Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)

1953-01-15 / 13. szám

1953 január 15. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 1 s Hz üprítógépgyárban mm hajtják végre a halesefbÉztonsági szemlék határozatait Piák becsületes vezetőben bíznak a dolgozók A minisztertanács és a SZOT 1952 augusztus 3-i határozata még inkább kidomborítja Alkotmányuknak azt a fő elvét, hogy a „legfőbb érték az em­ber". A határozat többek között kimondja: „A vállalat igazgatója, vagy megbízá­sából a főmérnök, az egyes üzemrészek vezetői, a szakszervezet és ha az üzem­ben orvos működik, az üzemorvos be­vonásival; köteles havonta egyszer az egész üzemre kiterjedő balesetelhárí­tási biztonsági szemlét tartani''. A jászberényi Aprítógépgyárban is meg szokták tartani a havi biztonsági szemlét. A legutóbbi szemle decemberben volt. A felvett jegyző­könyv számos rendszabályt ír elő az észlelt hibák kijavítására. Miután a jegyzőkönyv elkészült a hibák elhárítá­sáról a balesetelhárítási felelősnek, az üzem igazgatójának kellett volna gon­doskodni. A napokban egy ilyen jegyzőkönyv nyomában indultunk el. A jegyző­könyvben minden észlelt hibának a ki­javítása határidőhöz van kötve. Nem minden történt azonban úgy, ahogy a biztonsági szemle' előírta. A könnyen megvalósítható intézkedések megtör­téntek. Ugyanakkor számos elmaradt. Elő volt Írva, hogy a lemezlakatos­­műhely ajtaját és a kitört üvegeket rendbe kell hozni. A határozat papíron maradt, s mind máig szabadon fütyül a szél a műhelyben. Az ajtót még két ember sem tudja becsukni. Az üzem fennállása óta szabadon száll a kovácstűzhelyek füstgáza, az egészségtelen széndioxid. A káros gá­zok következményeit a kovácsok ér­zik meg legjobban, de kihat a többi dolgozó munkájára is. Szabad kovács­tűzhely van a nagy csarnok közepén és a füst a csarnok mennyezeténél akad meg. Határozat volt arra, hog­füstelszívókat készítsenek, illetve a falmelletti tűz­helyek szívóit megnagyobbítsák. A ha­tározatot nem hajtották végre. A vállalatvezetőségnek kell legin­kább törődni a dolgozók egészségvédel­mével. Ne alkudjanak meg saját hatá­rozataikkal, hanem azt kötelezően hajt­sák végre. Biztosítsák a védőételt a kovácsoknak, mert ez szinte nélkülöz­hetetlen (gázok, meleg miatt) és gon­doskodjanak arról, hogy a legelemibb technikai segítséget megadják az egész­séges munkafeltételek biztosítására. Külön drótkerítéssel van elhatárolva a forgácSolócsarnokban a köszörűsmű­hely. Nyilván nem mehet be az, aki akar, s ez az ajtón egy táblára ki is van írva. Idáig alig szereztek érvényt annak a rendeletnek, hogy „Idegenek­nek tilos a bemenet". Hárman ellen­őriztük a multhónapi biztonsági szemle határozatát. De mikor mindhárman bementünk a köszörűsműhelybe, azt sem kérdezték, hogy kik vagyunk. Dön­tőbb ennél az, hogy eltűri a művezető, hogy védőszemüveg nélkül köszörüljenek a dolgozók, bár van védőszemüveg. Az is tűrhetetlen, hogy egyesek azon az alapon munkálják meg a forgácsoló gépek késett — „Hát én is meg tudom csinálni'1. — Vannak hivatott köszörűsök, s végez­zék ők ezt a munkát, a termelés ér­deke is ezt kívánja. Érvényt kell an­nak is szerezni, hogy a nagyobb kése­ket ne kisméretű köszörűkön munkál­ják meg, mert így könnyen kőrobba­nás következhet be. Gróf elvtárs, a vállalat igazgatója, az üzemi bizottság és az illetékesek tartsák törvénynek a határozatokat. Nem elég az, hogy papírravetjük a hibákat .hanem azokat ki is kell ja­vítani. Ellenőrizni kell azok végrehaj­tását. A vezetőknek meg kell követelniük a védőberendezések használatát, s ha arra szükség van, szigorúan vonják fe­lelősségre a mulasztókat. Csak úgy harcolhat a vezetőség iga­zán a minisztertanács és a SZOT hatá­rozatának megvalósításáért, ha nem hunynak szemet a hibák kijavítása felett. Kéthetes ingyenes üdülésben részesült három, beadási kötelezettségét példásan teljesítő dolgozó paraszt Szerdán indult el három dolgozőparaszt az ország legszebb üdülő­­helyeinek egyikére, Galyatetőre. Mindhárman a legjobbak közül valók, s egész évi becsületes munkájukkal bebizonyították, szeretik hazáju­kat és mindent megtesznek felvirágoztatásáért. Czira Sándorné, a szolnoki Szabadság tszcs tagja, 325 munkaegy­ségével és háztáji földje után járó beadási kötelezettségének példás teljesítésével érdemelte ki a begyűjtési minisztérium jutalmát, a két­hetes üdülést. Faragó Bálint kuncsorbai 16 holdas középparaszt évek óta min­dig túlteljesítette beadási kötelezettségét. Mint megyei tanácstag, pél­damutatóan dolgozik. Első a munkában, első a beadásban. Megbecsü­lik és szeretik a kuncsorbai dolgozó parasztok. Ebben a gazdasági év­ben is mindenből túlteljesítette kötelezettségét. Agócs Jenő, a harmadik jutalmazott, tiszafüredi 17 holdas közép­­paraszt sem gondolta ezelőtt 10 évvel, mennyire megváltozik körülötte minden. 1950-ben a tiszafüredi dolgozók bizalmából tanácstaggá vá­lasztották. Tudja, mi a kötelessége. Élenjár minden munkában, első a beadásban. Másik két dolgozó paraszt társával ő is boldogan Indult el Galya­tetőre, hogy onnan az üdülés után visszatérve, újult erővel fogjon hozzá a tavaszi munkákhoz, az 1953, évi beadási kötelezettség tel­jesítésének előkészületeihez. Nagyobb felelősséget a kim marton 5 gépállomáson és a Mezőgazdasági Gépjavítóban A' gépállomásaink egyik legfon­tosabb feladata a téli gépjavítási terv hiánytalan teljesítése. A kun­­mártoni gépállomás gépjavítási tervével eddig mindössze 26.6 szá­zaléknál tart. A lemaradás fő oka a munkafegyelem lazasága. A ve­zetőség nem követeli meg a dolgo­zóktól a terv teljesítését. Rákosi elvtárs megállapításai vonatkoznak a kunmártoni gép­állomásra is. A cséplőgépjavítási tervet 43, a munkagépjavítási tervet 28 és a traktorjavítá3i tervet csu­pán 6 százalékra teljesítették csak. TTgy lászik a kunmártoni gép­állomás vezetősége nem tanult a tavalyi hanyag gépjavítások kárán. Gondoljanak arra. hogy az ilyen és hasonló felelőtlenség akadályozta 1951-ben a mezőgazdaság gépi­­munkával való kellő megsegítését Kunmártonban is. Decemberben jelentős volt az igazolatlan mulasztók száma. Szűcs elvtárs vezető agronő­­mus, aki a szabadságon lévő igazgatót helyettesítette, igye­kezett „a jó vezető“ szerepét játszani. Nem alkalmazta a fe­­lelősségrevonást a lógósokkal és hanyagokkal szemben. En­nek következménye lett, hogy Győré István felelős traktor­­vezető, aki egyik vasárnapon lakodalomban volt, másnap nem jelentkezett munkába, de kedden reggel is egy órával ké­sőbb jött munkahelyére. Bizonyosan Bodrogi elvtárs igazgató sem alkal­mazta Szűcs elvtárssal szemben a felelősségrevonást., az ilyen elnéző magatartás miatt. Ugyancsak igazolalanul maradtak távol a gépjavításoktól Kurtán István és Szabó József is. Felelőtlenség van a gépjavító brigádok írnokainak a munkájában is. Szabó Ilona; a Táncsics-hrigád írnoka, január 12-én az eke javí­tásnál dolgozó Kardos Imrét a napi brigádlétszám jelentésen mun­kába jelentette, holott ezen a na­pon iskolai felvételre ment Mező­túrra. Az erőgépjavításhoz beosz­tott Hegedűs Károlyt ugyancsak munkába jelentette, holott nevezett iskolán van. Danyi Antal január 12-én iskolára ment, a brigádírook öt is munkába lévőnek jelentette. Hátráltatják a gépállomás ja­vítási tervének teljesítését az olyan dolgozók, mint'Papp Illé3 szerelő, aki esténként megkér­dezi reggeli munkabeosztását és reggel nem jelenik meg. Nagybani gátolja a gépjavítási terv teljesítését a szolnoki Mező­­gazdasági Gépjavító üzem hanyag munkája is. A kunmártoni gép­állomás a megyei tanács gépállo­mási csoportja utasítására feladott vasúton, még december 10-én a Gépjavító üzem címére 4 db. Hof­­fer 35-ös traktort generál javítás­ra. Többször sürgették azóta — telefonon; hogy megkérkeztek-e az erőgépek, hogy személyesen leltár szerint átadhassák és megköthes­sék a javítási szerződést. Á válasz az volt, hogy a gépek nem érkez­tek meg. December 26-án személye­sen járt bemt a gépállomás egyik dolgozója Szolnokon a traktorok ügyében. A válasz ismét az volt, hogy még nem érkeztek meg. Két nap múlva ismét elment a Gép­javítóba; de a válasz most is ugyanaz maradt. Hosszas vita után engedélyt kapott, hogy az üzem terüle­tén utána nézhessen a gépek­nek. Legnagyobb megdöbbené­sére a gépeket az udvar külön­böző helyein a sárba fagyva megtalálta. A leltár szerinti átadást ugyan elvégezték, de a határidős javítási szerződést még a mai napig sem kötötték meg; mert a gépjavító üzem erre nem volt hajlandó. Ugyancsak beszállí­tottak január hónapban 6 gépet, melyre szintén nincs megkötve a javítási szerződés. Ezért a nagy­fokú hanyagságért felelősség ter­heli a megyei tanács gépállomási csoportját is, amiért nem figyelt fel ezekre a hiányosságokra. Motorkerékpárt, rádiót, fényképeiőoápet kapnak jutalmul a havonként megtartott fémgyűjtőnapok legjobbjai A HULLADÉKGYŰJTÉS népgazdasági jelentősége ma már álta­lánosan közismert. Nyersanyagainkat sokkal jobban ki kell használni; mint eddig. Főleg azokkal a nyersanyagokkal kell takarékoskodni, amelyekből behozatalra szorulunk. A hulladékanyagok rendszeres és gondos összegyűjtésével nagymennyiségű nyersanyagot takarít­hatunk meg iparunk számára és jelentősen hozzájárulunk az ötéves terv teljesítéséhez. LEGFONTOSABB a vas és fémhulladék összegyűjtése. Minden dolgozónak tudnia kell, hogy egy vagon hulladékból 4 darab trak­tor, vagy 8.000 db. tízleteres vizesvedret, vagy 360 ezer méter táv­vezeték készíthető. Milliókat tudunk megtakarítani népgazdaságunk számára. Egy mázsa réz 300 db. rádió alkatrészeinek elkészítését teszi lehetővé, 6 kg. rézből egy falusi házat tudunk villamosítani. Ebből a néhány szemléltető példából is láthatjuk, hogy a fém­ég hulladékgyűjtés- hazafias kötelessége minden munkásnak és dolgozó parasztnak, úttörőnek, DISz fiatalnak. Minden dolgozónak tudni kell, hogy ha csak naponta 2 dkg. papírt gyűjt össze; orszá­gunkban egy egy család, az egymillió 150.000 db. 16 lapos irkafüzet papíranyagának felel meg naponta, A GYŰJTÉS főfeladata a tömegszervezetekre hárul. Minden köz­ségbem vas- éa hulladékgyűjtő bizottságot szervezünk, amelynek a feladata havonként egyszer gyűjtő napokat rendezni a községben, s az összegyűjtött anyagokat a földmüvesszövetkezeteknek, vagy a Melléktermék és Hulladékgyűjtő Vállalatnak átadni. Minden tömegszervezet aktíváinak; földmüvesszövetkezeteknek feladata, hogy segtíse a hulladékgyűjtő megbízottakat munkájukban. A MÉH VALLALAT a jó gyűjtőket jutalmazza. Kerékpárokat, motorkerékpárokat, fényképezőgépet, rádiókat oszt ki közöttük. Ezen. kívül kormányzatunk Népköztársasági Érdemérmet is adományoz a legjobb eredményt elérőknek. Az 1952-es évben is több úttörő ka­pott bronz- és ezüstfokozatot. Minél több hulladékot gyűjtünk, annál nagyobb mértékben segít­jük ötéves tervünket, annál közelebb jutunk célunkhoz, hazánk szo­cialista felépítéséhez. PETŐ IMRE, a MÉH Vállalat igazgatója. MIVEL a nagy gépkocsiforgalom az úthálózatot igen igénybeveszi, szük­séges az utak körültekintőbb karbantartása. Megyénk területén több makadám- útszakaszon lesz szélesítés és aszfaltos}, tás. Kormányzatunk a követelményekhez mérten és a lehetőségekhez képest mindent meglesz, hogy úthálózatunkat tovább fejlesszük és a rosszakat ki­javítsuk. A megnövekedett gépkocsiforgalmat az eddigi makadám-rendszerü utak nem bírják lebonyolítani. Eokozalosan át kell térni az, aszfalt és a beton­útok építésére. A közlekedési minisztérium ez év folyamán 300 kilométer út. szakaszon épít aszfalt utat. A következő években pedig 600 kilométer van ter­vezve. E terv hatható^an érinti megyénket is: mintegy 20 kilométer aszfalt­út létesül ez év folyamán. Ismeretes, hogy a közutak karban­tartását az Útfenntartó Vállalat végez­teti megyénkben. Komoly feladatok há­rulnak a vállalatra az új esztendőben. Az elmúlt évben szervezetlenség miatt számos kiesés adódott az utak kijaví­tásánál. Nem volt biztosítva a munka­­terület, amit végső soron az Útfenn­tartó dolgozói sínylették meg. A fel­adatok végrehajtásában lelkesen veszik ki részüket útmunkásaink, dacolva a szeszélyes időjárással. Az év nagyrészében a munkások többsége gyengeminőségű bakancs. ban dolgozott sárban, vízben. Ez a nemtörődömség abból indult ki, hogy a vállalatunknál még vannak olyan egyének, akik a dolgozók érdekeit ötöd—hatod­rangú kérdésként kezelik. Elég gyakori még a bérkifizetés és a szociális juttatások hiányossága végett a reklamáció. A felelőtlen vezetés az­tán a dolgozók munkakedvére és mun­kafegyelmére hat ki. Szajki Ferenc, az önelszámoló körze­tünk vezetője az 1952-es közúti fűter­més elosztását a törökmiklósi körzet­ben baráti alapon szervezte meg. Ezzel a becsületes dolgozó útmunkásokat ká­rosította meg, mert elölök vásárolta össze azt a terU. letet, amit aztán törökmiklósi ku. lákismerőselnek sajt, vaj és tej tejében adott el. A dolgozók hosszas kérés és könyör­gés után jutottak néhány száz méter területhez. Szajki Ferencet, mivel nem jól viszonyul munkájához, népi demo­kráciánkhoz, alapszervezetünk vezető­sége főkörzetvezetőnek nem javasolta. Ugyanakkor a vállalatvezető és a mű­szaki igazgató nem értett a vélemé­nyünkkel egyet. Alapszervezetünk vezetősége és a dol­gozók is elvárják, hogy az ilyen ve­zető. akinek munkájától megyénk út­hálózatának megjavítása és kibővítése függ, ne irányítson, ha nem becsüle­tes. Szeretnénk, ha a vállalat vezető­sége alaposan megvizsgálná Szajki ügyét és kellő meggondolás után dön­tené el azt, hogy érdemes-e vezető embernek az Útfenntartó Vállalatnál. PÖCSAI ALBERT Útfenntartó Vállalat, űz. párttitk. Kép a kulturbemutatéról A szolnoki Szigligeti Színházban az özemet kerületi bemutatóján nagy tetszést váltott ki a törökmiklósi Mczögépgyár tánccsoportjának „matyó­tánca.f< A kiváló csoport a „legjobb ** tánccsoport minősítést kapta és résztvesz a további bemutatókon. As élenjáró szovjet fejők példáját követik a tiszaigari állami gazdaságban Állami gazdaságaink és ter­melőszövetkezeteink elhanyagolták az állattenyésztés hozamának növelését. Rákosi elvtárs parlamenti beszédében erre a hibára felhívta mezőgazdasági szakembereink figyelmét. Népünk növekvő életszínvonala, öt­éves tervünk 1953-as feladatai meg­­kívánják, hogy ebben az esztendőben a jószágállomány számszerű növelése mellett megfelelő tenyésztörzseket ala­kítsunk ki. A szovjet állattenyésztők eddigi tapasztalatainak tanulmányozá­sával megyénk állami gazdaságainak, de termelőszövetkezeteinek is, meg kell sokszorozni az eddigi hozamokat. cd iiszaigati állami gazdaság tehenészetének két dolgozója, Koncz Jó­zsef és Kovács Lajos már tavaly látták, mennyire fontos a többtermelés. Ezért elhatározták, hogy éves tejtermelési ter­vüket túlteljesítik. Koncz József és Kovács Lajos a szovjet zootechnika alkalmazásával a gondjaikra bízott magyar tarka tehén­fajtánál követendő eredményeket értek el. Szavukat betartották, tervüket túl­teljesítették. Fejési átlaguk még nem közelíti meg az élenjáró szovjet fejők eredményét, viszont kitartó munkájuk célja annak elérése. DCtoiez Qáziel elvtárs tavaly 11 tehenet fejt. Fejési terve 31.555 liter volt. A gazdaság vezetői vele együtt csinálták a tervei. Koncz elvtárs már az év elején megkezdte vállalásának teljesítését. Egy esztendő alatt tehenen­ként 3320 literes fejési átlagot ért el. 5000 liter tejjel többet adott Sztálin­­város, Szuhakálló, Szolnok, az ország dolgozóinak. Társával, Kovács Lajossal verseny­zett. Egyikük sem hagyta magát. A tel­jesítés havonkénti értékelésekor hol az egyik, hol a másik került élre. Vetél­kedésük igazi nemes versennyé alakult. Tapasztalataikat, módszerüket egymás­sal megbeszélték. Adottságaik is egyfor­mák voltak. Kovács Lajos szintén 11 tehenet gondozott. Az év végén, mikor megtörtént a végleges értékelés, kide­rült, Koncz elvtárs megelőzte. C Af ésZ étiken mindennap alkalmazták a háromszori fejést. A tehenek elapasz­­tását elles előtt 60 nappal kezdték, s fokozatosan végezzék. A gondjaikra bí­zott tehenek ellési idejét számontartot­­ták. Ellés után a fejérnél alkalmazták Agafonova szovjet fejőnő módszerét. Fokozatosan tértek át a magas tejter­melésre. Megtartották a takarmánynor­mát. A tavalyi eredményeket most növelni akarják, ősz óta áttértek a pépesített takarmány etetésére. Így a takar mán-» izesebb, könnyebben emészthető. Koncz József és Kovács Lajos nem maguktól értek el szép eredményeket. A párt nevelte őket bátor harcosokká.

Next

/
Thumbnails
Contents