Szolnok Megyei Néplap, 1953. január (5. évfolyam, 1-27. szám)
1953-01-01 / 1. szám
2 R70LNOKMEGYEI NÉPLAP 1953 január í-Fábián Zoltán: Újé V i köszöntő Azt akarjuk, hogy minél több f iatal jelentkezzék főiskolára A család boldogsága a szocializmus alapja JX özei két éve, 1951 februárjától dolgozok a Törökmiklósi Jv Gépgyárban. Segédmunkásként kezdtem az öntődébenöt hónap elteltével jó munkám jutalmául útképzős tanfcr lyamra mehettem. Ezidő alatt is példát mutattam munkatársaimnak. a tervemet 100 százalékon felül teljesítettem. Ezért jutalmat kaptam. A tanfolyam sikeres elvégzése után — szerelőlakatosként végzem munkámat■ Ebben a beosztásban is teljesítem a reám bízott feladatokat. Októberben 141, novemberben 213 százalékot teljesítettem. Decemberben is elértem a 200 százalékot. A jövő évben még jobb munkát akarok végezni. Sokat tanulok. Most a MEO tanfolyamra járok esténként. Mint brigádvezető úgy osztom be az előkészítő brigád munkáját, hogy az anyagellátásban fennakadás ne legyen. Ebben az évben Nyomtató István, Szakái István és Bot'ik Jánosnak adtam át, munkamód szeremet, tapasztalataimat. Két kisgyermekem boldogságáért nem sajnálom a fáradságot, — mert tudom, hogy a családi boldogsáq az alapja a szocializmusnak. SÜTŐ ZOLTÁN szerelő lakatos, Törökmiklós, Gépgyár. c/lz újvobcsi is példát (keltetnek róla Hagy öröm számomra, hogy Sztálin elvtárs születésnapján jó munkámért jutalmat kaptam. Mint a mezőgazdasági állandó bizottság tagja, példát mulattam a község dolgozó parasztjainak. Beadási kötelezettségemnek időben száz százalékon felül eleget tettem, sőt a sertésbeadást 120 kg helyett 280 kg-al teljesítettem. Az őszi szántást és vetést időben befejeztem, mert tudom, az őszi melyen szántott földben díszük és terem jól a kukorica, répa, napraforgó meg a többiek. Az új évben sem akarok szégyenben maradni. Már előre tervet készítettem. Az elmúlt gazdasági évben a mélyszántást elhanyagoltam. <t minden szabad tér .letet felszántanám traktorral. A sertésbeadás teljesítésére két süldőt már befog, tam, a húsbeadásra pedig tinóra szerződtem. Politikai ismereteim gyarapítása végett szemináriumra járok. Az itt hallottakat elmondom dolgozó karaszttársaimnak. Népnevelőmunkám eredményeként Polgár iHvánné parasztasszony a kötelezettségen felül 4 mázsa búzát adott át a földmüvesszövetkezetnek, Czakó József pedig 800 négyszögöl búzát vetett el. Tujfom, bogy a felada tok teljesítésével államunkat és a békét erősítem, s ez mindannyiunknak kötelessége. FARKAS ISTVÁN középparaszt Tiszapüspöki Sztálin és Rákosi elvtársak útmutatása sserint dolgosom 1953-ban Szeretném e pár sorommal elmondani életem legboldogabb napjait. 1945-ben tagja lettem a pártnak, melynek azóta is tagja vagyok. Most tudom csak átérezn hogy mit jelent ez számomra. Tanulhatok, ezen keresztül fejleszthetem tudásomat, ami a felszabadulás előtt nem volt lehetséges. Második boldog napja életemnek Sztálin eli társ születésnapja volt ez évben. Az ünnepélyen én tartottam az ünnepi beszédet. Arról az elvtárs. ról beszéltem és annak az elvtársnak tettem a MÉSZÖV dolgozóinak nevében fogadalmat a béke legfőbb őre, a békeszerető emberiség reménye, a mi szeretett Sztálin elvtársunk. A munkámat igyekeztem jól elvégezni. A jövő évben úgy szervezem és úgy osztom be időmet, hogy a nehézségeket leküzdjem. Emlékezetembe vésem azt, hogy Sztálin és Rákosi elvtársak a legnagyobb nehézségeiktől sem riad_ ima. Nyugodtsággal ,W határozottsággal mindig megoldották a feladatokat. Útmutatásuk alapján, tanításuk nyomán igyekszem a reám háruló feladatokat elvégezni 1953-ban is. KUCORA MÁRIA levelező Szolnok. MÉSZÖV Fáj nekem, hogy olyan kevés nő dolgozik a tsz-ben itt állunk ezerkilencszázötvenhárom küszöbén. Uj év, új út nyílik meg a mai napon előttünk. Uj feladatok várnak és új célok, szépségek hívogatnak a távolból. Valahogy olyan ez, mint amikor az ember hegycsúcsra ér s lenéz az elébetáruló tájra. Ködlő messzeségbe vesző utak, falvak, városok tűnnek a szemébe, amelyek várják, bogy elinduljon feléjük. És ha az ember hátranéz, az eddig megtett utat látja maga mögött. De milyen csodálatos: u menetközben oly sok fáradtságot, küzdelmet okozó nehézségek, akadályok innen a magasból .— új esztendő fordulójáról __ eltörpülnek s lelkűnkben a megtett út, a megbarcolt harc diadalmas I ’dogsága él, lendít tovább bennünket az új év új útján. A mai napon az ötéves terv negyedik évébe lépünk. Immár túljutottunk nagy tervünk felén, a nehezét legyűrtük: most már a kiteljesedése mosolyog ránk. Apránként, alig veszed észre, úgy bomlik ki bimbójából u szegfű, de aztán, ha virággá festik, nincsen illatosabb virág nála; apránként, lépésröl-lépésre megyünk a terv lépcsőin a szocializmusba, de hogyha egyszer célba érünk, nem lesz boldogabb ország nálunk. Ezerkilencszáz■ A kunmártonl Zalka Máté termelőszövetkezet tagja vagyok, 1962 áprilisában 14 hold földemmel léptem be a szövetkezetbe. 1951 februárban betöltöttem a 80 évet. Idős létemre még mindig boldog örömmel dolgozom. Amikor a nagyüzemi gazdálkodást választottam, sokan mondták: a szövetkezetben „az ilyen idős tagokra már nincs szükség.“ Nem tudnak részükre munkát biztosítani. Azóta már beigazolódott, ez az ellenség hangja volt. Ejjeliőri beosztást kaptam, de emellett kivettem részem a gyapotgubó fejtésből és még egyéb munkákből is. Elmondhatom, hogy igazán boldog életem akkor kezdődött meg: amikor szövetkezeti tag lettem. — Szorgalmas munkámnak meg is kaptam a jutalmát. December 24-én tartottuk meg a zárszámadási közgyűlést. A többi szorgalmas taggal együtt én is megelégedetten távoztam, amikor megtudtam, mi is lett egész évi munkáin gyümölcse. Nagyon megörültem annak is, amikor Marton elvtárs, szövetkezetünk elnöke ismertette, hogy tsz-ünk vagyona a tavalyi 3 milliérél 6 millió forintra emelkedett. Nyolc hönap alatt 180 munkaegységet értem el, melyre 223 kilé búzát, 28 kilé árpát, 31 kiló burgonyát, 16 kilő cukrot, tüzelőt, szalmát, töreket, csutkaszárat és 2700 forint készpénzt kaptam. Ehhez jött még földjáradők. Olvasd, tanulmányozd a Pár í építést! ötvenhárom tervünk virággá festésének ideje lesz, mindnyájan egyre nagyobb lélekzettcl, egyre telibb tüdővel szívhatjuk magunkba szocialista jövőnk boldogító illatát. Szivünk legyen vidám és bizakodó! Örüljünk, hogy itt állunk a magunk mögött hagyott év csúcsán és az új esztendő küszöbén. Örüljünk, hogy hívogatnak a messzi célok, hogy köszöntének a távoli szépségek és vár bennünket az új év minden harcával, minden gazdagságával, minden gondjával s minden boldogságával. Nagy dolog a messzeségbe nézni, nagy dolog a jövendőbe látni és tudott célokért tudatos akarással küzdeni, harcolni. Tál in a legnagyobb dolog a világon: az emberi életnek minden értelme és minden szépsége ebben kristályosodik ki. Es mi, a messzeségbe nézünk, a jövenvendöbe látunk, mert a terv elibénk festi a célt, az utat. Induljunk tehát neki az új év új útjainak bizakodó, örömteli szívvel, komoly messztekintő szemmel és elszánt akarattal. Harcoljuk meg harcunkat jobban, mind eddig, hogy ezerkilencszázötvenhárom még több gazdagságot, még több szépséget adjon mindnyájunk életébe. Mint egyéni gazda, biztosan nem értem volna el ilyen jövedelmet. Megelégedettséggel tekintek az új év elő. Eredményeimet az új esztendőben még tovább akarom fokozni termelőszövetkezetünk felvirágoztatása érdekében. PBNTE GÁSPÁR. Kunmárton, Zalka Máté tsz. Az este, mikor fel akartam menni a házba, egy úriember a sötétben megszólalt mellettem. — Szörnyű . .. Kérem, ez szörnyű . .. Ez csak Budapesten lehetséges. Meghökkenve néztem rá. Az idegen úr fojtott hangon és lamentálva folytatta: — Ott van egy öregasszony... Kérem, ez itt fogja tölteni az éjszakát. * Valami páni rémület volt az arcában, és tovább nem törődve velem, meglehetősen hangosan lármázva ment az útján, s rám hagyta az öregasszonyt. Erkölcsi kötelességet éreztem, hogy visszalépjek egy lépést és már a zsebemben volt a kezem, hogy alamizsnát^ adjak a szegény asszonynak, aki valami nagy kendőbe éppen akkor csomagolta be magát, s valóban, jó szemű ember, aki hozzá van szokva, hogy emberek hálnak a kapuk alatt és a hidak alatt és az elhagyott téglagyárakban_ a meleg kemencék alatt — meglátja, hogy csakugyan, itt egy idős néni az éjszakára rendezkedik be. __ Jóestét, nénikém — köszöntem neki __, mtga m:t csinál itt? Rámnézeti egy kiaszott arc, két nagy szürke, bizonytalan szem, s tétova fejbólintással: — Az éccaka itt leszek. — Mért nem megy haza? __ Mert rosszak a lábaim — mondta mérgesen. A hangjában olyan energia volt, hogy az alamizsnái nem nyújthattam — Hát hol lakik? — Monoton. — Miért jött Pestre? — Árulni. * Az új esztendőben nagy követelmények állnak előttünk, fokozottabban kell küzdenünk a beiskolázásért, a lemorzsolódások és a mulasztások megszüntetéséért. A szülök egyrésze még mindig nem látja tisztán a tanulás fontosságát. Jeles, jó cs közepes tanulók maradnak ki az iskolából, azért, mert a szülök neu. látják világosan a tanulás jelentőségét. Szabó Mária példája is ezt bizonyítja. A kislány III. osztályba* * jár, jeles tanuló, már csak másfél éve van hátra. Az apja mégis azt hangoztatja: „En ilyen koromban már megkerestem a kenyeremet, keresse meg ő is1',, s mindenáron ki akarja venni az iskolából. A parasztgyermekek közül is sokan lemorzsolódnak, valamennyien olyanok, akik jó tanulók. A szülök elfelejtik, hogy életük megváltozott, az állam minden segítséget megad a gondtalan tanuláshoz tanulószoba, könyvsegély, bejárósegély stb. Tanulni pedig hazafias kötelessége. Békeharcunkat gyengíti az a szülő, aki nem engedi jótanuló gyermekét az iskolába járni. Ezért az új évben én és dolgozótársaim lelkiismeretesebb felvilágosító munkál fogunk végezni a szülők között. Pedagógusaink emellett minél jobban igyekeznek elsajátítani az élenjáró szovjet pedagógiai módszereket. Hetenként kétszer tanulódélutáni napot tartunk. Tanulmányozzuk, a szakanyagot. Megbeszéljük a XIX. pártkongresszus anyagát, Rákosi elvtárs beszédét. Azt akarjuk, hogy az 53~as évben minél több fiatal jelentkezzen a főiskolákra, egyetemekre. P,nnek érdekében sokrétű felvilágosító munkát végzünk. Elmondta: Szalai Jinosné Szolnok, Alt. Leánygimn. ig. 1953-Isan jobban dolgozunk Gerö elvtárs beszéde nyomán az 1953-as tervévben úgy dolgozunk, hogy az ideinél jóval több megtakarítást érjünk el a pénz- és anyaggazdálkodás terén. Több terven felüli nyereségünk lesz. amiből a tanács biztosítani tudja a dolgozók kéréseit, az “utak megjavítását, karbantartását, napköziotthonok létesítését stb. Tudásom növelése érdekében szakmai tanfolyamokon veszek részt. Kezdetben a képesített könyvelői tanfolyam hallgatója voltam és jelenleg a mérlegképes könyvviteli vizsgára készülök. Látom, hogy érdemes tanulni, s ezért időt és fáradságot nem sajnálva, esténként 10—11 óráig szakkönyvek olvasásába merülve tanúink, hogy ezzel is elősegítsem tervünk biztos sikerét. De nemcsak saját fejlődésemre gondolok. Uj munkatársaimmal is rendszeresen foglalkozom. Szombatonként összeülünk, hogy egymást segítve, átadjuk tapasztalatai' kát, munkamódszereinket. MÓRICZ ZSIGMONDI Hotel a kapusarokban Megoldódott a rejtély. Nem koldus és nem kilakoltatott, életnyomorék öregasszony, hanem rendes pénzkereső ember, akinek be van kalkulálva az üzemi költségébe a fő vámtéri kapualja, ahol az éccakát el lehet tölteni. __ Hány éves. nénikém? __ Hetvennyolc. — Van családja? __ Gyümölcsöt hoztam be, megvan az igazolványom, engedély, minden. Nem tudtam eladni, hát reggel négyig itt fogok maradni. — Nem fázik meg? — Nem. Van két jó kendőm. Nagykendő. * Meg is mutatta. Jó, régi kendők, még békebeliek, mikor a harasztkendökbe meleget kötöttek bele a gyárak, olyan jó melegét, hogy egy hetvennyolcéves öregasszony az októberi éjszakát nyugodtan rábízza. __ Csak takarózzon be jól, meg ne fázzon. __ Igen. Vigyázok magamra. __ Nincs, aki magára vigyázzon? __ Van... Az unokáim. Megmondtam nekik, bogy nem megyek haza, csak ha készen leszek ... — Mit hozott be? __ Kaltrábét, kelkáposztát, csirkét, meg almát. __ Hol van? — A Vámház-pincébe hittant, tar ott nem maradhatok, mert fizetni kell. — Gyerekei már nem élnek? — Nem. Elestek. Két fiam. Egy Rákosi elvtárs december 15-én mondott beszédét rádióból hallgattam. Igen meghatódtam, hogy milyen nagy 6s nemes segíteniakarás- Ral mutatja meg feladatainkat. En, mint a tsz. kisegítő tagja, látom Rákosi elvtárs beszéde nyomán, hogy a ma kezdődő új évben, még többet kell tennem ez év sikeréért. Megvallom, fáj az nekem, hogy nők ilyen kevesen dolgosunk a Doberdón, másik Volh’nidba. — Persze, a háború. Néztem, láttam, hogy' nem akar beszélni. __ Osztán. keres valamit? __ Keresek hát. Ahbul élünk, amit én keresek. Ma is kerestem. Teát ittam elébb . .. Nem bánt itt, engem senki. A rendőrök se. Ismernek. Megállóit mellettem egy asszony, ez is nagykend.öben. Azt hitte a görbenyakú botomról, hogy detektív vagyok és erélyesen szólalt meg. _ Jó asszony, én ismerem, nem bánt senkit, csak aludni akar. Hogy még egy hetvennyolcéves öregasszony bántson is valakit! * Az öregasszony, szálas, jószavú magyar asszony, már nagyon elrendezkedett, s úgy tett, mintha felőle zúghatna a vihar, 3 már biztos az iccakifában. __ Jó éccakát, némkém — köszöntem el tőle, s elballagtam én- is. Es utána néztem annak az úrnak, aki erkölcsi bátorságával és részvételével a szegénység iránt, s kíméletlen kritikájával a főváros iránt, megállított. Mennyi ilyen erkölcsbíró él a szegénységnek és a mélyben működő hangyaszorgalomnak világa fölött! Milyen könnyű pálcát törni. ítéletet mondani ét zsebbe nem • nyúló jótékonysággal felkavarni a közvéleményt! Nem elég az, hogy egy hetvennyolcéves öregasszonynak ifjúi energiával kell megkeresni a kenyerét, talán még az unokáiét. s a dédunokáiét is, mert a háború elvitte a két fiát — még azzal is meg kell küzdenie, hogy a felzaklatott kiváncsi rttzvét elrontja nyugodt álmát is a kapu alatti kis hoteljében. 1938 okm/er. tsz-ben. Nem tudom, a többi aszszonytársaim hogyan akarnak segíteni a szocializmus építésében, az egyenjogúságunk megvédésében, ha nem úgy, hogy a termelő munkába kapcsolódnak. Javaslom minden asszonytársamnak, tanulmányozza Rákosi elvtárs beszédét. Biztos vagyok abban, hogy egyszerű szavai felkeltik bennük a munka vágyát, a nagyszerű építkezések iránti érdeklődést. Rákosi elvtárs nagyon meggyőzően beszél a takarékosságról Ügy van, ahogy mondjn: a múltban a létbizonytalanság kénvszeritett erre bennünket. Egy marék elszórt szénáért, egy kóvényi letaposott kalászért is meghurcoltak bennünket. Most bizony még a mi tsz-iinkben is tapasztalható, hogy nem gyünk takarékosak rajta trpfvvi, azon, amit munkáikkal, erőnk»] teremtünk meg. Ezzel a módszerrel nem «indul hatunk az új évnek jó eredményekre számolva. Egy látom, meg is van arra a mód, hogy változtassunk ezen. — Bebizonyosodott ez Sztálin elvtárs születése napjára. Akik felelőinknek érezzük magunkat a tsz fejlődéséért, akik a rohambrigád méltó tagjai kívülünk lenni, felszedtük az utolsó nyolc hold cukorrépát, ami a lógótok miatt maradt ilyen soká a földben. Hideg volt, egészségünkre veszélyes idő. Fáradságosabb munkába telt. Egy látom, ezt kell kiküszöbölni. Meggyőzni minden tagot a jő munka fontosságáról, hogy ők is érezzenek felelősséget minden szem gabonáért, minden darab jószágért. Ha ez évben ezzel a tudattal kezdünk munkához, ősszel úgy tekinthetünk vissza ezekre a napokra, mint •győzelmeink kezdetére, melyhez a' zászlót Rákosi elvtárs parlamenti beszéde adta kezünkbe. Földes Lajosná Kuncsorba, Vörös Október tsz. Becsületes munkával köszöntőm az új évet ’ Hat hold saját és bárom hold itshaszonbéres földön gazdálkodom. Mindig azok közé igyekeztem tartozni, akik eleget tesznek állam iránti kötelezettségüknek. A beszolgáltatást mindenből 100 százalékig teljesítettem. De azért még maradt családomnak is, a vtömagra is futotta, az idei aszályos esztendő ellenére. Két elismerő oklevelet kaptam a begyűjtési minisztertől ae idén. Egészévi adófizetésemnek is eleget tettem, ezért a pénzügyminisztertől díszoklevelet kaptam. A mezőgazdasági munkákat határidőre teljesítettem. Ezzel értem el jó terméseredményt. A búzavetéssel már október 20-ra elkészültem. Gyakorlatból tudom, hogy a korai vetés nagyon b termést ad. 800 négyszögöl ősziárpát is vetettem még szeptemberben. A búzevetésem már szépen kikelt, bokros. 1951 szeptemberéig Ujkút-dülőben lévő tanyámon laktam családommal. Aztán házat vásároltam a községben. Aki becsületesen dolgozik az eredményt is tud felmutatni. Két hízóm is van. Egyet beszolgáltatásra, a másikat saját részemre hizlalom. Feleségemmel elhatároztuk, hogy a jövőévi adó fizetését már január első napjaiban elkezdjük. Tagja vagyok a községi tanács mezőgazdasági állandó bizottságának és 'dolgozó paraszttárs ómat igyekszem minél jobb munkára serkenteni. Elmondhatom, hogy boldog örömmel nézek az új esztendő elé. Arra törekszem az 1953-as évben, hogy au ideinél még alaposabban dolgozzam, jobban elősegítsem államunk és a béke erősítését. KARAKAS IMRE 9 holdas dolgozó paraszt Kengyel, Achim András-u. 8. Boldog* akkor lettem, amikor felvettek a tsz-be Szekeres András Szolnok, városi tanács pü. oszt.
