Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)
1988-09-01 / 1. szám - Szeberényiné Z. Judit: Miről ír a Tanító? / Figyelő
kérdést. Felelhet rá azonnal vagy később, kérheti a többiek segítségét, felhasználhatja, beépítheti az órába. A gyerekek elsősorban azt értékelik mindebből, vajon örül-e a tanító, ha egy tanuló kérdez valamit, „kíváncsiskodik”, vagy őszintén megmondja, további magyarázatot, esetleg gyakorlási lehetőséget igényelne. A 3. számban is találunk irodalomesztétikai elemzést, mégpedig az Amott kerekedik népdalét és Juhász Ferenc Nagymama című versét. A matematikusok figyelmét Molnárai Lászlómé Írásbeli osztás egyjegyű osztóval és Lengyelné A differenciálás lehetőségei a matematikaórán című írások keltik fel, nemkülönben az a beszámoló, amelyet szombathelyi pedagógusok közölnek a 4. osztályosok számára szervezett számítástechnikai munkafolyamatoknak az elsajátítása a tanulók életkori sajátosságainak a figyelembevételével. E célok eléréséhez megfelelő módszereket, „pedagógiai trükköket” kell felhasználni, mert a tanulók hajlamosak a túlzottan gyors, látványos, de megalapozatlan „tudás” kikövetelő- sére, amely a számítástechnika későbbi mélyebb megismerésének akadálya lehet. A 4. számban Kuti István a természetismereti szakkör munkájának segítésére mutat be néhány eszközt a kísérletek végzéséhez. A lap hasábjain már előzőleg tájékoztatták az olvasókat a természettudományi nevelési vizsgálat nemzetközi (IEA) elemzésének eredményeiről, miszerint Magyarországon sikeresnek mondható a természettudományos nevelés, sok pedagógus tekinti szívügyének a természettudományos ismeretek átadását, alapozását. A szakköri tevékenységnek a jövőben is fontos szerepe lesz e téren, hiszen itt van a gyerekeknek a legtöbb alkalmuk arra, hogy megismerkedjenek az alapvető természettudományos kutatási módszerekkel, ezáltal tágul a világról alkotott elképzelésük, fejlődik gondolkodásuk, alapozódik világnézetük. Az 5. számban Ismerkedés a leendő elsősökkel címmel Turba Józsefné és Soós Gáborné számol be egy olyan, idevágó „ötletükről”, amely pályafutásuk legszebb nyarát hozta számukra. Május végén megkapták a leendő elsősök névsorát, első lépésként részt vettek az óvodai szülői értekezleteken, így megismerkedhettek a leendő elsősök szüleivel. Elmondták az iskola elvárásait, praktikus tanácsokat adtak az iskolaszerek megvásárlásához, majd vendégül látták az első osztályokban a nagycsoportos óvodásokat. Sokéves tapasztalat szerint az ilyen találkozások után 2—3 hónapos szünet következik, pont a várakozási időben hagyják magukra a gyerekeket, az iskolai életre készülő családokat. S most jön az „ötlet”, hogyan lehet javítani a dolgokon: levelezni fognak a leendő elsősökkel a nyáron. 28 leendő elsőosztályos kapta meg júniusban a következő levelet: Kedves Pajtás! Szüléiddel együtt szeretettel köszöntünk abból az alkalomból, hogy Iskolánk tanulója lettél! Az iskola igazgatója úgy döntött, hogy tanulmányaidat iskolaotthonos osztályban kezdheted. Kíváncsi vagy rá, hogy ez mit jelent? Megtudhatod, ha előbb megoldod a következő feladatot. Készíts rajzot a családotokról! Legyenek rajta a szüleid, testvéreid és azok a családtagok, akikkel még együtt laktok! Kérd meg a szüléidét, írják rá a rajzra, ki kicsoda? A levelet a következő címre küldd: (a tanítónő címe). Másnap az utcán megszólították a tanítónőket az apukák, anyukák, nagyszülők. Elmondták, mennyire meghatotta őket a figyelmesség, a levél, meséltek a gyerekek reagálásáról. A beérkezett rajzok számos információt jelentettek, s ezt a peda30
