Szocialista Nevelés, 1989. november-december - Nevelés, 1990. január-június (35. évfolyam, 3-10. szám)

1989-11-01 / 3. szám - Kósa Karola: Négyszemközt

néguszemfcözt

Ipóth Barnabásra nem jellemző a szűkszavúság. Szívesen beszél az iskoláról, a gyerekekről, a számára külön világot jelentő fizikáról, de amint saját sikereiről faggatom, szinte hallgataggá válik. Ügy véli, beszéljenek helyette az eredmények. Azok pedig kéretlenül és hívatlanul is, a statisztikákba rejtve nevetnek vissza mindazokra, akik a kimutatások lapjait forgatják. S kitűnik belőlük, hogy a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói az utóbbi harminc évben a fizikai olimpiák eredményeit tekintve az országos élvonalban állnak, s az is, hogy ez nem véletlen. A matematika és fizika tanításában elért kiemelkedő erdményeiért kapta meg Ipóth Barnabás az idei pedagógusnapon a Példás tanító kitüntetést.

— Pedig soha nem készültem tanárnak — mondja halvány, nyugtalan mosollyal. Miután elvégeztem a fővárosban a természettudományi kar matematika-fizika szakát, a Kassai (Košice) Műszaki Főiskolára mentem tanítani, majd hamarosan egy kutatóintézetbe kerültem. Kutató szerettem volna lenni, vonzott az új lehetőségének felfedezése, a másként való gondolkodás új távlatokat nyitó ereje. De vonzott az otthon is, s az utóbbi vonzása hihetetlenül erősnek bizonyult. Hazajöttem. Mivel akkor nem volt más lehetőségem, tanítani kezdtem egykori iskolámban. Hamarosan rá kellett jönnöm arra, ami önmagam számára is meglepő volt: tudok és szeretek is tanítani. A gyerekekei jó kapcsolatot alakítottam ki, s mivel a szakomat nagyon szerettem, a tanítás során arra összpontosítottam, hogy diákjaimmal is megszerettessem. Az iskolában előttem tanító matematikusok, fizikusok — volt tanáraim, Czókoly Béla és az