egész­ből Czipak András kántor uramra, mert 5 tanította írni Lupcsek Janit, s úgy megtanította, hogy most már Bécsbe vit­ték e miatt. Mégis csak jeles talentum ez a Czapikl Lupcsek Janit senki sem sajnálta, hogy elment, csak éppen a kovácsnak a lánya, az Eszter. Pedig hál senkinek se ígérte meg, hogy v:r'r"r!ön érte, csak éppen az Eszternek. Visszajön, hogyne jönne, csak éppen négyszáz forintot akar ott gyűjteni, amennyi elég egy derekat műhelynek megnyitására. Mert szebb dolog a betű­vetésnél, színes selyemszálakból tulipáno­kat irkálni a ködmönökre és a szűrökre pápaszemes urak olvassák azt, szép leá­nyok szemei nézegetik ezt. Hát Lupcsek Jani, mondom, ott kör­mölgetett az egyik irodában, midőn belső termekből éles. csengetyűhang jelen­tette, hogy ő exczellencziája parancsol valamit. Minden ilyen csengetés után bi­zonyos élénk nyüzsgölődés volt észre­vehető: a palotában ajtók nyíltak, siető léptek hallatszottak. Lupcsek Jani valami csiklandozást ér­zett a tagjaiban, megsúgta az elöérzete, hogy ez a csengetyűszó összefüggésben áll valahogy ő vele. Talán a fizetését emeli jel havonkint öt forinttal a kegyel­mes úr s ezzel is hamarább, sokkal ha- rább jut szeretet Eszteréhez. Már eddig összegyűjtött száz forintot, ha így halad, két-három esztendő múlva együtt lesz az egész összeg. Amint így ábrándozik, egyszerre csak benyit az inas, hogy a kegyelmes úr hivatja. Lupcsek Jani annyira megörült .ennek hogy a viaszkosvászon-uijast sem húzta le a fekete gérohkjáról, hanem azzal nyi­tott be ő exczellencziájához. — Hogy hívják önt? — kérdő a kan­czellár ridegen. — Lupcsek János — mondá Lupcsek János. A kanczellár fel s alá járkált a fényes, bársonyos teremben, aztán még egyszer végignézte Lupcseket. — Nős önt? — Nem — felelte J :n: halkat.. Erre a szóra egyszerre kigömbölyödőtt a kegyelmes úr ábrázata s maga taszított egy karikán járó széket a Jani felé. — Üljön le, kedves barátom! Jani leült, de csak az egyik csücskére mert leülni az aranyozott széknek. — Akar-e ön nagy úr lenni? — kérdi aztán a kanczellár hirtelen. — Hogyne akarnék — mondá az én pertu pajtásom. — Akkor ön nagy úr lesz. Jani lecsukta a szemeit s úgy hall­gatta azt a tündérálmot. Tán bizony nó­táriussá teszi a kegyelmes úr. otthon a falujában. Az volna még csak a nagy boldogság. — Önnek százezret lesznek ... olyan gazdag lesz, mint én. selymes szobái, pa- lotáij lovai, hintái lesznek s még azon felül valami — szép, fiatal felesége. — S mikor lesz ez? — kérdő sava­nyúra válva Lupcsek, azon hitben, hogy csak bolondítja az exczellencziás úr. — Holnap reggel. — Holnap reggel? — ki áltá elhülve Lupcsek. — Lehetetlen az! — Már miért volna lehetetlen? — vágott közbe a nagy úr zordonan. — Hát csak úgy gondoltam — he­begő Lupcsek zavartan —, hogy Eszter nem jöhetne - ide akkoráig. — Micsoda Eszter? — Hát az Eszter, a kovácsunk leánya, akit el akarok venni. — Úgy tetszik nekem, ön egy kissé... bocsánat, ha kimondom, hogy ön egy kissé ostoba. Lupcsek egy szót se mert szólni többé. — Játszunk nyílt kártyákkal, fiatal barátom. A dolog nem az ön szép sze­meire megy, elhiheti. Az egész igen egy­szerű. Egy angol bankár egy jövedel­mező vállalkozást óhajt elnyerni Ma­gyarországon, melyhez azonban szükséges dolog a magyar állampolgárság. A ■ pá­lyázati ajánlatot már halna? délben kell ’ -nyújtani, de ö nem nyújthatja be, mert-m magyar állampolgár. Benyuitja te­hát a Ltuy*' annak a neve alatt fog menni, de még ez se magyar állampol­gár. Azonban még délelőtt azzá kell len­nie. S lesz, mihelyt összeesküsznek. No, érti-e már? Ön az a szerecsés jiczki, aki hálákat adhat az Istennek, hogy magyar és hogy nem nős. Két napja keresek már ilyen embert. Neje az éji vonattal fog megérkezni. Lupcsek úgy állt ott mereven és szót­lanul, mint egy sóbálvány. Egy igét s:m bírt volna kiejteni a világért. A nagy úr még egyszer ránézett s így szólt: — Szerencsés csillagzat alatt született. Majd hozzálépett s megveregette a vállát. — Legyen ön itt reggel kilencz óra­kor — szabóm már korábban oda fog menni önhöz s felöltötteti illendően. Ezzel intett neki, hogy távozhat. Lup­csek hát távozott, de a feje tele volt ez­zel a fényes mesével, ami hallott. Valami vaskéz a szívére nehezedett és úgy nyomta, de úgy nyomta, hogy az majd megrepedt attól. Egész éjjel nem tudta lehunyni sze­meit; eléje jött Eszter szomorú ábrázat- tal, kisírt szemekkel s a vízió szemre- hányólag nézett rá s hívogatta haza... haza... Lupcsek felugrott, felöltözött a visel­tes hétköznapi ruháiba és megindult az álomkép után s ment, míg egyszer egy szép napon kopottan, rongyosan otthon termett. A faluban azt rebesgették, hogy a nagy úr elcsapta a szolgálatból, valam, rossz fát tehetett a tűzre, ki tudja, hogy volt, mint volt. Hanem iszen elmondta aztán Jani úgy, ahogy én elmondtam; miért kellett neki szökni, ott hagyni mindenét, ruháit, pén­zecskéjét, mely éppen kölcsön volt adva egy barátjának. A derék kulcsárnéni nem hitte el a történetet _ hanem a kis Eszter elhitte az utolsó szóig. S már ezért is megérdemelte — hogy igaz' legyen a Jani dolga s az abból ki- világló nagy hűsége. Amint hogy én nem is látok benne mmi különös lehetetlenséget! Bukarest. Ä jugoszláv po' litikai emigránsok Bukarestben megjelenő .,Pod Zastavon Inter- nacionalizma“ című lapjában N- Mamuzics a többi között a kö' vetkezőket írja: A Titó-klikk az úgynevezett képviselőválasztásokat — május végére tűzte ki- Az elmúlt na­pokban azonban váratlanul úgy döntöttek, hogy a választáso' kát csak késő ősszel tartják meg. Vaijon miért halasztották el Titoék a „választásokat“ mi kénvszerítette őket erre? Leg­fontosabb okuk kétségtlenül a széles réptömegek nagyfokú elege de ti eras égében és Titoék fasiszta rendszerével szemben egyre jobban megnyilvánuló gyűlöletében rejlik. A cikkíró hangsúlyozza: nem kétséges, hogy az amerikaiak parancsára megkötött agresszív balkáni egyezmény egyik leg" főbb oka a néptömegek elége­detlensége rohamos növekedő' sértj&k és éppen ezért Titoék nem merik májusban megtar­tani a „választásokat“. — A jugoszláv dolgozóknak azonban még más okuk is van az elkeseredésre. Az idén ta" vasszal egyre katasztrofálisabbá válik az élelmiszerhiány Jugo­szláviában. Az éhező nép torkig van már az Ígéretekkel. Az elmúlt napokban — foly tatja N- Mamuzics — Tito Lón dónban járt, Peko Dapcsevics, Tito vezérkari főnöke Ameriká" ban tárgyalt. Koszt a tábornok pedig Párizsban volt A jugo szláv nép azonban megelégelte már Titoék háborús előkészüle­teit. Nem lehet kétsév afelől, hogy Titoék háborús uszító mes" terkedéseit a jugoszláv nép fel­háborodva ítélte el. Ez az idő tehát semmiképpen som alkal" mas a „választásokra“. Titoék azzal „indokolják“ az úgynevezett választások elha­lasztását hogy „nem akarják a választásokkal megbolygatni a tavaszi mezőgazdasági munká­latok menetét.“ Mintha akkor, amikor először kitűzték a vá­lasztások időpontját nem tud ták volna, hogy tavasszal kell szántani és vetni — hangsú­lyozza befejezésül a cikkíró. A gyarmatosítók bérencei meggyilkolták a kameruni Népi Unió főtitkárát és több harcosát Párizs (TASZSZ). A ,,1‘Hir manité“ közli, hogy megölték Jum Rjubent a kameruni Népi Unió főtitkárát, aki az ENSZ közgyűlések ülésszakáról tért vissza. Ugyanakkor megölték a hazafias szervezet több más harcosát is- Bjuben az üléssza­kon követelte Kamerun egyé" sítését és hazája nemzeti füg­getlenségének biztosítását. A lap emlékeztet, hogy a ka­meruni nép lelkesen támogatta ezeket a követelésket. A francia gyarmatosítók Rjubenben a gyarmati uralom _ veszedelmes eilenségét, a hazája szabadsá­gáért. és függetlenségéért küzdő harcost látták. Rjuben meggyilkolásáért — hangsúlyozza a lap — ugyan" azok felelősek, akik megölték Eerhad Hasedet. a tuniszi szak- szervezeti harcost, akik vériül- dőt rendeztek Casablancában, az elefántcsont-parton, Madagasz" káron, akik a franciországi nép ellenes összeesküvéseket sugal­mazzák. Közli a lap Jacques Duclos" naik. a Francia Kommunista Párt titkárának a gálád gyil kossággal kapcsolatban a ka meruni Népi Unióhoz intézett táviratát- „A francia munkás- osztály támogatja az önök har cát a gyilkosok megbünteté­séért, a kameruni nép demokra tikus követeléseinek kielégíté­séért“ — hangzik a többi között a távirat. (MTI)­Hz amerikaiak az elmúlt u£gv hét alatt több mint tíz alkatommal baszná nk ntérgesgézzal tököt lövedékeket a koreai arcvosia on Koreai Arcvonal — (Uj Kína). Az amerikai agresszo- rok a koreai arcvonalon nem végleges adatok szerint — az elmúlt négy hét alatt több mint tíz alkalommal összesen 60—70 gázzal töltött lövedéket lőttek ki a népi erők állásaira. Az ellenség a február 26"ával kezdődő héten a keleti arcvo­nalszakaszon. mundunni társé" gében három alkalommal több mint tíz gázzal töltött lövedéket lőttek ki a népi erők állásaira. Február 28-án éjtsz-aka az el" lanság többi mint harminc lö­vedéket lőtt ki Jongamrjungra, amelyek között több folytógáz- zal töltött lövedék is_ voR. Már" cius 3-án, 11 óra tájban az el­lenség negyvenhárom lövedéket lőtt ki a népi erők egy Jum szontól délkeletre húzódó állása ellen. Március 16-án a déli órákban az ellenség harminc könnygáz' zal töltölött lövedéket lőtt k az 1049 4 jelzésű magaslatra Március 20-án az ellenség Ke szontól délkeletre fekvő Mjon glundongból huszonhárom lőve dókét lőtt ki a népi erők Ku szenbonál húzódó állására. Ezek •közt több mint tíz lövedék volt gázzal töltve. Március 18-án és 19"én az el­lenség a középső arcvonalsza" kaszon több alkalommal gázzal töltött lövedéket lőtt ki n népi erők Tuljubonignál és Szopang szánnál húzódó állásaira. — (MTI). ítélet a szczecini kémperben Varsó (PAP). A Szczecini Körzeti Katonai Bíróság pén­teken kihirdette az ítéletet az amerikai szolgálatban álló kém­banda perében­Wladyslaw Borskit, Sergiusz Pirog" Pietkiewiczet, és Jözef Puchalskit halálra. Jan Pasz kiewiczet életfogytig. tartó, — Waclaw Woltmant cs Michail Pirogét pedig 15—15. évi bőr tönbüntetésre ítélték. (MTI). FREDERIC JOLIOT-CURIE ”1 oliot-Curieben, a Béke Világtanács — elnökében, nemcsak a tudóst tisz­teljük, aki megtalálta az atomerő fel­szabadításához vezető utat, hanem első­sorban az embert, aki becsületesen áll ki amellett, hogy az atomerőt az embe­riség javára, ne pedig elpusztítására használják fel, aki bátran képviseli a né­pek közötti barátság ügyét, aki meg alkuvás nélkül harcol a békéért. 1900 március 19"én született Párizs­ban, olyan családból, amelyben élénken éltek a francia nép forradalmi, szabad­ságharcos hagyományai. Atyja részt vett az 1870-es háborúban, majd a Kommün csapataival harcolt a chailloti dombon, amelyet a versaillesiek ágyúztak. 1923-ban kitűnő eredménnyel végezte el a Fizikai és Kémiai Főiskolát. Ez­után a Rádiumintézet munkatársa lett, itt ismerkedett meg Iréné Curie-ve1, a világhírű Pierre és Maria Curie leányá­val. Ez a találkozás sorsdöntő lett a fia tál tudós életére. Az esküvőt 1926-ban tartották meg. A fiatal tudós-házaspár együtt kezdte meg a rádióaktivitásra vonatkozó kutatá­sokat, amelyek már a huszas évek végén igen nagy visszhangot keltettek. 1933- ban Irene és Frédéric Joliot-Curie rádió­aktív alumíniumot állított elő. Ez a mes­terséges rádióaktivitás szempontjából döntőfontosságú felfedezés úiabb lendü­letet adott az atommag szerkezetére vo natkozó kutatásoknak. A legtöbb állandó kémiai elem a polonium- által kilövell részecskék, de különösen a neutronok bombázásának hatására rádióaktív izo­tóppá változott. A Joliot-Curie házaspár kétséget kizáróan bebizonyította az anyán és az energia egyenértékűségének Einstein által megfogalmazott elvét, olymódon, hogy fényrészecskéket anyagiakká és atomrészeket sugárzásokká yáltoztattak. Az egész világ visszhangzott sikereik hírétől. 1935-ben Fréderic-Curiet kineve zik rendikívüli egyetemi tanárrá a Sor bonne-re és kitüntetik a Becsületrenddel. Ugyanebben az évben mindketten meg­kapják a Nobel-díjat. 1937-től kezdve Joliot-Curie megkezdte felfelezései soro zatát, amelyek az atomenergia meghódí­tásához vezettek. Közvetlenül a második világháború kitörése előtt Joliot-Curie igen közel, járt a megoldáshoz: miként lehetne egy urániumtömegben sokszoros láncreakciót kiváltani, egyfajta atom- tüzet idézve elő, ami roppant energia mennyiséget szabadítana föl. A háború azonban mindent félbe- “ szakított. Franciaország kétszáz li ternyi nehézvíz-készletét még sikerült átcsempészni Angliába, de Joliot Curie Párizsban maradt. Néhány nappal az­után. hogy Hitler csapatai elmasíroztak a Diadalív alatt, Joliot-Curie összehívja a Collége de France-i munkatársait és ezt mondja nekik: „A háború új formák között folyik tovább. Nem tudjuk, mennyi ideig fog tartani, öt, tíz, vágy- negyven évig? De ez az újfajta háború ma kezdődik. Ez a háború nehezebb lesz, mint a katonák háborúja, sok türelmet és önmegtaradást kíván. De bízzatok bennem ..." így. kapcsolódott be az ellenállási moz­galomba Joliot-Curie. 1941 májusában megalapítja a Nemzeti Frontot, amely­nek elnöke lett. A Collége de France ban, a németek által lefoglalt helyiségek tőszomszédságában, laboratóriumát fegy­vertárrá alakítja át az ..éiszakai harco sok" számára. A németek kétszer is le­tartóztatták. Bizonyítékot azonban nem sikerült fölmutatniok ellene. Pedig ekko már igen fontos munkát végez a föld alatti mozgalomban. 1942 tavaszán fel­vételét kéri a Kommunista Pártba, hov szíve és esze már régen vonzotta. ,,Azért lettem kommunista, mert szeretem a ha­zámat" — mondotta akkor, a háború és a Francia Kommunista Párt egyik legne hezebb pillanatában. A háború után Joliot Curie megkapj; a hadi érdemkeresztet és a Becsületrend parancsnoki fokozatát az ellenállási moz falómban szerzett érdemeiért. Kineve zi'k a Tudományos Kutatás Országos Központiának igazgatójává, majd később megbízzák az Atomerő Kormánybiztos ság vezetésével. A zsenális tudós mun kásságának eredményeként, 1948 decem bér 15-én — jelentős dátum ez a francia nemzet életében — működni kezdett Joliot-Curie által tervezett atommáglya. Az amerikaiak azonban nem tűrhettek, hogy egy haladó francia tudós _ bár mi lyen nagy tudós is — továbbra is mint az Atomerő Kormánybiztosság ve­zetője folytassa munkásságát. Az ame ri-kai imperialisták utasítására a Bid üli vezetése alatt álló akkori francia kor mány korunk egyik legnagyobb tudósa: elmozdította a francia atomkuíatás élé ről. Frédéric Joliot-Curie még a nemzet közi békemozgalom szervezeti időszaká ban felismerte, hogy óriási tudományos tekintélyével értékes munkát végezhet a béke megvédéséért kibontakozó küzde lemben. 1948-ban a wroclawi értelmiségi világkongresszuson felesége, Iréné Joliot Curie elnököl, részt vesz a Stockholm értekezleten, az ő aláírása szerepel első nek azon az okmányon amelyet azóta több mint ötszázmillió ember írt alá az atombomba feltétlen eltiltása érdekében Részt vett Varsóban a Béke Hívei II. Világkongresszusán, amelynek küldöttei őt választották meg a Béke Világtanács a nemzetközi békemozgalom harci vezér kara elnökévé. Ne emcsak a francia nép, de minden nép mélységesen tiszteli és becsüli Frédéric Joliot'Curie-t. Büszke erre a hírneves tudósra, aki új korszak távla­tait nyitotta meg találmányaival. Szereti ezt a népből származó és a néphez hű értelmiségit, aki az eszére és a szívére hallgatva, felismerte a munkásosztály mai történelmi szerepét. Hálás neki, hogy elfoglalta helyét — és vállalta a elejáró kockázatokat — a béke ügyéért és a nemzeti függetlenségért folytatott harcban, hálás, amiért kilépett laborató­riuma elszigeteltségéből, hogy nyiltan hirdesse meggyőződését: ,.A mi békés mozgalmunk nem passzív pacifizmus ... Nem elég azt mondani: Én a béke híve vagyok. Ez túl könnyű megoldás lenne. Cselekednünk kell; mindenki tud csele­kedni. Ha kényszert akarnak alkalmazni hivatásunk gyakorlása közben, amint ezt velem telték, az én munkaterületemen, ha holnap azt kívánják tőlünk, hogy atombombát gyártsunk, azt fogjuk je­lelni: nem! Ezzel olyan kötelezettséget vállalunk, amit be is fogunk tartani" — mondotta Frédéric Joliot-Curie. Az ő harcos helytállása, az ő bátor­sága és odaadó lelkesedése példaképül áll a nép ügyéért, a béke megvédéséért küzdő minden becsületes értelmiségi előtt. Jlevelezűuik ír ják Tiszaburán m fokozódik a verseny­mozgalom. Ezt bizonytíják a szerda este megtartott pártgyülésen elhang­zott felszólalások is. Nagy Sándor új­telepi lakos, 3 kh föld tulajdonosa versenyre hívta a falu dolgozóit a kukoricavetés 100 százalékos teljesíté­sére. A község dolgozóin, a konmiu- nistákon a sor. hogy kezdeményezésük nyomán minéá többen csatlakozzanak Nagy elvtárs felhívásához, (ifj. Gál Zsigmond, Tiszabúra.) A kunhegyes! DISZ-szervezct mun. kájáról nem sok jót írhatok. A DISZ vezetősége nem tartja szívügyének a tagság mozgósítását. A politikai oktatást Is elhagyagol. ják. Kiszel elvtárs vezetésével elkezd­tük, de csak néhány hónapig tartott, mert a hallgatók nagyrésze nem jelent meg. Az összetartás hiánya minden irányban megmutatkozik. — (llalogh Julianna, Kunhegyes.) • Községünkben jó ütemben halad a mezőgazdasági munkák végzése. Dől- ^ gozó parasztjaink az április 4.e tiszr teletétre tett vállalásaikat folyamato­san teljesítik. Jelenleg a cukorrépa és napraforgó vetése folyik. Nász Sán­dor. Patkós Mihály és Tóth András j elsők között fejezték be a cukorrépa vetését. PéMájnkat követik a község , többi dolgozói is. • .i A Lenin tsz már lassan befejezi ta«- vaszi vetési és szántási tervét. Ebben igen nagy szerepe van Takács Pál és Fehér József brigád vezető elvtársak. nak, akik megérttették a csoport tag­jaival, mennyivel nagyobb jövedelmet biztosíthatnak az idejében elvégzett munkával. (Pató Imre, Tiszatenyő.) • A Magyar-Szovjet Társaság orosz- nyelvtan népi tanfolyamain az orszá­gos központ 200—200 Ft jutalomban részesítette Turkevén Kőrizs István, Kunhegyesen pedig Urbán János elv- társakat. Mindketten jó munkával ér­demelték meg a kitüntetést. (Tóth G. József, MSZT Szolnokmegyei Titkár­ság.) Termelőszövetkezetünk dolgozói a tavaszi munkákból kiveszik részüket. A népnevelők is végzik a felvilágo­sító munkát. Hibákat látok, hogy a sajtót nem olvassuk rendesen. Helyes lenne legalább kétszer hetenként, brl- gádonként sajíóbeszámolót tartani. Ez újabb lendületet adna a munka el­végzéséhez. — (Csótó Géza, Turkcve. Vörös Csillag tsz.) • A mezőtúri gépállomás dolgozói lel­kes felajánlásokkal készülnek április 4. móltó megünnepléséire. — Itoszik András vállalta, hogy 100 százalékra teljesíti tervét. S. Varga Zsigmond naponta 3 és fél hold helyett 5 hol­dat szánt fel. Ifj. Lévai István pedig a géphibákat és üzemzavarokat elhá­rítva, tervének ICO százalékra való teljesítését ajánlotta fel. (Lévai Edit, Mezőtúr, ÁMG.) • A Szolnokmegyei Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói március 20-tól ápri­lis 4 ig felszabadulási hetet tartanak* A dolgozók felajánlották, hogy köte­lezettség vállalásukat és tervüket telje­sítik, illetve túlteljesítik, s elmaradá­sukat behozzák. Minden igyekezettel azon leszünk — mondják, hogy még odaadóbb munkát végezzünk. Ebben már most élenjár: Telek István, a jászberényi 19. sz. fii; szcrbolt, Czudarik József a jászberényi 30 sz. textilbolt és Tolnai Sándor, a türökmiklósi 50 sz. ruházati bolt veze­tője. (Ehrlich Zoltán, levelező. Szolnok.) • Köszönöm a Szolnokmegyei Néplap szerkesztőségének azt a szép, értékes és hasznos könyvet, melyet a hathetes rejtvénypályázat helyes megfejtéséért küldtek. Ezelőtt soha nem vettem részt rejtvényfejtésben. Látom, hogy érde­mes foglalkozni vele. mert nagyban segíti tudásunk fejlesztését. — (Ondók Ferenc, Szolnok-) • Megkaptam a „Nagy pályázati-ón való részvételért, illetve az arra kül­dött írásomért küldött jutalomkönyvet. Köszönöm az egyszerű kötelességet teljesítő emberi munka megbecsülését, ígérem, hogy a jövőben is minden tu­dásommal segítem a tsz fejlődését. Most a rizsgát építését végezzük. 150— 200 százalékot teljesítünk-(Toros István, levelező, Kisújszállás.) | A MÉSZÖV az 1953. évi áprilisi vas*'’ és fémgyüjtésl hónap sikeres megindí­tása érdekében március 23 án a járási titkárok, felvásárlási instruktorok ré­szére értekezletet tart. Az értekezlet helye: Szolnok, Kossuh n. 29. — (Boda Mihály, Szolnok.) _ s u: i Miért halasztották el Titóék a „választásokat6i

Next

/
Thumbnails
Contents