Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - Szeberényiné Z. Judit: Korszerűsítés a tanítási órán / Figyelő

— variációs jeladatokkal továbbfejleszthetjük az ismereteket;

— informálódhatunk a tanulók felkészültségéről;

— a tanulók önértékeléssel maguk is képet kaphatnák felkészültségükről.

Az óra második, fő részben van az új anyag feldolgozása. Miután a tanulók megismerkednek a feladattal a tankönyvből, a biológiai albumból, a munkafüzetből, önállóan dolgozzák fel a tanítási anyagot. A feladatok ellenőrzése megbeszélés, vita keretében történik, ahol az egyéni gondolatmenet hibáinak kijavítása is lehetővé válik azáltal, hogy a tanulók meggyőzik egymást. Minden önálló munkát értékelünk.

A tanítási óra harmadik részében néhány kérdés, feladat segítségével győződünk meg arról, hogy megértették-e a tanulók az otthoni tanuláshoz szükséges lényeges ismereteket. Azt is bemutatja a szerző, hogyan lehet összeállítani az intenzív-variációs eljárás szerint egy új tananyagot feldolgozó óra feladatsorát (az ember légzése témában).

NARODNOJE OBRAZOVANYIJE

A korszerű tanítási óra szerves tartozéka a különféle technikai segédeszközök (filmek, diaképek, magnetofon) alkalmazása, amely a szemléltetés didaktikai elvének maradéktalanabb érvényesítését szolgálja az oktató-nevelő munkában. Az iskolai reform követelményeinek megfelelően minden iskolai diszciplínában emelni kell a tanítási órák tudományos színvonalát. Ezt különösen a természettudományi órákon segíti elő az audiovizuális eszközök körültekintő alkalmazása.

A tanítási eszközök önmagukban — legyenek ám a legkorszerűbbek és legkitűnőbbek is — nem biztosítják a korszerűsítést, eredményt csak az hozhat, hogyha jól, átgondoltan, szervesen illesztjük be a tanítási órákba. Hiteles adatok bizonyítják, hogy még ma sem

használják ki a pedagógusok maradéktalanul az iskolájukban meglevő audiovizuális segédeszközöket. Hiányosnak mondható az ez irányú főiskolai felkészítés is, mert a hallgatók ugyan megismerkednek a didaktikai technikával, azonban a tanítás szempontjából oly fontos didaktikai és módszertani aspektus háttérbe szorul.

A. Lukin különös hangsúlyt helyez a videotechnika didaktikai alkalmazására, amely a tévé jobb oktatási kiaknázását szolgálja. A módszertani felkészítés hiiányosságai mellett ezt nagyban hátráltatja az a körülmény, hogy kevés a kész videoprogram. (1988, 2. szám, 76—78. o.)

SZOVJETSZKAJA PEDAGOGIKA

Az anyanyelv tanítási óráit meg kell szabadítani az akademizmustól és az agyongrammatizálástól, elsősorban a nyelvi szituációtól függő helyes gondolatformálás készségét fejlesztő eljárásokra kell irányítani a figyelmet. Az iskolai tankönyvek, tantervek elemzése azt bizonyítja, hogy a nyelvi jelenségeket izoláltan, rendszertelenül tanítják, hiányzik a témák egymásra épülése. A tanulók hiányos nyelvtani tudásának oka, hogy a nyelvtani szabályok magyarázatát egyszerűen kihagyják ahelyett, hogy fokozatosan egymásra építenék.

A nyelvtani tananyag ellentétes és túl bő volta eltereli a tanító és a tanuló figyelmét a tanítási óra alapvető feladatairól. A nyelvtani tananyag feldolgozásakor a nyelv és a beszéd jelenségeinek következetes megkülönböztetése a kiindulási szempont. Ehhez a nyelvtani tananyag szakaszos feldolgozása szükséges. Az anyanyelv óráin feltétlenül ki kell használni azokat az ismereteket, amelyekre a tanulók más tanítási órán tettek szert (természetesen szintén az anyanyelvükön!).

(M. B. Sojinya: Az anyanyelv tanítási órái a grúz iskolákban, 1988, 2. szám, 83—84. o.)

126