Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-09-01 / 1. szám - Gondjainkról - nagyítóval

nek majd az új iskolai évben arra, hogy iskoláinkból kizárják a korszerűtlen, üresjáratú, formális akciókat. Szeretnénk hangsúlyozni: minden szervezeti áta­lakításnak és reformkezdeményezésnek csak akkor van létjogosultsága, ha az a társadalmilag értékes és egyénileg is elismert tanulói magatartás- és tevé­kenységformálást szolgálja. Az iskolai élet demokratizálása pl. megkérdőjelezi az autoritativ tanító—tanuló viszonyt! S ez már magában rejti a kreativitásra nevelés problémáit is. Mindehhez azonban meg kell teremteni a tanulók számá­ra az aktivitási lehetőségeket. És itt már nem elég az a folyamatirányítás, mely a felülről adott feladatok lebontását célozta csak meg. Nem elég a felsőbb uta­sítások engedelmes végrehajtásán mérni igazgatót, tanítót, de értékelni kell őt az általa vezetett—végzett nevelőmunka szintjével. Tudjuk, a gyakorlat nem­egyszer járt azzal a követelménnyel, hogy a „végrehajtó” igazgató—tanítók vol­tak a jók és nem a „kezdeményezők”. Az osztályban pedig nem az igazán tehet­séges tanuló volt a „legjobb”, hanem a „jólfésült—engedelmes—magoló”. Min­den irányítási szinten a tetejéről a talpára kell állítani értékrendszerünket. Ez a párt meghirdette új gondolkodásmód. Ez nem tűr formalizmust és üresjáratot. Nem tűri pl. a nevelési célok hazárd, „Tantárgyon kívüli” helyezését, s ezzel karikírozášát. E sorok írója jelen volt egy — a járási illetékesek által — kiváló­nak minősített mintaórén, ahol a tanítónő a Csiga-biga gyere ki kezdetű gyer­mekdal tanítása során „az állatok megszerettetését” tűzte ki nevelési célul. Az, hogy az órára behozott csigák a melegben szétmásztak és a gyerekek szedték össze őket, de még az sem, hogy felborult a rend, nem lényeges. De az, hogy bűnös módon egy szó sem esett arról, amit a közös éneklés, a muzsika örömének ne­vezünk; egyszerűbben: a gyerekek nem tudtak és ezért nem is szerettek éne­kelni, ez bizony baj, mert — zenei nevelésről lévén szó! — a lényeg maradt el! A lényeglátás és ennek megkövetelése: az új gondolkodásmód. Az ennek meg­felelő magatartásforma iskoláinkban új energiákat szabadíthat fel, örömtelibb alkotókedvet teremthet. Ilyen jellegű írásokat szeretnénk közölni lapunkban az új iskolai évben. Az említett lényeglátó, új gondolkodásmódnak kellene alárendelni minden olyan innovatív iskolai törekvést, mely — társadalmunk átépítésének természe­tes hatásaként — az új iskolai évben fokozott erővel indul majd meg. Ennek az új gondolkodásmódnak a jegyében fogalmazzuk majd írásainkat, tanulmányain­kat, mert lapunk egyértelműen a „megnyitó”, a patulciusi” új iskolai évet kö­szönti 1988 szeptemberében ... M. F.

Next

/
Thumbnails
Contents