Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1953-01-15 / 13. szám
4 SZOT.NOKMEGYEl NÉPLAP 1953 január 15. ISMERJ ÜK MEG MEGYÉNK MÚLTJÁT f AMI EGY FŐSZOLGABÍRÓI JELESTÉS MÖGÖTT TOLT A Szolnoki Állami Levéltár iratanyagából a Magyar Munkásmozgalmi Intézet számára végzett kutató-selejtezések során előkerülő egy-ogy érdekesebb iratot a jövőben kéthetenként, kísérő szöveggel a Szolnokmegyed Néplapban leközlünk. A közölt dokumentumok felhívják figyelmünket megyénknek eddig még nem, vagy csak félig és kevesek által ismert haladó hagyományaira, a munkásságnak parasztságnak és haladó értelmiségnek a külső és belső ellenség ellen, itt Szolnok megyében folytatott harcára. Tényt derítenek a volt uralkodóosztályok kizsákmányoló rendszerére, a dolgozók anyagi és kulturális viszonyaira, valamint lerántják a lep. let a régi államapparátus népelnyomó tevékenységéről. A jelenünket és jövőnket irányító gazdasági törvényeket nem érthetjük meg, ha nem vizsgáljuk meg azt is, hogy milyen gazdasági törvények előzték meg ezeket. Kultúrforradalmunk kérdéséhez tartozik annak tudatosodása is_ hogy hogyan éltek az emberi munka kizsákmányolásán alapuló régi társadalomban apáink, nagyapáink vagy akár mi magunk. Hogy napi munkánk elvégzéséért, feladataink megoldásáért, az osztályharc következetes végigviteláért vívott harcban meg tudjuk állni a helyünket, ahhoz az is szükséges, hogy megismerjük és megbecsüljük azokat, akik szívós küzdelmükkel járultak hozzá ahhoz, hogy ma magunknak építünk országot. Hogy új, egyre szépülő életünket igazán értékelni tudjuk, annak az is előfeltétele, hogy állandó összehasonlítást tegyünk jelenünk és a között a múlt között, amely napi 14 órai munkáért szárazkenyeret, politikai jogok helyett bizonytalanságot és világháborút tudott csak a dolgozók számára ,,biztosi tani.“ A januárban és februárban) közölt dokumentumok tárgya a szolnokmegyei parasztság századvégi ,,agrárszocialista“ mozgalma lesz. A kísérő szöveg célja természetszerűleg csupán az, hogy az irat tartalmával legszorosabban összefüggő gazdasági és politikai vonatkoztatásokat tegye meg s nem igyekszik a korról általános képet adni. Az alább közölt főszolgabírói jelentés a mezőgazdasági munkásság századvégi helyzetére vet fényt. Munkanélküliség az elmúlt század végén a szolnoki járásban Parasztságunk XIX. századvégi helyzetének megértéséhez röviden meg kell vlzs. gálnunk azt, hogyan fejlődött mezőgazdaságunk a kapitalizmus korában. A magyar birtokos osztályok a XIX. század második jelében végérvényesen letérlek arról az útról, amelyen egy részük Kossuth vezetésével 1848—49 ben járt. _______________ 1867-ben kiegyeztek az osztrák burzsoáziával. Ez a kiegyezés biztosította a birtokos osztályok és a velük szövetséges banktőke számára a politikai vezetöszerepet, a magyar nép és az ország határain belül élő nemzetiségek demokratikus törekvéseivel szemben. Az 1848 as polgári jorradalom nálunk nem törte szét a nagybirtokrendszert. A kizsákmányolás jobbágyi formáját a jorradalom jelszámolta, azaz a jobbágy, jobbágy!öldjének teljesjogú birtokosa lett, de ezzel egyidejűleg a forradalom nem osztotta szét a már akkor is nagy számban létező teljesen fcldnélküii zsellérek között, a nagybirtokot, vagy annak legalább egy részét. A birtokos osztályok hatalmas kiterjedésű birtokaik nagy részét tehát a feudalizmusból átmentették a kapitalizmus korára. A2 1867-es kiegyezésben biztosított politikai vezetöszerep pedig lehetővé tette számukra azt, hogy 1867 után is változatlan formában tartsák fenn a nagybirtok rendszerét. Lenin a kapitalizmus mezőgazdasági fejlődésének ezt a formáját poroszutas fejlődésnek nevezi, szemben a mezőgazdaság amerikai utas fejlődésével, amelyre a kisbirtokos (farmer) gazdasága a jellemző. Hogyan nézett ki a XIX. század végén a földbirtok megoszlása az uralkodó osztály és a parasztság között? Az 1891'ben hivatalosan kiadott mezőgazdasági statisztika ennek beszédes forrása. E statisztika szerint a 100 holdon felüli birtokok a megművelt földterület 41.4 százalékát tették ki, az agrárlakosságnak több mint 10 százalékát kitevő 1 holddal, vagy még annál is kevesebbel rendelkező törpebirtokos parasztság viszont a müveit földterületnek mindössze 6.1 százalékán volt kénytelen meghúzódni. Ugyanakkor az egészen földnélküli mezőgazdasági munkások és cselédek tábora egyre nagyobbodott. 1870-ben 3 miliőn tehető, 1890-ben pedig a számuk már majdnem a 4 milliót éri el. Az aránytalan birtokmegoszlás kö>:kezményének tudható be az, hogy a iarsztság életszínvonala igen alacsony —kon állt, de ennek ezenkívül voltak eeyéb okai is; ugyanis ez a kor már • kabitalizmus kora. de a hatalmas lati• ndiumokkal rendelkező arisztokraták r a dzsentrik értették a módját annak, hogyan kell a falusi szegénység kapi• ’lista kizsákmányolását kiegészíteni, siilyosbbitani a kizsákmányolás feudális formáink fenntartásával, a kapitalizmus karára való átmentésével. Pl. a földhöz jutni akaró nincstelennek kisbérletet engedtek ál — hatalmas kiterjedésű földjeikből futotta — de ennek fejében a bérösszegen felül természetbeni szolgáltatásokat, valamint kézi és szekeres robotot is követeltek tőlük. Ezeknek a szolgálmányoknak az é'landó emelésével fokozták a kizsáknyolá’t, kihasználva azt a helyzetet, hogy a nagymértékű földinség miatt a kisbérlő nem akart megválni parcellájától. A. mezőgazdasági termelő, erők a gazdálkodás — nagybirtokos rendszere miatt ebben az Időben Igen elmaardott állapotban voltak. Az agrárlakosság fogyasztóképessége aránytalan birtok megoszlás miatt nagyon alacsony volt Iparunk egyéb okok mellett emiatt is igen lassan fejlődött. Tehát nagytömegű városi fo gyasztó hiányában az összes mezőgazdasági termékek elhelyezését itthon nem lehetett biztosítani, ezért a mezőgazdaság termelésének egyrésze a külföldi piacra szorult. így viszont a mezőgazdasági cikkek termelésének a jövedelmezősége a nemzetközi piac áringa dozásainak lett kitéve, másrészt a magyar nagybirtok, termelésének elmaradt, ósdi jellege miatt egyre nehezebben talált termelvényeinek külföldön elhelyezést. Az eredmény, az1880-as évektől kezdődő mezőgazdasági válság. A termékek ára leesett. Mint mindig, az uralkodó osztály ebben az esetben is igyekezett a válság következményeit a dolgozók vállára áthárítani. Csökkentették a mezőgazdasági munkásság és cselédség béreit. 1879-ben a tiszai gátépítéseknél a kubikosoknak a kitermelt föld köbméteréért még 40—10 krajcárt fizettek. 1881-ben már csak 31—40, a 90-es évek végén pedig mindössze 10—12 krajcárt. A válság előtt az aratómon, kások 19-12-cd részért arattak. a 99.es években már 14-16-od részért kellett ezt a munkát elvállalniuk. A mezőgazdasági munkás átlagos keresete a 80-as évek végén alig haladta meg a felét a tíz évvel ezelőttinek, s mint láttuk a kubikos munkánál, a 90-es évekre a bérük az azelőttinek egyötödére csökkent. A fellépő mezőgazdasági válságot ráadásul súlyosbbította az a körülmény, hogy erre az időre tehető a tiszai gátépítési és csatornázási munkálatok befejezése, továbbá a vasútépílkezések csökkenése, ami korábban a mezőgazdasági proletariátusnak állandó munkaalkalmat biztosított. Ugyanakkor az egyre alacsonyabb gabonaárak miatt a kisparasztok földiéi egymásután kerültek dobra. Az út a földtől való megfosztáshoz, a banktőke kizsákmányolásán, az eladósodáson keresztül vezetett. Tehát ugyanakkor, amikor a kis- és közép parasztok egyrészének a tönkremenetele miatt a mezőgazdasági munkások száma egyre több lett, munkaalkalom, a válság és a nagy földmunkák megszűnése miatt, egyre kevesebb, így a falusi szegénység helyzete igen súlyossá vált. A munkanélküliek száma rendkívüli mértékben megnövekedett. A mezőgazdasági munkások nagyrésze munkaalkalomhoz csak aratás idejére jutott, ha egyáltalán hozzájutott. Döntő többségüknek ősztől tavaszig egyáltalán nem volt keresete. Végig éhezték a telet. Sokan éhenhaltak, vagy az ebben az időben ugrásszerűen emelkedő tiidöbajban pusztultak cl. Sok százezer nincstelen vándorolt ki ebben az időben külföldre, hogy új hazát keressen, mert a régi nem hogy földet, de még kenyeret sem tudott számára biztosítani. Ennek ellenére azonban a munka nélkül maradt mezőgazdasági munkások száma nöttön nőtt. máskép szólva: egyre nagyobb lett a „ mező gazdasági munkástartalék". Ezeknek egy része hajlandónak mutatkozott mezőgazdasági munkát alacsonyabb bérért is elvállalni, mint addig szokásban volt. A birtokosok az agrárproletariátus nehéz helyzetét mindenhol a bérek még további letörésére használták fel. A válasz erre alulról, az elvitelbe• teilen helyzetből a kiút keresése, a parasztság részéről az agrárszocialista szervezkedésben nyilvánult meg. (A következő közlemények tárgya maga a szervezkedés lesz.) Ha a munkások, védekezve kizsákmányolásuk fokozása ellen, a régi bérért voltak csak hajlandók dolgozni, akkor a birtokosok a munkások „túlköveteléseiről“ beszéltek, s más vidékről próbáltak munkásokat szerződtetni. Megyénk birtokosai is természetesen így jártak el. Erről szól a tiszaföldvári főszolgabírónak Szolnok megye alispánjához 1898 május 4-én felterjesztett jelentése. Tekintetes Alispán Vr ! (az Irat a Szol nokl Állam! Levéltár Főszolgabírói Iratok. 1898. 1379. sz. alatt fekszik): Az agrár szociális munkásmozgalom tárgyában tisztelettel a következőkben teszem meg április hóra vonatkozó jelentésemet. 1. A munkások között a hangulat csendes, békés, a szervezkedésnek nyoma sincsen. Némi izgatottság az aratási munkaklnálat körében észlelhető, amennyiben a birtokosok egyrésze még nem kötőt aratási szerződést, egy más része pedig idegen vidékről (Kecskemét, Kecske, Öcsöd, Borsod—Heves megye) fogadott munkásokat, minél fogva ma még a járásbeli munkások legnagyobb része aratási szerződés nélkül van. Az izgatottság legbiztosabb jele az, hogy a tiszaföldvári munkások egy küldöttséget küldöttek hozzám, mely arra kért, hassak közre, hogy a földbirtokosok őket szerződtessék. Ámbár a birtokosokban eddig is megvolt és ma is megvan a hajlandóság arra, hogy nagyobb kedviel szerződnek helybeli munkással, mint idegennel és eddigi várakozó magatartásuk a munkások túlkövetelésében leli indokát, mégis . lépéseket tettem arra nézve, hogy azok a gazdák, akik még nem kötöttek szerződést, a helybelieket előnyben részesítsék. Alig hiszem azonban, hogy valamennyi munkás elhelyezhető legyen, mert a túlkövetelésre való hajlandóság még mindig megvan a munkásokban, a birtokosokban pedig szintén van bizonyos izgatottság és türelmetlenség a munkáskereslet tekintetében, s amikorra a munkások teljesen normálisra szállnak le követeléseikkel, akkorra a birtokosok legnagyobb része már másvidéki munkásokkal fog szerződni. A helyzet ma ez: 1. a munkások Száma a járás területén: — 2. ezek közül a munkaköny. vet kiváltotta — — — 3. aratási (csépiét:) szerződést kötött — — 4. tehát aratási szerződés nélkül van munkás. — 4100 1737 _ 944 —------3116 Jellemző, hogy sokkal többen váltották ki a munkásigazolványokat, mint ahányan elszerződtek, amely körülmény az elszerződ ősre való hajlandóság bizonyítéka. Viszont azonban azon körülmény, hogy az összes Szolnok munkásoknak csupán 30 százaléka váltotta ki eddig a munkásigazolványt, arra mutat, hogy a munkások még nincsenek teljesen kijózanodva a múlt évi sztrájk és a szocialista újságok izgató hatásából. 2. Idegen izgató a járás területén nem fordult meg. 3. A Tiszaföldváron, Cibakhá-án, Kunszentmártonban. Tiszakürtön, Tiszavezsenyen és a Tiszángban ideiglenesen megalakult munkásegyletek működése csupán időnkénti összejövetelekben nyilvánul meg. amely összejöveteleken arról beszélgetnek, hogy hol, milyen munkát lehet kapni. Cibakházán egymással meghasonlottak a munkások, 70 ember kivált a munkásegyletből, kiváltotta az igazolványt és Sváb Gyula birtokoshoz szerződött. A hó utolsó napján érkezett le a M. Kir. Belügyminiszter Urnák a cibakházai, tiszaugi és kunszentmártoni munkásegyletek alapszabályainak láttamozását megtagadó határozata, amelynek alapján intézkedtem a megnevezett egyletek feloszlatása iránt. 4. A mezőgazdasági cselédség körében semmiféle mozgalom nem észlelteiéit. Tiszaföldvár, 1898 V. hó. 4." (OLVASHATATLAN ALÁÍRÁS járási főszolgabíró). A Jelentésből megtudjuk, hogy a szolnoki járásban a század végén 4.590 parasztcsalád nem rendelkezett földdel. illetve csak oly kevéssel, hogy annak hozadékából megélni nem tudván, a nyári mezőgazdasági munkák idejére birtokosokhoz való _______________ el szerződ és jelentene számára kenyérkereseti lehetőséget. Kiderül továbbá a jelentésből, hogy a tiszaföldvári járás területén 1898 május elején, tehát akkor, amikor a szerződéseket máskor már megkötötték, a munkások 79 százalékának még a nyári hónapokra sincs biztosítva keresete. A jelentésből közvetlenül nem derül ki az, hogy a munkások mennyit kértek az aratásért, de hogy a birtokosok követelése mennyire embertelen lehetett, az kiderül abból, hogy a munkásoknak 61 százaléka még a munkakönyvét sem váltotta ki. (A kormány ugyanis az aratási sztrájkokra való tek'ntettel munkakönyvek bevezetését rendelte el Aratási szerződéM a munkások csak ak kor köthettek, ha a munkakönyvüket kiváltották.) A főszolgabíró megkísérli a birtokosok eljárásának szépíigetcsét (bennük ..... megvan a hajlandóság, .. . nagyobb kedvvel szerződnek helybeli munkással..." stb.), valójában azonban a helyzet az, amit maga is kénytelen leírni, hogy tudniillik egyrészük más vidékről fogadott munkásokat, a másik részük pedig azt várja, hogy feltételeiket az aratók elfogadják. A kormány támogatta a birtokosok bérletörését, mert ahol a birtokosoknak nem sikerült feltételeiket ráerőszakolni a helyi munkásokra, oda nemzetiségi vidékekről szállított olcsó munkaerőt; nemzetiségi vidékeken ugyanis a parasztság életszínvonala, ha lehet, még alacsonyabb volt, mint a magyarlakta vidékeken. mint ahogy a birtokos osztály egészét sem érdekelte az, hogy hány magyar agrárproletár. család éhezik, ugyanis, hogy a béreket még lejjebb szorítsa, vezetőköreikben ebben az időben komolyan felmerült az a terv, hogy Kínából szállítanak ide olcsó munkaerőt. Az államapparátus helyi képviselője, a főszolgabíró, természetesen, a birtokosok álláspontján van (a munkások „túlköreteléseiről"' beszél, nem pedig a birtokosok alacsony béreiről), de emellett úgy tünteti fel miejt, mintha A birtokosok nem törődtek azzal, hogy a környékükön élő munkások szerződés nélkül maradtak. Inkább más vl dékrftl hozattak munkaerőt. semhogy kielégítették votna az aralók jogos követeléseit: a munkások szerződtetése neki szívügye lenne, mintha a birtokosok és a munkások egymással szembenálló álláspontját ö akarná összeegyeztetni. Mindebből természetesen semmi sem igaz. A különbség a birtokosok és a főszolgabíró között csupán annyi, hogy amíg a járási birtokosok csak közvetlenül a saját érdekeiket nézték, addig a tiszaföldvári főszolgabíró a birtokos osztály egészének az érdekeit tartotta szem előtt. A birtokosok csupán az or. ruk hegyéig láttak, amikor húztákhalasztották a szerződések megkötését, a főszolgabíró viszont tisztában volt azzal, hogy a munka nélkül maradt agrárproletariátus nem törődik bele helyzetébe, s az őt fojtogató birtokviszonyok felszámolására, a nagybirtokrendszer megdöntésére még fokozottak. ban szervezkedik. Az államapparátus feladata — éppen a birtokosok érdekében — a birtokviszonyok változatlan formában való fenntartásának biztosítása, azaz e birtokrendszer szétzúzására szervezkedő parasztság osztályharcának elnyomása, illetve az alulról jövő osztályharc lefékezése volt. Ebből következőleg az államhatalom helyi képviselője olyan irányban lejti ki tevékneységét, hogy a munkások ne legyenek szerződés nélkül, de amikor ezt teszi, akkor nem az osztályok felett áll, nem a különböző érdekeket egyeztetgeti, hanem az uralkodó osztály ér. dekében védi a fennálló társadalmi rendszert. A birtokos osztály államhatalmának képviselői rettegtek a forradalomtól, ezért minden forradalmi, vagy annak látszó szervezkedést erőszakosan elnyomtak. Bár a jelentés úgy kezdődik, hogy „a munkások között a hangulat csendes, békés, szervezkedésnek nyoma sincsen", a későbbiek folyamán a főszolgabíró maga cáfol rá erre az állításra. Ugyanis a jelentés is említi az egy évvel azelőtt lezajló nagy sztrájk hatását, s működő munkásegyesületek, röl számol be. A kormányzat a nemzetiségi vidékekről való munkaerő-toborzáson kivül a birtokosok bér letö rését támo. gáttá. annyiban is, hogy a nehéz anyagi helyzetbe jutott tiszaföldvári járási mun. kasok három egye. sülete alapszabályainak láttamozá. ____________ sál éppen ezekben a napokban tagadta meg, nyilván attól való félelmében, hogy az egyesületek működése a nagymértékű munkanélküliség miatt a parasztság forradalmi szervezkedésének kiindulópontfái képezheti. Az állam tehát a parasztság szervezkedését elnyomta, munkaalkalmat szá. mukra biztosítani nem tudott. A munkanélküliség állandóan fokozódott, a mezőgazdasági munkásság helyzete egyre elviselhetetlenebb lett. A nagybirtokrendszerből mindez szükségszerűen következett. A mezőgazdasági munkanélküliséget nem lehetett felszámolni addig, amíg fel nem számolták a festeti ehe k, észt er háziak és Sváb Gyulák hatalmas birtokait. E feladatot népi demokráciánk hajtotta végre. Míg azelőtt a parasztság nagyrésze föld nélkül tengődött egyik napról a másikra, és a parasztcsaládok feje felett a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, a munkanélküliség, az éhezés veszélye állandóan ott lebegett, ma a szocializmusnak a mezőgazdaságban való felépítése, a termelőszövetkezeti gazdálkodás a parasztság számára anynyit jelent, hogy a földet jogos birtokosaként művelheti a legmodernebb technika alapján. A munkanélküliség teljesen megszűnt. Dolgozó parasztságunk bizakodással tekint jövőjébe, mert az anyagi és szellemi kibontakozásának biztos zálogát rejti magában. PETER LÁSZLÓ megyei levéltárvezetö, Szolnok. A „Klement Gottwald44 kohó A csehszlovákiai Kunelcén rohamosan épül Középenrópa legnagyobb kohóműve, a „Klement Gottwald“ új kohó. Képünkön látható, amikor négy dolgozó egy új csarnok teíőztőre fel rakja az előre gyártót* vasbeton füdéwleniezcket.
