Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1989-11-01 / 3. szám - Egy figyelmereméltó könyv az erkölcsiség és a jellem fejlesztéséről / Könyvekről
54—57. Solohov: Emberi sors (a házi olvasmány feldolgozása) + 7 óra alkalmi nevelés Jó lenne, ha nem szalasztanánk el a hetedikes irodalomkönyv átdolgozására kínálkozó lehetőséget, hiszen a tanárnak, diáknak egyaránt nagyobb segítséget nyújthatna. Fogjunk össze mi, magyartanárok, időt, fáradságot nem kímélve, mert elavult „szerszámokkal“ dolgozhatunk további évtizedig! Összegezve a mondanivalómat annyit szeretnék mondani, hogy az új hetedikes tankönyvek a mostaniaknál csak jobbak lehetnek. A véleményemet nem rejtettem véka alá, igyekeztem a legjobb tudásom szerint ítéletet mondani. Tettem mindezt azzal a szándékkal, hogy az általam kifogásolt hiányosságok feltárásával figyelmeztessem a szerzőket a lehetséges buktatókra. Jegyzet: 1 Deme László: Anyanyelvi tanterveink alapja és tendenciái, In. Program az anyanyelvi nevelés korszerűsítésére, szerk. Szende Aladár, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986, 49. o. 2 In. 54. o. 3 Nagy Adorján: Irodalmi nevelés — kommunista nevelés az alapiskola felső tagozatában, In. Szocialista Nevelés, 1986/4 NAGY ADORJÁN, Felbári (Horný Bar) Alapiskola Egy figyelemreméltó könyv az erkölcsiség és a jellem fejlesztéséről Kozéki Béla: MORALITÁS, JELLEMFEJLESZTES című könyvének központi tétele: a nevelés legfőbb célja a jellemalakítás. Ennek elérésében fontos szerep jut a családnak, az iskolának, a megfelelő „mintának“, a társaknak, bizonyos társas helyzeteknek, szükség van hozzá megfelelő szabályokra, normákra, utasításokra és tiltásokra, s kétségtelenül büntetésre is. A szerző elemzi a jellem kialakításé, ban, illetve kialakulásában szerepet játszó tényezőket, nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a jellemfejlesztés meghatározója, irányítója a társadalmilag is hasznos, megfelelő erkölcsi értékrendszer. A jellemfejlesztés gyakorlati kérdéseit taglaló fejezet különösen megragadja az olvasót, mert sok gyakorlati példával, irodalmi idézettel bizonyítja, hogy a jellem elválaszthatatlan a viselkedéstől, magatartástól, mivel benne nyilvánul meg. Hangsúlyozza, hogy a nevelő-növendék kapcsolatban fontos az odafigyelés, de az objektív, visszafogott hangnem és a mérsékelt segítőkészség az optimális! Ugyanis a túlzott „megértés“, a gyermek ügyeibe való állandó segítő beavatkozás lassítja az önállóság, az ön-94
