Szocialista Nevelés, 1988. szeptember-1989. június (34. évfolyam, 1-10. szám)

1988-12-01 / 4. szám - Török Matild: A motiváció szerepe a szlovák nyelvoktatásban

A szlovák nyelv elsajátítása nem könnyű feladat. A nyelvet úgy tehetjük érdekessé, ha tanulóink meggyőződ­nek róla, hogy azt érdemes megtanul­ni és megismerni. Rájönnek, hogy azt, amit az iskolában tanulnak, felhasz­nálják az életben, a továbbtanulás so­rán stb. A nyelvtanulásban nagyon fontos szerepe van a motivációnak. A moti­váció összetett jelenség [a motívumok összessége, rendszere), belső folyamat, amely valamilyen szükségletet vagy érzelmet, vágyat elégít ki. A pedagógus munkája nem merülhet ki az ismereti tevékenység irányításában, de ugyan­akkor hat-'ssal kell lennie a tanulói tevékenység motivációs területére is. Az oktatás tehát nemcsak a tanuló értelmére hat, hanem egyúttal elősegí­ti a sokoldalúan fejlett személyiség ki­alakulását is. A megismerés a motivá­cióval mindig szorosan összefügg. A motiváció erősen befolyásolja a meg­ismerési — értelmi tevékenységet, az érdeklődés kielégítésére irányul, és cselekvésre ösztönöz. A cselekvés egyik feltétele a motívum kialakulása, amely a cselekvés kiindulópontját, hajtóere­jét jelenti. Viselkedésünk mindig moti­vált, valamilyen célt szolgál, valamit el akarunk érni, és mindez az aktivitás bizonyos fokán történik. Jozef Linhart szerint a motiváció az aktivitás egyik legfontosabb tényezője. A tanulói tevé­kenység motívumai különösen sokré­tűek és dinamikusak. Nézzük meg, mi motiválja a tanulót, hogy az oktatás­nak aktív részese legyen. Lényeges az oktatás tartalma, a tankönyv, a szá­monkérés és értékelés, de a tanulók aktivitását, tudatos részvételét az ok­tatási folyamatban elsősorban a peda­gógus hatékony módszerei biztosítják. A pszichológia rendszerint közvet­len cselekvési, elsődleges és általános — perspektivikus, másodlagos motivá­ciókat különböztet meg. Az elsődleges elégítésére, a szervezet biológiai egyen­súlyának megtartására szolgának (az éhség, a szomjúság, az alvás szükségle­te, a mozgás reflexei stb.). A másik na­gyon fontos elsődleges motiváció az érdeklődés, a figyelem, a megismerés. Ez akkor érvényesül, amikor a tanulót érdekli a tantárgy, a tevékenység örö­met vált ki és belsőleg kielégíti őt. A figyelem felkeltése, az érdeklődés ál­landó ébren tartása pedagógiai mun­kánk legértékesebb motívuma. Az ér­deklődés, a tanulónak a tantárgyhoz való közvetlen kapcsolata nélkül nincs eredményes, élményszerű oktatás. Az erőteljes motiváció sikert eredményez, a sikerélmény pedig erősíti a motivá­ciót. A másodlagos motiváció a tanulót olyan cselekvésre ösztönzi, amely nem cél, hanem eszköze egy távolabbi cél­nak. Pl. a tanuló szorgalmas, de nem azért, mert érdekli a tananyag, hanem mert jó érdemjegyet szeretne kapni, igényli a szülők dicséretét, vagy azért, hogy az életben érvényesüljön. Neve­lési szempontból nagyon fontos, hogy a pedagógus a másodlagos motiváció közvetítésével (jutalommal, érdemjegy­gyei, dicsérettel, büntetéssel) kialakít­sa tanulóiban a belső motivációt, va­gyis elérje azt, hogy tanulói valóban megszeressék a nyelvet és szorgalmuk középpontjában ne az érdemjegy le­gyen. Ez a belső ösztönző erő tanuló­inkban a tantárgyhoz való pozitív ér­zelmi kapcsolatot fejleszti, és aktivi­zálja gondolkozási tevékenységüket. Az iskolai gyakorlatban mind a két motiváció érvényesül ugyan, de kor­szerű szocialista iskolánk legfontosabb feladata, hogy az oktatás tartalmához tanulóinkban pozitív viszonyt fejlesz- szen ki, amely belső ösztönzőkre, a ta­nulók elsődleges szükségleteire épül. Ez a perspektivikus — elsődleges mo­tiváció. A motivációs szempontok az oktatási folyamatban különböző módon érvé­nyesülnek. A pedagógus legfontosabb feladata, hogy az oktatás folyamatába tanulóit bevonja, aktivitásra és önálló gondolkodásra serkentse őket. A szlo­vák nyelvi órákon az ún. belső aktivi­116

Next

/
Thumbnails
Contents