Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1989-05-01 / 9. szám - Bodrogi Tibor: Mintatanítás a szádalmási iskolában / Hírek
Mintatanítás a szádalmási (Jablonov n. T.) iskolában A Rozsnyói (Rožňava) Járási Pedagógiai Központnak és az 1. és 2. osztályban tanítók szekciójának a terve szerint az 1988/89-es tanév egyik min- tatanítását a szádalmási magyar tanítási nyelvű iskolában tartották meg. Papp Lajos igazgatótól megtudtuk, hogy jelenleg 203 tanulójuk van, akikkel 16 tanító, illetve nevelő foglalkozik. Az osztályok száma 11, ebből kettő összevont. Az elsősök a másodikosokkal, a harmadikosok pedig a negyedikesekkel járnak egy osztályba. A tanulók tanítás után két napközis csoportban, a felső tagozatosok pedig a diákklubban mélyítik el az órákon szerzett tudásukat. A helybelieken kívül vannak bejáró tanulók: Görgőről (Hrhov), Körtvélyesről (Hrušov) és Jabloncáról (Silická Jablonica). Mivel büszkélkednek, mit hiányolnak? A tantestület jogosan büszke arra, hogy már több mint 15 éven át a nyolcadikos tanulóknak több mint 50 százalékát felvették különböző középiskolákba. Országos sikereket értek el a magyar, szlovák és orosz nyelvi versenyeken, valamint a honvédelmi és sportvetélkedőkben. Nagyon jónak mondható a szakköri munka — erről számos panel és kiállítás tanúskodik. A mintatanítást Csobády Béláné tanítónő tartotta. Jabloncáról jár be naponta, az 1. és 2. osztály tanulóit tanítja. 1960-tól a lakhelyén tanított, 1971 óta itt érvényesíti sokéves tapasztalatait. Pontosan nyolc órakor beléptünk az ízlésesen díszített osztályba. Az órán a gyerekek énekeltek, mozogtak, szavaltak. Bemutatkoztak szlovákul, és kifejezték szeretetüket iskolájuk és a tanult nyelv iránt. Az egész szlovák óra alatt szinte elvétve hangzott el egy-két magyar szó, mégis tökéletes volt a megértés. Kérdés—felelet-lánc, szóintarzia, mondatalkotás megadott szavakkal, olvasás, párbeszéd, munka képekkel a mágneses táblán, állatok megszemélyesítése, versikék és dalok ismétlése, szavak párosítása ... Ilyen változatos módszerek tartják ébren a gyermek figyelmét — és az „anyagi érdekeltség“. Ugyanis az asztalon van egy tányér „sütemény“ (papírból kivágva). Aki jól felel, elvehet egyet. Az óra végén ez mutatja meg egy-egy tanuló igyekezetét. Az osztály eredményességét pedig mi, a vendégek mértük fel. Nagyon jól szervezett órát láttunk, aránylag gazdag szókincset használó tanulókat ismertünk meg, és példás aktivitás zajlott le előttünk. Czakó József vezetőnk joggal hangsúlyozta az értékeléskor, hogy igazi mintatanításon vettünk részt. A tanítónő így nyilatkozott munkájáról: A legfontosabb a nyelv megszerettetése. Utána jön az igyekezet, hogy minél többet megtanítsunk. Könnyűvel kezdem, nehézzel folytatom. Állandóan ellenőrzőm a szókincs gyarapodását, és biztosítom az aktív szóhasználatot. Rendszeresen ismételtetek. Mindig gondolok a gyenge tanulókra is. Az óra részletes elemzése és a tanulságok levonása után elméleti előadások következtek: „A pedagógus szerepe az alkotó-nevelő folyamatban“, „Motivációs elemek és az értékelés“, „Hazafiasságra és nemzetköziségre való nevelés a magyar nyelv óráin“ és „A divergens feladatok alkalmazása az alsóbb osztályokban“. Minden témát élénk vita követett, amelyben mindnyájan elmondtuk gyakorlati észrevételeinket. A mintatanításon való részvétel nem volt fölösleges időtöltés, mert értékes tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak. BODROGI TIBOR 284
