Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)
1990-03-01 / 8. szám - Fórum - Sz. J.: Az idegen nyelvek tanításáról / Figyelő
FIGYELŐ FÓRUffi — lehetővé kell tenni a nyelvtanároknak, hogy taníthassák a szakjukat, — meg kell teremteni az alapvető anyagi feltételeket az idegen nyelvek oktatására (kis létszámú tanulócsoportok, didaktikai technika, tankönyvek), — bővíteni kell a nyelviskolák és а nyc' 1 népiskolák hálózatát, — amennyiben megvalósul az idegen nyelv oktatásának a bevezetése az alapiskola 3. osztályától kezdődően, lehetővé kell tenni a tehetséges tanulóknak, hogy az 5., illetve a 7. osztálytól kezdve újabb idegen nyelvet vegyenek fel a nyelviskolában. Az iskola mellett a legalapvetőbb nevelési intézmény, a család, sokat tehet az idegen nyelvek tanulása érdekében. A pszichológusok szerint az idegen nyelv tanulását legjobb abban az időben elkezdeni, amikor a gyermek agyában már kialakult az anyanyelv rendszere, vagyis néhány egyéni eltéréstől eltekintve az 5—6. életévben. Ezt nálunk sem az óvoda, sem az iskola nem veszi figyelembe. A szerző azt is nehezményezi, hogy a vegyes nemzetiségű családok sem használják ki maradéktalanul a kétnyelvűség adta lehetőségeket. Egyes nézetek szerint a születéstől alkalmazott kétnyelvűség káros hatással van a gyermek pszichés fejlődésére. Sokszor előfordul, hogy az ilyen gyerekek később kezdenek el beszélni, a nyelvi kommunikációk során keverik a két nyelvet, azonban ez a „szépséghiba“ a későbbiekben rendszerint eltűnik. Az idegen nyelvek tanulására az olyan családokban ideálisak a feltételek, ahol a szülők világnyelveket tudnak. Bár tudásuk rendszerint passzív nyelvtudás — hiszen csak a középiskolában volt lehetőségük a tanulásra —, mégis igen sokban segíthetik a gyermek nyelvtanulását, különösen a kezdeti szakaszban. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a családban folyó nyelvi nevelést konkrét automatizált helyzetekben kell megvalósítani. (J. Sipko: Jazyková výchova v rodine, 1990, 3. szám, 7. о.) lett kevesebb a tanulók száma a magyar iskolákban. Megdöbbentő tény: ha ez a tendencia folytatódik, húsz év sem kell hozzá, s megszűnik a csehszlovákiai magyar iskolaügy. Keressük a veszteség okait: — Nyilván közrejátszott az egész ország iskolarendszerét érintő körzetesítés, amely, ha az oktatás feltételeinek a javításában hozott is eredményt, a nemzetiségi iskolahálózatban a veszteséglistát gyarapította. — Az utóbbi két évtizedben bizonyíthatóan megnyilvánult a nemzeti kisebbségek helyzetének felszínes, sematikus megítélése és lebecsülése, az anyanyelv társadalmi valamint az iskolai oktatásban betöltött szerepének leértékelése és lebecsülése. — A nemzetiségi oktatásügyben a „rólunk nélkülünk” gyakorlata érvényesült: az elmúlt közel két évtizedben nem volt arra példa, hogy az iskolaügyi szervek a magyar nemzeti kissebbség széles nyilvánosságához fordultak volna iskolaügyünket érintő alapvető kérdésében. Volt ,véleménymondás“, kiprovokált névtelen tiltakozások és kikényszeritett állásfoglalás formájában, amikor az iskolaügyi szervek kész helyzet elé állították a magyar pedagógusokat és szülőket — 1978, 1979, 1984-ben a természettudományok tantárgyainak szlovák nyelvű oktatása ügyében. Ezek az esetek klaszszikus példái voltak a „rólunk nélkülünk” politikai gyakorlatának. — Léteznek máig élő tervek és elképzelések, amelyek a mamagyar iskolába járó gyerekek szlovák nyelvtudását a magyar iskolák reál tantárgyainak 253
